A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alvás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alvás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 7., hétfő

Minden nap január 1. - #21. Futás! - és ruhaválogatás

A hétvégét tekintsük pihenésnek, bár volt pár dolog, de most nem tudom nagyon felidézni.
Ma viszont képzeljétek, elmentem a gyerekekkel futni!
Rebus tegnap az udvarról meglátott egy futót, aki nagyon hasonlított egy ismerősünkre, és kitalálta, hogy menjünk mi is futni. Tegnap már nem fért bele a napunkba, de ma összeszedtük magunkat és elindultunk. Balázs babakocsiban, mi meg ugye sportcipőben. :)
Én alkalmazkodtam Rebushoz, és azt kell mondjam, ha hosszabb távot bírna egyben, tökéletes futópartnerem lenne! Én lassan futok, ő a méretéhez képest gyorsan, de ez a kettő pont szinkronban van :D Szóval futni nem futottunk olyan sokat, mindig egy kicsit, majd egy kis séta, visszafelé már cicázás is, de azért jól esett :) Az élmény, a tudat, a mozgásra való szocializálás. Meg úgy egyáltalán, hogy ilyet is lehet!

Aztán... ma még ruhát is válogattam! Azt hittem, már így is kevés ruhám van, de sikerült még 2 nagyobb szatyornyi ruhát kiselejtezzek. Igaz, ebben vannak olyanok, amiket mindenképp pótolni kell, de ráér majd ősszel. Aztán majd a hiány motiválni fog, hogy ne a majdnem jókban, vagy az egészen borzasztókban járjak, hanem szerezzek be egy szupert! :) Szomorkodtam is egy sort néhány kedvenc fölött, ami már nem jön rám (és esélytelennek is tűnik már), vagy ami már kinyúlt, kibolyhosodott... És rájöttem, hogy nálam nem működik az, hogy megtartom, és majd szanaszét vagdosom és felhasználom kreatív célra. Belegondoltam, és nekem ez nem hogy örömöt nem okozna, de még rosszul is érezném magam! Én azt ruhának szeretem, ha annak nem tudom hordani, menjen Isten hírével. Még max. a párnahuzat jöhet szóba, ahol akár egyáltalán nem is vágok bele. De inkább minden ment a szatyorba.
Sajnos az egyik akasztós szekrényt nem sikerült kinyissam (be volt kulcsra zárva, a raktár szobában van, és nem mozdul a kulcs...), ill. még hátra van pár doboz is, amiket félreraktam, hogy majd ha lefogytam... Szóval még nem végeztem teljesen, de azért elég sokat haladtam.
Most megfogadtam, hogy tényleg minden kiselejtezek, mielőtt azon kezdenék pörögni, hogy találjam meg a dolgoknak a tökéletes helyét és elrendezését. Kevesebb dolgot könnyebb rendezgetni!
(Ja, az inspiráció Marie Kondo: Tiszta öröm c. könyve, amit újraolvasok épp.)

A jó példa ebben az esetben is ragadós, Rebus azonnal át szerette volna válogatni a saját ruháit is, de aztán mire én végeztem, inkább futni mentünk. Ja, és a hétvégén ez a csodálatos dolog történt: játékválogatás - Nagylánnyal együtt! A plüssöket átválogattuk, és csak annyit szeretett volna megtartani, amit egy polcra be tudott suvasztani, de végül azt is ketté vettük, és 5 db maradt kint, a többi ment a játékkölcsönzőbe. Egy óriás doboznyit pedig én fogok átválogatni (egy másik óriás dobozzal együtt, amit már előzőleg egyedül kivettem, mert azokat kb. egyáltalán nem látta, nem kötődik hozzájuk). Ezelből fogok kiválogatni az esetleges 3.-nak, a már meglévő másodiknak, ill. néhány kedvencet, amit még meglátok, ki örököl :) (pl. a cica, amit Anya saját kezűleg varrt nekem)
Szóval nagyon büszke vagyok Rebusra, hogy ilyen nagylelkű, és ennyi plüsst hajlandó elajándékozni másnak :) (mert ez volt a felvezető szöveg, meg hogy annyi legyen, amennyire tényleg van ideje, hogy mindegyikkel tudjon foglalkozni)
Ma már azért egyiket másikat emlegette, úgyhogy még egy kis ideig marad az összes, és amit nagyon hiányol, az visszavándorol. Remélem, nem lesz túl sok.

