2014. április 29., kedd

Kreatív kedd #34

Sietek filmklubot tartani, úgyhogy csak röviden mutatom be a mai kreatív keddemet. Nem mentem ma suliba (elmaradtak az órák - nagy része), úgyhogy reggel futottam, itthon haspréseztem, hajat mostam, az arcom kapott egy pakolást, körmöt festettem, meg fülbevalót, sorozatot néztem, porszívóztam és főztem. Szépen élem fel a fagyasztóban, meg itt-ott elfekvőben lévő készleteket.

Végre előkerült a fagyasztóból a hal és megpárolódott (és jól szétesett)


A piros körmök, amik mindig felvidítanak

A piros körmök a piros fülbevalóval
- ezt a fülbevalót időről-időre újrafestem körömlakkal, eredetileg
rikító rózsaszín volt, kinőttem a rózsaszín korszakomból, azóta piros -

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. április 28., hétfő

Hajrá hétfő #32

Banános zabkása
Almás zabkása
És az elmúlt hetet is sikeresen végigcsináltam! Nem ittam sem alkoholt (na jó, de, 3 korty sört), sem kávét, nem ettem cukrot (csak amennyi a kelt tésztákban van, illetve tartárban, de még fagyiból is sikerült cukormenteset ennem!), sem húst és ez nem is okozott komolyabb gondot. Reggelire kipróbáltam a nővéremék által ajánlott zab(pehely)kását, bár az ő receptjüket végül nem írtam le (aztán később publikálták), így a netről összeszedegetett receptek alapján alkottam egy sajátot.

Hozzávalók (1 főre):
  • 2 dl tej
  • kevés fahéj
  • negyed bögre zabpehely (egy standard 2,5 decis bögréből)
  • 1 banán vagy fél nagy alma (az enyém golden volt)
  • dió, mazsola, méz ízlés szerint
Elkészítés:
A tejet a fahéjjal felrakjuk főni, mihelyst felforrt, beleöntjük a zabpelyhet és folyamatos kevergetéssel (!) pár percig főzzük (minimum lángon), majd hozzáadjuk a gyümölcsöt (banánt karikára, almás kis kockákra vágva), és azzal együtt is pár percig még főzzük, összesen kb. 5 percig, amíg kellemesen besűrűsödik (tejbegríz állagúra). Ha úgy érezzük, önthetünk még hozzá zabpelyhet/tejet (és ha úgy érezzük, akkor a gyümölcsöket már a zabpehellyel együtt is beletölthetjük, pl. az almának több idő kell a puhuláshoz). Ezt egy tálkába kitöltjük, diót és mazsolát szórunk a tetejére, és némi hűlés után (de még melegen) fogyasztjuk. Az almás változathoz raktam mézet is (már a tálkában volt akkor a kása, tehát nem főztem a mézet), illetve a fél almából pár kockát meghagytam nyersen és azt is a tetejére raktam. Egyébként nyugodtan kísérletezzünk más gyümölcsökkel is, vegyesen is készíthetjük, vagy lehet, hogy az egyiket főzzük, a másikat nyersen rakjuk rá. Dió helyett mandula, meg akár el is hagyhatjuk ezeket a "díszítő elemeket". Nagyon gyors, egyszerű és laktató étel. A banános változat mézet sem igényel (de persze azzal is finom lehet). Nagyon megszerettem.

Emellett levezényeltem egy filmklubot (jöttek új emberek, tök jó! és a krízishelyzetet is megoldottuk), voltam közgyűlésen, KÖRBE-n és biciklitúrán is, ahol leégett a vállam, hosszú-hosszú idő után frizbiztem (nem is emlékszem, frizbiztem-e egyáltalán, olyan lyukas kezű gyerek voltam), nagyon jó volt.

A hétre a következők vannak: 2 beadandót leadni (az egyiket ma megtettem), másikat befejezni, kutatási témát kitalálni (szerintem múzeumpedagógia lesz), kedden ismét filmklubot tartani és pihenni!

SZERK. (2014. X. 3.): Körtével és barackkal is finom, mazsola és magvak nem baj, ha nincs otthon hozzá. És már inkább 2,5 dl tejjel, harmad/fél bögre zabpehellyel és egy egész almával dolgozom :)

Nektek mihez kell hajrázni?

2014. április 25., péntek

KÖRBE - beszámoló


Tegnap elmentem a KÖRBE tavaszi alkalmára. Ez egy környezetpszichológiai témájú beszélgetéssorozat. Idén az aluljárók világa volt a téma. Volt benne egy adag előadás, ismeretanyag, de lehetőség az interakcióra is. Sajnos nem tudtam végig maradni, így nagyon izgalmas programokról maradtam le. Volt színházas-színjátszós program is, meg jazz koncert is este, amin már nem tudtam részt venni. Viszont így is megérte elmenni, nagyon inspiráló volt. Olyannyira, hogy azt gondoltam, írok egy kisebb(-nagyobb) beszámolót is róla.

  A programot Dúll Andrea tanárnőm ajánlotta, hozzá járok Iskolai környezetpszichológiára, ő is hívott meg az eseményre. Ő indította a programot egy kis bevezetővel-hangolóval (imádom a stílusát, nagyon tud inspirálni!). Beszélt a tér-rétegekről, a Földről, amely már alapból rétegelt, az ősember téri tájékozódásáról, mozgásáról (nála nem az egyenes a legrövidebb út, hanem az, amelyik mentén életben marad), a barlangokról (mint első saját maga által alakított, személyes tér, ahol az egyenes vonalú mozgás is kialakulhatott), az ismeretlen tértől való félelemről, mely evolúciósan megmaradt (itt eszembe jutott, hogy talán sokan ezért nem járnak Filmklubra :D), a hopi mitológiáról - a rétegződés már az ősi vallásokban is megjelent, a gyógyító terekről, a város rétegeiről (pl. Róma, ahol látszanak a különböző korok rétegei), élet-rétegekről (holtak városa, temetők) és közlekedési rétegekről - ezzel meg is érkeztünk az aluljárókhoz. Ezeket a rétegeket régóta párhuzamba állítják a személyiség rétegeivel is, így a pszichológia és a környezet nagyon jól látható módon összeér.

  A bevezetőt Andi diákjainak az előadássorozata - maratonja - követte, voltak pszichológus és kommunikáció szakos hallgatók is (ELTE és BME). Budapest különböző aluljáróiról készítettek dolgozatokat. Készítettek szag-, hang-, hőtérképeket, vizsgálták a tájékoztató rendszert, az érzelmi jelentést, és interjúkat is készítettek, illetve kérdőíveztek. Az aluljárókat egy szemeszteren át vizsgálták, sokszor napi 2-3 órát töltöttek az adott helyszínen, mindeközben tudatosan figyelték a helyszínt, embereket, történéseket. Bemutatták a Corvin-negyedi, a Batthyány téri, a Petőfi-híd, budai hídfőjénél lévő, az Örs vezér téri, az Astoriánál lévő, a Lehel téri, a Margit-híd, budai hídfőjénél lévő és a Kálvin téri aluljárókat. Az előadások mögött érezhető volt a nagy munka, a lelkesen végzett kutatás (szinte én is kedvet kaptam hozzá). Majdnem mindegyik (vagy talán mindegyik) előadásban megjelent az, hogy a hajléktalanokkal kapcsolatos törvénymódosítás milyen hatással volt az aluljárók életére. Az egyik kutatást részben egy látássérült lány végezte, így egy másik perspektívából is ráláthattunk az aluljárókra: Ami nekünk csak egy zavaró tényező, amit kerülgetni kell, az egy látássérültnek komoly akadály, amely össze is zavarhatja a tájékozódásban (pláne, ha nincs vezetővonal). De pl. egy mindig ugyanott furulyázó bácsi milyen remek tájékozódási pont lehet. Megtudhattuk, hogy turistaként (vagy arrafelé nem ismerős budapestiként) mennyire nehéz a Kálvin téren tájékozódni (ahol kb. semmi sem működik és semmi sem látható). Izgalmas dolog ilyen tudatosan vizsgálni a város tudattalanját. Ajánlom mindenkinek kipróbálásra!

