2014. június 30., hétfő

Hajrá hétfő #37


Szép hétfőt Mindenkinek!

Az elmúlt heti terveket sikeresen teljesítettem.
Ledolgoztam a tervezett napokat, és most másik asztalnál ültem, így sikerült bekerülnöm a vérkeringésbe, többet tudtam beszélgetni. Jött egy új lány is (csak a hétre), volt kivel ebédelni menni, meg kinek megmutatni, mi mindent tanultam az egy hónap alatt :D Már profi dobozhajtogató vagyok (levegőben is megy!), tudom az adminisztrációt, egyre kevesebb a kérdéses elem postabontásnál és az archiválás is egész jól megy. Leadtam valamikor a munkatervet is, július végéig maradok heti 3x8 órában. Sokkal jobb így, van rendszer és látom a végét :)
Az Anne sorozatom egy újabb taggal bővült, már 5 kötet megvan a 8-ból!
A kolis záróbeszélgetés jól sikerült, feldobta nagyon azt a napomat :)
Kialakult nagyjából a heti menetrend is.
Volt Kortárs Elutazás is, Tatán. Mindig nehezen szánom rá magam az ilyenekre, aztán rájövök, milyen jó. Az idei év első szabadtéri strandolására is sor került az Öreg-tónál. Jó volt a víz, napoztunk is, szombaton épp tökéletes volt az idő. Máskor is jó lenne visszamenni.
Bónusz: Vasárnap pedig a Kedvessel limonádéztunk a Bálnánál és sétáltunk egy nagyot.

A heti tervek: A héten indul a 2014-es No Kredit Szabadegyetem, elképesztő mennyiségű programmal készültek! Kedd este máris lesz két pszichológus előadó, jó lenne elmenni legalább az egyikre :) Gyarmathy Évától eddig csak olvastam, de még nem hallottam előadását, viszont érdekelne. Aztán lesz nővér születésnap is, és kiderül, hogy megnyerem-e a fogadást, azaz 2-án születik-e meg az unokahúgom :D Sajnos a haskörfogatos fogadást már tuti nem nyerem meg, viszont a Kedves fogja nagy valószínűséggel (az ő tippje lesz legközelebb, de még az is túlzás), annak is örülök :) Volt osztálytársas találkozó is lesz, meg honlapos megbeszélés és talán evezés is. Ó, és hát készülök a Kedves névnapjára is :)

Nektek mihez kell hajrázni?

2014. június 24., kedd

Cosmo-lány vagy?


  A múltkori házassági emléklapos elemezgetés után ismét egy szubjektív szövegelemzésbe-értelmezésbe kezdek, ezúttal viszont egy hosszabb műfajt választottam. Egy egész magazint fogok végigböngészni, hogy arra jöjjek rá, kinek is íródott ez a lap. Itt már a szöveg mellett bőséges képanyag is van, volt miből dolgozni. A választott magazinom a tavaly novemberi travel size Cosmopolitan. Akkor volt egy ilyen magazinvásárlós hangulatom, vettem egy Cosmo-t, egy Nők Lapját, később pedig még egy Éva Adventet is. Ezek közül a Cosmo-t találtam legizgalmasabbnak elemezni, mert már olvasás közben jöttek az ötletek tavaly novemberben, amikor a bejegyzés gondolata még sehol nem volt.

  Kezdjük a címlappal:
  J. Lo van rajta, egy női sztár, haskivan "felsőben", valami mellényszerűségben, amit én eddig ruha fölé láttam, hogy felvették volna, de ő csak úgy á la nature ezt vette fel fölsőnek, így a hasa mellett a dekoltázsa is eléggé szabadon van. A hasa és a melle (persze) feszes. Vékony combjain csipkés nadrág (?) feszül. Egyik hüvelykujját ebbe a nadrágba akasztja, másik kezével a lazán a vállára dobott valamilyen hosszabb felsőjét tartja. Körmei lakkozva, van egy hangsúlyosabb gyűrűje és nyaklánca, meg két karkötője. Kicsit oroszlános frizura, kihúzott szemek, félmosoly. 44 éves, de sehol egy ránc, mindene feszes. A hozzá tartozó idézet: "Úgy táncol a világ, ahogy én énekelek!"
  Emellett néhány angol szó, travel size, meg flört & love (bár a flört magyar helyesírással) és hot winter. Az ajánlott cikkek egyike pasiszerzéshez ígér tippeket, a másik a belső istennődet vadítja meg, a harmadik elsőre beleszeretős kabátot ajánl, a negyedik viccesen a Nagy EnCICIklopédia nevet viseli, melytől elvileg nem csak az önbizalmunk nő meg... És végül az ötödik egy riport arról, hogy valaki pénzért mondta ki az igent. Meg nagy reklám annak, hogy a travel size csupán 425 forint. Szóval itt minden tuti, a nő, aki irányítja a világot, a tippek, amikkel megszerzed A pasit, a kabát, a cicik, a belső istennőd...

  Az első hat oldal reklám. Aztán jön egy kis tartalom, még reklámmal spékelve. Van itt Hímnem, Friss, Shopping, Beauty, Riport, Szerelem&Szex, Te Te Te, Body Love és Weekend. Szóval nem nagyon szeretjük a magyar szavakat, bár néha azért belefér.

