A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülés. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. november 25., szerda

Rózsák forradalma 2020

November 25. a nők elleni erőszak felszámolásának a világnapja. A szülészeti erőszak a nők elleni erőszak és az intézményi erőszak metszéspontja. A poszt és a rajz a Másállapotot a szülészetben szervezet eseményére készült. Magamért és másokért.

Részlet az esemény leírásából:

"A Rózsák forradalma:

Idén is rózsáinkkal mondunk együtt nemet a szülészeti erőszakra! A rózsa jelképezi a nő testi-lelki sérüléseit és az erejét a védekezésre, gyógyulásra. (...)

Arra bíztatunk benneteket, hogy készítsétek el a saját rózsáitokat, mert ez is a gyógyulás egyik lépése, lehet ez a magatokért tett út egyik állomása. (...)

Ha szívesen megosztanátok a sorstárs közösségünkkel és a nyilvánossággal a rózsátokat, küldjétek el nekünk a #rosrev2020 hashtaggel! Jelezhetitek a trauma helyszínét, és ha jól esne kiírni magatokból azt, ami történt, ezt is megtehetitek! Ha név nélkül szeretnétekek ezt megtenni, írjatok a masallapotot@gmail.com címre. (...)

A vörös rózsa jelképezi majd a nőkkel és újszülöttekkel szembeni erőszakot, mely ma is jelen van az ellátásban. Fehér rózsáinkat pedig azoknak a szakembereknek és szakdolgozóknak küldjük köszönetként a szakkollégium által, akik a járványhelyzetben is tiszteletteljes ellátást biztosítanak, tudásuk legjavát nyújtva. Ehhez az akcióhoz is csatlakozhattok."

Én kicsit a magam képére formáltam a kihívást. A három gyermekem közül csak egyet szültem a járványhelyzet idején, és vörös rózsát most senkinek sem adnék. Viszont a múltbéli történések vezettek el ide, így én az első várandósságommal kezdtem a "rózsaosztást". A színkód maradt. Vörös annak, aki bántott, fehér annak, aki segített.

A kép művészileg nem sokat ér, de az idejét nem tudom,
mikor volt utoljára krétától maszatos a kezem
(mikor magamnak, és nem a gyerekeknek rajzoltam)
Nagyon jól esett. (Igyekeznem kellett, hogy a Kicsi fel ne ébredjen közben.)


A vörös rózsát annak az orvosnak „küldöm” (mint valami rádiós kívánságműsorban…), aki köszönés és bemutatkozás nélkül betrollkodott a vajúdásomba.

Az első gyermekemmel vajúdtam éppen a kórházban, 2015 júniusában. Az orvosom még nem volt ott, de folyamatosan egyeztettek vele telefonon a szülésznők. Az egyeztetések alapján már túl voltam egy burokrepesztésen és CTG-re voltam kötve (ezek amúgy mind indokoltak voltak, velem és a Férjemmel egyeztetve, minket tájékoztatva történtek). Nagyon fájt, nagyon szenvedtem. Nagyon vártam, hogy haladjon a folyamat. Ő pedig jött (mint ügyeletes orvos), köszönés és bemutatkozás nélkül, megvizsgált, majd közölte velem, hogy ha egy órán belül nem tágulok megfelelően, oxitocinra köt - a Férjem emlékei szerint nem oxitocinnal, hanem császárral fenyegetőzött. A lényegen igazából nem változtat: hangneme és viselkedése is fenyegető és ijesztő volt. Megijedtem, hogy akkor minden vágyamnak annyi a szüléssel kapcsolatban. Hogy most akkor itt nekem produkálni kellene valamit. Hogy eddig rosszul csináltam. Nem igazán voltam már ekkor jelen, utólagos mesélésből tudom, hogy a Férjem ekkor kiment, és elintézte, hogy az az orvos ne jöjjön be hozzám többet. Aztán visszajött (mármint a Férjem), és megnyugtatott engem. Prüszköltünk együtt, mint a lovak, ahogy a szülésfelkészítőn tanultuk. Ez segített. Meg tudtam nyugodni, a folyamat tudott szépen haladni, a saját orvosom is megérkezett. Még órák teltek el, de a kislányom végül természetes úton, oxitocin és császármetszés nélkül jött a világra, makk egészségesen.

Sajnos még találkoztam azzal az orvossal. Miután levittek a gyermekágyas részlegre, a lelkemre kötötték, hogy igyak és pisiljek – holott a szülőszobán ez már megtörtént, de hát nem voltam abban az állapotban, hogy vitatkozzam, ők meg valószínűleg nem kapták meg az infot. Én ezt lelkiismeretesen teljesítettem is. Csakhogy a WC-ről visszafelé jövet elájultam és bevertem a fejem az egyik (vas)ágyba. Elvesztettem az eszméletem. Miután magamhoz tértem, az az orvos jött hozzám, vizsgált meg, veszekedett velem, hogy mit pattogok én egyedül, és hogy akkor most CT, és akkor nem is szoptathatok… Mit ne mondjak, megint csak igen megijedtem, megint azt éreztem, hogy én valamit elrontottam és szégyellenem kellene magam meg kicsire összehúznom. Teljes kétségbeesés. Aztán felhívtuk a saját orvosunkat, ő megnyugtatott, hogy nyugodtan szoptathatok majd, hát csak koponya CT lesz. Mellkasomra a CT-t végző nő tett is ólomköpenyt. Ennyi volt vele a történetem. Épp elég volt.

 

A fehér rózsáimat sok-sok kedves, emberséges szakembernek küldöm. Ahogy a stáblistán is gyakran szokott lenni, megjelenési sorrendben:

  • az orvosomnak, aki minden kérdésemre mindig türelemmel válaszolt, aki pl. az oxitocinról még a terhesség alatt azt válaszolta poénkodva, hogy drága az oxitocin, nem adogatja csak úgy be (bár így lenne másnál is). És azért is még, mert bár mekóniumos volt a magzatvíz, mégsem siettette a folyamatot, csak CTG-re rakatott, és így sikerült hüvelyi úton megszülnöm a kislányomat.
  • az első, budapesti védőnőmnek, aki mindig a lelkemre kötötte, hogy pihenjek többet és legyek együtt sokat a párommal, mielőtt a Kicsi megszületik.
  • a kismama jóga oktatómnak, aki szülésfelkészítőt is tartott nekünk a Férjemmel. Az a prüszkölés nagyon sokat segített!
  • a gödöllői védőnőmnek, akivel az évek alatt egyre közelebbi lett a kapcsolatunk, és mindig teljes nyugalommal foglalkozott velünk, így én is nyugodt tudtam lenni.
  • a szülésznőknek, akik velem voltak, mind az első, mind a második szülésemnél. Az elsőnél kifejezetten segített is átlendülnöm egy nehéz szakaszon az egyik szülésznő. A másodiknál pedig őszintén együtt örültek velem annak a csodálatosan háborítatlan, gyors szülésnek.
  • az ápolónak, aki „rendbe rakott” az első szülésem után, aki tolószékkel kísért ki a mosdóba, és várt ott, amíg végeztem, majd tolószékkel vitt le a gyermekágyas részlegre. Na, ő nem egy mézes-mázos valaki volt, de látszott, hogy érti a dolgát, és vigyáz a rá bízott kismamákra, akkor is, ha ők nem értik, mire ez a nagy tolószékezés. Csak azt tudom mondani, hogy ő jelen volt, és ez sokat számított. Kár, hogy nem jött át jobban az info, mennyire kellene magamra vigyáznom…
  • annak a két férfinak (gondolom, ők is ápolók, elnézést a bizonytalansáért), aki áttolt a gyermekágyas részlegről a CT-re. Nagyon kedvesek és óvóak voltak.
  • A CT-s nőnek, aki magából kikelve szidta a rendszert, hogy hagyhattak engem egyedül… aki a mellemre rakta az ólomköpenyt. Egy kis feszültséget levett a vállamról, hogy akkor talán nem én voltam a hülye.
  • annak a csecsemős nővérnek, aki a szülés utáni reggelen segített a szoptatásban, és nyugtatott, hogy minden baba ennyit sír a második napon. Ne aggódjak, majd a többi baba is rákezdi. Az a nyugalom, ami áradt belőle, nagyon sokat jelentett.
  • annak a fogorvosasszisztensnek, aki – mikor a második gyermekemmel voltam 30+ hetes várandós – párnát hozott nekem az SZTK-s váróban, fel ne fázzak a hideg fém padokon.
  • annak a fogorvosnak, aki kipucolta a gyulladt ínyemet ambulánsan, akkor is, ha nem hozzá tartoztam, és aki megismertetett a carbosan krémmel (sokszor mentett meg!).
  • annak a neonatológusnak, aki a második gyermekem születése után türelemmel és kedvességgel magyarázta nekünk, miért is kell ennyiszer szúrni a baba sarkát. Aki nem szúrt le, hogy csakmert, éskülönbenisminekszólokénbelemivagyokénorvos.
  • annak a csecsemősnek, aki viszont meg akarta kímélni a fiamat a plusz egy szúrástól, így elkenegette a vért, hogy elég legyen. Az ő együttérzése is sokat jelentett.
  • annak a kardiológusnak, aki nagyon kedvesen és türelmesen vizsgálta a pár napos kisfiamat, és mindent elmagyarázott az édesanyámnak (ő kísérte el a fiamat a kardiológiára, míg én pihentem).
  • annak az (SZTK-s) orvosnak, aki végre az otthonszülést tiszteletben tartotta, mint egyéni döntést (és közben nem szívta a fogát).
  • a vezető bábámnak, Béres Edinának, akit bármikor, bármilyen kérdésemmel megkereshettem, mindig addig beszélgettünk, amíg meg nem kaptam minden választ és meg nem nyugodtam. Aki a szülés után is rajtam tartotta óvó tekintetét, a gyermekágy ideje alatt, és aki mindig örömmel hall felőlünk. Akinek hála egy egészen újfajta szülésélményt élhettem át. Sokszor apró rezdüléseken, fél mondatokon múlik az egész. Meg a csenden és a nemcsináláson. De mekkora a különbség!
  • és Edina bábatársának, Monori Évának is küldök egy fehér rózsát, aki – jól fogalmazott egy ismerősöm, akinek a szülésénél szintén ott volt – olyan, mintha mindig is ismerted volna. Hiába csak egyszer találkoztunk előtte, akkor is csak futólag, jelenléte nem volt idegen. Megnyugtató és kedves személyiség. Akit a szülés után a lányom furcsa köldökével kapcsolatban is kereshettem. Akkor is kedvesen válaszolt, mikor felkeltettem, mert egy szülés után aludt – volna – éppen.
  • és egyet minden szakembernek, akit külön nem említettem meg, de korrektül, emberségesen végezték a munkájukat. Laborosok, ultrahangosok, háziorvosok.

És természetesen minden családtagnak, barátnak, szomszédnak is köszönöm, akik támogattak és támogatnak a mai napig.

Végül az a vörös rózsás orvos és a covid vezetett el amúgy oda, hogy a harmadik gyermekemet itthon szültem. Amiatt az orvos miatt nem vállaltam, hogy én a saját orvosom, és esetleg még a férjem nélkül is szüljek. Mert mi van, ha ő lesz az ügyeletes? És mi van, ha nincs ott velem senki, aki képviselje az érdekeimet/érdekeinket? A Férjem az első szülésnél meg tudta tenni. Úgy is készültünk, hogy ha kell, ő harcol. Meg azért orvost is fogadtunk. De ez nem oké! Nem oké, hogy úgy kell kórházba menni szülni, hogy egy harcost kell magunkkal vinni – akire persze nem biztos, hogy szükség lesz, de ha lenne, és nincs ott… az nagy törés. Nem oké, hogy még mindig biztosabb orvost fogadni, ahogy az sem, hogy sajnos van, hogy a fogadott orvos aláz meg, és még aztán pénzt is adunk érte… (itt meg aztán bekapcsol a pszichológus énem, hogy így aztán lesz egy szép kognitív disszonancia, és elkezdjük mentegetni az orvost, mert nincs rendben a fejünkben, hogy olyannak adunk pénzt, aki megalázott minket)

Nekem opció volt az otthonszülés, megfeleltem a kritériumoknak (bár a babám végül 4 kiló fölött született, de ezt nem tudtuk előre). De nem mindenkinek opció, és nem is mindenki szeretne. Nem is kell, hogy mindenki erre vágyjon.

  • Nem lehet válasz ezekre a történetekre, hogy akkor lehet otthonszülni, ha nem tetszik a kórház!
  • Nem lehet válasz az sem, hogy „de az a fő, hogy mind a ketten egészségesek vagytok”!

A szülés élménye igenis számít! Hat az anya önképére, önbizalmára, az anya-baba kapcsolatra, a párkapcsolatra, a mentális egészségre, arra, akar-e még gyereket… Lehet és kell is emberségesnek lenni a várandós, a szülő és a frissen szült nővel (is)!