  Ezután kihirdették az első emeleten kialakított pihenő rész névadó versenyének győztesét, illetve győzteseit. A NyugI ZUg nevet kapta. Nem vagyok biztos abban, hogyan írják, mindenesetre az IZU-t kiemelték a díjazáskor, ezért én is kiemeltem. (IZU-nak hívják az ELTE hallgatói az Izabella utcai épületet) A hely amúgy nagyon hangulatos, szép színekkel dolgozik, még könyveket is raktak oda, meg cetliket (és hozzá parafatáblát és tűket), amiken lehet egymásnak üzenni.

  Ezután negyed óra következett, majd Erő Zoltán folytatta az előadássorozatot. Ő a 4-es metró generáltervezője és nem meglepően a 4-es metróról beszélt :)
  Én a 4-es metrót az ingyenes hétvége után használta, eddig 2-3 ízben. Az első szó, ami az eszembe jutott az első alkalomnál (a Rákoczi térnél) az volt, hogy börtön. Még pontosan tudom, milyen volt szürkesége... a mozgólépcső feletti plafont el tudtuk érni a kezünkkel és minden illesztés tisztán látszott. A Keletinél szálltunk le, ott pedig azt éreztem, mintha Isten szólna hozzánk :D (hangos bemondó metrón kívül) Jó nagy volt a légtere, a természetes fény is beszűrődött (de nem tudta helyettesíteni fényes nappal sem a világítótesteket). Túl nagynak éreztük a teret - pénzpazarlásnak. A felsőbb szinten pedig már ázás nyomait is láttuk. Egy szó, mint száz, nem győzött meg minket, engem a 4-es metró, hogy megérte rá ennyit várni. Úgyhogy kíváncsian vártam, mit fog mondani róla a tervezője.
  Mint kiderült, ez a szürkeség alapvetően a koncepció része volt (itt-ott mozaikkal, textillel díszítve). Mutatott más nagyvárosi állomásokat is, amelyek szintén ilyen szürkék voltak. Arról, hogy az illesztések miért látszanak, nem beszélt.
  Bemutatta a módszert is, amellyel készültek az állomások (ez a "gyors" eljárás, amin ő is ironizált), a korlátokat, elvárásokat, lehetőségeket is.
  Kiderült, hogy Dúll Andival konzultálva tervezték meg az állomásokat, és így pszichológiai szempontokat is figyelembe vettek (persze nem tudtak mindennek eleget tenni). A nagy terek és a természetes fény beengedése pl. klausztofóbiásoknak kedvez, a tériszonyosokra is igyekeztek figyelni (csak egy ijesztőbb mozgólépcső lett), stb. Szóval ami nekem pénzkidobás, az másnak talán nagyon is sokat nyújt (bár aki klausztrofóbiás, az nem tudom, hogyan metrózik, magát a szerelvényt már nem tudják olyan tágasra megcsinálni, mint a megállókat).
  Eszembe jutott az is, hogy mennyire nem lehet egy építészeti alkotást (sem) függetleníteni a társadalmi-idői kontextustól. Talán nekünk sem az lett volna az első reakciónk arra, hogy ilyen tágas a Keletinél a metróállomás, hogy pénzkidobás, ha alapvetően jobb anyagi helyzetben lenne az ország (ne kezdjünk el politizálni!). Meg az is lehet, hogy ez csak nekünk jutott eszünkbe :) Mondjuk az sem mindegy, hogy nagyon sok időbe telt a 4-es metró megépítése, így az elvárások is nőttek. Zoltán viccesen meg is jegyezte, hogy ilyen 28-30 éves fiatal csapattal indultak, aztán szép lassan megnősültek/férjhez mentek, gyerekük lett, aki iskolába ment... szép hosszú folyamat volt ez :D
  A Keletiben lévő "Isten szólt Hozzád" érzés is koncepció volt, hogy olyasmi legyen, mint egy repülőtér, segítse a tájékozódást, rangot adjon a közlekedésnek - az ember akarjon metróval menni és ne vegyen egy Suzukit az első adag összekuporgatott pénzéből!
  Összességében egy nagyon lelkes tervezőnek tűnt, aki szereti, amit alkotott, alkottak a csapattal, képes volt humorizálni a megkésett átadáson is, tisztában van azzal, mennyit vártak rá. Sajnos nem tudtam bevárni a végét, így kérdéseket sem tudtam neki feltenni. De örülök, hogy ennyit is hallhattam belőle, mindig jó látni a termék mögött az embert is - valahogy megbocsátóbb is leszek ettől.
  Ó, és már tervezik az 5-ös metró tervezését :)

  A program egyéb tényezőiről: A facebook eseménynél a program ki volt írva részletesen, ami klassz, és az is, hogy ehhez nagyon igyekeztek tartani magukat - ameddig ott voltam, ez sikerült is (+/- pár perc). Viszont a helyszínen már ha jól láttam, nem volt részletes program, illetve sem a Facbook eseménynél, sem máshol nem volt kiírva, hogy az a bizonyos tanszék hol is van az épületen belül, és hogy pontosan melyik teremben is lesz. Ez ott a helyszínen sem volt kiírva/nyilakkal jelezve. És bár ELTE-s vagyok, de nem rázom ki a kisujjamból a különböző tanszékek helyét. A helyszínen kis statisztikát is folytattak, fel kellett iratkozni egy lapra, megmondani, honnan értesültünk az eseményről, és hírlevélre is feliratkozhattunk, hogy a következő eseményről tudomást szerezzünk. Ehhez pedig matricát is kaptunk! :) Még filózom, hová ragasszam.


(Kép innen. Egy győri aluljáró.)

  Hát ennyi lenne. Ti mennyire figyeltek a környezetetekre? Milyen érzést váltanak ki Belőletek az aluljárók, felszín alatti rétegek?

2014. április 22., kedd

Liebster Award - csapó 3

  Ismét kaptam egy díjat, illetve ugyanazt, amit a múltkor, de most érthetőbb szabályokkal, meg mások amúgy is a kérdések, szóval... Kérdésekre válaszolni mindig jó :) A díjat Erzsébet_Muzsiktól kaptam, köszönöm neki!