  És végre a főszerkesztő levele, ami a Cosmo-lányokhoz szól! A mostani szlogen a "Légy az a nő, aki mindig is lenni akartál." Szóval foglalkozzunk kicsit a nőiségünkkel, most ezt a szerepet vegyük elő. Mi lehet ez egy Cosmo-lánynak? Hát ez:
"Hm, aki mindig is lenni akartam? Csak nem volt hozzá merszem, időm, kedvem? Olyan lány, aki ha talál a konyhaszekrényben egy fél üveg Nutellát, nem eszi meg azon nyomban, és utána nem füllenti azt a pasijának, hogy fogalma sincs, hová tűnhetett, biztos nem is volt ott semmi. Vagy aki nem veszi meg a tizenegyedik kisfekete ruhát, mert "ilyenre mindig szükség van", hanem alaposan átgondolja a kassza előtt, hogy mi van a gardróbjában. De még inkább olyan lány, aki hetente háromszor elmegy edzeni. Na jó, legalább kétszer! De ehhez van akaratereje, kitartása, mert tudja, hogy ez jót tesz neki."
  Szóval a Cosmo-lányok ilyen gondokkal küzdenek. Nutellájuk van otthon (és nem Nutoka vagy hasonló "hamis" társai), amit bizony szeretnek bekanalazni, bár ez nem az a nő, akik lenni szeretnének. Ezért még a pasijuknak is hazudnak róla. (És pasijuk van, nem barátjuk vagy párjuk vagy élettársuk, netán férjük.) Ilyenek ezek a Cosmo-lányok, esendőek, nem tudnak ellenállni a kisfekete ruháknak (nekem a fekete kisruha logikusabb, de sebaj), abból van otthon vagy 10, de ha csak költői túlzás, akkor 5 mindenképp. De szeretnének átgondoltak lenni, meg olyanok, akik figyelnek magukra és mindent megtesznek magukért. Az edzést is. Mert erősek lélekben, van akaraterejük és kitartásuk. Na ilyenek szeretnének lenni.
  Aztán folytatja egy másik esettel, aki rátalált egy tuti módszerre (ó igen, kellenek a módszerek), hogyan tartsa be a fogadalmait. És pl. tett is olyan fogadalmat, hogy 30 napig nem csekkolja a sztárhíreket. A Cosmo-lányoknak az ilyen elfoglaltságokat kell minimumra csökkenteniük, hogy legyen szabadidejük és jobban tudják azt menedzselni. Vagy hogy egy hónapig nincs shopping! Hogy az online vásárlás is számít-e? Abba már belegondolni is rossz. A főszerkesztőnő pedig olyan 32 éves lehet, ha jól számoltam ki, vékony, nagy nyaklánccal, fülbevalóval, sminkkel, hullámos(ított) hajjal, szolid mosollyal és elegáns kisruhával (nem fekete). Lejjebb J. Lo sminkjéhez is adnak tippet, hogyan másoljuk le. Meg van egy kis Ti írtátok rész.

  Ezt követi egy kis Friss, hogy mi menő, cuki, dögös vagy szexi. Képek, listák, összehasonlítások (menő vs. ciki). Az ilyen listáktól kiráz a hideg. Csámcsogjunk másokon, hátha holnap rajtunk csámcsognak (de erre a rossz szokásra is ajánl később remek módszert a Cosmo!).
  Majd jön a Shopping, jó sok képpel, mi a mai trend, hol vásárolj és mit. Van itt atom drága és megfizethető ruhadarab is (68.990 vs. 7990 Ft-os bokacsizma). De van egy kis ajánló arról is, hogy kerüld el, hogy ugyanabban a szettben taggeljenek kétszer a facebook-on (mert az ugye szörnyű lenne).
  A Beauty részben sminkcuccok, kozmetikumok, frizurák, sztártippek, tesztelt kencék.
  Következik a Sztárportré J Lo-ról, ami egyébként nem rossz.
  Majd a Hímnem rovatban Liam Hemsworth elárulja, mi az a 3 dolog, amire szükség van a tökéletes kapcsolathoz. Kis statisztika is arról, a fiúk milyen gyakran néznek szexfilmeket és miért, és arról is egy adat, hogy a mai 22 éves pasik 88%-a hisz abban, hogy hamarosan rátalálnak a Nagy Ő-re, majd egy "Ugye, milyen édesek?" hozzáfűzés (miért lesajnáló nekem ez a kérdés?). Illetve kötelező teszt is van, meg félpucér sportoló fiúk és pasibarométer (folytassuk a csámcsogást!).
  A Szerelem&Szex-ben megtanulhatod, hogyan legyél kacér flörtölő a kétségbeesett helyett. Plusz néhány szexi és ciki felszedős szöveg és azok történetei. Az egyik tényleg egész mókás (szerintem legalábbis). A szöveg: "Helló, baby! Új vagyok a városban, meg tudnád mondani, melyik irányba kell menni a lakásodhoz?", válasz: "Persze, indulhatunk is! Alig várom, hogy bemutassalak a szüleimnek!", végül a srác zavarba jött és az egyik haverjával jött össze a lány. Ezután turkálhatunk más párok magánéletében (hogy léteznek-e, azt nem tudom), kaphatunk mindenféle szextippeket arra az esetre, ha csak pár percünk van (hm, micsoda élmény!) és kicsit beszélünk az exekről is.
  A Te Te Te rovat vadítja meg a belső istennőnket. Egy viszonylag hosszú cikk A szürke ötven árnyalatának filmváltozatáról, szereplőválasztásáról. Sajnos a férfi főszereplő nem szingli (hüpp-hüpp). Munka, önvédelem, tesztek, szépítőkúra (ha kicsit nem pasizol, végre lesz időd Magadra! - hogy aztán még szebben és frissebben pasizhass ismét).

  A Cosmo Riport csapta ki nálam a biztosítékot. Itt írnak azokról a nőkről, akik gazdag pasikkal jöttek össze. Oké, ha valakinek fontos a pénz, de az egyik történet konkrétan egy gazdasági erőszakot mutat be, ami már nagyon nem oké.

Te leszel a hercegnőm!