Az orvosomnak és a szülésznőknek talán csak annyit üzennék, hogy felejtsék el ezt a fekve szülést. Egyik esetben sem azért fektettek fel, mert a hatalmukat akarták volna fitogtatni, ebben biztos vagyok. Ahogy lustaságból sem. Szerintem inkább valami óvatosság, meg berögzült mintázat lehetett. Meg aztán lehet, nem is láttak mást. De lehet másképp! És milyen jó is az! Hagyják a szülő nőt pózt választani! Csak nagyon indokolt esetben szóljanak bele és tegyenek javaslatokat!

Köszönöm, ha ezt elolvastad!

2020. augusztus 1., szombat

Otthonszülésem

Egy ideje megvan ez az írás, most már posztolom. Vége a gyermekágynak, már más hangulatban is vagyok, nem fogok ehhez többet/mást hozzáírni. Hát tessék. Előre szólok, van benne szó méhlepényről, köldökzsinórról, de még pisiről és kakiról is.


Nem is tudom, hol kezdjem. Előre szólok, hosszú lesz. Mindent kiírok magamból.

Talán ott kezdem, hogy mi nem otthonszülésre készültünk. Mikor az első gyermekünk megfogant (már lassan 6 éve annak, jesszusom!), zsenge 23-24 évesen, eszünkbe sem jutott az otthonszülés, bár a nővérem abban az évben adott életet otthon a kislányának.

Kerestünk viszont egy olyan orvost, aki a természetes szülést támogatja, nem ad feleslegesen oxitocint, nem vág rutinszerűen, stb.

Megtaláltuk ezt az orvost és nagyon elégedettek voltunk vele. Őt választottuk a második szüléshez is. És őt választottuk - volna - a harmadikhoz is. Amikor is az utolsó trimeszterre beütött a vírushelyzet. Olvastam mindenfelől, hogy a kórházakban már egyre több helyen nem lehet bent a választott orvos. Volt, ahol kísérő sem mehetett be - az apa sem. Látogatási tilalmat rendeltek el. Júniusra volt várható a tetőzés, amikorra én ki voltam írva. A férjem mondta, hogy gondoljam át. Hogy érezném magam a legnagyobb biztonságban? Bármi legyen is az, ő abban fog támogatni. Átrágtam, és végül az otthonszülés mellett döntöttem.

Az évek alatt a nővérem a második babáját is otthon hozta a világra, és a másik nővérem is otthon szült. Mind a három babához ugyanazt a bábát, Edinát kérték fel vezető bábának. Én is találkoztam vele az évek során párszor, az első terhességem alatt masszírozott is (csodát művelt!), így nem volt kérdés, hogy őt kérdezem meg először. Igazából a vele való beszélgetés véglegesítette a döntésem. Szerencsére el tudott még vállalni.


A vírus miatt sokan fordultak az otthonszülés lehetősége felé, és teljesen megértem, hogy ennek a bábák nem örültek feltétlen, sőt. Hiszen így sok olyan pár is választhatja, akik lelkileg nem állnak erre készen, akiktől távol áll. Csak kisebbik rossz alapon választják, félelemből.

Tőlem nem állt távol, és tudtam, hogy végig fogom tudni csinálni. Bíztam Edinában, a férjemben, a babámban és magamban is.


Edinánál részt vettem online szülésfelkészítőn, és kétszer online konzultáltunk is. Egyszer hajnal 4-kor is felkeltettem egy telefonhívással, mert furán éreztem magam a betöltött 37. hét után 1-2 nappal. Közben még nem volt meg a HIV szűrés eredménye (osz-hez kérik), pár nappal későbbre volt várható.

A második babánk nagyon enyhe fájásokkal jelezte, hogy elindulna kifelé, és kb. a tolófájasokig nem is durvult be a dolog, így minden rezdülést figyeltem, nem akartam, hogy a bábák későn érjenek ki. (És a férjem egyedül maradjon a helyzetben.)

Azért igyekeztem magam nyugtatni, hogy csak észre fogom venni, ha elindul a dolog.


Így is lett. Még a fájások előtt történtek változások. Nagyon vizesedett a lábam 2 nappal előtte. Szombat este pedig zuhanyzásnál már a tejem is megindult. Ekkor már tudtam, hogy itt egy napon belül baba lesz. A kérdés az volt, hogy tudok-e előtte még aludni, vagy sem. Befejeztem a zuhanyzást, leborotváltam a hónaljam (mint legfontosabb dolog :P amire egy darabig úgysem lesz időm), bekenegettem a hasam, töltöttem magamnak egy deci vörösbort és egy kis maradék brownie-val elfogyasztottam. Lefeküdtem aludni, már majdnem éjfél volt (a terhesség vége felé nehezen tudtam elaludni esténként, ezért nem igyekeztem úgy a lefekvéssel). De alvás már nem lett belőle.

Vasárnap hajnalban, a kiírás után 2 nappal elindult valami. Halványan, de hullámokban, szünetekkel tarkítva. Ezek már méhösszehúzódások, nem a baba helyezkedése. Egy órával később megérkezett a Kedves, mondtam neki is, hogy állunk, hát már ő sem aludt. Vártunk még egy kicsit, próbáltunk pihenni, nézegettem az órát... végül 2 körül telefonáltunk Edinának. Ő teljes mértékben rám bízta a döntést. Ha szeretném, most indul. De lehet az is, hogy most nem, de 5 perc múlva hívom, vagy 10, vagy 15. Amikor úgy érzem. Telefonálás közben jött egy összehúzódás, hosszabb volt, mint eddig, ez segített dönteni. Jöjjön. Nem tudom, mi lesz itt egy óra múlva (kb. annyi idő neki ideérni).

Három óra körül mind a két bába megérkezett (merthogy párban dolgoznak a bábák). A Nagyok a szomszéd szobában durmoltak. Megkérdezte Edina, megvizsgáljon-e, mérjen-e vérnyomást, vagy hagyjon most. Kértem, hogy vizsgáljon meg, szerettem volna tudni, hol tartunk. A vérnyomásom nem érdekelt. Három centire voltam tágulva, de puha a méhszáj, a baba feje jó helyen. De még aludni kell, hogy haladjanak a dolgok. Éva (a másik bába) meghallgatta a baba szívhangját, minden rendben volt. Ők ketten lefeküdtek a nappaliban aludni, mi pedig vissza az ágyba. A Férjem onnantól kezdve vagy 2 órán át folyamatosan masszírozott. Így sikerült kicsit szunnyadnom. Életmentő volt!

