2009. december 22., kedd

Bulis képek, karácsony

Először is: Feltöltöttem a buliról készült képeket!
A képekért KATT IDE!
Egy képet nem raktam be, mert túl homályosnak ítéltem, és olyasmi amúgy is készült jobb minőségben :P Van egy videó is. Még én sem láttam :D Azt nem tudom még, hogy osszam meg Veletek, de majd megoldom. Szóval ezt az albumot annak a 6 drága embernek ajánlom, akik itt voltak nálam 2009. december 12-én és 13-án! :)

Amúgy pedig.. ma volt az utolsó tanítási nap az évben. Négy rövidített óra: első kettő irodalom. Kaptam egy piros meg egy kék ötöst nyelvtanból érvelésre ^^ - majd felrakom. Radnótit folytattuk. Verseket hallgattunk meg tőle színészek által szavalva, meg picit elemeztünk is. Törin Toffiffeet ettünk (köszönjük Tanárnő!) és beszélgettünk, civilen társasoztunk (a mi csapatunk nyert!). Utána pedig karácsonyi ünnepség. Egész kedvesre sikerült :) Bár az idézet... "A karácsony üzenete: soha nem vagyunk egyedül." /Taylor Caldwell/
Erre én... mint valami rossz horrorfilmben: "Vigyázz, sosem vagy egyedül, valaki mindig figyel ..." (közben Annamari combját rángattam és pszichopata módon néztem rá :D)
Lassan itt hagyom a gépet és megyek mézeskalácsozni :) Tegnap becsomagoltam a családi ajándékokat. A barátoknak még kell kicsit kreatívkodnom, de ma azokat is befejezem, hogy holnaptól teljesen a sütés-főzésre, karácsonyi hangulat megteremtésére koncentrálhassak, és ne kelljen azon stresszelnem, hogy ennek meg ennek még nincs meg az ajándéka.. Odakint is fehér minden. Tegnap esett még egy kis hó. Hajrá-hajrá, csak így tovább! :) Picit tényleg melegebb van... de ezt a sok havat már csütörtökig nem olvasztja el semmi! Ha esni nem is fog hó szenteste, fehérnek mindenképpen fehér lesz a karácsony :)

Ha nem írnék többet 24-ig, akkor ezúton is kívánok mindenkinek Boldog, békés karácsonyt! :)

2009. december 20., vasárnap

Az elveszett élesztő

Hát ma egy nagyon szép napom volt :) Akkor is, ha reggel nem jött a vonat, és szétfagytam és végül drágán mentem be Pestre, hévvel. De aztán bementünk a jó meleg plázába, ahol sikerült leégetnem az ízlelőbimbóimat a forró csokival :D Viszont felolvadtam, és utána egy jót hógolyóztunk meg játszótereztünk ^^ Végre tényleg kihasználtam és örültem a hónak! :) Igazi tél! Mínusz 15 fok van lassan, hatalmas hó, mintha a Hókirálynő birodalmában lennénk. Mindenkinek ajánlom az Örsnél levő játszóteret, Mó-Kaland a neve. Egy játszótér, ahol a csúszdába nem szorul be a fenekem! :D Köszönöm az élményt! És senki sem zavart ki minket onnan ^^ Bár valószínűleg azért, mert ebben az ítéletidőben senki sem mozdult ki.
A hógolyózás egyetlen hátránya az volt, hogy a két élesztő közül az egyik sajnos elveszett :( Nem találtuk, hiába kerestük... Később láttunk egy kóbor rózsaszín lufit, ami mihelyst közeledtünk felé, elkezdett arrébb gurulni. Talán megtalálja az elveszett élesztőt, és együtt bandukolnak majd tovább..

És nem, nem, nem!! Nem hiszek az időjárás jelentésnek, és nem eső lesz karácsonykor, hanem hó! És megmarad ez a szép hótakaró!!