11 dolog magamról:
  • 1. Kiskoromban letörtem nővérem egyik barbijának a fejét - véletlenül, épp egy csókolózós jelenethez fordítottam el a fejét. (Igen, egész kiskorom óta a szerelem volt a fő téma, az volt nálam a középpontban.)
  • 2. Szeretek tárgyalásokra járni - és sokkal kevésbé visel meg, mit gondoltam. Meg tetszik a kiöltözős része is :) (Vagy különösen az?)
  • 3. Fura, de futás közben még sosem botlottam meg komolyabban, de gyalog kamasz korom óta elég instabil tudok lenni. A vízben vagyok igazán jó és stabil.
  • 4. Ha sok pénzem és időm lenne (meg mindehhez energiám is), akkor szívesen járnék kórusba, színjátszózni és akár még hegedülni is visszamennék, vagy legalábbis itthon próbálkoznék. Meg nyelvet is tanulnék, azt szigorúan csak sulis keretek között, másképp ellustulok :D (Aztán ki tudja, ha ezt mind megkapnám, lehet csak lógatnám a lábam és olvasnék...)
  • 5. Csak nemrég lettem igazán állatbarát. Régen a cicákért rajongtam (a szobámat láttátok volna...), meg persze a saját kutya kivétel volt, őt is imádtam, de amúgy nem lelkesedtem különösebben az állatokért. Persze, cukik meg minden, de... Aztán ez valahogy a férjem mellett megváltozott (és csak utólag veszem észre, ez a mondat mennyire félreérhető :D). Bár még most sem tartom magam a legjobb és legkitartóbb gazdának, és alapvetően elvagyok állatok nélkül, de érdeklődőbb vagyok az irányukba. És Ubulhoz, a kis patkányunkhoz nagyon kötődtem.
  • 6. Még sosem repültem. És nem is nagyon hiányzik.
  • 7. Nincs jogsim, és nem is akarok.
  • 8. Kb. 7x láttam a Dr Szöszit (rövid időn belül, amikor adták az HBO-n), és igazából szívesen újranézném :)
  • 9. Kiskoromban karácsonyi kukacokat gyártottam mindenkinek karácsonyra (értsd: fonalgombolyag + olló, pár centinként vágtam egyet, kész is a karácsonyi kukac). És nem lustaságból; jó ajándéknak gondoltam.
  • 10. Van egy anyajegy a talpamon.
  • 11. Miután kinőttem a "kedvencek" világából (a kedvenc színem, ételem, ... ez vagy az), valahogy nehéz megfogni így a dolgokat, de végül kedvenc filmek terén arra jutottam, hogy Az ötödik elem a kedvenc filmem. Mert azt kb. bármikor meg tudom nézni és mindig jól esik.

Válasz a 11 kérdésre:

1. Mit választanál – egy jó bulit, vagy egy nyugodt, csendes hétvégét?

Most mindenképp a nyugodt, csendes hétvégét. Szerencsére ez is volt most az ünnepek alatt :) (némi beadandóírással megspékelve), de el tudnám még viselni pár hétvégén keresztül.
2. Gyűjtesz-e valamit, és ha igen, mit?
200-asokat :) De aztán el is költöm őket. Meg emlékeket. És írnivaló témákat.
3. Melyik a kedvenc gyümölcsöd?
Régen a kiwi volt, az biztos. Most változó. Finom, érett, édes és lédús. Némi savanykás vagy kesernyés íz lehet benne. Mert pl. a kiwi is kicsit savanykás, vagy a szilva, és a grapefruitot is szeretem. Majdnem minden gyümölcs jöhet, a minőség számít mindegyiken belül.
4. Hogy szereted leginkább a palacsintát?
Nutellával, banánnal és tejszínhabbal. Elsőre ez ugrott be. De a túrós-lekváros, vagy túrós-kakaós is jöhet. Meg a mákos. Meg úgy minden (inkább édes).
5. Milyen idegen nyelv(ek)en beszélsz?
Francia (ezt elég erősen, bár vissza kéne szokni bele) és angolul (ez olyan társalgási beszéd és közép szintű olvasási/hallás utáni értés).
6. Energiaital vagy kávé?
Kávé. Pfuj energiaital! (Egészségtelen és a tutti-frutti íztől rosszul vagyok, bár a múltkor belekortyoltam egy málnásba, az finom volt... De akkor sem innék ilyet rendszeresen, eddig csak egy-egy kortyokat ittam.) De kávézni sem kávézom rendszeresen. Azt is az ízért és a hangulatért. Fáradtság ellen inkább alszom.
7. Milyen színű a hajad?
Sötét barna.
8. Ha egy könyvszereplő bőrébe bújhatnál, ki lenne az?
Anne Shirley :)
9. Hány könyvet birtokolsz?
A Moly szerint 163-at, akkor biztos annyit.
10. Melyik a kedvenc évszakod?
Mondtam már, hogy vagyok ezzel a kedvenccel... Talán a tavasz, de nem lennék meg a többi nélkül sem. Mindegyikben van valami, amit imádok és várok.
11. Milyen ételt tudsz a legfinomabban elkészíteni?
Talán a lasagne-t.



Most nem adom tovább senkinek, a múltkor sem nagyon tudtam ezzel mit kezdeni. De ha van kedvetek, válaszoljatok a nekem feltett kérdésekre! :) (és írjatok Magatokról!)

Kreatív kedd #33


  Amikor kevés a szabadidőm, akkor leginkább csak a sütés-főzésben tudok kreatívkodni - mert hát enni mindig kell.
  A hétvégi receptgyűjtögetésemből ugyan még egyet sem próbáltam ki, de ihletet merítettem. A brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel receptből ihletődve lett egy paradicsomleves, és csináltam háromszögeket. Kissé gyors megoldást választottam, így kevésbé kreatív, mint lehetne, de azért így sem rossz... Vettem leveles tésztát, meg fűszeres sajtkrémet, és tádá. Lett fűszeres háromszögem. Édeset is készítettem. Cukormenteset úgy, hogy egy banánt villával összenyomkodtam, egy tk mézet, meg egy kevés fahéjat hozzákevertem és azt kentem a tésztába (a méz akár el is hagyható szerintem, tud a banán elég édes lenni). Cukrosnak pedig végre felhasználtam egy régóta várakozó szilvalekvárt, remélem, a Kedves megeszi.
  Persze az első adag gyönyörűen szétnyílt és kifolyt, és addigra már az összes többit is megcsináltam (nem tudtam formát változtatni). A csomagoláson ír buktát, de szerintem a szövegíró sosem próbálta még ezt ki. A buktaforma nem működik. Úgyhogy a sütőpapírt nem tudtam újrahasznosítani. Annyit tudtam tenni a következő adag érdekében, hogy jól összenyomkodtam a két réteget, megy egy-egy csücsöknél fel is hajtottam. A módszer bevált (meg gondolom a bolti krém sűrűbb is volt a házi szószoknál), volt olyan, ami egyáltalán nem nyílt ki.
  A paradicsomlevessel annyit kreatívkodtam, hogy két adag készült belőle, egy cukros (hagyományos) és egy cukormentes. Megcsináltam a rántás, felfőztem csak sóval a paradicsomot, külön a tésztát, aztán amikor a tészta megfőtt, leöntöttem róla a vizet, hozzá a paradicsomhoz, és ezután kettévettem. Az egyikbe cukrot, a másikba steviát tettem. Illetve ha már nem lesz tűzforró, akkor talán méz is kerül bele (forrón csak tönkremegy a sok hasznos anyag benne).
  Hát ezt csináltam én ma :)


Az első sütésből a szétnyílt banános
A második sütés tökéletesen zárt fűszeres háromszöge


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?


