Pogácsa hiányos eszközkészlettel

Hm, a pogácsa receptet eddig fel sem tettem? Na most akkor. :)

Pogácsa (sajtos)

Hozzávalók a tésztához (a zárójeles adagok egy nagyobb adag pogácsa adatai):

- 60 dkg liszt (/90 dkg liszt)

- 30 dkg margarin (/45 dkg)

- 2 tojássárgája (/3)

- 2 mk só (/3 mk)

- 2 dkg nyers élesztő vagy 1 csomag szárított (/3 dkg)

- 20 dkg reszelt sajt (/30 dkg)

- 1 dl tejföl (/1,5 dl)

Plusz:

- kevés liszt

- kevés tej

- kevés cukor

- kevés sajt

- kevés olaj és liszt / sütőpapír

- 1 vagy 2 tojássárgája

Az élesztőt egy kevés (kb. 1 dl) langyos-meleg (de nem forró!) cukros (1 tk) tejben megfuttatjuk (belerakjuk, és megvárjuk, amíg kicsit megemelkedik). Míg az élesztőre várunk, addig a lisztet, margarint, 2 tojássárgáját, sót, sajtot és tejfölt összegyúrjuk. Ahogy az élesztő kész, azt is hozzáöntjük és összegyúrjuk. Az így kapott tésztához még általában kell lisztet rakni, egészen addig, amíg jól összeálló tésztát nem kapunk, ami már nem ragad. Ezután lefedjük egy konyharuhával, mi párnát is szoktunk rá tenni, majd lehetőség szerint valami meleg helyre rakjuk és kb. 1 órán át kelni hagyjuk.

    Mikor a tészta megkelt, bekapcsoljuk a sütőt, hogy előmelegedjen (gázsütőn kb. 6-8-as fokozat a 8-ból), majd a tésztát 2-be vagy 3-ba vágjuk, ahogy kényelmesebb nekünk kezelni. Liszttel megszórt nyújtódeszkán vagy asztalon kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagra, késsel végigmegyünk rajta és bevagdossuk függőlegesen (nem kell nagyon rányomni a kést, nehogy átvágjuk a tésztát), kb. fél centis távolságokban. Ezután pogácsaszaggatóval vagy egy kisebb méretű pohárral kiszaggatjuk a pogácsákat. De akár rudakat is vagdoshatunk belőle. A kör alakú pogácsákat megpödörjük úgy, hogy két külső tenyérélünket odaillesztjük a pogácsa aljához, és néhányat pödrünk rajta. A maradék tésztát mindig újragyúrjuk, kinyújtjuk, bevagdossuk kiszaggatjuk és megpödörjük. A pogácsákat kiolajozott és lisztezett vagy sütőpapírral ellátott tepsibe rakjuk és tojássárgájával megkenjük (egy tojássárgáját egy kis pohárban elkeverünk, és tollal/ecsettel felkenjük a pogácsákra). Ezután a sütő hőfokát levesszük (én 4-5-ös fokozaton sütöm egy 8-as skálán), betesszük a pogácsákat és ha maradt még tészta, nekiállunk annak az elkészítésének. A pogácsát 10-15 perc után már meg lehet nézni, előfordulhat, hogy meg kell fordítani a tepsit, hogy mindenhol egyenletesen átsüljenek a pogácsák. Összesen kb. 20 perc alatt megsül egy adag. A nem zárójeles adagból egy nagyobb tálnyi lesz.