2009. december 19., szombat

Nagy László: Tűz - verselemzés

-->
Ez a verselemzés faktos házi, a tanárnő sajnos lebetegedett, úgyhogy még nem tudtam neki odaadni, talán a jövő héten. A téli szünet után a jegyet is ide tudom majd írni, amit kaptam rá. ^^

Nagy László: Tűz
elemzés

Nagy László (1925-1978) a II. világháború utáni magyar irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Megítélése elég ellentétes, a kritikusokat két táborra osztja. Van, aki szerint költészete túl patetikus, hitvallása, célja és módja elavult; és van, aki szerint pont, hogy hitvallása teszi őt igazán értékessé: mivel Nagy László még hitt az irodalom társadalomformáló hatásában, az értékmentő szerepét vállalta magára (ahogy ezt a Ki viszi át a Szerelmet című versében is olvashatjuk) és így a helytállás példájává vált. Költészetét két nagy korszakra tagolhatjuk: a bulgáriai utazás (1948-1952) előttire és utánira.
Az első korszakot a költő szocializmusba vetett hite jellemzi, versei sematikusak. Bulgáriai utazása azonban új lendülettel tölti fel, hazatértekor kiábrándul az addig jónak hitt eszmékből, „újraértelmezi” a világot és önmagát is. Költészete érettebbé válik, jellemző lesz rá a lineáris-oppozíció és az archetipikus toposzok használata. Második korszakának egyik gyümölcse a Himnusz minden időben, 1965-ös kötetének Tűz című verse is.

Már első ránézésre is feltűnik, hogy a vers félig-meddig képvers. Anélkül, hogy elolvasnánk, már asszociálhatunk a hangulatára, témájára. A versszakok szimmetrikusak, a hosszú és rövid sorok szabályosan váltakoznak, dinamizmussal töltve fel a verset. Elolvasva, de nem figyelve a szavak jelentésére a „tűz” szó ismétlése és a sorok hosszának váltakozása különös ritmust kölcsönöznek a műnek, mintha az ütőerünkre tennénk a kezünket, úgy lüktet ez a vers is.
Nem csoda, hiszen a tűz az élet és a szerelem egyetemes jelképe. Emellett világít, utat mutat, illetve megtisztít – ezzel pedig a bátorság, a hit és az ártatlanság próbáját is szimbolizálja. A bosszú, a lázas betegségek és a pusztító szenvedélyek jelképe is. Kétféle tűzről beszélhetünk. Az egyik a szelíd és hasznos (kohó, lámpás, tűzhely), a másik pedig a pusztító és megzabolázhatatlan (villám, vulkánkitörés).
Nagy László versében a tűz vad, féktelen és pusztító, de nem értelmetlenül: megtisztít. Szembeszáll a megalkuvással, a fásultsággal és az öregséggel. De nem a testi öregséggel, hanem a lelkivel: „ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra/lélekben szakállasodva. Ez a tűz utat mutat, ahogy a csillag is: „csillag-erejű”.
A vers a költő harca az elidegenedéssel szemben, egy olyan világ ellen, ahol a mozdony is magányos (a fekete jelző pedig még nyomasztóbbá teszi), ahol még a madár sem szólja az igazat, ahol az emberek szinte jéggé váltak, életképtelenné, a színek kifakultak, a túlszabályozottság pedig megfojtja az embereket.
Ez a mű egy fohász a tűzhöz, az ősi egészhez („mindenség-gyökerű”), hogy pusztítsa el ezt a haldokló világot és teremtsen újat, őt pedig repítse e „jéghegy” fölébe, oda, ahol van élet, szín, tánc és jókedv („piros bál”).
Ebből is következik, hogy a világ egy értékvesztett világ, ami már elvesztette a hitét, bátorságát és ártatlanságát, így válhat a tisztító tűz „áldozatává”, a költő pedig az értékmentő, akit a tűz nem bánt, nem éget meg, hanem a magasba emel.
A második korszak jellemzői tökéletesen megfigyelhetőek a művön. A központi (egyben címadó) motívum a négy őselem egyike, archetipikus toposz. A vers egésze ellentétpárokra épül: élet – halál, tűz – jég, hideg – meleg, öregség – fiatalság, stb. Motívumrendszerében pedig merít a keresztény (tisztítótűz, virrasztó ige) és a népi motívumokból is (madár, tündér, égi bál).

