Kihívás #7

Az előző kihívás teljesen kizökkentett. Mert fontosabbnak gondolom annál, mintsem hogy félretegyem teljesítetlenül és nyugodt lelkiismerettel libbenjek tovább a következő kihívásra, de sokkal nehezebb, mint gondoltam, hogy nekiálljak levelet írni. Ha bármi rossz történne... Meg akkor már mégiscsak illene kézzel írni, amire még nehezebben veszem rá magam (gondolom, mert lassabb). És biztos vagyok benne, ha egyszer rávenném magam, akkor örülnék neki, hogy megtettem.

Addig is úgy döntöttem, haladok tovább, hátha ez segíteni fog. És remélhetőleg nem történik semmi komoly még velem egy darabig.

Addig is, amit a jövőbeli önmagamért tettem:

• Elkezdtem ki konmarizni a ruháimat, első körben a fölsőket. Rendeltem is új pólókat, meg egy cipzáras pulcsit (meleg szívvel ajánlom a Bokatex-et, mindenféle ruhát rendeltünk már onnan). Bedobozoltam a kismamaruhákat, illetve készítettem egy "Majd ha belefogyok..." dobozt is. Mert azért még van rajtam plusz pár kiló, amiket tervezek az elkövetkezendő 1-1,5 év alatt leadni. A konmarizást pedig folytatom!
• Elkezdtem komolyabban venni az RTM-et, jövő héttől egy 8 hetes kurzuson is részt veszek. Szeretném idén zárni a hasfalamat!
• És a gyerekek babanaplójába írtam pár gondolatot - ha mégis... Már csak meg kell írni az apjuknak, a gépen hol is találhatóak ezek a fájlok :)

A következő kihívás pedig:

Próbálj ki egy rég lementett/félrerakott receptet!

Zöldborsó krémfőzelék

Ez is egy példa arra, hogy a bakikból hogy lehet klassz dolgokat kihozni.

Kezdjük ott, hogy el akartunk menni vásárolni. Már a menüterv, bevásárlólista is megvolt, de a nagylány nem volt hajlandó felöltözni. Végül ráerőszakoltam a ruhát, de a Kedves kijelentette, hogy így nem megy vele sehova (érthető, nem hiányzik senkinek egy boltban hisztisen fetrengő két éves). Oké, akkor mi legyen a kaja? Borsófőzelék! Gyors, egyszerű, finom. Még van maradék grillhús is előző napról, meg nyers hús, feltét is lesz (ha nem elég, tükörtojással kiegészíthető).

Közben persze a pici megéhezett, tenni-venni kellett. Megkóstoltam a borsót, úgy éreztem, még picit puhulnia kell. Mire legközelebb odajutottam, tök kemény volt. Nem értettem. Hagytam neki még időt. És még. Aztán elgondolkodtam... ez azért van, mert előre beletettem a cukrot? De nem. Így írja a recept, így csináltam mindig. Odafordultam a férjhez: Az lehet, hogy a borsó visszakeményedik? Válasz: Ó, igen. Ezért utálja a borsót. Ha kevés ideig főzöd, kemény, ha pont elég ideig, isteni puha, de ha túlfőzöd, akkor megint rémes az állaga. (Mint a marhahús...) Ilyen még sosem fordult elő velem. Akkor mi legyen? A vacsoraidő már a nyakunkon, éhes és nyűgös vagyok.

Pürésítsünk! És pürésítettünk. Minden az eredeti recept szerint ment, csak össze lett turmixolva.

Azt kell mondjam, igazán finom lett. A színe pedig üde világoszöld (ha nem felejtem el, lefotózom ma a maradékot, tegnap gyorsan befaltuk). A pörkölt szerencsére jól sikerült, meg az előző napi grillhús is, így nagyon ízletes vacsoránk kerekedett. Már szinte meg is bocsátottam a tegnapi hisztit...

Frissítés. És íme a fotó (bár a színével nem vagyok elégedett...):

Szőlős kenyér - Dolce Vita recept tesztelése

Tesóméktól kértem kölcsön a Dolce Vita szakácskönyvet, amibe beleszerettem! Vissza kellett most már adjam, és rájöttem, nekem ez kell! Repült is a kívánságlistámra. De előtte még gyorsan elkészítettem a szőlős kenyeret belőle, ha már itt az ősz és Anyáék kertje tele van jó kis othelló szőlővel. Persze a recept szerint borszőlő kellene, és ez nem igazán az, de sebaj.

A recept benne van a könyvben, nem célom, hogy kimásolgassam őket, inkább vegyétek meg Ti is! :) (vagy kölcsönözzétek ki a könyvtárból, kérjétek kölcsön kedves ismerősöktől)

De a tapasztalatot megosztom.

A tésztát kenyérsütőgép dagasztó programjával csodálatosan meg lehet csinálni. A nyújtásnál a recept 1,5-2 centit ír. Vagy az én szemmértékem rossz, vagy az írónőjé, mindenesetre utólag azt mondom, hogy ez vastag. Inkább 0,5-1 centis legyen az a tészta. Nagyjából akkora legyen az alap, mint egy nagy (azaz nekem normál) tortaforma. Én kisebb tepsibe tettem, és rettenetesen kikelt, nehezen sült át... Mondjuk sajnos valószínűleg alacsonyabbra is raktam a hőfokot (a sütő takarításánál a hőfok le lett törölve a tekerentyű körül, így csak kb. lőjük be), amin sütés közben módosítottam. De így 20 perc helyett úgy 50 percig sült.