Öt óra körül rendszereződtek és sűrűsödtek a fájások, kb. 2 percesek voltak. A Kedves szólt Edinának. Én felültem, és végig ülve vajúdtam. Valahogy segített, hogy a fájásokat lefelé irányítsam, hogy segítsék a tágulást.

Hat órakor felkelt a Kicsi (aki azóta Középső), Férj keltette a Nagyot is, hívta Anyáékat, hogy jöjjenek értük. Szuperek voltak! Gyorsan pisiltek, öltöztek, Anya is gyorsan érkezett. A gyerekek adtak egy puszit és már mentek is, kb. 6.20-kor.

Azt beszéltük, hogy miután elmennek, a kádba engedünk vizet, segít majd ellazulni. Amúgy is minden gyerekkel készültem eddig a kádas vajúdásra, egyik sem jött össze. (Elsőnél CTG-re kellett kötni, második olyan gyorsan érkezett, épp hogy beértünk a kórházba.) Na majd most. Addig minden fájás viselhető volt, nem éreztem durva tudatmódosulást, annyi, hogy már nem némán hullámzott át rajtam a kontrakció.

Szóval elkezdték engedni a vizet. Én meg az addigi ülőpozíciómból négykézlábra pattantam, és - pokoli fájdalmak között - 6.37-re megszültem a Legkisebbet. Egy gyönyörű és hatalmas kislányt. A vizet leengedték. Hát most sem jött össze a vízben vajúdás :)

A leányzó feje egyszer visszabújt, mondtam is magamban, hogy na ne csesszen ki velem. Fájdalom ide, vagy oda (úgy éreztem, széjjel szakadok), mindent beleadtam. Mikor Éva mondta, hogy kinn a feje, megnyugodtam, talán pár másodpercig el is lazultam. Akkor már nincs sok hátra. Nem is volt.

Ja, azt hozzá kell tenni, hogy bármit is kerestek épp a bábák, mi merre van, azonnal válaszoltam. A kitolási szak alatt. Inkompetensnek beállítva ezzel a Férjemet (mintha ő nem tudná), magamat meg kontrollmániásnak (oké, ebben van némi igazság). A baba születési idejét is én diktáltam vissza (megnézni nem én néztem meg, csak én jegyeztem meg és diktáltam a papírmunkához).

A kitolási szak alatt Éva 2x próbált volna szívhangot mérni, egyszer  sem sikerült, aztán okafogyottá vált. :)

Ezen kívül csak dicsértek, ill. tájekoztattak, hol tart a baba. És egyszer megkértek, emeljem följebb magam, hogy legyen a babának hely. De magát a kitolást nem irányították. Ez újdonság volt, és egyben csodálatos érzés is.

A baba 4900 g-mal és 61 cm-rel jött a világra - sértetlenül hagyva a gátat. Egészen hihetetlen módon.

De ezzel nem ért véget a szülés. Életemben először kellett megszülnöm a méhlepényt is. Eddig mind a két esetben "kisegítették" belőlem, kb. észre sem vettem. (Mellékszál, de egy ilyen "segítés" okozott akkora vérzést Anyának a bátyám születésekor, hogy igen komoly, veszélyes vérveszteség lett belőle.) Most megvárták, hogy természetes úton jöjjön ki. És most először nekem is megmutatták. (Az első babánál a férjemnek alaposan végigmutogatták, de nekem nem, fel sem merült.) Örülök, hogy nem maradt ki ez az élmény :) Hát, jó nagy volt. Sokkal nagyobb, mint képzeltem.

És még a köldökzsinórt is én vágtam el! Még a terhesség alatt beszéltük Edinával, hogy a férjem nem szeretné elvágni, mire mondta Edina, hogy nem kell, de ha szeretném, akár én is elvághatom, nem nagy ördöngősség. Hát kipróbáltam. :) Ez sem maradt ki. Elválasztottam magamtól a kisbabámat, hogy másképp kapcsolódhassunk újra. Egy korszak lezárult (nem tervezünk több babát).

A baba nemét nem tudtuk előre, direkt, szerettem volna ezt is "kipróbálni". Az anyai megérzésem működött! Kislány :) és reggelire jött a világra (ezt is így képzeltem). A kávét nem kívántam, pedig a frissen főtt kávéillatot is hozzáképzeltem. Helyette tejbegrízt kértem :)


Miben volt más ez a szülés?

Szóval hát, ez a szülés más volt, mint az előző kettő. Túl azon, hogy persze minden szülés más.

Először is, nem volt megakasztva a vajúdás folyamata az autózással. Ettől amúgy furamód kicsit tartottam, mert még sosem próbáltam. :) Más szenárióra kellett készülni. De jó volt. Nem kellett azon parázni, hazaküldenek-e, (vagy beérünk-e időben), aludhattunk a saját ágyunkban, amíg vártuk, hogy haladjanak a folyamatok.

A másik fő különbség, hogy a bábák nem irányították a kitolást, tényleg csak kísérték, ahogy a bábai modell is "ígéri". Ez új volt. Persze sosem tudom meg, mennyire volt valóban szükséges az előző kettőnél az olyan irányítás, hogy "ezt a fájást csak sóhajtsa el", nem tudom, mi lett volna, ha nem mondanak semmit, csak nyomok, amikor szükségét érzem, de ami biztos, hogy szükségtelen volt, az a póz irányítása. Különösen, hogy felfektettek a szülőágyra. (És az én maradék erőmnek volt köszönhető, hogy nem feküdtem teljesen hanyatt, hanem legalább félig ülő helyzetbe felhúztam magam.) A másodiknál abszolút indokolatlan volt. Ott állva elfolyt a magzatvíz egy tolófájásra, és szívem szerint maradtam is volna úgy, max. megtámaszkodtam volna a szülőágyon. De felpakoltak. Gyorsan ment így is a dolog, de mind a két szülésnél varrni kellett, ha csak kicsit is. Pedig azok a babák "csak" 4130 és 4260 grammal születtek. Úgyhogy azóta mindenhol "reklámozom" a saját pózválasztás fontosságát, elmesélve a történetem.

Biztos vagyok benne, hogy van helye annak, hogy a szülést kísérő javasolja a vajúdás/kitolás mikéntjét, de sokkal kevesebb esetben, mint ahogy az a gyakorlatban történik.