A csillag és az égi bál motívumokat vizsgálva önkéntelenül is eszembe jutnak Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség és Boldog szomorú dal című versei, amelyekben szintén az égi bál és a csillagok képviselik az értéket, szemben a városi, kapitalista léttel, amelyben az emberek elvesztették már a nemes célokat, a „kincset”.
Ez a kincs pedig a lelkünk ifjúsága, a bennünk lobogó tűz, amely képessé tesz minket arra, hogy cselekedjünk, hogy érezzünk, hogy formáljuk a világot.

Én hiszem, hogy az irodalomnak lehet társadalomformáló hatása; ha nem is olyan látványosan, de lehet. Hiszem, hogy ez a vers legalább egy emberben elindított egy – pozitív – folyamatot, és akkor már megérte megírni a verset.

Forrás: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemedám György: Jelképtár (227-229. o., TŰZ)

2009. december 17., csütörtök

Platón és a Mátrix című film összehasonlítása - Filozófia beadandó


-->
2009. november 19-én írtam, filozófia órára. Forrásnak a Wikipédia Platón és Mátrix cikkeit és Platón: Állam című művét használtam (plusz a Mátrix című filmet). Ötöst kaptam ^^ Aki szintén Aszódra jár a PSG-be, és Kárpáti Tanár Úr adja fel neki ezt a feladatot, az ne nagyon puskázzon az én dogámból, különben félő, hogy egyest kap :P A plágium amúgy is csúnya dolog.
"Platón és a Mátrix című film összehasonlítása
(az örök közös pont :P)
Platón (Kr.e. 427-347) ókori görög filozófus, Szókratész tanítványa, Arisztotelész mestere. Alfred North Whitehead szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.
A Mátrix című filmet (1999) Andy és Larry Wachowski rendezték, több platóni gondolatot, elméletet is felfedezhetünk benne.
Először vegyük Platón kétvilág-elméletét, más néven a barlang-elméletet. Eszerint az örökké változó világ, amiben mi emberek élünk, csak gyenge utánzata az ideák világának, a tökéletes világnak, amely időtlen, örökké való és változatlan. A mi világunk érzékszerveink által megismerhető, míg ezzel ellentétben az ideák világát csak gondolkodás útján ismerhetjük meg.
Platón elmélete szerint a démiurgosz az, aki az anyagot az ideák mintájára formába önti, egyfajta „kézműves-isten”, aki az ideák világa és az érzéki világ között létezik. Alkotásai hol jobbra, hol rosszabbra sikerednek. Ez a hibázási lehetőség a Mátrixban is megjelenik, mikor Neonak déjá-vu érzése támad, mert két ugyanolyan macskát lát egymás után elhaladni. Ám nem csak hasonlóak a macskák, hanem ugyanarról a macskáról van szó mind a két esetben. Ez pedig jelzi, hogy hiba történt a Mátrixban.
A barlang-elmélet a kétvilág-elmélet szemléltetése egy egyszerű, könnyen felfogható példával:
Ha egy ember kikötözve él, úgy, hogy a fejét sem tudja semerre mozgatni, és csak a barlang falára vetődő árnyékokat látja, minden bizonnyal azt fogja gondolni, hogy azok az árnyékok képezik a valóságot. Ám ha valaki őt eloldozná, és kényszerítené arra, hogy járjon és forgassa a fejét, hogy körülnézzen, rádöbbenne, hogy amit eddig valóságnak hitt, az csak halvány utánzata az igazi valóságnak.
Platón ezt az elméletét az Állam című művében mutatja be, Szókratész és Glaukón párbeszédén keresztül.
A Mátrix című filmben is megfigyelhető ez a kétvilág-elmélet. Az első világ nem más, mint „az agyunk által értelmezett elektromos jelhalmaz” (Morpheus), ez azonban csupán csak szimuláció, egy álomvilág, a barlang-elméletbeli árnyjátéknak felel meg; ez maga a Mátrix. A második világ, amibe Neo a piros kapszula bevétele után csöppen pedig a „valóság sivataga” (Morpheus). A Mátrixban bemutatott két világ ellentétes Platón két világával. Míg a Platón által leírt emberi valóság csak sivár utánzata az igazi valóságnak, addig a Mátrixban pont, hogy az igazi valóság sivár, és az utánzat a kellemes. Platón elmélete szerint a tudás a boldogságot hozza el, egy jobb világot ígér, míg a Mátrix szerint a tudás fájdalmas, hiszen egy gyötrelmesebb világot hoz el. Ahogy Cypher is megfogalmazza: „a tudatlanság áldásos”.