(és rájöttem, hogy a bejegyzés írásakor be tudom állítani, hogy milyen betűtípus legyen, így olvasható lesz, viszont a fejlécbe sem zavar bele - reakció egy molyos diskurzusra)

Hajrá hétfő kedd #31

A Mai-Tai sörbet :)
Szép keddet Mindenkinek!

  Úgy döntöttem, a húsvét hétfőt pihenéssel (és a beadandóm feltöltésével) töltöm, időzíteni sem időzítettem előre bejegyzést, úgyhogy a hét eleji löketet ma kapjátok meg.
  A hétvégén remélem, jót pihentetek, finomakat ettetek. Nekem szerencsére a beadandó mellett is sikerült pihennem, kint lennem a kertben, olvasgatnom - és persze finomakat ennem.
  Apa szólt, hogy lehet a receptes könyvek között válogatni, mert ők nem nagyon használják ezeket. Könyveket nem akartam most hazahozni (nem nagyon van hely), de azért lapozgattam őket és fényképeztem is be egy adag receptet. Kis pihenés után úrrá tudtam lenni a szénhidrát-vágyamon és fejben is rá tudtam állni a könnyedebb, tavasziasabb ételekre. Meg a nyáriakra - várom már nagyon a sok finom gyümölcsöt!
  Húsvét előtt nem tartottam semmilyen böjtöt, de úgy döntöttem, ezen a megrövidült héten (a mai nappal kezdve) nem iszom alkoholt, nem eszem cukrot (max. annyit, amennyi az élesztős kenyérben, tésztában van) és húst. Viszont iszom sok gyógyteát (ma épp csalánt).
  Olvastam sok reformétrendes-életmódos könyvet, nekem ezek olyanok, mint a magazinok. Ihletet, inspirációt és lendületet adnak. Az egyikben még olyat is olvastam, hogy az embernek (minimum) 120 évig el kéne élnie szellemi- és fizikai jólétben, mert az emlősök átlag 6x annyi ideig élnek, mint amennyi időbe telik nekik kifejlődni. Az ember pedig 22, de akár 25 éves koráig is nő és fejlődik. De ha csak hússzal számolunk, az is már 6x20, azaz 120. Csak helyesen kellene élnünk (táplálkozás, mozgás, lelki harmónia...). Hát igyekszem megtenni a tőlem telhetőt :)

  Ilyen ötleteket gyűjtöttem:
Desszertek: Almafánk, Narancsos-mandulás finomság, Banánjoghurt, Földiszedres sütemény, Sárgabarackos sütemény csokoládémázzal, Különleges sárgabarackos túrótorta, Zabpelyhes túrópuding, Fekete áfonyás palacsinta
Levesek: Hideg, tejszínes uborkaleves, Brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel,  Dinnye-uborka leves
Italok: Spanyol éjszaka (koktél), Mai-Tai sörbet, Jeges dinnye
Télire eltevősök: Lecsó, Almadzsem, Vegyes gyümölcsbefőtt, Meggybefőtt, Körtebefőtt
Főételek: Zabpehelykenyér, Csalános müzli, Tésztasaláta, Valamilyen töltött paprika (a neve lemaradt a fotóról), Töltött burgonya, Rizssaláta borsóval és sonkával, Nyári rizssaláta, Gyümölcsös sonkasaláta
Krémek: Zöldkrém

  A héten vár rám még egy beadandó, 24-ei határidővel, holnap életem első, általam vezetett filmklubja, csütörtökön környezetpszichós program, aztán Kortárs közgyűlés (ahol beszámolhatok a Sütivásár sikeréről), pénteken a szokásos munka, szombaton csoportfoglalkozás, vasárnap pedig szentendrei tekerés - remélem, szép időnk lesz! :) Úgyhogy ismét egy nem túl szellős hét. Mindeközben cukor-, alkohol és húsmentes napok. Hajrá!


Nektek mihez kell hajrázni?

(Kép innen.)

2014. április 17., csütörtök

Zöldbabfőzelék (zöldségfasírttal)

(Igen, a mosogatónál nagyon jók a fények...)
  El sem hiszem, hogy ezt a receptet még nem tettem közzé. Pedig ezt főztem először úgy együtt anyával. Na sebaj, jobb későn, mint soha.

Hozzávalók a babhoz:

~ 900 g zöldbab
- 1 fej vöröshagyma
- olaj (vagy egyéb zsiradék)
- tejföl (kb. 2 nagy ek)
~ 5-6 ek liszt
- só
- édes pirospaprika
- ecet
- cukor

Elkészítés:

  A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk. Rárakjuk a babot (ha fagyasztott, én nem csinálok vele semmit, ha friss, akkor megmossuk, levágjuk a végét és "méretre vágjuk"), sót és pirospaprikát rakunk még rá, felöntjük egy kevés vízzel (tényleg kevés! különben leves lesz), lefedjük és kis lángon puhára főzzük.
  Közben olajon a lisztet megpirítjuk, hozzáadjuk a tejfölt és csomómentesre keverjük, ezután elzárjuk alatta a gázt.
  Amint a bab felfőtt, a rántáshoz (lsd. pirított liszt + tejföl) 1-2 ek forró levet teszünk a babról, azzal csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a babhoz, elkeverjük, egyet ruttyantunk rajta, ha kell, még sózzuk, illetve most adjuk hozzá az ecetet és a cukrot, elkeverjük, majd elzárjuk. Ecetből először mindig kanálra tegyünk, nehogy véletlenül meglóduljon, nagyon el tudja rontani az ételt (tapasztalat). Egész picivel indítsunk és kóstolgassuk. Cukorból is csak kevés kell, kb. 1 tk.

A zöldségfasírt receptjét pedig itt találjátok.

Jó étvágyat!

Mennyit ér egy emberélet?

Február óta járok tárgyalásokra, családon belüli és párkapcsolati erőszak témakörben, a PATENT (http://patent.org.hu/) önkéntes monitorozó programjának keretében.
Nemrég ismét elmentem egy tárgyalásra. Az ügy részletei most nem érdekesek. Egy mondat ütötte meg a fülem, de nagyon. Az ügyben jelentősensúlyosbító körülmény volt, hogy a vádlott egy köztiszteletnek örvendő személyben tett kárt (jelen esetben megölte), és hogy közfelháborodást keltett az ügy, felzaklatta a közösséget. Nem akarom legitimmé tenni a gyilkosságot, de hogy súlyosbító, ráadásul extrém módon, jelentősen súlyosbító körülmény az, hogy az áldozat köztiszteletnek örvend, kvázi „jó ember”, az számomra megrázó élmény. Ki dönti el, ki a jó ember és ki nem? Ki dönti el, mennyit ér egy emberélet? X ember megöléséért csak 8 év, másikért meg 10, csak azért, mert az egyik köztiszteletben álló személy volt, a másik pedig nem? Ennyi erővel egy másik ügyben kijelenthetjük, hogy jelentősen enyhítő körülmény, hogy az áldozat senkinek sem fog hiányozni? Így megy ez?
De ott a másik oldal is. Ha valaki köztiszteletnek örvend, akkor az enyhítő körülmény, ha ő ártott valaki másnak. Mert ő olyan jó ember… csak most mondjuk kicsit molesztálta a lányát. De azért jó ember, ne kapjon nagyon nagy büntit.