Remélem, egyre több szülésznő és szülészorvos találkozik ilyen történetekkel, tapasztal meg élőben ilyen szüléseket, és változtat ezáltal saját gyakorlatán. Mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb esetben nem rossz szándékkal csinálják ezt, nem lustaságból, hogy neki ne kelljen, teszem azt, leguggolnia a szülő nőhöz, egyszerűen ő így tanulta. Ahogy egy szülésznő írt a rutinszerű gátmetszésről is a Másállapotot a szülészetben kampányára.

Harmadszor, ami más volt, az a figyelem és informálás. Mindent megmutattak nekem is! Mikor a méhemet ellenőrizték kívülről, akkor is megmutatták, odatették a kezem. Éreztem azt a fura, kemény valamit.. Lehet, hogy van, akinek ezek a dolgok "undik", engem nagyon érdekeltek, és örülök, hogy bevontak engem is a dologba, és nem csak a Férjemnek magyaráztak. Bár ez nem fogalmazódott meg bennem hiányként eddig, de most nagyon jó, hogy ezek sem maradtak ki az életemből :)

Negyedszer, ami még különleges volt, az a szülés utáni időszak. A baba rajtam volt, mikor megnézték, mekkora, mellettem mérték meg a súlyát, és sehova nem vitték. A Férjem végig velem lehetett, nem volt látogatási idő, nem voltak vizitek, lázmérések, senki nem kérdezgette, sikerült-e már kakilnom... Ja, igen. A pisilés is kötelező, közvetlen a szülés után. Az otthonszülésnél is az (fontos látni, hogy működik). Csakhogy ebben az esetben ott voltak velem. Hogy ha szédülnék, visszaültessenek az ágyra. És hozzanak egy tálat, amibe pisilhetek. Nem kellett egyedül elmenjek WC-re, hogy aztán visszafelé elájuljak, beverjem a fejem és CT-re küldjenek... (első szülésem) Minden sokkal nyugodtabb volt.


Végezetül egy záró gondolat:

Edina mondta a szülésfelkészítőn, hogy ha egy nő nem érzi magát istennőnek a szülése során, ott valami gond van. Hát, itt nem volt gond. :)



Na, én mondtam, hogy hosszú lesz. (És ez egy rövidített verzió!)

2018. február 19., hétfő

Mindenféle infó első babájukat (vagy babáikat) váróknak

Hihetetlen, de az én gyerekeim után is születnek gyermekek, utánam is esnek még teherbe nők. (Ez legalább annyira meglepő, mint hogy 1990 után is születtek gyerekek, sőt, még 2000 után is, és már nem is pelusosak!). És én nem szeretnék az az anyuka lenni, aki kéretlenül teletömi a kedves ismerősei/barátnői fejét mindenféle infóval, mert ő mindent tud, hiszen két gyereket szült már meg és tart életben nevel folyamatosan. Nem tudok mindent. Ha lesz harmadik, biztos az is egészen más lesz. A terhesség is, a szülés is, és a nevelése is. De azért tudok alapot adni, amiből mindenki szemezgethet. Így csak egy linket küldök el, és aztán bogarászhat. Az én lelkem is nyugodt, hogy amit tudtam, megtettem :D És őt sem nyomom össze a mondókámmal. Meg persze bármikor kérdezhet. Szóval lássuk. (A lista folyamatosan bővül majd.)

Egészséges terhességeim voltak, nem voltam cukorbeteg, nem voltam túlsúlyos, a magzatok is rendben voltak. Ezek csak személyes tapasztalatok, tanácsok, nem helyettesítik az orvosi konzultációt!

Terhesség


Először is gratulálok, babát vársz! :) (vagy babákat) Ez csodálatos! Remélem, hogy Te is és a baba is egészségesek vagytok és lesztek is, és minden rendben lesz!

Intéznivaló: Először is menj el dokihoz (akármilyen nőgyógyász megteszi először), és kérd a terhesség hivatalos megállapítását. Aztán menj el a körzeti védőnőhöz a lelettel, kapsz kiskönyvet (ami a szülésig kb. Hozzád nőve fog létezni), és remélhetőleg minden fontos infót elmond, hogy milyen vizsgálat mikor és hogyan lesz.
Kezdj el gondolkodni, utánaolvasni, hol és hogyan is szeretnél szülni, és ehhez keress Magadnak szakembert/szakembereket. (orvos, szülésznő, dúla, bába, ...)
Jelenleg a magzat 12. hetétől jár a családi adókedvezmény. Járj utána és intézd el! Ha úgy érzed, irasd ki Magad táppénzre. Meg van még más egyéb is azt hiszem, mindenesetre járj utána, milyen juttatásokat vehetsz igénybe. OEP és NAV oldalán érdemes utánaolvasni az aktuális dolgoknak, de baba-mama oldalakon is szoktak klassz tájékoztatók lenni.
Meg persze nem árt, ha felkészülsz a szülésre és a gyermekágyra, és összeállítod a babakelengyét.

Olvasnivaló: Én bevallom, a terhességről csak hírlevelet olvastam (abból sem tudom már, melyiket), hogy hetente tudjam, hol tart a baba a fejlődésben. Ma már nem iratkoznék föl, mert aztán sehogy sem tudtam leiratkozni... és küldtek mindenféle vackot. Viszont rengetegen ajánják az Az a 9 hónap c. könyvet. Emellett pedig érdemes persze a szülésről, szoptatásról, egyebekről is olvasni előre, a terhesség alatt.


A terhesség alatti táplálkozásról itt összesítettem a begyűjtött infókat. Első gyereknél. Másodiknál... hm.. mondjuk úgy, kicsit kevésbé voltam óvatos.

A terhesség alatti öltözködésről, mozgásról, pihenésről itt írtam. Ehhez még tuti fogok írni, mert első szülés után találtam rá a Kangatrainingre, RTM-re (Rectus Training Módszer) és a kinesiotape-re is. Mindegyiket nagyon tudom ajánlani!

A terhesség alatti szépség- és egészségápolásról pedig itt. Kényeztesd Magad!

És még pár szabad/nem szabad, ajánlott/nem ajánlott dolog (mozi, forró fürdő és társai) összegyűjtve itt.

Néznivaló: Sok babás film van még a várólistámon, de A legszebb dolog c. francia filmet ide is, meg a gyermeknevelős részhez is ajánlom. Nem habos-babos rózsaszín, de összességében pozitív film. :) Nekem terhesen jól esett megnézni. (Ja, és készülj fel, hogy simán sírhatsz egy csomó filmen, amin korábban nem...)