Gyöngyi tökéletes testű modell, akiért mindig is rajongtak a férfiak. Két éve, 28 évesen találkozott Karcsival egy szórakozóhelyen, egy félig ukrán milliárdossal, akivel az első pillanatban vonzódni kezdtek egymáshoz. A férfi a következő szöveggel ment oda a lányhoz: "Te leszel az én hercegnőm." És eleinte minden így is történt... "Látszólag semmi problémám nem lehet az életben, hiszen mindenem megvan. Harmincmilliós luxusautó, drága ruhák, ékszerek, egzotikus nyaralások és egy kacsalábon forgó palota, ahol együtt élünk. Ráadásul hab a tortán, hogy Karcsi nem csúnya öregember, hanem még harmincöt éves sincs, jóképű, sportos férfi - meséli Gyöngyi, majd sóhajt egy nagyot. Tényleg úgy indult az egész, akár egy tündérmese, hiszen a párom minden kívánságomat leste. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, valami megváltozott. Miután úgymond megkapott, szívvel-lélekkel az övé lettem, egyre inkább azt kezdtem érezni, hogy egyedül vagyok ebben a kapcsolatban, és azóta sem változott. Persze megértem, hogy Karcsinak nincs ideje többet foglalkozni velem, de akkor is nagyon rossz itthon egyedül. Régebben gyógyszerfüggő voltam, pontosan tudom, milyen érzés függeni, a legmocskosabb dolog a világon. Megeszi a lényemet, szabadulnék, de nem tudok! Hiába van meg mindenem, úgy érzem, szépen lassan felemészt a magány, a luxuslakás csendje. Kriptává válik ilyenkor a palota is. Régen volt önálló keresetem, munkám és életem, de amióta együtt vagyok Karcsival, csak ő van. Az egész életem tőle függ: az is, hogy mennyi pénzt kapok tőle, hogy mit vehetek meg és mikor. A barátok is eltűntek az életemből, hisz mindenkitől úgymond "elvett". Nemrég kitaláltam, hogy elmegyek dolgozni, mert itthon megkattanok, de nem engedi. Nincs más dolgom, mint hogy mossak, főzzek, takarítsak. Soha sehova nem járunk, így még a drága ruháimat sem tudom felvenni. Az egyetlen jó program az életemben, ha beszélgethetek a pszichológusommal. És már az is mindegy, hogy miről, mert nem vagyok beteg, de olyan jó valakihez szólni. Néha azt érzem, egyedül egy gyerek menthetne meg. Ma már Karcsi is akarja, de tudom, hogy csak miattam. Már ő is érzi, hogy borzalmasan magányos vagyok! Talán soha ennyire még, akkor sem, amikor szingli voltam. És jogosan tehetnék fel a kérdést, hogy miért nem változtatok?! Azért, mert nem tudok! Fogva tart a kislánykori álmom, hogy egy herceghez menjek feleségül. Csak arra nem gondoltam, hogy a herceggel bizony jár aranykalitka is."


  Úristen! Nem érdekel, hogy ez most valós vagy kitalált, vagy valós, de nem magyar történet. Amit közvetít, ahogy teszi azt, az rossz, romboló. Itt a nő teljes mértékben le van uralva. Mi az, hogy nem engedi dolgozni menni? Milliárdos, de a nőnek kell otthon maradni a háztartást vezetni? Ez az indok? (De ha nem lenne milliárdos, akkor sem döntheti ezt el a nő helyett!) És nem, egy gyerek nem mentené meg, sőt! Nagy valószínűséggel nem a gyermekkori álom miatt nem tud változtatni, hanem mert a pasas azt sem engedné. Ha valós a sztori, akkor pedig a pszichológusnak illenék felismerni a helyzetet... Ez elképesztő. Azt közvetíteni, hogy ejnye-bejnye lányok, látjátok, mi lesz, ha hercegnők szeretnétek lenni... hát azért bizony viselni kell a következményeket. Pfuj!

  Ministatisztikát is készítettem. Első átolvasás után 5 szót választottam ki, a szexit, a trendit, a dögöst, a cukit és a menőt. Ezek mellett persze érdemes lehetett volna a pasi-csajszi arányokat is nézni, meg más izgalmas szavakat (ciki, vagány, shopping, love, stb.), de most ennyit és ezeket néztem. A sorrend:
  • Szexi 50, egy oldalon belül maximum 3
  • Dögös 26, egy oldalon belül maximum 4
  • Cuki 21, egy oldalon belül maximum 2
  • Menő 18, egy oldalon belül maximum 3
  • Trendi 14, egy oldalon belül maximum 3
  Összesen 129. Persze érdekes lenne megnézni ezt arányokban is, hogy az egy oldalon található szavaknak hány százalékát teszik ki ezek, vagy más melléknevekkel összehasonlítva, de azért nem álltam neki egy ilyen fokú számolásnak :D Mindenesetre olvasási élményben azért feltűnő ezeknek a szavaknak a túlsúlya.

  A reklámokat számoltam még össze, hogy hány oldalt tesznek ki nagyjából. Összesen kb. 37 és 1/3 oldalt, kerekítve 37,3 oldalt a 172-ből. Ez ~22%-a a magazinnak, ami szerintem azért elég durva. Ebbe pedig nem számoltam bele az olyan oldalakat, amelyek igazából reklámok, de legalább valamilyen "tematikát" kerekítettek köréjük, és néhány mondat született a fotók mellé. A reklámok között szerepelnek kozmetikum, parfüm, ruha&cipő, ékszer&kiegészítő, kütyü, háztartási cikk, innivaló, rádióműsor&TVműsor&újság, nyereményjáték és önreklámok is.


  Hogy milyen a Cosmo-lány? Az én olvasatom alapján olyan 20-as-30-as éveiben járó, önálló egzisztenciával rendelkező fiatal, egyedülálló nő (aki még csajszninak hívja magát). Fontos neki, hogy szexi, dögös, trendi és menő legyen. Ideje nagy részében ezzel is van elfoglalva, főleg azért, hogy összeszedjen valami pasit. Na nem hosszútávra, mert akkor már nem neki szólna a Cosmo! Én azt éreztem, hogy ezeket a nőket úgy kezelik, mintha 16 évesek lennének. A Cosmo hangulata sok mindenben idézte kamaszkorom magazinjait, szóhasználatában, meg ezekkel a csámcsogós összehasonlításokkal és az idétlen tesztekkel. Talán lejjebb is tolnám 13-ra a 16-ot. Oké, a szexről nem írnának így, meg nem feltétlen reklámoznának 70 ezres cipőket. Mondjuk így is nagyon vegyesen voltak a reklámok, hogy a magyar közönségből minél több nő tudjon olyan dögös lenni, amilyen szeretne.