Én ezt nem tudom összerakni a fejemben. A büntetlen előélet, azt értem. De hogy köztiszteletnek örvend…

2014. április 16., szerda

Veronica Mars - a film

Mindig jó egy kicsit eltávolodni a filmtől és civilként látni a szereplőket :) (és a rendezőt)
  És eljött ez a pillanat is, hogy megnéztem újra a sorozatot és ezután a filmet is. Bár sajnos a magyar mozik nem vetítették :( Így maradt az itthoni projektor, ami szintén nem rossz megoldás ;) Persze, az egész délelőttös szürkeség után a vetítés kezdetekor kezdett el ragyogni a nap, hogy alig bírtam besötétíteni. De beszéljünk a filmről.

  9 év telt el a sorozathoz képest, azaz Veronica 28 éves. Otthagyta Neptune-t, pszichológiát és jogot is végzett, most épp stabil állás után néz. Pizzel újra összejöttek (gondolom, azt a bizonyos nyarat nem élte túl a kapcsolatuk), Logannel már 9 éve nem találkozott, de most felhívja V-t segítségért, mert gyilkossággal gyanúsítják; és épp a 10 éves gimis osztálytalálkozó is esedékes. V. visszamegy Neptune-ba, hogy segítsen Logannek ügyvédet választani, aztán... Innentől fontos cselekmények leírása következik.

  Gondolom, akik ismerik a sorozatot, sejtették, hogy Veronica nem fog olyan könnyen elszabadulni az ügytől, és hogy a rendes, jófiú Pizzel nem igen fog működni a kapcsolata. Eléggé kiszámítható a végkifejlet, bár be kell valljam, azért reméltem, hogy valami más lesz. Anno, amikor először megnéztem a sorozatot, teljesen Logan párti voltam, hogy vele kéne összejönnie. De ez, hogy "our relationship is epic", hogy 9-10 évet is átível, kicsit nekem már sok. Túl epic volt. De büszke vagyok Piz-re, hogy kimondta a végszót akkor, és nem nézte el V-nek, amit művelt. Pedig most már tökösebb lett, a frizurája is férfiasabb... szóval igazán működhetett volna. Persze, közben Logan is jobb útra tért. Igazából Veronica az, akinek ennyi időbe tellett eldöntenie, mit is akar (ha most tényleg tudja, mit is akar, ki tudja, mi történne egy második filmben). Aki nem tudom, a tanulmányain túl miben fejlődött. Mert a kapcsolatait még most sem igen tudta normálisan kezelni. (Lásd, Piz hívta fel őt, és nem Veronica Pizt.) Szóval amit jó volt elnézni, amikor 19 évesek voltak, amikor könnyebb volt a gyors szakításokat, váltásokat megérteni, az már furán hatott - nekem - így 28 évesen (mármint ők voltak annyik, nem én öregedtem ennyit).

  Neptune kicsit átment Gotham City-be, bár annál enyhébb volt, de azért eléggé sötét lett a sorozathoz képest. Jó volt viszontlátni a szereplőket :) Mondjuk Veronica hangjára elsőre rá sem ismertem. Épp kinyomtam a sorozat utolsó részét, aztán be a filmet... Azért változik az ember hangja, na. Mac haja fantasztikus! Nagyon illett hozzá, nagyon tetszett a karaktere :) Dick-et örülök, hogy kihagyták a gyilkosságból. Hiába egy bunkó, azért mégis a csapat tagja (és mint leendő pszichológus, azért valamennyire tudok empatizálni vele is).

  Összességében tetszett a film, kb. 7-es egy 10-es skálán. Régi, kedves szereplők, izgalom, bűnügy és megoldás. Bár valahogy mindig elintézik a sorozatokban, hogy egy idő után ne a női főszereplővel érezzek együtt és ne ő legyen a kedvenc... hogy valami zavarjon vele kapcsolatban :P Így volt ez a Szívek szállodájánál is. De ez már talán inkább rólam mond el valamit...
  Sajnáltam szegény halottakat, Sacks-ot leginkább. Gia meg... az én fejemben nem teljesen illett hozzá ez az ügy, de hát sokat változik az ember, ha az apjáról kiderül, hogy gyerekeket molesztált és aztán fel is robbantják...
  Duncanről még szívesen hallottam volna, bár vsz. továbbra is gyereket nevel Ausztráliában :) Meg azért így, hogy kimaradt 9 év... nem úgy fejezték be a 3. évadot, hogy ennek kellett volna következnie. Érdekelt volna Wallace nyara Ugandában, Veronicáé az FBI-nál, ilyenek... Mindenesetre annak is örülök, hogy ha már csak most tudtak ebből filmet csinálni, akkor így csinálták. Mindegyik színész változott annyit, hogy nem állt volna jól nekik, ha úgy tesznek, mintha onnan folytatnák, ahol abbahagyták (többek között a Veronicát játszó színésznő közben szült/terhes volt, ami látszik is rajta).

  A film szerintem sorozat nélkül is élvezhető, de azért azzal együtt az igazi. Pl. a legvégén a Loganes üzenetrögzítős szöveg csak azzal együtt érthető. Meg azért hogy tudjuk, kik között miért van feszültség, mi is az a pedofil ügy, stb. Szóval nézzétek meg a sorozatot és a filmet is! Kellemes kikapcsolódás! :)

  És megvan az új sorozatom, amit nézni fogok... Mert szeretem a színésznőt :) House of Lies.

(Kép innen.)

2014. április 15., kedd

Kreatív kedd #32

  Bemutatom egyik hétvégi kreatívkodásunk eredményeit. Mire jó egy projektor? Pl. arra, hogy annak segítségével klassz képeket fessünk ;)
  A fekete-fehér kép inverz változatát kivetítjük a papírra (vagy akár a falra is), és így ha fehér a lap, akkor a fehér részeket festjük feketére, ha fekete a lap, akkor a feketéket fehérre.

Ez lennék én, a mi drága Ubulunkkal (nyugodjon békében)

Ezek pedig Edward Norton (általam) és Brad Pitt (férjem által), Harcosok Klubja :)

  Saját lakásban majd a falat is kifestjük így :)


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2014. április 14., hétfő

Hajrá hétfő #30


Hát sziasztok!