    A fent említett verzióhoz képest kicsit másképp alakult a mai pogácsa. Kezdődött ott, hogy nem volt itthon elég margarin, ami volt, azt is csak megsaccolni tudtam, hány deka, majd egy kis zsírral egészítettem ki, azt is úgy megsaccolva, mivel mérlegünk nincsen. Majd folytatódott ott, hogy mokkáskanalunk sincs, így a teáskanállal próbáltam belőni, annak vajon hányad része lehet egy mokkáskanál. Hát nem sikerült a legjobban, mert picit sótlan lett. A tejfölt eddig is csak kb-ra raktam bele, azzal nem volt gond. Majd túl száraznak éreztem a tésztát, így még egy kevés tejfölt tettem hozzá, az élesztő persze jól eláztatta, akkor ment hozzá még egy adag liszt. A sajtot se tudom, mennyi volt, maradt még a gácsérból (recept hamarosan) egy jó mélytányérnyi reszelt sajt, az belement mind. Eddig azért viszonylag zökkenőmentes volt a dolog. Szépen megkelt, gyönyörű lett a tészta. Akkor döbbentem rá, hogy nem véletlen szemeztem én a Praktikerben a sodrófákkal, de végül nem vettünk, mert nem tetszett egyik sem. Úgyhogy kézzel lapogattam ki a tésztát. Szerencsére a pogácsát nem kell formára nyújtani, meg nem olyan kényes, úgyhogy nem lett belőle gond, csak itt-ott picit véknyabb lett. Ezután arra is rájöttem, hogy pogácsaszaggatónk sincs. Se pálinkáspoharunk. A legkisebb szájú poharunkat is nagynak találtam. Körbenéztem, végül azt az üveget használtam, amiben Anya még a bodzaszörpöt küldte, de már kiürült és mosogatásra várt. Hát elmosogattam és azt használtam. Szerencsére tojáskenegetőnk az van, abból kettő is van.

Tipp: a szaggatóformát minden szaggatás előtt lisztezzük be kicsit, úgy könnyebben kicsúszik belőle a pogácsa.

Az egészséges táplálkozásról - egy bizarr munkamegbeszélés

    Egy ideje aktívan próbálok munkát keresni, elsősorban részmunkaidőset, hosszabb távra, amit a suli mellett is tudnék csinálni. Szóval bőszen keresgetek egy ideje, és mindenre jelentkezem, ami egy kicsit is érdekel és szóba jöhet. Mert hogy van időm bőven állásinterjúkra járni, legalább tapasztalatot szerzek.
    Még a hónap elején jelentkeztem egy teljesen ködös hirdetésre, a lényeg annyi volt, hogy valami wellness, lehet részmunkaidőben is csinálni, és csak érettségi szükséges hozzá, továbbá van képzési lehetőség is. Erre hétfőn válaszoltak, hogy akkor várnának megbeszélésre 27-én, jelezzek, tudok-e menni. Már totál nem emlékeztem, miről van szó, e-mail alapján gyorsan visszakerestem, aztán rábólintottam, persze, miért ne (bár időközben még 3-4 hétre szereztem magamnak munkát).
    Hát tegnap megtörtént a megbeszélés. Kapásból felkészítettek minket, hogy kb. 45 perces lesz, mert kis bemutatót tartanak. Megtudtam, hogy táplálkozási tanácsadó lenne a munka. Ez így elsőre nem is rossz. Még a természetes bőrápolást is megemlítették, annál felcsillant a szemem, mert az érdekel és értek is hozzá valamicskét. De azután... Hát volt ott minden... "Jelentkezzen, aki..." "És 15 kilót fogyott 2 hónap alatt...", jó sok előtte-utána kép, nagyon hatásos "tévhiteloszlatások", stb. Mint egy igazi teleshop reklámban. A munkáról persze alig esett szó. Olyanokról, mint hogy mennyit is fizetne egy-egy kuncsaft, a vevőkör kialakításában pontosan hogyan is segítene a cég, a telefonszámlánkat ki fizetné, a találkozókat hol kéne lebonyolítani (azaz vajon utazgatással telne-e a fél napunk, mert az akkor már marhára nem részmunkaidő), a képzéseket ki finanszírozná... Barcelona persze csábító, mert ott is lesz képzés, de a kiutat ki fizetné? Meg az ottani költségeket.
    De oké, még így is tud érdekes lenni. De amikor azt próbálták meg nekem beadni, hogy aki nem szed táplálékkiegészítőket, az nem élhet egészségesen, akkor kiakadtam... Az a hang, ahogy az egészet előadta. Mert persze akkor is jelentkeznünk kellett, hogy ki szed és ki nem, és hát mekkora hiba, hogy én nem... (persze nem személy szerint nekem mondta) Majd folytatta a program bemutatását. Nem elég, hogy a normál kaja mellé szedjünk táplálékkiegészítőket, de igazából a normál étkezéseket is helyettesítsük valami összetrutymákolt shake-kel. Ha lehet, a reggelit és a vacsorát is, de minimum a reggelit. Mert hát egy tripla burger, meg egy fél kiló sült krumpli plusz fél liter kóla az 1000 kalória, miközben a shake csak 217. Hm. Csak hogy stílusosak legyünk: Tegye fel a kezét, aki ilyen reggeliket szokott csapni (mármint a burgereset)? ... Ugye nem sokan. Az étkezés többé nem étkezés, csak tápanyagbevitel. De tök jó ez a shake, mert teltségérzetet okoz. Képzeljék, a normál táplálék is! És van olyan, ami emellett egészséges is. De közben még élvezni is tudjuk, hogy eszünk... Jöttek az élő példák is, 2 nemrég becsatlakozott hölgy is jelen volt, elmondták a saját tapasztalataikat, meg képet is kaptunk persze. Hogy 1,5 hónap alatt 8 kiló. És hogy mennyivel egészségesebb és fittebb és hogy mindezt éhezés nélkül. Hadd mondjak el valamit. Alapból az éhezéses fogyókúra hülyeség, mert nem hatásos, hosszú távon biztosan nem.