Ízre egyébként nagyon klassz (én még fahéjat is szórtam a közepére), a szőlő ízre isteni, csak a magjai kissé zavaróak. Ami nyersen nekem fel sem tűnik, az sülve már óriási magnak tűnik. Mondjuk nővérem szerint csak el kell ropogtatni, és akkor plusz izgalmat ad a sütinek/kenyérnek (mindenki döntse el, minek tekinti).

A bor helyett (próbáltam egy Sauvignon Blanc-nal) én a kakaót jobban ajánlom hozzá kísérőnek, így tízóraira, uzsonnára ideális.

Összességében megtartom a receptet, de kipróbálom majd magnélküli szőlővel, esetleg más gyümölccsel is.

Gyerekkel remekül lehet együtt szórni/nyomogatni a szőlőszemeket.

Könnyű pulykafeltét

Volt egy csokor csodaszép petrezselymünk, amiből petrezselymes krumplit terveztem készíteni. (A petrezselymes krumplit mindig így készítem, imádom.) Ehhez kellett valami feltétet kitaláljak. Pulykamellfilé volt itthon, így abból alkottam. Olyan finom lett, gondoltam, leírom. Bár tényleg nagyon egyszerű.

Hozzávalók (3-4 főre):

• 450 g pulykamellfilé
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• Kevés vaj (~1 ek)
• Só
• Őrölt fekete bors
• Őrölt rozmaring
• Kakukkfű (szárított)
• Kevés víz (kb. fél dl)

A pulykamellfilét és a vörös hagymát kockákra vágjuk (a hagymát azért apróbbra, mint a pulykamellfilét, és előtte persze megpucoljuk :) ). A fokhagymákat megpucoljuk.

Egy lábasba beletesszük a vajat, megolvasztjuk, rádobjuk a vöröshagymát és kicsit megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk a pulykát, és azt is pirítgatjuk, kevergetjük, amíg ki nem fehéredik mindenhol. Ezután sózzuk (egy nagyobb csipet), borsozzuk, és teszünk hozzá egy leheletnyi rozmaringot és kakukkfüvet is. Tényleg keveset. Fokhagymanyomóval belenyomjuk a fokhagymákat is, összekeverjük, egy ici-pici vizet teszünk alá, épp csak annyit, hogy oda ne égjen, majd lefedjük, és kis lángon kb. 45 percig pároljuk. Ha megpuhult a hús, akkor fedő nélkül nagy lángon pirítunk még egyet rajta, és kész is.

Mi petrezselymes krumplival és salátával ettük. Olyan finom lett, hogy fotózásra már nem maradt idő, el is fogyott.

Jó lehet még rizzsel, sült vagy steak burgonyával, de akár valamilyen főzelékkel is.

Jó étvágyat!

Kihívás #6

Betegség és egyéb elfoglaltságok miatt elmaradtam a heti kihívásaimmal, de íme a következő:

Gondolj a jövőre!

Azaz tegyél ma valami olyat, ami jó lesz a holnapi, vagy még távolabbi énednek. Kérj időpontot fogorvoshoz/nőgyógyászhoz/bőrgyógyászhoz, stb. (Egy kis segítség, ha nem tudnád, a Te korodban mit milyen gyakran ajánlott nézni. Katt ide.) Kezdj el diétázni, sportolni, többet aludni. Mosolyogj többet. Köss biztosítást. Írj végrendeletet/végakaratot. Rendezd el a cuccaidat. Készítsd ki a másnapi ruhádat. Kezdj el spórolni. Stb. Stb.

Mióta anya lettem, újra és újra foglalkoztat, hogy végakaratot kellene írjak. A temetésemmel kapcsolatban. Hogy a személyes tárgyaimmal mi legyen. Egy levél a gyerekeimnak, férjemnek. Személyes üzenetek, fontos adatok, kérések (pl. írja ki a blogra is...). A második gyermekünk születése után még inkább. Úgyhogy ezt meg fogom tenni. Remélem, még van jó 50-60 évem, de azért nem árt felkészülni... ne akkor kelljen S.O.S-ben kitalálni valamit, amikor már semmi erőm rá, netán már beszélni sem tudok.

Nőgyógyászhoz eleget jártam a terhességek miatt, az most egy évig legalább parkolópályán van. Fogorvos és bőrgyógyász kellene, de szerintem az is csak jövőre, ha már kiszámíthatóbb a napi ritmusa Balázsnak.

Komolyabban veszem az RTM-et (hasizomregeneráló tréning), meg az étkezésemre is igyekszem odafigyelni, amennyire az erőmből, időmból telik.

A pénzfélrerakás később kezdődik, most ez nem az az időszak. De olyan dolgokat intézünk a házzal kapcsolatban, ami most ugyan anyagi befektetés, de hosszú távon megéri, vissza is hozza majd az árát. (Tervben van pl. egy kis fatüzeléses kályha).

Ezek mellett mostanában kezdtem el még jobban foglalkozni a hulladékmentes életmóddal, környezettudatossággal. Most a tervezési fázisban vagyok, de legkésőbb jövőre ebbe is komolyabban belevágok. Ez nekem is jó, és a jövő nemzedékének is (remélem).

És Ti mit tesztek a jövőbeni énetekért?