Az okos bodybuilder

Az anatómia órát olykor nehéz túlélni. De egy kis humor mindig segít. A múlt órán...

Ráébredtem, hogy az alábbi kép pont olyan, mint egy gyúrós fazon. Niki egyet értett.

Majd az alábbi kép következett:

De nagy lett a melle... túlzásba vitte a bogyózást. Erre Niki:

"legalább okos bodybuilder, mert agyból van"

Első dolgok

Az ember életében ha valami először történik, azt általában megjegyzi. Vannak neves első dolgok. Első nap a suliban, első könyvélmény, első csók, első szeretkezés, stb. stb. Kinek mi a fontos.

Na hát nekem az utóbbi egy hétben több első dolog is adódott.

Képzeljétek, múlt héten szerdán először főztem a koliban paradicsom levest. Totál egyedül, villanytűzhelyen. Se anyai jó tanács, se normális melegedési/főzési idő. De sikerült! Az egyetlen probléma az volt, hogy kb. 5-6 Dorka-adagnyi lett, így aznap is 2x ettem belőle, meg másnap is.. És így is maradt egy kicsi, amit ki kellett önteni, mert mentem haza. És annyira nem lett jó, hogy felajánljam a szobatársaknak :P

Tegnap pedig életemben először mostam! (és teregettem, azt nem először) Kis segítséggel, mert féltem az ismeretlen és félelmetes mosógéptől. De itt is sikert arattam, ma szedtem be a ruhákat!

Most pedig életemben először megyek piláteszre. Úgyhogy pááá!

Aerobic

Az egyetem.. Az egyetem első hete után kicsit leamortizálva, összekuszálódva estem haza csütörtök este. Hétvégén kis lélekrendberakás, napló írás (hagyományos, mert olyan is kell), család, szerelem, barátok, minden. Jól esett.

Az egyetem második hete pedig ma kezdődött. Hát még ma sem nagyon tanultunk semmit, az infót pl. végig játszottam, de azért már elindult valami.. Már végigtartották az órákat. Viszont rengeteget ültem. 3xmásfél óra, plusz az ebéd.. De ma, ma elmentem aerobicozni. A szembeszomszéd lehívott. Hát nagyon kétségbe lehettem esve, tényleg mozgáshiányos voltam, hát rábólintottam. És milyen jól tettem. Feltöltött jókedvvel :) Meg egy adag izomlázzal. Holnap biztos kijön. De már ma is fáj a derekam környéke :P Holnap este pedig úszás! Beindult az élet.

szocializálódás

Tegnap este már jobb volt, meg ma is. Kis szoicalizálódás. Az iskolalátogatási is megvan, lesz bérlet, meg sok utazás. Elindult.

Őszi éjjel..

Illetve hát nem is éjjel, csak eljött az ősz, és az "Itt van az ősz, itt van újra" túl elcsépelt, és ősszel kapcsolatban ez a Weöres Sándor versike jutott még az eszembe.

A nyár második fele úgy eltelt, mint a sicc, egy pillanat alatt. Volt még egy kis evezés, Szigetőrség, utolsó túra, volt pakolászás, meg pihenés, utolsó napok kihasználása. Bár az utolsó nap... esett az eső, fújt a szél, kint már sötét volt, én a Kedvesen feküdtem, közben Bubble szólt, és tiszta karácsonyi hangulatom lett. Elkezdtem sorolni, milyen sütik szoktak lenni, milyen is a karácsony nálunk. Kellemes hangulat volt, bár kissé fura így augusztus 31-én...

Most pedig itt vagyok. A messzi Szegeden, egy McDonalds-ban - mert itt van wifi.. És azt érzem, hogy ez nem az. Amikor én bejelöltem, akkor ez lett volna, akkor egy olyan életszakaszban voltam. Elszakadás, önállósodás, kalandok, bulik, miegymás.. Most meg. Nem. Most nem. Már nem érzem, hogy csak úgy tudnék önállósodni, ha elmegyek 220 km-re hazulról. És már nem magányos kalandokra vágyom. Az ismerkedés sem vonz annyira, mint régen. Most nem az. Remélem, még változik...