  Nem tudom, a Ti hetetek mennyire volt olyan, mint amilyennek újévkor megálmodtátok, az enyém elég gyengére sikerült ilyen téren. Egyszer sikerült nem ellustálkodnom a fogselymezést, és vagy 2x intimtornáztam is, meg egyszer elmentem futni is... de hát na, nem ez volt a cél. Viszont siker, hogy nem ragaszkodtam kényszeresen ezekhez, sem a mosogatáshoz, főzéshez, takarításhoz... meg is látszott a lakáson, de azt hiszem, rajtam még jobban meglátszott volna, ha ezeket magamra erőltetem. Így sem volt könnyű. Most utolért a sok bevállalt feladat, de lassan lekerülnek a vállamról - így, vagy úgy, mert közelednek a határidők. A héten igyekszem szakmai gyakorlati órákat szerezni, kihasználva, hogy szerdától tavaszi szünet lesz, így tudok tárgyalásokra járni dögivel, és most lesz is bőven témába vágó tárgyalás :) Meg hospitálni is elmegyek végre.
  Most viszont pihenni fogok egy kicsit. Tegyetek így Ti is!

(Kép innen.)

2014. április 11., péntek

Napi vers #10

Ha már ma van a Költészet Napja (és Színes tinta nap), jöjjön egy újabb Napi vers.



Mihai Beniuc
Ilona
Sűrü, varázslatos erdőn,
tán kétezer éves a tölgye,
bujkál moha rejteke mélyén
a vadon álombeli hölgye.
Már sok nagyhírü lovag jött,
keresve-kutatva, nyugatról,
de átok alatt, a vad erdőn
kőkép lett és csupa tapló.
Iszonyú-hírü zsiványok
törték magukat érte, hiába;
rég ott porlad a testük
a rengeteg ős avarában.
És álmodozik csak a tündér
egy tölgy-beli ifjú legényről,
hogy jöjjön! Az ostoba rontást
egy csókkal elűzze fejéről.
Jékely Zoltán fordítása


(Kép innen.)

2014. április 8., kedd

Amikor jó

Amikor reggel mégis felveszem a melegítőt és a futócipőt,
amikor sétálunk egyet és beszélgetünk,
amikor tovább sétálunk, mint szoktunk,
amikor visszasétálok az indulóponthoz (és nem futok, csakazértis onnan indulok el, mint szoktam),
amikor bemelegítek és aztán elkezdem,
amikor azt érzem, ez nem fog menni, elég lesz egy hossz is, úgyis annyi dolgom van még,
amikor aztán az egy hossz végéhez közeledve azt érzem, hogy most kezdenek bemelegedni a lábaim és kevés lenne nekik nagyon az egy hossz,
amikor megfordulok a hossz végén és belekezdek a másodikba,
amikor lassan ráébredek, hogy tökéletes ritmusban dobbannak a lábaim a földön és tökéletes ritmusban veszem a levegőt,
amikor érzem, hogy nem érzem: nincs légszomj, szúró tüdő, csak egyenletes dübb-dübb, ritmus, légzés, az én ritmusom - lassúcska, de az enyém, egyenletes,
amikor azt érzem, hogy ezt így, a végtelenségig akár, de legalább a második hossz végéig - eddig az a rekord egyben,
amikor a második hossz végén azt gondolom, na legalább az első tábláig fussunk visszafelé, mindig kell egy kicsit többet, ha csak egy lépéssel is,
amikor azt érzem, a lábaim, a tüdőm kinevet az első táblánál - ez lenne a kihívás?, na jó... hát ezután
amikor elhagyom az első táblát, a másodikat, a következő kukát, a mólót,
amikor annyira felszabadult vagyok, hogy nem érdekel, ki nyerte és mennyivel a választásokat,
amikor ott vagyok, hogy lassan a harmadik hossznak is vége - atyaég! Ennyit sosem futottam még le egyben!,
amikor a végén belehúzok, legyen egy kis sprint is,
amikor ebben a sprintben érzem, hogy zsibbadtak a lábaim, mégis teljesen stabilak,
amikor a Kedvesre gondolok, aki mindig mondja, hogy ne lassítsak a vonal előtt, csak utána kezdjek el lassítani, és
amikor emiatt a vonalig teljes erőmből,
amikor aztán sétálok és mosolygok,
amikor érzem, hogy ebből talán még több is lehetett volna, de
amikor elégedett vagyok ezzel és nem zavar, hogy nem voltam maximalista,
amikor sejtem, hogy ez legközelebb nem fog így menni, de ez sem zavar,
amikor nem érdekel az sem, hogy paradicsom a fejem - érzem, hogy teli van vérrel,
amikor hazajövök és lenyújtok,
amikor a kis huplik, gödrök, hurkák nem zavarnak, mert erre képes a testem így, ahogy van,
amikor lezuhanyzom és hajat mosok és ezeket a mondatokat fogalmazom meg a fejemben,
amikor megreggelizem és összekészülök,
amikor nem írom meg sebtében ezt a bejegyzést, hanem mára hagyom,
amikor elindulok ezzel az érzéssel a tüdőmben,

akkor nagyon jó.

2014. április 7., hétfő

Kreatív kedd #31


  Hát ma nem nagyon kell erőlködnöm, hogy kreatív dolgot hozzak, ugyanis ma van a Tavaszi Kortárs Sütivásár! :) 10.00 és 17.00 között az ELTE BTK Gólyavárban (1088, Budapest, Múzeum krt. 6-8.). Gyertek és egyetek, igyatok! Ismerjétek meg az ELTE Kortárs Segítő Csoport munkáját és egyben támogassátok is azt!
  Amint tudok, töltök majd fel képeket a vásárról :)



És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.



  És szuperül sikerült a mai Sütivásár! Köszönjük mindenkinek, aki eljött, annak is, aki gondolt ránk! És persze a jelenlévő Kortársaknak, sütisütőknek, gólyaváras emberkéknek, akik sokat segítettek nekünk! Sikeresen zárult ez a nap is :) Előtte való este úgy izgultam, mint utoljára a 4.-es első osztálytáborom előtt (még az esküvőm előtt is jobban aludtam - ez ciki? :D). De minden remek volt. :) Néhány képet is kirakok az isteni sütikről, amik voltak.

Az egyik szuper aszfaltfeliratunk :)

Meggyes pite, alias Szeretet szelet
A
Szeretet szamóca
A Gandolfini Café isteni citromtortája!
A Gandolfini Café túrós-barackos rétese :)
Tarte Tatin és (csúnya, de finom) Narancstorta
A Tortabolt népszerű csokis muffinja
A Tortabolt málnás-csokis tortája
A tortabolt Répatortája
Szivárvány cupcake
És ez még nem az összes... de látszik pár olyan is, amit közelről nem fotóztunk

  És amiket külön nem fotóztunk: kétféle brownie, Csokis csodapuffancs, Nyuszifalat (a répás-almás cukormentesem nyusziformára vágva), medvehagymás pogácsa, sajtos rudacska, duplacsokis kókuszgolyó, banános-mogyorós-csokis muffin. Remélem, semmit nem hagytam ki! :)

2014. április 6., vasárnap

Hajrá hétfő #29


Halihó! Szép hétfőt mindenkinek!

  Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ezen a héten igyekeznénk úgy élni, ahogy azt újévkor gondoltuk. Április van, mostanra a leglelkesebbek egy jó része is kevésbé intenzíven figyel az újévi tervekre. Ezért nem árt időről-időre új lendületet venni. Bűntudat nélkül. Lehet, hogy eddig semmit sem tettél a terveid eléréséért, de ha ezen a héten teszel pár lépést, az máris több, mintha bűntudatodban elsunnyognál és gyorsan el is felejtenéd, hogy Neked céljaid voltak. Ezen a héten mindent (vagy legalábbis sok mindent) igyekezz megcsinálni, amit naponta, pár naponta vagy hetente terveztél, illetve ha időd/erőd engedi, a havi teendőkből is beemelhetsz valamit a hétre.

  Az én hetem a következőképpen fog kinézni (terveim szerint, kicsit módosítva az újévi terveimen).

Naponta:

  • intimtorna reggel és este
  • biciklivel vagy gyalog közlekedni, ha megyek valahova
  • min. 4x-i étkezés, minden étkezés tartalmazzon zöldséget/gyümölcsöt, min. 1x egyek nyers zöldséget/gyümölcsöt
  • min. 2 liter (nem cukros) folyadékot inni
  • zuhanyzás
  • fogmosás
  • fogselymezés
  • 200-asokat a perselybe rakni (ha van)
  • elmosogatni

Hetente:

  • 2x futás (hétfő és csütörtök lesz valószínűleg)
  • 2x hajmosás + ecetes öblítés
  • 1x arcradír
  • szőrtelenítés
  • körömvágás
  • Csarnokba menni (de ez lehet, hogy a héten nem fog összejönni)
  • 3 blogbejegyzés
  • felsöpörni, felmosni
  • szemetet levinni

  Ezen kívül ami a héten vár még rám: sütisütés hétfőn, kedden pedig Sütivásár (Gyertek Ti is!), hétfőn még záró interjú, szerdán ezzel intervízió, csütörtökön, ha minden jól megy, segélyvonalnál hospitálás, pénteken referálás környezetpszichóból (majd ide is hozom a cikkeimet szerintem ^^), vasárnap pedig tesztfelvétel (ehhez valamikor el kell hozzam a teszteket). Hát nagyjából ennyi. Leginkább a Sütivásárhoz kell a hajrá, hogy jó sok bevételünk legyen és sokan megismerjék a munkánkat! :)

A képen a pénteki gyümölcsnapom reggelije látható: répa és alma lereszelve, plusz egy kis dió, napraforgómag és mazsola.


Nektek mihez kell hajrázni?

2014. április 1., kedd

Feminizmus. Ma. Magyarországon. Kell?

  Egy nagy kérdés. Kell-e, szükséges-e? Jó ideje érlelődik bennem ez a bejegyzés, szinte egészen megfeledkeztem róla, aztán most megint eszembe jutott, hogy volt időm olvasgatni és hangolódni.
  Több párbeszédem is volt már hasonló témában, illetve belső párbeszédem, elmélkedésem. Ez pedig egy párbeszédre inspiráló bejegyzés, tehát a bejegyzést a teljesség igénye nélkül írom.

  A feminizmus sokféle, ebben biztos vagyok, nem is vagyok elég olvasott ahhoz, hogy mindenféle feminizmusra kitérjek. Nekem kicsit nehéz elválasztani a női emancipációtól, hogy mi is a különbség - miért lett erre külön szó - de valahogy a lényege az, hogy küzd a női egyenjogúságért, a férfiuralom megszüntetéséért. Ami nem, korántsem jelenti azt, hogy a nőuralomért küzd.
  Van-e még miért küzdeni? Van-e még egyenlőtlenség férfiak és nők között itt, ma Magyarországon? Van-e még egyáltalán értelme férfiakról és nőkről beszélni, nem vagyunk már szuper egyenlőek és elfogadóak?

  Szerintem van még különbség és van még hová fejlődni. Ebben a bejegyzésben azt írom le, amit én látok, 23 évesen, budapesti/gödöllői, fehér (nem tartozom kisebbséghez), középosztálybeli, felsőoktatásban lévő, férjezett nőként. Az én megtapasztalásom épp ezért korlátok közé szorított, érdekelnek még mások történetei is, nézőpontjai.

  Engem személy szerint nem érintett valami nagy mértékű hátrány amiatt, hogy nőnek születtem. Negyedik gyermekként, harmadik lányként születtem a családba, mely nagyon elfogadó volt (és még most is az). Tény mondjuk, hogy eléggé lányos lány voltam (babákkal meg öltözködési mániával) és hetero és cisz nemű (beépítem a 1,5 hete tanult szót a szókincsembe!).
  Általános iskolában sem ért hátrány amiatt, hogy lány vagyok, a beszólások nem ezek miatt voltak. Bár már akkor is láttam olyan dolgokat más osztályokban, amiért ma azt hiszem, ütnék (legalább a kezükre, amely a lányok lába között matatott, ún. "alá nyúlások" voltak ezek, ruhán keresztül; ha-ha, nekik biztos vicces volt). Szóval ilyen téren védve voltam. Nem éreztem a különbséget és így visszanézve sem találok semmi ilyesmit. Bár egy idő után zavart, hogy a rövid hajam, meg hát a gyermeki külsőm miatt (a másodlagos nemi jellegek nélkül) fiúnak néztek. Úgyhogy jött a hajnövesztés és a fülbevaló.
  A középiskolában francia kéttannyelvűs voltam, egy kezemen meg tudtam számolni a fiúkat az osztályban. Nem volt hátrány, hogy lány vagyok (ekkor már kinézetben is lányos). Soha, semelyik tanáromnál. (Pozitív megkülönböztetést sem éreztem.) Az osztály és az iskola elképesztő mértékben elfogadó és családias volt, legalábbis ahogy én láttam. Kritikusnak neveltek és toleránsnak (és nem, ez a kettő nem üti ki egymást).
  Aztán pszichológiára mentem tovább egyetemre, ahol szintén több a lány, mint a fiú, legalábbis Szegeden az első évben erőteljesen így volt, aztán a Károlin javult az arány, és most sem rossz az ELTE-n, de szerintem továbbra is több a lány, pláne a mi szakirányunkon. Nem ért hátrány ott sem, most sem ér, de különösebb előnyöm sem származik belőle.

  A párkapcsolataimban már voltak minimálisabb jelei ennek a "női megkülönböztetésnek". Volt egy fiú, aki szerint nem jártam elég nőiesen (nem ringott úgy a csípőm). Meg az én számba nem való az a szó, hogy segg. Csak a popsi. (Hallana most beszélni.) El sem tudom képzelni, hogy tudta tolerálni az akkori ruhatáram.
  Későbbi kapcsolatban nem nagyon jött elő így verbálisan, de a szerepek leosztásában igen. Ő csinálta a karrierjét, én asszisztáltam és támogattam. Az elején kölcsönös volt, aztán nem. Vége is lett. De azért nagy trauma nem ért, sosem éreztem magam alacsonyabb rendűnek vagy sarokba szorítottnak, nem alakultak ki bennem frusztrációk.

  Családon és iskolán kívül, a környezetemből még ilyen impulzusok értek (amik így hirtelen az eszembe jutnak):
  Teljes meghökkenés, hogy miért nem vettem fel a férjem nevét
  Kedves, érdeklődő kérdés, hogy mit főztem/főzök - aztán a válasz sokszor, hogy X dolgot főztünk, mekkora különbség (bár a kérdező ezt a különbséget nem vette észre).