    Továbbá, mi, a kedves Párommal, január közepe-február vége között (illetve ő még rátolt egy hónapot) csináltunk egy diétát. Az alapkoncepció az volt, hogy nem ettünk húst, sem kenyeret vagy tésztát, lisztet csak sűrítésként levesekbe vagy főzelékekbe. Olajban sült dolgokat is csak ritkán ettünk (kb. heti 1). Ja és persze a cukor is tiltó listán volt, az alkohollal egyetemben. Az első két hét gyilkos, akkor még nagyon kívánja az ember az édességet, de utána már egészen könnyű. Végül voltak azért kisebb-nagyobb kihágásaink. A reggelink pl. csokis gabonagolyó keverve kukoricapehellyel és tejjel volt, én kb. két hetente egy-két szelet pirítóst is megengedtem magamnak, illetve ha a Párom édesapjáékhoz mentünk, húst is ettünk egy keveset (ez havi 1-2 alkalom). Meg időnként egy-egy pohár bor, vagy a Páromnak egy doboz sör is lecsúszott. A névnapomra viszont gyümölcssalátát ettünk torta helyett. És így én másfél hónap alatt 6 kilót, a párom pedig kb. 10-et adott le. Nem éheztünk, sőt, jól éreztük magunkat! Jobban éreztük az ízeket, tudtuk élvezni a jó minőségű, cukor nélküli teákat, és a tejfölös párolt zöldség volt a csúcs, meg időnként a feta sajt, illetve a tejföl magában.
    Ebben az időben sajnos nem volt időnk aktívan mozogni mellette, képzelem, akkor milyen hatásos lett volna. És ez a másfél-két és fél hónap megtanított vagy felelevenített sok nagyon jó, zöldséges receptet, amiket hosszú távon is használhatok. Sokan kérdezték, miután felsoroltam, miket nem eszünk, hogy akkor mit eszünk egyáltalán. Hát ott volt a rizs, a mindenféle párolt zöldség. Időnként sült zöldség vagy akár sült krumpli (kevés, és sok salátával), joghurtos saláta (jégsaláta, retek, újhagyma, répa, uborka, feta sajt), levesek és főzelékek, pattogatott kukorica (házilag kipattogtatott), kölesgolyó, gyümölcsök és zöldségek, kefír, joghurt (natúr), zabpehely. Volt mit ennünk. És megtanultunk kevesebbet enni. Nem degeszre enni magunkat, hogy majd kipukkadjunk. Mert kell egy kis idő a tápláléknak, hogy kiváltsa a teltségérzetet és ha nincs dugig a pocak, jobb az emésztés.
    Ja, és az utolsó tromfjukat is verjük. Mert ezzel az étrenddel minden betegségünk elmúlt (női bajok, emésztési gondok) és fittebbnek éreztük magunkat (és azok is voltunk).
    Most már eszünk húst is és kenyeret is, meg cukrot is, de mindent kisebb mennyiségben, és mellette a mozgásra is szakítunk időt. Én pl. napi szinten hasprést végzek, kb. 10 perc a napi tornám, vagy 20, ha kétszer csinálom meg, és már másfél hét után elkezdett látszani az eredmény. Sétálni és biciklizni is szoktam, de azért még így sem az a húde intenzív testmozgás. Emellett pedig eszem mindent, csak ésszel. És láss csodát, változik az alakom, erősödöm és jobban érzem magam a bőrömben. Nem vitatom azt a sok eredményt, amit elértek, de nem táplálékkiegészítő kell hozzá, hanem akaraterő és türelem. Mert kb. 2 hét alatt átáll a szervezet és lehet könnyen csinálni és meg is marad. Pár kiló nálunk is visszajött, de nem lendült annyira bele, nem megállíthatatlan, és most már figyelünk is magunkra és a kisebb adagok is megmaradtak.