Bár Platón elmélete egy jobb világot ígér, annak a világnak a megismerése is fájdalommal jár: „… ha valamelyiküket feloldanák, s kényszerítenék, hogy hirtelen álljon fel, forgassa körül a nyakát, járjon és nézzen a tűz felé; s ha mind e mozdulatok közben fájdalmat érezne (…) nemde fájna a szeme…”
Ez pedig a Mátrixban is megjelenik. Mikor Neo eszméletére ébred, első kérdése az, hogy miért fáj a szeme, mire Morpheus a következőt válaszolja: „Mert még sosem használtad.” Ez a válasz szó szerint és átvitt értelemben is felfogható. Hiszen Neo valóban akkor használja először a szemeit, mivel egészen addig gépre volt kötve, aludt, és álmában élte az életét. Viszont átvitt értelemben is igaz, hiszen attól kezdve lát igazán, látja meg a valóságot.
Természetesen, mint ahogy az Platón elméletében is megfogalmazódik, a „felszabadított” (a Mátrix esetében Neo) is kételkedik, nem akarja elhinni azonnal, hogy ez a valóság. Platón művében ezt így olvashatjuk: „Nem gondolod-e, hogy zavarban lenne, és azt hinné, hogy az előbb látott dolgok sokkal igazabbak voltak, mint amelyeket most mutatnak neki?” De bizony; zavarban volt Neo is. De végül felszabadult a béklyói alól, és szép lassan megszokta az új világot. Megismerjük viszont a Mátrixban a másik oldalt is, ahogy Platónnál is. Azokat, akik üldözik a „felszabadultakat”. „S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?” Ahogy Glaukón válasza is az, hogy „Feltétlenül.”, úgy a filmben is ez történik. Az ügynökök és a polipok ezeket a „felszabadítókat” és „felszabadultakat” üldözik, és ha tudják, meg is ölik őket.
A második elmélet az anamnézis-elmélet, szoros összefüggésben van a kétvilág-elmélettel. Eszerint rendelkezünk velünk született tudással, amely az ideák világából származik, és ezekre életünk során, tanulás révén visszaemlékezhetünk. Ez a tudás a lelkünk tudása, mivel Platón szerint a lélek homogén szubsztancia, mely az ideákhoz hasonlóan nem változékony; a lélek az ideák világában létezik, a földi élet számára börtön; ezt Platón két szóval fejezi ki: szóma (test) egyenlő széma (sír, a lélek sírja).
A Mátrixban ez úgy jelenik meg, hogy Neo élete során mindig is érzett valami furcsát, egy „szilánkot” az agyában – Morpheus megfogalmazása szerint – és a válaszra csakis tanulás, azaz visszaemlékezés útján találhat rá.
Ehhez az elmélethez csatolható az az idézet is, ami az Orákulum ajtaja felett található: „Ismerd meg önmagad!”, és a Benned rejlő lehetőségeket, a szunnyadó tudást. Hiszen Te vagy az egyetlen, aki erre képes vagy, ahogy csak Te érezheted azt is, hogy szerelmes vagy, csak Te érezheted igazán, mire vagy képes – ehhez viszont ismerned kell saját magad.
Ide kapcsolódik Platón államelmélete is, mely szerint három rendbe sorolhatóak az emberek: uralkodók, őrzők és földművesek. Az uralkodók csakis filozófus-királyok lehetnek, akik hosszú képzésen esnek át, mielőtt uralkodni kezdenének. A platóni képzés 5 lépcsőből áll: elemi nevelés (zene, költészet, testnevelés), tudományos képzés (matematika, csillagászat, harmóniatan), dialetikus képzés (filozófia), gyakorlati tevékenység az államban, végül a kormányzás átvétele. Neo, mint kiválasztott, egyértelműen az uralkodói rendbe sorolható. Az ő feladata megsemmisíteni a Mátrixot és felszabadítani az embereket. Ehhez azonban először magát kell felszabadítania, a saját elméjét, és hosszú képzésen részt vennie. Mivel az idő sürget, Neo képzése felgyorsul, míg talán készen sem áll a feladatra, amikor mégis megpróbálja teljesíteni azt. „Gyakorlati tevékenységét” igen hamar elkezdi, és szép lassan visszaemlékezik lelkének tudására, megtanulja felszabadítani az elméjét, és olyan gyorsan küzdeni, ahogy csak egy Smith ügynök képes. Célja a teljes szabadság, egy olyan világ elérése, ahol minden lehetséges. És ez sikerül is neki, megtanulja alakítani a Mátrixot, ahogy ő szeretné, míg a halálból is képes visszajönni, a golyókat pedig megállítani. A film említ egy előző felszabadítót, aki szintén képes volt arra, amire Neo. Felvetődik a kérdés, hogy vajon nem Neo volt-e ez a felszabadító, egy előző életében, és annak az emlékeire visszaemlékezve tanulja meg ismét a Mátrix irányítását?