Ó, és még egy szuper hír: Múlt éjjel sikerült annyit és úgy aludjak, hogy még az okosórám sem talált kivetnivalót benne! Nagyon hálás is vagyok érte a két gyerekemnek! (negyed 12-től majdnem 4 óráig egyben aludhattam a saját ágyamban, gyerek nélkül! A 4 órás szoptatás alatt meg persze ezért majd bepisiltem :D )

2016. szeptember 28., szerda

Az alvás



(A cikket 7 hónappal ezelőtt kezdtem el, végre be is fejezem.)

Meglehetősen eltűntem az utóbbi időben. Leginkább mert szerettem volna több időt magamnak. Meg mert nem tudtam olyan bejegyzéseket írni, amikkel elégedett lettem volna. Nem nagyon volt már kreatív kedd, sem hajrá hétfő, hisz mind csak egy nap volt a sok közül. A gyermek alvása foglalta le az elmúlt... hát, kb. 3 hónapunkat minimum. Voltak jobb, de inkább rosszabb éjszakáink, míg végül most talán rendeződni látszik a helyzet. Most is kelünk azért, de mégis jóval kipihentebb vagyok.

Kezdjük az elején. Azt hiszem, ha végigpörgetünk egy általános gyermekfejlődéssel foglalkozó cikksorozatot mondjuk, akkor azt látjuk, hogy a 3 hónapos, vagy legkésőbb fél éves korra a hasfájás megszűnik, és a legtöbb baba átalussza az éjszakát. Persze megemlítik máshol a fogzást is, vagy a szeparációs szorongást, de csak mint múló, rövid időn belül rendeződő problémákat. Azt gondolnánk, 10-ből 9 baba tényleg jó alvó fél évesen (meg utána), és én valamiért mégis inkább a fordítottját látom. Megszámlálhatatlan szülő küzd a babájával, illetve a babája rossz alvásával. Hosszú hónapokon át. Sokaknak 2-3 éves korában alussza át először (!) az éjszakát (és ez persze nem jelenti azt, hogy ez hosszú távon így is marad). És addig? Hát számtalan praktika, meg az emberi szervezet csodálatos, és képes alkalmazkodni ahhoz is, hogy éjszaka 6x kelünk. Csak gyorsan aludjon vissza...
Rém nehéz kitalálni a nem alvás/rossz alvás okát. Melege van, fázik, szomjas, éhes, jön a foga, fáj a hasa, rosszat álmodott, kicsi az ágy/ruha, vagy épp nagy, zavarja a fény, vagy a sötét, szeparációs szorong, vagy zavarja, ha más is vele alszik, mozgásfejlődik, nem elég fáradt, túlpörgött, stb. stb.

Elmesélem, nálunk hogy ment - és hogy van most. Mert jól esik kiírni magamból, és hátha másnak a hasznára válik.

Az első hetek


Mi úgy indultunk neki, hogy Rebus kiságyban fog aludni, idővel külön szobában is. Kicsit értetlenkedve néztem a nővéremékre, ahol a baba közöttük, majd mellettük aludt egy ún. babaöbölben, és ahol a kislány továbbra is mellettük alszik a kiságyban (de kvázi úgy, mintha öböl lenne, pedig immár másfél éves). Hogy hát a házas élet... meg amúgy is. (Háh. Házas élet! Csak aludjon a gyerek, nem baj, akárhol is!)