  Beszélgetések során pedig a következő véleményekre, megjegyzésekre lettem figyelmes:
  A részeg nők milyen undorítóak és kiábrándítóak (Miért, a részeg férfiak olyan hű de szexik?).
  A dohányzó nők is azok.
  Milyen kurvák a mai nők/lányok - és mit mondunk azokra a fiúkra/férfiakra, akik ugyanúgy élnek? Akik sok egyéjszakás kalandba bonyolódnak, akik nem hagynak ki egy szexlehetőséget sem, ha vonzó a másik (vagy néha akkor sem, ha különösebben nem vonzó a számukra)? Hát leginkább semmit.
  "Ott romlott el minden, hogy a nők dolgozni kezdtek, itt borult fel az egyensúly, hogy nem csak az otthonteremtéssel vannak elfoglalva..."
  A leszbikus nők szexik, a meleg férfiak undorítóak (itt már a férfi oldal is bejön)
  A nőkkel szembeni elvárások, hogy legyenek ápoltak és illatosak és csinosak... (és pfuj, ha szőrös a lábuk) Sok-sok apróság. Ami sokunknak talán fel sem tűnik. Sokszor a nők is asszisztálnak ehhez.

  De összességében én roppant jó helyzetben vagyok. Nekem kevés dolgom van a saját életemben az egyenjogúsággal. (Hála az égnek.) És ha nekem nem gond, akkor már biztos másnak sem az?

  De, sajnos még rengeteg gond van az egyenjogúsággal. Már maga a hozzáállás, hogy kiváltságnak kéne tekintenünk az egyenjogúságot és össze tenni a két kezünket. De hát nekünk még ez sem elég? Nem. Az elmélet nem elég. Kell a gyakorlat, a rendszer átalakítása, hogy működjön is. És ne csak a kiváltságosoknak legyen ez meg. Halljuk meg a sok-sok történetet, amelyek sajnos azt támasztják alá, hogy ez az egyenjogúság még közel sem olyan mértékű, mint azt mi gondolnánk. Igen, talán jobb, mint egyes országokban, ahol a nők nem tanulhatnak, nem vezethetnek autót, nem szavazhatnak, vagy esetleg meg is csonkítják, vagy eladják, stb. őket. De azért, mert másoknál jobbak vagyunk, még nem biztos, hogy ez elég.

  Amit máshol láttam:
  A rengeteg-rengeteg szexhirdetés, az összes letöltő-oldalon (pfuj, illegális!), egyre durvább formában.
  A bántalmazott nők és gyermekek sokasága (és igen, vannak bántalmazott férfiak is!) - nemrég egy, amúgy általam is tisztelt tanárom jegyezte meg csak úgy mellékesen egy beszélgetésben (egy bántalmazó párkapcsolatról volt szó), hogy amúgy nagyon sok bántalmazó kapcsolat van. Mindezt úgy, mintha ez felmentené a bántalmazókat. Mintha ezen nem kéne felháborodni. Vagy én nem tudom, nem tudtam hová tenni ezt a megjegyzését. És elképesztő volt nekem is látni, hogy amúgy tök átlagos nőket érint ez. Akár én is lehetnék. Dolgozó, fehér, középosztálybeli, egészséges nőkről (is) van szó.
  Aztán a buta női magazinok, amelyeknek nagyon-nagy része olyan cikkekből áll, hogy hogyan legyek szexi és kívánatos, hogy a pasiknak tetsszek, hogyan engeszteljem ki a pasimat, hogyan trükközzek, hogy ez vagy az jobb legyen a kapcsolatomban, ergo hogyan tegyen meg a csajszi mindent a pasikért. Jaj, ne már. De női magazinokról majd később, egy másik bejegyzésben bővebben.
  Meg van még az is, hogy komoly stressz és dilemma - általában a nőknek - hogy hogyan egyeztessék össze a karrierjüket a családdal, a diplomát, munkát, gyereket, később a gyereknevelést. Miért nem normális ez, miért nem az élet része a gyerek/család (aki akar), és miért szinte kizárólag csak a nők felelőssége ezt összeegyeztetni? És miért őket piszkálja mindenki, hogy mikor szül már - mintha a férfiak jobban ráérnének. Oké, hogy másképp vesznek részt a "buliban", és megtermékenyíteni kvázi idősebben is tudnak, de azért fel is kell nevelniük azt a gyereket.
  És a többi. Mondjatok még példát bátran.


  Amúgy nem tekintem magam feministának, inkább humanistának. Ez a rendszer nem csak a nőknek nem jó,  a férfiaknak sem. Egy részének biztos nem. Mert van ám olyan, aki otthon szeretne maradni gyereket nevelni, nem akar egész nap robotolni a munkahelyén "a családért", hanem a része szeretne lenni, nem akar játszmákba vagy bántalmazásba belemenni, stb. Emberközpontú társadalmat szeretnék. Szabadságot mindenkinek annak az eldöntésében, hogy hogyan szeretne élni. Hadd töltse meg mindenki maga tartalommal, neki mi nőies/férfias, miben érzi jól magát, mi a dolga a világban. Az, hogy mi található a két lábunk között, ne határozza meg az egész életünket.

  Most kezdem nyitogatni erre a szememet. És szerintem a generációnk már azért nyitottabb erre és talán kevesebb "baj" is ér minket, mint a mai 30-40-50-eseket ért vagy ér. Látom az ő ébredésüket. Jó ezt látni. De remélem, a mi generációnknak nem kell ennyit várni, nem lesz szükség ébredésre, és az előtte lévő sok sanyarú évre.

  Szóval a címben feltett kérdésre a válasz: akárhogy nevezzük is a dolgot, de az egyenjogúsággal még bőven van dolgunk, akkor is, ha amúgy a mi életünk ezen a téren eléggé rendben van. Férfi- és női egyenjogúsággal egyaránt, de az életkori, etnikai, stb-vel is bőséggel. Mondhatjuk, hogy kell a feminizmus (egy fajtája), de kell más is. Mindenféle egyenjogúság. Szabadság. Boldogság.
  Valahogy úgy van ez, mint amit a rasszizmusról, antiszemitizmusról is tanultunk. A direkt, explicit rasszizmus, antiszemitizmus az csökkent, de látensen azért még bőven megvan. A nők tanulhatnak és dolgozhatnak és szavazhatnak és vezethetnek, de férfiakra van szabva egy csomó tér, de megütköznek mégis, ha egy nő nem akar férjhez menni, gyereket szülni, sokáig otthon lenni a gyerekkel, főzni, mosni, takarítani... De a férfi dolga továbbra is a család eltartása, a nő otthon úgysem csinál semmit a gyerekkel, igazán elvárható, hogy 7-re az asztalon legyen a vacsora, a ruha legyen kimosva, kivasalva, és persze kívánja a szexet. Sok minden van, amiről lehet beszélni és egyre többen meg is teszik.

Ajánlom még: hétköznapi hímsovinizmus (a blogon is részekre bontva, összefoglalva).

Szerintetek mi dolgunk az egyenjogúsággal?

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...