  Szóval én nem vagyok Cosmo lány. 10 éve talán jobban értékeltem volna, most így elég volt. Az én női magazinom az urban:eve. De ha tudtok még jót, azt szeretettel várom, mert amúgy imádom a színes-szagos magazinokat olvasgatni!

Kreatív kedd #37


Mai kreatív kedd napi program:

  • reggel kicsit lustálkodni az ágyban
  • reggelire finom barackot enni a mosogató fölött
  • sétálni egyet a Kedvessel
  • Csarnokba menni és megint a nénitől venni cseresznyét (ezúttal már egy kilót) és meggyet is, mástól pedig más finomságot (nyár, gyümölcsök ♥)
  • itthon keddre tenni az egy órás lakáskényeztetést, ezalatt pedig rengeteg dolgot megcsinálni
  • leülni az asztalhoz (és nem a kanapén fetrengeni!) és blogot fejleszteni (ez a mai fő kreatív tevékenység, olyan jó megint belemerülni a blogba)
  • ebéd közben nem elcsábulni és nem sorozatot nézni
  • vacsorával várni a Kedvest
  • este moziba menni és végre megnézni a Holnap határát



És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2014. június 23., hétfő

Hajrá hétfő #36


  Hát, az a múlt heti harmóniás terv annyira nem jött be... Sikerült ugye előtte hétvégén felfáznom, ami bár pár nap után már nagyjából megszűnt, azért még a hét végéig érződött a hatása. Emellé kaptam egy adag has- és derékfájást (akkor is jó nőnek lenni!), végül csütörtökön a laptopomat is sikerült leteáznom, kinyírva ezzel a billentyűzetet, de ma életre kelt!!! (soha nem örültem ennyire az asdfghjkléáű-nek)
 Csütörtökről péntekre virradóra viszont végre végigaludtam az éjszakát, és reggel kipihenten, has- és derékfájésmentesen, jókedvűen ébredtem. Emellett pedig dolgozni se mentem az irodába :D Fantasztikus volt! Reggel volt közös séta a Kedvessel, aztán egy barátnőmmel és egy elbűvölő kisbabával töltöttem a délelőttöt. A baba pedig nem fakadt sírva tőlem, sőt! Azonnal rám mosolygott, sokat volt az ölemben, olyan jó volt. Nem voltam vele suta, és ő sem idegenkedett tőlem. Egy ilyen gyerkőcöt elfogadnék. Egy órát tudtunk a kávézóban lenni, utána kezdett csak el unatkozni. Akkor játszótereztünk egy órát, majd sétálgattunk egy sort, remek kis találka volt. És még egy picit angoloztam is délután!
  Hétvégén volt Szentivánéj, sajnos a repülő lampion nem jött össze, de tanultunk az esetből (jobb ragasztás!) és Apát is felköszöntöttük végre apák napja alkalmából (bár a bélesünket is finomitani kell meg).

  A hét tervei: munka, könyvátvétel (már az 5. kötete lesz meg az Anne sorozatnak Európa kiadós verzióban!), záró beszélgetés a kolis önkéntes segítőmunkámban, és végre egy klassz "órarend" összeállítása, hogy legyen egy kis rendszer a nyári életemnek is :) Legyen időm a családra, lakásra, munkára, blogra, angolra...


Nektek mihez kell hajrázni?

2014. június 18., szerda

Pszichológiai 8 pont - amit az egyetemen megtanítanak, mégis sokan elfelejtik

  Többször is belefutottam olyan történetekbe, ahol a pszichológusok/pszichiáterek olyan alap dolgokat rontanak el, amit az egyetemi 5 (vagy még több) év alatt sokszorosan a fejünkbe vernek. És elképedtem. Persze, hogy bizalmatlanok az emberek velünk szemben. Most megpróbálom összeszedni, miket lenne jó nem elfelejteni, mire odáig jutok, hogy élesben is dolgozzak. (A sorrend nem a fontossági sorrend, hanem ahogy eszembe jutottak a dolgok.)

1. A tanácsadó igazából nem ad tanácsot. Ezért szerencsésebb elnevezés talán a konzulens, a konzultáció. De a terapeuta sem ad tanácsot. Van együtt ötletelés, de nem mondhatom meg neki, mit csináljon. Miért venném fel ezt a felelősséget a nyakamba? Persze, ezt néha nagyon nehéz megállni. Mégsem dönthetek helyette. Abból általában nem sül ki semmi jó.

2. Ne akarjam megváltoztatni. Amerre ő menni szeretne, abban eldönthetem, hogy tudok-e mellette lenni vagy sem, de ne erőltessem rá az én nézőpontomat, az akaratomat. Ha ő pl. szüzességi fogadalmat tett, és ebből problémája van, de a szüzességi fogadalmat szeretné megtartani, akkor a feszültség és a felmerülő problémák kezelésében segítsem, és ne akarjam lebeszélni a fogadalmáról. Ne erőltessek rá olyan módszereket, amelyek nem az övéi.

3. A családterápián hagyjuk a gyereket játszani. De ha nem fontos, hogy ott legyenek, akkor ne erőltessük, hogy ott legyenek. A gyerekeknek nem egy 50 (vagy több) perces verbális terápia való... Ne kényszerítsük őket ebbe a helyzetbe. Ez egy konkrét, és nagyon elszomorító példa volt.