    Úgyhogy hol ideges lettem, hol unatkoztam az előadás alatt, de végül én voltam az egyetlen, aki határozottan feltette annál a kérdésnél a kezét, hogy ki az, akit egyáltalán nem érdekel semmilyen formában ez az egész. Se plusz infót nem akar, se az ingyenes állapotfelmérést. Tiszta pénzügyi tanácsadós hülyeség, csak wellnessben. Ebből köszönöm, de nem kérek. Nem adom el a lelkem. Nem mondom azt, hogy a gyógyszernek reklámozott emésztésjavítók helyett vegye meg az én emésztésjavítómat, ahelyett, hogy mondjuk normálisan enne és gyógyteákat inna meg mozogna. Pfuj.

Körömlakklemosó

    Ezt úgy éreztem, muszáj most megosztanom. Épp Szívek szállodáját néztem (nézek), és ez az a sorozat, ami közben a legjobban lehet körmöt festeni vagy lemosni, körmöt vágni, egyszóval körmözni. És a körömlakklemosó az íróasztalról leesett, és talpra esett! Ma bebizonyosodott, hogy nem csak a macskák esnek a talpukra! Igaz, hogy egy kb. 10 centis rés állt a rendelkezésére az ágy és az asztal között, így két oldalról is támogatást kaphatott, de akkor is... begurulhatott volna az ágy alá, ehelyett megállt a talpán!

Ez egy nagyszerű nap! :)

Meggyleves

   Anyáék nemrég voltak ismerősöknél meggyet szedni, mi is kaptunk belőle egy jó nagy adagot. Picit már összeszottyadt, így úgy gondoltam, levest készítek belőle (még úgysem készítettem soha meggylevest). Körbenéztem az interneten, így végül valahogy így készítettem el:

Hozzávalók:

- friss megy (kb. fél-1 kg)
- só (csipet)
- ~5 ek cukor
- fahéj (késhegynyi)
(- szegfűszeg)
- 1 cs. vaníliás cukor
- ~2 dl tejföl
- 2-3 ek liszt

- a meggyet (fél kg. tuti volt) magozatlanul feltettem főni, hogy bőven ellepje a víz

- a vízbe tettem egy kis csipet sót, 3 lapos ek cukrot, egy késhegynyi fahéjat és egy csomag vaníliás cukrot (szegfűszegünk nem volt otthon, egyébként azt is majdnem mindenhol írják)

- közben kb. 2 dl tejfölből (12%-os) és 2-3 lapos ek lisztből habarást készítettem, szép csomómentesre kevertem

- mikor felfőtt a víz, abból két merőkanálnyit tettem a habarásba, azzal is elkevertem, majd a habarást állandó kevergetés mellett beletettem a levesbe

- együtt is felfőztem

- még kb. 2 ek cukrot tettem bele

    A leves isteni finom lett, bár valamiért csomós lett, hiába ügyeltem a habarásra... De nem volt olyan zavaró, az íze mindent elfeledtetett velünk! :) Máskor is csinálok, ha lesz rá lehetőségem! Gyors, egyszerű, mennyei!
    Ha lett volna maradék főzőtejszín, azt is biztos beletettem volna, de csak bontatlan volt, úgyhogy az most kimaradt.
    (A kép csak illusztráció, a sajátról nem készült fotó, de valami hasonló volt.)

Virágos élet a téren

   Tegnap épp bevásároltunk az ebédhez egy kedves ismerősünkkel, amikor a Kedves egyszer csak eltűnt, otthagyva engem és az ismerőst a boltban, ránk bízva egy-két dolgot. Nem értettem, de szerencsére épp jó kedvemben voltam és nem a negatív alternatívák jutottak eszembe. Fizettünk épp, mikor hívott a Kedves, hogy hol tartunk, ő mindjárt itt van. Kimentünk és egy szép rózsával fogadott engem :) Teljesen meghatódtam. A másik virágot pedig a nagyinak szánta (az édesapát és a nagyit vártuk ebédre), a bort, amit velünk vetetett, pedig az édesapjának. Spontán, csak úgy, mert úgyis mindig minden napot elfelejt (anyák napja, apák napja, ilyenek). Kis helyes, illatos rózsácska, sajnos vázából kevés a választék egyelőre, de azért így is nagyon szép :)