Platón államelméletében az őrzők a külső-belső védelemről gondoskodnak. Ezekkel azonosíthatjuk az ügynököket, illetve a polipokat. Az ügynökök a belső, a polipok a külső védelemről gondoskodnak. Az ő világuk a platóni államformák közül a zsarnokságot jeleníti meg. A gépek az embereket energiaforrásnak (Duracell elemnek) használják fel, termesztik őket, a holtakat pedig a „szent cél érdekében” cseppfolyósítják, és a folyadékkal az élőket táplálják.
A Nabukadonozor legénysége bár csupán néhány emberből áll, egy mini-társadalmat alkotnak, „államformájuk” a platóni tökéletes államforma: az arisztokrácia, melyben Morpheus a filozófus-király, az ő helyébe lép később Neo, felkészítője Trinity és Morpheus, az őrzők Dozer és Tank (két zioni, „igazi” ember, csatlakozók nélkül), a többiek pedig egyszerű „földművesek”, dolgozók. Közülük válik ki Cypher, a dicsőségre vágyó ember, aki kisebbségi komplexusban szenved, ezért megpróbálja megdönteni az arisztokráciát, ám elbukik.
A platóni és a mátrixi világnézetnek egy nagyon fontos középpontja van: a tudat, az értelem. Platón nézete szerint az ideák világát csakis gondolkodás útján, az ész útján érhetjük el, a Mátrixban pedig a tudatunkkal tudjuk alakítani a Mátrixot kényünk-kedvünk szerint. Ha az agyunkkal elhiszünk valamit, akkor az megtörténik.
Platón lélek-elmélete szerint a lélek 3 részre tagolható: ész, bátorság és vágyakozás. A lelket pedig mint fogatot képzelhetjük el. Az ész a kocsihajtó, a bátorság az engedelmes ló, a vágyakozás pedig az önfejű ló. Ezt az elméletet is követi a film. Az eszünk az, ami irányít, ami képes a Mátrixot megváltoztatni, ami szabaddá tesz minket, de ehhez elengedhetetlen a bátorság is (Ahogy például bátorságból megy vissza Neo Morpheusért.), a vágyakozás viszont csak elterel minket az utunkról. A vágyakozás Cypherben dominánssá válik, ő az, aki visszavágyik a Mátrixba és gazdag akar lenni, mondjuk színész, és finomakat akar enni – akkor is, ha tudja, hogy ez mind csak szimuláció. Ez a vágyakozás majdnem pusztulásba dönti az egész Nabukadonozort, ám végül a bátorság, az engedelmes ló győz az önfejű felett.
Bár a vágyakozás az, ami majdnem pusztulásba dönti a hajót, Mouse mégis ezt mondja: „ha lemondunk a vágyainkról, épp attól fosztjuk meg magunkat, ami emberré tesz”. A mátrixi világnézet épp ezért egy kicsit talán emberközelibb – akkor is, ha egy utópikus világban játszódik – mint a platóni világnézet. Az emberi természetet sokkal jobban ábrázolja, mint Platón idealista felfogása. Vegyük példának azt, ahogy az emberek az első Mátrixra reagáltak. Az első Mátrixot ugyanis a gépek tökéletesre tervezték, bánat és szenvedés nélkül; ezt azonban az emberek képtelenek voltak elfogadni, folyamatosan fel akartak belőle ébredni, ezért alkották meg aztán a gépek a második – a filmben szereplő – Mátrixot. Kérdéses tehát, hogy az emberek képesek lennének-e elfogadni az ideák világát, ami tökéletes? Nem csoda, hogy a mátrixi „való világ” nem egy tökéletesebb világ annál, mint amit addig ismertünk, hanem még sokkal rosszabb. Onnan csak felfelé vezethet az út.
A Mátrix című film bár ihletődött Platón elméleteiből, mivel a története egy fiktív, sci-fi világban játszódik, így bizonyos kérdéseket másképp old meg. Például: Bár a tudat felszabadításával tudják alakítani a Mátrixot, mégsem tudnak abból pusztán tudati úton kiszabadulni, szükségük van a mátrixi vonalas telefonokra (kicsit groteszk szituáció), a gépekre vannak utalva."