4. Én vagyok a kliensért, és nem ő értem. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk a klienstől! Nagyon is tanulhatunk tőle! De büszkeségből, hiúságból, bosszúból, anyagi okok miatt ne vállaljuk. Ha nem vagyunk kompetensek, vagy nem tudunk rá elég időt és figyelmet szánni, akkor ne vállaljuk, segítsünk neki más szakembert keresni.

5. Emellett kezeljem a klienst egyenrangúként. Ő felelős a saját életéért és nem én. Erősítsem benne ezt az érzést. Persze én irányítom a terápiát, tartom a kereteket, de a változás nagy mértékben múlik rajta is. Nélküle nem megy.

6. Ne akarjam megmenteni! Nem tudom. Magától végképp nem. Pszichológus vagyok és nem szuperhős. És sajnos nem mindenkinek tudok még csak segíteni sem. Azt hiszem, Jung mondta, hogy a páciensei 1/3-ának romlott az állapota, 1/3-a stagnált, 1/3-ának tudott igazán segíteni. Azért Jung meg nem volt egy rossz szakember.

7. Szánjak időt a pihenésre és a feltöltődésre! Ez minden szakmánál elmondható. Különben kiégünk, romlik a teljesítményünk, hosszú távon senkinek sem jó.

8. Ne bonyolódjak kettős kapcsolatba! Ez nem csak egy baráti beszélgetés, kellemetlen helyzetekbe kerülhetünk!

  És persze van a titoktartás, ami nekem nagyon alap, de ki tudja, más hogyan kezeli... Meg egy sor egyéb dolog is, most ezeket éreztem fontosnak kiemelni, remélem, a többit sem felejtem el.


Ti mivel egészítenétek ki? Mit húznátok ki?

2014. június 17., kedd

Kreatív kedd #36

Málna makró

  A mai kreatív keddbe becsúszott végül egy kis munka is (csak 3 óra), amiért nagyon hálásak voltak :) Előtte volt időm a Kedvessel végre ismét együtt sétálni a Duna parton, aztán Csarnokba is tudtam menni. Nem akartam lemaradni a sok finom nyári gyümölcsről, úgyhogy vettem cseresznyét, málnát és epret is. A cseresznyét egy nénitől, drágábban adta, mint a Csarnok többi árusa, de lehetett kóstolni, szép volt, finom volt, és hát a nénihez került így a pénz, nem a nagy elosztóba. Aztán munka, itthon pedig kreatívan új sorozatba kezdtem, a Parenthood-ba (magyarul Vásott szülők), még 2 éve ajánlotta az akkori kolléganőm. Egyelőre nagyon tetszik :)
  Kreatív kedd lévén kreatív vacsorát is szerettem volna, levessel és rizsfelfújttal. A leves sikerült is, itthoni maradék zöldségekből alkottam, de mikor a rizsfelfújt receptjét megláttam, inkább a hagyományos tejberizs mellett döntöttem :D (idő és sok-sok tojás, és idő)
  A következő kreatív projekt a kis szervező-tervező mappám rendbetétele lett volna, illetve lett is. A hétvégén vettünk hozzá "bugyikat", meg szép színes választólapokat is, alig vártam, hogy megcsináljam. Megcsináltam, összecsuktam, és megláttam... Hiába A/5-ös, nem stimmel a méret. Kilóg. A választólapokat még csak-csak meg tudnám csinálni, de a bugyikat... Erre még alszom párat.



És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. június 16., hétfő

Hajrá hétfő #35



Szép hétfő estét Mindenkinek!

  A múlt héten serényen dolgoztam a hosszú hétvége után, egy csomó dolgot kihúztam a "majd ha letudtam a vizsgaidőszakot" listámból. Mindezt főleg azért, mert egy ideje (egész pontosan azóta, hogy bevállaltam azt az irodai melót) arra panaszkodik a Kedves, hogy este (alvás közben! nem tehetek róla) hol ütök, hol rúgok, és mindeközben hangosan nyammogok, és így nem igen tudja kipihenni magát. Úgyhogy jó lenne a fölös feszültségektől valahogy megszabadulni. Erre pedig jó, ha nem húzom-halasztom a dolgokat, feszültséget keltve. Túlestem néhány telefonáláson, levélíráson, az évfordulónkra is lefoglaltam a szállást :) és írtam mesét. Aztán felfáztam... és a sok esti WC-re rohangálás igen hatékonynak bizonyult abban, hogy ne üssek-rúgjak, helyette viszont a Kedvest felkeltettem... de legalább foltokat nem szerzett. Úgyhogy a héten a munka mellett próbálok valahogy harmóniába kerülni önmagammal, hogy este békés legyen az alvás.
  Rá kellett jönnöm viszont, hogy hiába érzem, hogy segítek másnak ezzel a munkával (a szerződésellenőrzők munkáját jelentősen megkönnyítjük a postabontással), a társadalom felé nem érzem ezt valami hasznosnak, így a motivációm is kimerül annyiban, hogy jó sok mindent tudok majd a fizuból venni... Szóval ismét megerősítést nyert, hogy van bennem egy adag világmegváltó vágy :)

  A héten félig-meddig rendesen tartom majd a Kreatív keddet, alig várom! :) (de délelőtt bemegyünk postát bontani gyorsan) Illetve megyek Kortárs félévzáró beszélgetésre is. És talán elkezdek angolozni is végre... Vagy legalábbis előkészítem az anyagot. :D Ha minden igaz, aug. 9-én vizsgázom.

  És szombaton Szentivánéj! :)



(Kép innen.)

Nektek mihez kell hajrázni?

2014. június 14., szombat

A legfinomabb lángosom

  Végre megtaláltam a tökéletes lángosreceptet! Próbálkoztam már krumplissal is, de az csak bonyolultabb és időigényesebb volt, finomabb és puhább nem. Úgy tűnik, a lelke a tejföl, a tej, a kellő mennyiségű élesztő, az alapos dagasztás (végre nem spóroltam le), és a ráérős kelesztés (fél óra helyett inkább egy órát ajánlok). Még másnap is igen finom volt! Mi csak simán sóval és tejföllel ettük (meg egy kis salátával), fél kg-ból csináltuk, éppen hogy tudtunk belőle kétszer enni. Isteni!

