2010. február 27., szombat

Tovatűnt Hercegnő

Nem érek rá senkinek! Nem érek rá senkinek! NEM ÉR... Egyszercsak a mécses leborult, viasztócsát hagyva az asztalon. Majd a földre hullva elaludt. A könnyek lánca megszakadt a hirtelen esemény láttán. Hát már sosem lesz vége? Sosem lesz nyugta? Az esküvőn viselt bordó ruhára néz. Oly távoli. A kacagó emberek és pördülő szoknyák. Olyan szép volt. Mindenkit ki tudtak zárni a gondolataikból. Csak a másik szempár lebegett tekintete előtt.

Az óra kattog és az írógép billentyűi csapódnak. Kintről beszélgető alakok hangja, kocsiajtó-csapódás. Az írógép Erika. Ma Albert és Lipót napja van. Nevek...

A zuhanáskor kihulló viaszos gyufa odatapadt az asztalkához.
Ujjaival szedegeti le. És dobálja vissza apró darabkákban a mécsestartóba. Hogy miért? Hogy valamivel bíbelődjön, talán. Körmével kapargatja a viaszt. Csak nehogy alászaladjon. Az fáj. Majd tollal kapargatja. Ujja csak másodjára találta el az a betűt. Viaszdarabkák...

Fejét nekidönti a radiátornak, arca, szeme a plafont fürkészi. Kitt-katt. Kitt-katt. Az óra kattogása. A plafonon semmi érdekes. A hajába túr. És újra és újra. A csomókat bontogatja. Megkaparássza hátát, tarkóját. Elrendezi a választékot a hajában. És nézi tovább a szobát, meg azt a bordó ruhát. Kedve lenne újra felvenni, illegetni benne magát, hercegnőként végigvonulni benne a házban. Letűnt hercegnőként. Poros és pókhálós kopott falak között. Minden matt, csak az a bordó ruha rikít ki belőle. Viaszdarabkákat szórna szét, amerre jár.
De a ruha még mindig ott lóg, és ő még mindig a radiátor előtt gubbaszt összefordított lábfejekkel. Nincs fekete-fehér fényképben lépkedő tovatűnt hercegnő, se röpködő viaszdarabkák a szélben. Még minden színes, emberek mászkálnak és a viasz is a mécsestartóban van. Meg egy kicsi az asztalon. Emberi hang szűrődik be. Igen, a varázs megtört. De próbálja elnyomni és hangosan püföli a billentyűket, de még mindig hallja, még mindig! A betűket meg el eltéveszti... Vége... a ruha lóg, gondolatok visszarendeződnek, a fényképek eltűnnek.

2006. november 15. - Tiszta jó, hogy megadtam, milyen névnapok voltak akkor, mert amúgy nem írtam dátumot a bejegyzéshez. Csak az évre emlékeztem, meg tudtam, hogy október után kellett, hogy legyen (az esküvő után), de így.. sikerült a pontos dátumot megtalálnom. ^^

Az egyedüllét

Gyöngyöm egyik bejegyzése kapcsán jutott eszembe ez a régi-régi fogalmazásom. "Újra és újra átéled a történteket." És ahogy ígértem, be is gépelem. Ez egy nyolcadikos fogalmazásom. A házi feladat szerint a hazaszeretetről kellett volna írni, de én félre értettem, azt hittem, bármilyen érzésről lehetett. Én valamiért az egyedüllétet választottam. A tanárnő nem haragudott meg érte, felolvastatta velem. Akkor nagyon elégedett voltam vele, meg a hatással is. Így lassan 5 év távlatából.. persze, lenne mit csiszolnom rajta, szóismétlések, satöbbi, de így is szeretem, még mindig. Bár talán inkább csak a hozzá kapcsolódó emlékeket. Íme.