   A csokor mai. Tegnap este sokáig gépezett, nem értettem, kicsit nyűgös is voltam, nem szeretek egyedül lefeküdni aludni (nem is nagyon aludtam, amíg meg nem érkezett), reggel pedig korán keltünk, mert 8-ra mennie kellett a fogorvoshoz, és akkor már én is felkeltem. Úgy volt, hogy a fogorvos után visszajön még, összepakolni a munkaeszközeit, illetve az ebédjét. Vissza is jött, már láttam az ablakból, hogy jön, repültem ki elé, erre ott virít egy csokor virág a kezében "A hét minden napjára". Hát még jobban meghatódtam, mint előző nap. A középső egynek számít, és így van 5 virág, a hétköznapokra hozta, hétvégére mást szán. Sajnos sietnie kellett a munkahelyére, de most már én is meglepem majd valamivel. :)
Megkaptam persze, hogy ezt is hangoztassam, ne csak azt, hogy milyen rossz, hogy sokat gépezik. Hát tessék. Hangoztatom. Milyen jó dolgom van, hogy ennyi szép virágot kapok :)

Ballagási búcsúztató beszéd - házi feladat

Házi feladat                                                                                                                                             I. 27.

     "Van egy álmom." - így kezdte egyik szónoklatát Martin Luther King. Azért kezdtem én is ezzel a beszédem, mert fogalmam sem volt, mivel indítsak, hogy hatásos legyen.
      És erről a mondatról azt beszélik, hogy egészen hatásos. Mert a szónok a saját érzelmeiről, vágyairól kezd beszélni. Hát akkor lássuk csak az én érzéseimet és vágyaimat. Már úgy a Ti ballagásotokat tekintve, Kedves Végzős Diáktársaim. Mert ugye erről is van most szó. Tehát...
      Nem is olyan régen felkértek, hogy legyek én, aki idén a végzősöket búcsúztatja. Hihetetlenül megörültem. Hiszen - aki ismer, tudja - imádok beszélni. Hát még beszédet tartani. Amikor bárkire rászólhatok, hogy hahó, figyelj ide!...
      Hahó, figyeljetek ide! Figyeljetek, mert épp Benneteket búcsúztatlak. Búcsúztatom a "nagyokat", akik helyére jövőre már én lépek és az én osztályom. Na meg a 11. B, C, D, E.
      Épp kicsit húználak vissza Benneteket, hogy maradjatok, érettségizzetek le megint. Jó volt az a 3 szabadnap nekünk :P De ennyire nem vagyok azért önző. Gondolom, mindenki örül, hogy ezen is túl van. Úgyhogy nem húzok vissza senkit, inkább csak egy utolsó darabkát hozzáadok az "ezt adta nekem a gimi" nevű csomaghoz.
      De mi is ez a darabka? Egy mosolygós, langaléta barna lány beszéde. Egy lányé, akit még csak nem is minden végzős ismer. Aki imád sokat beszélni akkor is, amikor nincs sok mondanivaló. Amikor annyi a lényeg, hogy Ti elmentek, mi pedig búcsúzunk. Ti hagytok itt nekünk osztályonként egy-egy tablót, mi meg... Mi meg adunk egy beszédet, egy műsort, egy sorfalat meg egyéb szépet és jót.
      Hát akkor: Viszlát, sok szerencsét, élvezzétek ki a nyarat, mert valószínűleg ez lesz életetek legszabadabb nyara! És sose felejtsétek, hogy:
- Kicsi a bors, de erős.
- A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
- A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

      És ezzel átadom a helyet más, hasonlóan magvas gondolatoknak.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hm... 2009-ben íródhatott, ha jól számolom. Akkor jópofának tűnt. Most is van egy-két rész, aminél megörültem, hogy na, valami, aztán megint húztam össze magam, hogy basszus, ennyire magamról írni... igen, egyet értek az akkori kritikával. De legalább látszik (remélem, látszik), mennyit fejlődtem a szalagavatós beszédig :) Ott is van idézet, meg viccelődés, de ott már be voltam jobban vonódva, hiszen rólunk szólt az egész.. és nem másokról kellett beszélnem. Hm, azok a csodaszép gimnazista évek :)