Tervezz, Tanulj, Cselekedj, Most! - Y-PLAN


  Ebben a félévben felvettem Dúll Andrea tanárnőnél egy Iskolai környezetpszichológia kurzust, és bár pénteki napon voltak az órák, egyáltalán nem fájt "feláldozni" azokat a délelőttöket, sőt! A környezetpszichológia még a pszichológiához képest is egy fiatal tudományág itt Magyarországon, ez a kurzus igazi kuriózum még (szerintem legalábbis). A kurzus során mindannyian kaptunk 2 cikket feldolgozásra (választhattunk érdeklődésünk szerint a felajánlott cikkekből), melyből az egyik annyira megmozgatott, hogy bejegyzést is szerettem volna belőle írni és most sikerült rá sort keríteni.

  A feldolgozott cikk Deborah L. McKoy & Jeffrey M. Vincent: Engaging Schools in Urban Revitalization – The Y-PLAN (Youth-Plan, Learn, Act, Now) című 2007-es cikke.


  Az Y-PLAN, Youth-Plan, Act, Now (Ifjúság-Tervezz, Tanulj, Cselekedj, Most) egy modell a fiatalok állampolgári részvételére a várostervezésben. Olyan területek, városrészek tervezésébe vonják be a fiatalokat, amelyeket amúgy is rehabilitálni szeretne a város vezetése. A fiatalok új, másfajta nézőpontot tudnak ebben adni, emellett pedig rengeteget tudnak belőle tanulni és a felelősségérzetük, realitásérzékük, közösség iránti elköteleződésük is nőhet. A programban részt vesznek egyetemi hallgatók (továbbiakban: mentorok), középiskolai diákok (továbbiakban: diákok) kormányzati szervek, magánszemélyek és más közösségi tagok, akik valós tervezési problémákon dolgoznak együtt. A program sikeres működéséhez három dolog szükséges: 1) olyan legyen a probléma, mely minél többféle embert képes megmozgatni, bevonzani, hogy igazi közösségi tervezés, „community of practice” jöhessen létre; 2) a felnőttek és a fiatalok (valóban) osszák meg a döntéshozatalt; 3) a projekt fenntartható egyéni és intézményi sikereket is hozzon. Ez a program 6 éven keresztül futott, 2000 és 2005 között, ez a cikk ezeket az adatokat dolgozza fel, bár később a program kinőtte magát és más államok, városok is csatlakoztak, ez már Youth Leadership by Design néven futott.

  A projekt helyszíne Nyugat Oakland, Kalifornia volt. Ez egy régi iparváros, mely büszke múlttal rendelkezik, de az ’50-es évektől fokozatosan elhagyatottá és lepusztulttá vált. A ’90-es évektől ezt a területet rehabilitálni kívánták, és 2000-ben lépett be ebbe a Y-PLAN.

  Miért is olyan fontos a diákok bevonása a város rehabilitációjába, és hogyan is lehetséges ez?
  Situated learning elmélete: Abban a kontextusban tanuljuk meg a dolgokat, amelyekben majd a valóságban is alkalmazni fogjuk őket. Fontos itt a szociális kontextus is. Eszerint az elmélet szerint a tanulás a „community in practice”-ban jön létre, ahol a közösség tagjai (the community) együtt dolgoznak, hogy megtalálják a választ egy adott problémára (the practice). Ez az a folyamat is, amikor az újoncból tapasztalt szakember válhat, a csoportban tanulás, egymás tanítása által. Ebben a felállásban mindenki véleménye fontos, mást tud egy végzett építész és mást a teret ténylegesen használó fiatal. A csoportok tanulhatnak egymástól.
  A részvételnek különböző lépcsőfokai lehetnek, ilyet már biztos többen is tapasztaltatok. Van, amikor igazából nincsen részvétel, van, hogy informálnak a döntésekről, de nincs beleszólásunk, van, hogy lényegtelen dolgokban kikérik a véleményünket, és akár még aszerint is cselekszenek (pl. milyen színű legyen a fal), de a lényegi kérdésekbe nem vonnak be. A diák-felnőtt döntéshozatalban olyanokat lehet elképzelni, hogy a diákokat ugyan bevonják a döntéshozatalba, de az irányt nem ők jelölik ki, a "főcsapás" már a felnőttek által adott, olyan is lehet, hogy minden a diákokon múlik, ők találják meg az irányt és vezénylik le az egész folyamatot, de olyan is létezik, hogy a diákok jelölik ki az irányt, de a felnőttekkel megosztják a döntéshozatalt. A szerzők ezt tartják a legértékesebbnek, ilyenkor mindkét fél sokat profitálhat a döntéshozatali folyamatból.
  Hogy ezen kívül miért fontos még a diákokat bevonni a várostervezésbe? Az állami iskolák színvonala, környezete nagyban gátolhatja a város rehabilitációját, mivel a családoknak fontos szempont lakhelyválasztásnál az iskola minősége. Gondolkozzunk rendszerszinten! Az sem mindegy, milyen az iskola – és az oda járó diákok – identitása. Ennek javítására pedig remek eszköz lehet a közösségi tervezés, a diákok bevonása!

  Hogyan is kell ezt elképzelni? Találnak egy „fiatal-barát” problémát, amit tényleg fel tudnak tárni, érdekli őket, és amely probléma megoldásának edukációs értéke is van. Ezután a mentorok és a diákok egy 10-12 hetes tervezői szakaszba lépnek, ez egy nyilvános prezentációval zárul, melyben bemutatják, mire jutottak, mik a javaslataik. A megoldási javaslatoknak reális határaik vannak, valóban megvalósítható ötletekre törekszenek. Így előfordult az is, hogy az egészet elölről kellett kezdeniük, mert a terv végére kifutottak a büdzséből.