Összességében azt tudnám mondani, hogy élvezd ki, mert a későbbi terhességeknél már lesz Melletted még gyerek, és az nem ugyanaz, meg már tudod nagyjából, mi várható :) Pihenj sokat, kényeztesd Magad, legyetek együtt a Pároddal, barátokkal, kapcsolódj ki! Ne egyél kettő helyett, mozogj, amennyi jól esik, és ne pánikolj! Ha kell, kérj segítséget! Ha nem kell, de megteheted, akkor is :D Nem árt.

Szülés


Intéznivaló: Már csak vajúdni és szülni kell :) Ezekre remélhetőleg előre sikerült felkészülnöd, tudod, mit és hogyan szeretnél, és van Melletted egy vagy több remek segítő. Arra figyelj, hogy a TB-d legyen befizetve!
Nem árt írni egy szüléstervet, ha csak Magadnak írod, akkor is. De ezt nem árt átbeszélni azzal a személlyel, aki Veled lesz. Számos minta van hozzá a neten.

Olvasnivaló: Na, ehhez már olvastam, de ezt sem vittem túlzásba. Az Útmutató szüléshez nekem elég volt, és nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek! Önbizalmat ad, megnyugtat, átadja azt az érzést, hogy menni fog (igen, kifér az a baba azon a kis lyukon, még kép is igazolja). Van benne sok szüléstörténet is, pozitívak, szépek (Nehogy negatívakat olvass! Igen, történhetnek rossz dolgok, de kicsit sem segít, ha ezekről olvasol... Sőt.), mindent leír a vajúdás és szülés során szóba jöhető beavatkozásokról is, a segítés módjairól... Csodás könyv!

Na jó, a második terhességem végén (amikor jött a pánik, hogy jesszus, én erre nem készültem, és tuti mindent elfelejtettem, és hogy fog ez menni) még belekezdtem egy másik könyvbe is, a Vajúdástámogatás mindenkinek címűbe. Ez is jónak tűnt, nem értem a végére, megszültem. Egy másik anyuka is megszült "tőle" :) Úgyhogy csak óvatosan!

Az apás szülésről itt írtam néhány gondolatot.

Néznivaló: Hát, lehet nézni szülésvideókat, én nem tettem. Ajánlottam volna egy filmet, amiben több kismamát kísérhetünk végig egészen a szülésig, a világ minden tájáról, de egyrészt nem emlékszem a címére, másrészt abban azért van szomorúság is..

Szüléstörténetet nem írtam ide a blogra, de azt elmondhatom, hogy a két szülés teljesen más volt. Az első 13 órán át tartott az első fájásoktól a baba megszületéséig, és kidőltem utána. A másodiknál du. fél3-kor hívtam a férjem, hogy talán haza kellene jönnie, mert indul a buli, 16.23-kor már kint is volt a kisfiam (és beértünk a kórházba!). Na, ezután a hormonok pörögtek, alig bírtam aludni.
Pár dolog, ami fontos. Egy: A szülés után ne sétálgass egyedül! Legfőképp ne menj el egyedül pisilni! Nagyon könnyen elájulhatsz és beverheted a fejed, aztán irány a CT! (én az első szülés után)
Kettő: Legyen Veled valaki, aki képviseli az érdekeidet, aki tudja, mit szeretnél, Te pedig foglalkozz csak a vajúdással/szüléssel! (Bár remélhetőleg olyan helyen fogsz szülni, ahol nincs szükség védelemre, mert alapból mindenki maximális tisztelettel bánik Veled.)
Három: Akárhogy is érkezik a baba (sima szülés/oxitocin/vákuum/császár...), legyél büszke Magadra és gondolatban veregesd meg a vállad! Gratulálok!


Gyermekágy


A terhesség alatt nem csak a szülésre, de a gyermekágyra is érdemes felkészülni, mert a szülés ugyan a terhesség vége, de a neheze csak most kezdődik!
A szülés után mindenféle hormon jön-megy, így a hangulatod is elég ingadozó lehet. Fizikailag is sok idő, míg újra megerősödsz. A test visszaalakulásához átlagosan annyi idő kell, amennyi alatt átalakult, azaz 9 hónap. De van, ami plusz munka nélkül sosem fog visszaalakulni. Viszont jó hír, hogy simán lehetsz jobb formában, mint szülés előtt! ;)
Nem egyszerű az sem, hogy elláss egy pici babát, aki teljesen Rád van utalva, aki nem tud beszélni... Sok nehézség van, van, amire lehet előre készülni, van, amire nem.

Intéznivaló: Ha kórházban szültél, akkor a baba lakcím-, TAJ és adókártyáját intézik, Neked csak el kell menned érte (ill. a TAJ kártyát azt hiszem, kipostázzák). Személyigazolványt is kell a babáknak csináltatni, azt külön, Neked kell intézni.
Emellett igényelni kell a GYED-et vagy GYES-t, családi pótlékot, anyasági támogatást. Nem kevés papírmunka és rohangálás, bár egy részét neten is lehet igényelni! (https://eugyfel.allamkincstar.gov.hu/)
A 6 vagy császármetszés esetén 8 hét letelte után pedig irány a nőgyógyász és a hat/nyolchetes kontroll! Sajnos sok orvos nem nézi a gátizmot, és végképp nem nézi a hasizmot. Ezekkel érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni! (Hasizmot pl. a fent említett RTM/Kangatrénerek néznek.)
Egyébként pedig pihenj! Egyél, igyál, aludj! Közben persze szoptass, lásd el a babát (de ha lehet, a hurcibálást bízd másra/kerüld el). Ha teheted, fogadj segítséget, valakit, aki főz, mos, takarít. Vagy rendeljetek kaját, vagy fagyasszatok le jó előre, vagy rokonok/ismerősök osszák be, mikor ki főz.

Olvasnivaló: 

A baby blues-ról, szülés utáni depresszióról, szülés utáni pszichózisról itt írtam részletesebben. (Van benne könyvajánló is.)

Ó, és az első baba utáni friss érzésekről pedig itt. Egy nehéz természetű, érzékeny első babával az első hetek. Tényleg halványodnak az emlékek.

Csecsemőápolás


Intéznivaló: Tartsd életben! :) És szerezz be néhány alapvető babaápolási dolgot. Olvass utána, gondold át, mielőtt túl sok mindent vásárolnál. És nyugodtan vásárolj használtan, a környezeted és a pénztárcád érdekében is!