Aztán úgy jöttünk haza a kórházból, hogy Rebeka egyszerűen tökéletes, és persze az legyen vele a legnagyobb baj, hogy csak függőlegesen, és csak valakin fekve tud aludni. Hát Istenem. Na, ez úgy 1-2 nap után tényleg elég nagy baj lett. A szüleimnél voltunk, így felváltva aludt valakin, hogy én tudjak aludni. Aztán idővel már le lehetett rakni magunk közé - időnként. Mi ekkor élére fekve aludtunk, de mindegy is volt, csak aludjunk. Órákat kellett sokszor altatni, aztán ha nem jó időpontban tetted le, szenvedhettél tovább. És hiába próbáltam magamon altatni, nem tudtam aludni, úgy "lihegett" a fülembe (iszonyú sebességgel veszi egy újszülött a levegőt). Persze, lehet mondani, hogy nem voltam elég fáradt, ha nem tudtam ülve, egy fújtató újszülöttel magamon aludni. Meg persze ott volt az is, hogy én ekkor nem sétálgathattam vele, mert a belső szerveimnek vissza kellett rendeződniük, így elég nehéz volt megnyugtatni. Ki is borultam, amikor a férjem 2 hét után visszament dolgozni. Szerencsére a szüleim továbbsegítettek éjszaka is. Pár hét alatt eljutottunk odáig, hogy már le lehetett tenni, és akár 3-4 órát is aludt egyben. Bár akkor még volt ilyen fura torokhangja. Ami elvárás, a kiskönyvben pipálják, de tök idegesítő.
Végül a mi babánk is az öbölben kötött ki, és rém boldog voltam, hogy volt egy egész ágyfelem :)

A 8-13. hét között


A mennyország. Nappal ugyan még mindig nagyrészt rajtam aludt, bár már időnként le lehetett tenni, viszont éjszaka minden további nélkül aludt az öbölben. 9-10 óra tájt le lehetett tenni, és aludt reggel 6-7-ig, egy ébredéssel. Utána ici-pici ébrenlét, és megint alvás. Hihetetlen volt.


A 3. hónaptól mostanáig


De utána... háh. Ahogy betöltötte a 3. hónapot - amikor más babája kezd hosszabbakat aludni éjszaka - minden felfordult. A 3 hónapos státuszon kérdezte a doktornő, hogy alszik, mondtam, hogy általában csodásan, csak most az egyszer volt egy olyan éjszakája, hogy 1,5 óránként kelt. Aha, most az egyszer. Többet nem kérdezte a doktornő, pedig tudtam volna mesélni. Akkor szerintem a fejlődési ugrás miatt tette mindezt, de sajnos nem állt vissza. Háromszor-négyszer kelt éjjel, vagy akár 2 óránként, de 3-4  hónapos kora körül még általában volt az éjszakának egy része, amikor 3-4 órát egyben aludt. És ekkor még általában könnyű volt visszaaltatni. Nem is értem, mit panaszkodtam. Négy és fél hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást, hogy biztos éhes már, ezért nem alszik jól (napközben amúgy is gyakran evett előtte is). Valamit segített, de nem oldott meg mindent. És persze az emésztőrendszere sem bírt mindent, sokszor pukira kelt éjszaka. A biogaia segített. Párologtatni is elkezdtünk, hogy hátha száraz a levegő és megszomjazik. Segített, pl. a köhögését is megszüntette, de nem oldott meg mindent.