  Hat problémát kaptak az évek során. Először egy állomást (Local Bay Area Rapid Transit Station), másodszor egy nyílt teret terveztek újjá (a HOPE VI Public Housing keretében), harmadszor egy Transit Village-et (nem tudom, mi lehet a magyar megfelelője). Az évek során a fiatalok szépen mászták meg az együttműködés lépcsőfokait, egyre inkább számítottak a szavaik, a terveik, de még nem volt közvetlen hatásuk. A negyedik évben egy elhagyatott miniparkot terveztek újjá a fiatalok, mely Oakland 6 legveszélyesebb parkjának egyike. Ebben az esetben már volt némi közvetlen hatásuk is a diákoknak a döntéshozatalra. Az ötödik évben egy üzlethelyiség jövőjét álmodták meg, milyen jellegű üzletre is lenne kereslet azon a környéken. A hatodik évben pedig egy vasútállomást terveztek újjá, a terv többek között ezeket az elemeket is tartalmazta: fotókiállítás, melyben az állomás történelmi fontosságát mutatják be, és lehetőséget biztosítanak fiatal művészeknek is kiállítani műveiket, fiatalbarát kávézó, közösségi találkozóhely, játszótér és szökőkút. A részvételi létrán egyre feljebb léptek a fiatalok a projekt folyamán. A projektek elmúltával is érezhető a pozitív hatása a programnak, mert több diák is folytatja a munkát, a városvezetésnek már könnyű elérnie a fiatalabb réteget és bevonni a várostervezésbe, többen mentek a diákok közül építészetet tanulni az egyetemre és több mentor is az oktatásban helyezkedett el.


  Rám nagyon lelkesítően hatott a cikk olvasása és több minden is az eszembe jutott. Az egyik, hogy Gödöllőn volt már hasonlóra példa. A főtér felújításakor pályázatot hirdettek, és számos fiatal álmodta meg saját főterét és alkotott belőle makettet. Sajnos, amennyire én tudom, nem igen vették végül figyelembe a diákok vágyait és őszintén szólva egy nagyon rendezett, de sokkal kevésbé közösségi hely lett így belőle... Amely nem mellesleg kisüti az ember szemét nyáron a csilli-villi burkolatával. Szóval itt még eléggé a létra alján voltak a diákok. Sajnos az ilyen alkalmak ki is tudják ábrándítani őket.
  A másik, ami az eszembe jutott, az pedig az aszódi vasútállomás egyik elhagyatott épülete volt, ahová szerintem majd' minden évfolyam megálmodott valamilyen közösségi teret: kávézót, diszkót, kocsmát, akármit. Végül azt hiszem, lerombolták. Pedig milyen jó lett volna erre pályázatot kiírni!
  Mind a főtér, mind a vasútállomás diákok által sűrűn látogatott hely volt, lett volna létjogosultsága annak, hogy bevonják őket a tervezésbe, ötletelésbe. Vannak már amúgy ilyenre próbálkozások Magyarországon is, de még eléggé gyerekcipőben járnak.
  Fontos az ilyen projekteknél az utánkövetés is, mert ahogy a tanárnő mondta, ha valamit megváltoztatunk, akkor ott valami meg fog változni. Nem csak a fizikai tér, de az szociális és egyéb változásokkal is jár, ezekre oda kell figyelni és kezelni kell őket.

(Kép innen.)

Nektek voltak ilyen élményeitek? Milyen terek jöhetnek szóba szerintetek?

2014. június 13., péntek

Az iránytű - Blogger Irományok Projekt

Sziasztok!

Az eheti 3. bejegyzésem egy másik blogon jelent meg a Blogger Irományok Projektben. Az iránytű címmel írtam egy mesét - az ötödikben elkezdett fogalmazásfüzetembe, amit a hétvégén fedeztem fel, és még pont volt benne pár oldal hátul. Milyen más kézzel írni... De működött, csak megszületett a bejegyzés :)
http://everybodywrite.blogspot.hu/2014/06/az-iranytu.html


Mi az a Blogger Irományok Projekt?
Ez egy olyan projekt, amiben bloggerek, vagy akár bloggal nem rendelkező, de írni vágyó emberek összegyűlnek, és egymásnak dobálgatva a labdát bejegyzéseket írnak. Mindig az aktuális szerző jelöli ki a következő bejegyzés szerzőjét, és azt is, milyen címmel írjon. A műfajt, terjedelmet, egyebeket a következő szerző találja ki magának, ehhez pedig egy képet is mellékel és így születik meg a következő bejegyzés, amiben majd ő is kijelöli az azt következőt... A bejegyzések megírására jelenleg egy hónap áll rendelkezésre (majd ha nagyon sokan leszünk, módosítunk, hogy mindenki sorra tudjon kerülni legalább évente).
Ha van kedved beszállni, jelentkezz! Kommentben vagy e-mailban a pillepillango@gmail.com - on.

2014. június 9., hétfő

Kreatív kedd #35

Ma sajnos nem tudok klasszikus kreatív keddet tartani, mert dolgozom (a hétfő ugye munkaszüneti nap volt, de kell a heti óraszám, meg csütörtökön lesz dolgom). Szóval az új géppel készített fotóimból mazsolázok most Nektek. Ezek a szülői házban, illetve kertben készültek a hosszú hétvége alatt. Be is mutatom röviden az új gépünket.

Ez egy Nikon D3200-as, a Kedves választotta. Első alkalommal kisebb hisztirohamot kaptam, mert hát nem úgy működött, mint az eddig megszokott gépek, nem úgy tudtam makrót készíteni. Aztán a Kedves nekilátott tanítgatni engem. Most már kezdünk összeszokni, én meg a gép. És tény, hogy az automata módban is sokkal szebb képet csinál, mint az eddigi eszközeink. De kezdek barátkozni a teljesen manuál, illetve a P és A programokkal is. Kedvencem a manuáálfókusz! Irtó jó móka forgatgatni fotózáskor! ;) És a gép sokat segít ám, mutatja, hogy milyen beállítással ideális szerinte - aztán ezzel vagy egyetértesz, vagy nem.
Szóval egyre jobban élvezem a gépet, azt hiszem, a közeljövőben sok-sok fotós bejegyzés lesz majd.