Szoptatás


Olvasnivaló: A szoptatáshoz nagyon ajánlom Gaskin: Útmutató szoptatáshoz c. könyvét. Ugyanolyan jó, mint a szüléshez írt könyve, ugyanúgy ellát egy adag önbizalommal. Kicsit redundáns, így időben talán érdemes egymástól messzebb olvasni, vagy csak átlapozni.
Honlapok közül: http://www.lll.hu/
Facebook-csoport itt.
A lényeg:
  • Majdhogynem minden nő képes szoptatni! De legalábbis sokkal több, mint amennyien szoptatnak.
  • Ez a babának és a mamának is csodás megoldás!
  • Ha elakadás van, kérj segítséget! Erre vannak szakemberek, laktációs tanácsadók, akik egy csomót tanultak, hogy tudjanak Neked segíteni!
  • Az első napokban lehet, hogy úgy érzed, 0-24-ben a melleden lenne a baba. Legyen! Ahogy belövell a tej, jobban fog aludni. A három óránkénti evés nagyon kevés babánál működik, mégkevesebb újszülöttnél. Ne feledd, ez az innivalója is a babának!
  • Főleg az első hónapokban mindenképp ajánlott különböző pózokban szoptatni, hogy a mell minden részéből kiszívja a baba a tejet. Ha sokáig gyűlik a tej a mellben, begyulladhat és belázasodhatsz.
Eszközök, amik jól jöhetnek: szoptató párna (nyugodtan lehet sk is, vagy csak akármilyen otthon található párna), tetrapelenkák a baba feje alá + büfiztetéshez, tejgyűjtő kagyló (amíg az egyikből szoptatsz, a másikból vsz. spriccel a tej, főleg az első hónapokban, és ez összegyűjti), melltartóbetét (van mosható is), mellszívó (főleg az első időkben, amíg még nem állt be a tej, a begyulladás elkerülése végett érdemes lehet használni), tejtároló zacsik a lefejt tej tárolásához, egy kényelmes fotel + sámli a lábnak, E-könyv olvasó a hosszú szoptatásokhoz, csiptethető kislámpa könyvhöz, kis asztalka tele enni- és innivalóval - elérhető távolságban, sok-sok váltás ruha, amikben könnyűa szoptatás (gombos/cipzáras vagy spagettipántos felsők), mert az elején simán lehet, hogy naponta ötször öltözöl át. A csilli-villi szoptatós felsőket rakd el picit későbbre.


Altatás

Olvasnivaló: Az altatáshoz, a babák alvási szokásainak megértéséhez William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyvét ajánlom jó szívvel!
És most találtam ezt a cikket is a negyedik trimeszterről. Az első 3 hónap a méhen kívül, ebben a furcsa világban.
Saját beszámolók Rebus alvásáról itt és itt.

Támogató Facebook-csoport, ha már nagyon tanácstalan vagy, szakértőkkel, és megértő szülőkkel. Hidd el, nem vagy egyedül!

Eszközök, amik jól jöhetnek: fitness labda (azon pattogva ölben altatni), Adamo hinta, pihenőszék, bölcső, függőágy (bármi, amiben ringatni tudod a babát anélkül, hogy Te felvennéd), ortopédiailag megfelelő hordozó, párnák (amivel körbepakolod, hogy biztonságban érezze magát), pólya (ugyanúgy a biztonság miatt). Ja, és a cumi. Van, akinek bejön, van, akinek nem. A cumizavarnak olvass utána, és úgy dönts. Ja, meg persze nem árt kiságy és/vagy babaöböl. De az első időkben egy fiókban is elalszik :D Ezen kívül néhány altatódal(nak is passzoló dal) ismerete nem árt, és/vagy zenelejátszásra alkalmas eszköz és zene hozzá (nálunk az AC/DC pl. nagy sláger volt).



Hordozás


Hordozni nagyon jó, legalább nézz körbe! :) Ettől még nyugodtan legyen babakocsid is, nem kell "tábort" választanod! És nem olyan nehéz! Főleg, ha már ülni is tud a babád és választhatsz csatos hordozót.
Hordozáshoz weboldal: http://www.hordozo.hu/ 

Én az alábbi hordozókat használtam/próbáltam/használom:
Caboo Close a pici babákhoz, mind a két babám nagyon szerette, jókat aludt benne, csak a fejük tartásával volt nehézségem, így inkább csak egy kezem volt szabad, nem kettő. De nagyon könnyű felvenni, Rebussal volt olyan időszak, amikor életmentő volt, mert mikor éreztem, hogy álmosodik, zsupsz, beleraktam és aludt is.
Bondolino-t próbáltam Kangán Balázzsal. Kényelmes, jó, de egyedül még nem próbáltam felvenni. Ülni nem tudó babákhoz klassznak tűnik. Ez pl. nem lett volna nekünk rossz átmenetinek, mikor a Caboo-hoz már túl súlyosak voltak a csemeték, de ülni még nem tudtak. De azért nem vettük meg.
Valamilyen Mei Tai típusú hordozó, nekem kicsit macerás volt felvenni, Rebus sírt is, inkább hanyagoltam. Pedig ez is jó lehetett volna átmeneti hordozónak.
De az abszolút szerelem a Manduca csatos hordozó, amit szintén Kangán próbáltam, még Rebussal, vettünk is egyet. Szuper befektetés volt! Még a több éves gyereket is elbírja, elnyűhetetlen, remekül tudnak benne aludni, tornázni is jó (nyilván nem pattogok a gyerekkel), kirándulni is. Könnyű kezelni egyedül is.


Pelenkázás


Egyszerűnek tűnik, és mégsem az. Az egyszerű megoldás az eldobható pelus. De azon belül sem annyira könnyű dönteni, tapasztalataim szerint a különböző drogériák sajátmárkásai tökéletesek, de figyelni kell a baba bőrét és testalkatát, melyik jön be nekik. (Volt idő, mikor áttértünk Libero-ra fazon miatt.)
Viszont érdemes lehet alternatívákon gondolkodni, mert az eldobható pelus rengeteg szemetet termel, meg jó ég tudja, mivel van kezelve, nem biztos, hogy jó, ha az a baba bőrével érintkezik. Jó lehet a lebomló pelus, de akkor annak olyan helyre is kell kerülnie, ahol le tud bomlani (a szeméttelep nem ilyen hely). Lehet még opció a mosható pelenkázás, de ezen belül is számos lehetőség van. Ha gondolkozol a mosható pelenkázáson, akkor nagyon ajánlom a https://temiti.hu/ oldalt. Ők szerintem mindent tudnak, amit tudni érdemes, ha nem, akkor utánajárnak. Van ingyenes e-mailtanfolyamuk, ami segít eligazodni a mai modern moshatópelusok világában, webshopjuk, ahol nem csak pelusokat, de más, természetes baba- és mamaápoló eszközöket is lehet venni.