Az egyedüllét

Mikor egyedül érzi magát az ember, mikor úgy érzi, hogy nincs semmije és senkije, mindenbe megpróbál belekapaszkodni. Görcsösen keresi azt a valamit, amit tíz körmével megragadhat, és magához szoríthat, hogy kevésbé érezze az egyedüllét fájdalmát. Ez a valami gyakran csak egy elképzelt élet, egy kósza gondolat. Álom ez, nem más. Nem létezik, és mégis, mégis minden erejével kapaszkodik bele az ember. Kapaszkodik az elképzelt életbe, amiben boldog, amiben minden jó, amiben... Amiben nincs olyan nagyon egyedül... És ha ezt megpróbálják kitépni a tíz körme közül, csak még jobban szorítja és szorítja azt. Testével védi e gondolatot, ha kell, rúg, harap, mert meg kell őriznie az álmot! Hisz tudja, mi várna rá az álom nélkül... Csak nagy üresség. Álmatlan éjszakák, mikor csak ide-oda dobálja magát, hánykolódik az ágyban. És még jobban érezné a fájdalmat, mint előtte, mert egy darabig volt valamije, de azt is elvették tőle.
És a körme alatt maradt apró darabkákból próbálná meg ismét felépíteni az álmot...

2005. június

2010. február 20., szombat

Tavaszi szél

Jaj, ma már fújt az a tavaszi szél, én éreztem.. Mi éreztük! Igaz, Gyöngyöm? ;) Akkor is, ha most esik a hó. És dobpergés.. volt. A számban. Mármint a zenében, nem az én számban... :D Jaj, ma lökött vagyok. Nem tudom, mi jött rám. Felejtek mindent, Dorka-buli van, sok energia.. Ha tényleg a Mátrixban vagyunk, akkor a robotok sok energiát kaphatnak most belőlem. Ha valaki itt lenne, sok energiát tudnék neki átadni... Tánc-tánc, szerelem, jaaajj! - kis hangulati szünet. Elszakadt a szerencsehozó nyakláncom! :( Nem tudom, hogy történt.. egyszer csak.. külön a csat a lánctól. Hüpp.
Idióta... a stílusom. Hüm. Most nem túl irodalmi. Jaj de. Életszeretet és ezek a szaggatott mondatok.. nem, most nem ilyen van! :D Most folyó, értelmetlen, hosszú összetett, pontpontpontos mondatok, indulatszavakkal, víííí-vel és vááá-val. Ebből én inkább a vááá, Gyöngyöm inkább a víííí :) A barátnők, a barátnős feladatok.. vidítjuk egymást, meglendítjük a dolgokat, ha nem is jön össze, de legalább imádtuk együtt Jude Law-t :D Jaj és paradicsommal kell dobálnunk majd egy nagy, üres falfelületet, meg festeni kézzel-lábbal, réten szaladni, zászlót kitűzni Ürömbe, hogy "Öröm az Ürömben!", idétlenül énekelni és táncolni, tombolni a szobában, disney marathon Párizsban. Jaj. Picit megtört a hangulat... elpattant a nyaklánccal. Azért eszembe jut, akármit is csinálok. És csak várok. Új Te.
"Szabadítsd fel"

2010. február 14., vasárnap

érzelmes

Kis női zenék, érzelmes hangulat.. tavasz- és nyárvárás. Nem hiába van most a báli szezon. Valahogy túl kell még élni a tél utolsó rúgásait (ráadásul a fenébe is, mekkora nagyokat rúg már!). Szép telünk volt, hóval-faggyal. Remélem, a tavasz is ilyen szép lesz. Az ablakom alatt elterülő pitypangmezővel. Parfümillattal, szoknyával, kiscipővel, vékony sállal, napsütéssel, orgonaillattal. De érzem már, hogy jön. Ma betűzött az ablakon a nap, vakított, olyan jól esett. A mozi előtt ülve pedig konstatáltam, hogy egyre több nő hord szoknyát - tényleg közeledik a tavasz. Az MSNnevek pedig telis-tele szivecskékkel. Tavasz. Nyáron pedig kiszaladunk a világból. Tó- és tengerpart, hegyek, alföld, minden.

2010. február 12., péntek

Felvételi, ez-az

Ééééés a jelentkezésem hitelesítve. A sorrend: Szeged, Pécs, Károli (mindegyik pszichológia). Most már aztán hajrá az érettségihez :)

A másik.. a rossz, fájó emlékek is jók valamire. Legalább színjátszón van mire gondolni, ha dühösen kell felolvasni egy adag szót egymás után. És bele üvöltöm a világba, hogy fityfiritty..

2010. február 7., vasárnap

2010. február 3., szerda

Szilánkok

... egy széthullott álom szilánkjain sétálok, s már fel sem veszem, hogy vérzik a lábam.
Üres.

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...