De a fotózás öröméhez nem kell méregdrága gép! Ha bármilyen fotózásra alkalmas eszközöd van, akkor bátran próbálkozz! Ha több időd van, akár készíthetsz fotósorozatot is.

Ötletek fotósorozathoz:
  • Válassz ki egy várost/környéket és fotózd le a kedvenc helyeidet, dolgaidat - az én Budapestem, pl. Igen, sokan csináltak már ilyet, de a sajátodat ők nem tudják reprodukálni! Jó móka fel-alá mászkálni és fotózni (akár Magaddal is vihetsz valakit!).
  • Válassz egy témát, és bárhol találkozol olyannal, lefotózod. Pl. székek, asztalok, virágok, padok, erkélyek, nénik, stb. (Embereket csak óvatosan fotózz, tartsd be a mindenféle szabályokat ezzel kapcsolatban!) Bennem pl. már érik egy Budapest lámpái sorozat, mióta az Erzsébet-hídról láttam egy szépet (akkor épp nem fotóztam le, de megjegyeztem!).
  • Válassz ki bármit, és fotózd különböző napszakokban vagy évszakokban, vagy ugyanabban az időpontban, de különböző napokon. Aztán lehet belőlük akár videót is készíteni.
  • Válassz ki egy színt, és fotózz le mindent, amit olyan színben látsz! Én tuti piros sorozatot készítenék első körben :)
  • Válassz ki egy ételt vagy italt, és járj körbe néhány helyet, fotózd le, ott hogyan készítik el, hogy néz ki. Aztán ha tudod, készítsd el otthon, és azt is fotózd le. (Kissé pénzigényes, de biztos finom sorozatfotózás lenne. :) )


Pipacs - imádom őket!

FInom házi földieper, fotózás után el is fogyott ;)

A csigákat is nagyon szeretjük!

Már elfelejtettem a nevét, de azért szép, és egész élethű lett a színe :)

Szarkaláb

Hársvirág, épp mindenféle zümmögő nélkül
(egyébként már kész hangzavar a hársfa alatt feküdni a rovarok miatt)

Ribizli - még kicsit savanyú, de azért finom

Ez nem tudom mi, de a kedvencem, nagyban még szebb!


És még egy kis pipacs zárásként, szép keretes szerkezet :D



Nektek milyen fotósorozat ötletetek van?

Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?


Egy kis extra, amolyan bonus track, a Kedves legelső próbálkozása az astrofotózás terén. Én eközben  mellette feküdtem és próbáltam ébren maradni és nem megfagyni.


2014. június 8., vasárnap

Hajrá hétfő #34



Halihó Mindenkinek e szép hosszúhétvégén!

Ha minden jól megy, akkor végeztem a vizsgáimmal - jippí! Egész jó eredménnyel zárom a félévet, még egy tárgyra várok... Remélem, meglesz és akkor tényleg letudhatom egy időre az egyetemet és foglalkozhatom mással.
Pl. elkezdtem egy diákmunkát is a fotelüzlet mellett, nem árt egy kis plusz pénz - nyaralásra, nyelvvizsgára, önképzésre. Irodai-adminisztratív munka, postabontással és szétválogatással, illetve szerződések archiválásával. Szétvágtam már a jobb kezemen az ujjaimat... Kérem, ez egy igen veszélyes munka!

Sok szép minden történt velem az elmúlt időszakban, lesz, amiből külön bejegyzés is készül majd. Tanulás közben ahogy jöttek az ötletek, írogattam le őket szépen - csakazértse álltam le blogot írni! Úgyhogy csorognak majd szépen a bejegyzések. :)

A májusi lomtalanítás után a június a rendrakás-rendszerezés és kreativitás hava lesz. Keddenként, amikor tudom úgy alakítani a hetem, akkor igazi kreatív keddet tartok, és végre varrok (székhuzatot, ruhát, egyebet), rajzolok, írok, fotózok (a csudajó új fényképezőnkkel!), alkotok. A többi napon pedig igyekszem rendbe szedni a fiókokat, polcokat... Az íróasztalom megint rémesen néz ki, pedig nem ott tanultam :D
Csatlakozzatok Ti is! Aztán júliusban jöhet a takarítás (gáztűzhelykihúzással, függönymosással...). És visszatérek a zónázásra is. A napi és heti rutinokat gyakorlom addig.

A héten pedig vár rám egy kis munka, kettő megbeszélés, egy szupervíziós jelleggel az egyik beadandó-alanyom kapcsán, nagyon kíváncsi vagyok, miért hívtak be, a másik pedig egy tanácsadó projekt kapcsán - jövő félévben sem lesz hiányom szakmai munkában! Illetve aznap megyek fodrászhoz is, ha minden jól megy :) Szép-szép ez a hosszú haj, de mi értelme, ha mindig csak összekötve hordom szinte... (és azt sem túl kreatívan, hiába, nem megy ez nekem, nincs hozzá kitartásom, kellő motivációm) Úgyis gyorsan nő, majd a hideg évszakra megint hosszú lesz :)

A képen pedig az isteni finom házi bodzaszörp van, citromkarikával, szívószállal - Anyától. Igazi wellness-élmény, kerti zuhanyzás után, napozás közben ezt iszogatni. A kép pedig az új csodagépünkkel készült, amiről holnap lesz részletesebb bejegyzés :) És mint látjátok, most már nekem is van vízjelem - hála a Kedvesnek - hogy még professzionálisabb legyen a blog.


Meséljetek, Veletek mi történt? És mi vár Rátok ezen a héten?

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...