Ha tovább mennél, és érdekel, hogy lehet pelenka nélkül gyereket nevelni, szeretnéd megismerni az EC, azaz a természetes csecsemőhigiénia világát, akkor: http://pelenkatlanodj.com/

Eszközök, amik jól jöhetnek: Pelenkázó szekrény (+lap, hogy puha helyen legyen a baba), vagy kiságyra szerelhető pelenkázólap + polc/akármi a pelenkáknak, ruháknak. Pelenkák, textilek a baba alá (nagy párnahuzat, törülköző, bármi), néhány játék, ha már le kell kötni a figyelmét, pelenkázó táska (vagy ennek kinevezett bármilyen táska, ha el kell otthonról menni), popsitörlő (ebből is lehet moshatót venni, vagy gyártani, tökéletes a szétvagdosott törülköző is, ill. WC-papír).
A popsitörlőhöz hozzátenném, hogy a bőrgyógyászunk óva intett tőle: Gondoljunk bele, valami, ami vizes, és nem penészedik be. Ugyan mi van benne? Biztos nem olyan, ami a baba popsijára való. Ott a víz, mossuk le. Én emellett még WC-papírt használok kiegészítésnek, hogy ne kenjen össze mindent a gyermek, mire eljutunk a csapig.
Popsikrém. De ha rendszeresen van mosva a baba popója, és gyakran cserélünk rajta pelust, akkor egyáltalán nem biztos, hogy kipirosodik (mondják is amúgy, hogy az eldobható pelusok szárítják a babák bőrét, mert nem csak a pisit, de a bőr nedvességtartalmát is kiszívják, így könnyebben pirosodhat). Meg amúgy valamilyen olajjal is kenegethetjük az érzékeny bőrt. Pl. mandula/kukoricacsíraolaj.


Fürdetés és bőrápolás


Jó esetben a kórházban megtanítanak fürdetni és köldökcsonkot ápolni, úgyhogy arra nem térek ki. Amire kitérnék: a gyermekorvos általában felír valamilyen fürdetőt a babának. Ki lehet váltani, de azt ajánlom, hogy amennyire lehet, minimalizáld a babáddal érintkező kemikáliák számát. Fürdővíznek elég a sima víz, kaki esetén esetleg valamilyen természetes szappan, és slussz. A hajra is elég a víz, koszmó esetén egy kis olajos lazítás előtte.
Van Facebook-csoport direkt erre a témára: Természetes babaápolás, mamaápolás, háztartás.

Eszközök, amik jól jöhetnek: babakád és -állvány (csak hogy ne törjön le a derekad minden egyes fürdetéskor), törülköző (mi kifogónak óriás tetrát használunk, az gyorsan felszívja a vizet), vízhőmérő (főleg az olyan hideg kezűeknek, mint én, mert így nem tudom kézre belőni). Köldökcsonkhoz a gyerekorvos ír fel alkoholt, ehhez steril géz és/vagy fültisztító pálcika jó lehet (utóbbiból van papír is, ami környezetbarátabb, DM-ben elvileg kapható). Meg persze melegvíz, szappan. Pár pohárka a későbbiekben, amikor már játszik. Más fürdőjáték tapasztalataim szerint nem kell (vagy csak minimális) és amúgy is csak bepenészedik.


Öltöztetés


Mindenekelőtt: A babákat lehetőleg 100%-ban természetes anyagokba öltöztessük (pamut, len, a gyapjú szúr, legyen alatta pamut réteg, ha már...). Vagy legalább azzal érintkezzen a bőrük.
Babaölöztető kisokos készítése pedig folyamatban.

Eszközök, amik jól jöhetnek: Mondjuk méretenként 10 szett ruha, amíg kicsi. Body + rugdalózó. Később nadrágból lehet valamivel kevesebb. És persze jönnek a pólók, pulcsik. Évszakhoz illően egy-két fejfedő (hogy lehessen mosni, jó, ha van kettő), sál, kabát+nadrág/overál, kinti cipő/csizma/bakancs, ha már sétál, akkor bentre szandál. Egy-két "alkalmi" ruha, ami annyit tesz, hogy tuti tiszta. Egy fiókos szekrény/komód a ruháinak.
Nyugodtan vegyünk használt ruhákat! Egy bizonyos életkorig a ruhák kb. elnyűhetetlenek, hamarabb kinövik a gyereket. És ez jóval pénzárcabarátabb (nem beszélve a környezetről!). Én így egy egész szett ruhát, kabátokkal, meg mindennel együtt 7-8000 forintért vásároltam be ősszel Rebusnak.

Gyermeknevelés


Intéznivaló: Továbbra is tartsd életben! Szeresd! Élvezd! :) Az elején lehet, hogy csak a túlélésre játszol, és később is lesznek ilyen időszakot. De azért igyekezd élvezni! Gyereket nevelni nagyon klassz dolog! Hihetetlen, hogy a kis zigótából idővel járó, beszélő, gondolkodó kis lény lesz :) (És igen, én könnyen beszélek, mert már túl vagyok a kezdeti nehézségeken, és különben is, épp alszik mind a kettő :D)
Ja, amúgy... Vidd el rendszeresen a védőnőhöz, gyerekorvoshoz, és a fent említett csecsemőápolási dolgokat is csapd hozzá a szeretethez :)

Olvasnivaló: Az Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet ajánlom a témában leginkább. Már a terhesség alatt is akár, hogy ez alapján lehessen egyeztetni a rokonokkal, kialakítani a gyerekszobát/életteret.
Gyermekvárástól függetlenül is ajánlom Marie Kondo: Rend a lelke mindennek és Tiszta öröm c. könyveit, de a baba érkezése előtt kifejezetten ajánlatos végigkonmarizni a házat (=gyakorlatilag egy szisztematikus lomtalanítás). Nagyon megkönnyíti a gyermekágyas időszakot (is), ha mindennek megvan a helye, ha van egy rendszer a háztartásvezetésben. Ehhez remekül hozzá lehet csapni a Fly-lady program-ot.
Későn olvastam, már Balázzsal, de első gyerekes szülőknek nagyon jó szívvel ajánlom Jónás Anna: Kicsivel könnyebben c. könyvét - apai kommentárokkal színesítve! Végre egy apai nézőpont is! :)

Néznivaló: Ide is ajánlom a Legszebb dolog c. filmet. Meg a Babák c. filmet is, amely 4 különböző nemzetiségű és kultúrájú kisbaba első évét mutatja be.
És ha már kicsit eleged van... Akkor jöhet a Rossz anyák. Nekem anno nagyon jól esett :)

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...