2009. december 16., szerda

Fehér lepel, hull a hó

Nem lehet nem írni róla, ami ma történt. Gyönyörű. Egész nap esett és esett ez a szépséges fehér hó. Még a sapkámat sem vettem fel, hagy terítsen be engem is, a buszhoz sétálva. Friss, ropogós, fehér, tiszta. Hirtelen egy nagy csomó gyerek megy ki az udvarra, egymást dobálni, én meg csak nézem őket és nevetek és gyönyörködöm. Szép lezárása ennek a nehéz évnek. Egy kedves simogatás. Remélem, csak tovább folytatódik egészen az év végéig :)

2009. december 14., hétfő

Születésnap :)

Ma volt, van a 19. születésnapom. Hát csodaszép ez a nap! Annyi üzenetet és szóbeli köszöntést kaptam.. Hát beváltak! Boldog lett nagyon ez a nap! :) Még a hó is esett a tiszteletemre! ^^ Kaptam csokikat, vicces harisnyát, rénszarvasos pizsamát és 2010-es naptárat. Nem beszélve a sok üzenetről, internetes képeslapról, kis exe felköszöntő programról... Hogy engem ennyire szeretnek.. :) A legjobb dolog a világon! Jaj meg hát a banános tortám, csokiöntettel.. mmm... Holnap viszek a suliba is! :D Azt hiszem, így december közepére összeszedtem magam. Ez a hetem csodálatos lesz! Csordultig vagyok jókedvvel, ráadásul lesz tánc meg színjátszó is, vasárnap pedig korizás! ^^ Hát ez is ... hónapok óta nem beszéltünk Csabival, erre rám köszön MSNen, hogy mi újság velem, olyan rég beszéltünk.. Mikor megtudja, hogy ma van a szülinapom, meghív egy csokira, meg egy teára is, ha már ilyen hideg van, és akkor már menjünk korizni... szóval huhhúú! :)
Csodaszép, csodaszép, csodaszép! Ide hozzám mindenkit, mert nem hagyok morcoskodni senkit ezen a héten! Aki a közelemben lesz, annak mindenképp fülig fog érni a szája! ;) Szeretlek Titeket! :)

És köszönöm a hétvégét is a kis lelkes csapatomnak, a Szexi Bajuszos Emo Lánynak, a POM-POM Lánynak, az Istenkirály Lila Egérnek (aki mellesleg a legjobb párna a világon), a legcukibb Rozmárnak, a Legizmosabb Gyöngyömnek (aki sajnos rossz kislány volt és egy körre a sarokba került, de megbocsátottuk neki :P), és a Kalevala Elemzőjének :D

2009. december 14. - az egyik születésnapi ajándékommal

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...