Öt-hat hónapos kora körül jött valamikor, hogy óránként kelt, vagy 2 óránként, de irtó nehéz volt visszaaltatni. Sokszor kiborultam, és a férjem vette át, hogy megnyugtassa - általában ehhez fel kellett ébreszteni. Mindent néztünk már, amit lehetett, semmi sem segített.
Fél éves kora körül kijött az első foga, meg is betegedett, pokoli időszak volt - karácsony és szilveszter, természetesen.
Ezután hálás voltam, ha csak 2 óránként kelt, és ha nem kellett sokat altatni.
Hét hónaposan rászoktattuk a cumira, hátha az segít. Elaludni segített, de az éjszakai alvását nem könnyítette meg. Addig az ujját szopta, de a fogzással már egyre kevésbé volt ez jó, mert megharapta magát. Illetve, ha morcos volt, az ujját nem lehetett bedugni a szájába, mint a cumit, és ha felhergelte magát, ő maga sem vette be. Szóval jött a cumi.

A jelen - 8 hónaposan

Nyolc hónapos korában megelégeltem ezt a nem alvást, rossz alvást. Két foga már kint volt, a hasfájása is elmúlt (nem voltak pukik), ott aludt továbbra is mellettem (egyébként irtó jó egy mosolygó babára ébredni :) persze, ha mosolyog reggel, és nem sír), szóval ott aludt, így a szeparációs szorongást kizártam. Nyolc hónaposan pedig - végre - elkezdtünk egy napirendet kialakítani. Este 10 körül aludt el, hát akkor legyen ez a lefekvési idő. Napközben pedig 3 alvás. Pár nappal később este 7 lett az elalvási idő, és így csak 2x aludt. A 2x-i alvást tartjuk, az este 7-et nem mindig, de 9-ig mindig elalszik (mindig, értsd: majdnem egy hete!).
Ezzel együtt elkezdtem az önálló elalvásra is rászoktatni, és külön szobába is költözött. Azt figyeltem meg, hogy du., amikor mindig a gyerekszobában, a kiságyában aludt (ott biztonságban volt, nem úgy, mint az öbölben), én meg a hálóban, akkor jobban aludt, és bár néha hallottam fél óra után a hangját, de ha nem szaladtam be hozzá (mert hulla voltam), akkor sokszor ez elmúlt, és összesen 1,5 órát is aludt akár. Szóval arra jöttem rá, hogy lehet, hogy éjszaka is csak zavarom, nem megnyugtatom. Nem beszélve arról, hogy én is kevésbé alszom jól, ha 1) ég a villany neki (enyhe éjszakai fény), 2) minden rezzenésére ugrom, hogy jesszus, most felébred? Simogassam, dúdoljak neki? Megfordulhatok, vagy ezzel felkeltem? Szóval jött a külön szoba és az önálló alvásra szoktatás.
Hosszú ideje zenére aludt el (közben táncoltam vele), így ezt megtartottuk, csak ahogy megnyugodott, csukódott le a szeme, letettem a kiságyába, majd ringattam a fenekét, dúdoltam neki, és ha elaludt, hurrá, ha nem, akkor felvettem, megnyugtattam, leraktam, stb. Egészen addig, amíg végül el nem aludt. Ezt bő egy hete csináljuk, és már sokszor egyszer elég lerakjam, de átlag 2-3x elég felvegyem, lerakjam.

Az igazi jelen - 15 hónaposan


Nem maradt meg ez az "önálló elalvása", de nem is érdekelt. Egy idő után kiléptem mindenféle alvással kapcsolatos facebook csoportból és leálltam a cikkek olvasásával. Altattam, ahogy tudtam, figyeltem a ritmusát, alkalmazkodtam hozzá. Ahogy átköltöztünk a szüleimhez (felújítás miatt), átszokott a napi 1 alvásra, mert itt volt az unokatestvére, aki miatt fent maradt 11-ig, délig. Olyankor volt, hogy csak a kerti hintában lehetett elaltatni. Aztán megint zenére. Most napközben mellen alszik el többnyire, este pedig kimegyünk, nézzük a csillagokat, éneklem neki, vagy elsorolom, mi minden alszik a kertben, házban. Éjszaka legjobb esetben 2x kel, átlagban inkább 3x, de időnként most is előfordul, hogy 1,5-2 óránként. Este 8-9 körül rakom le (néha akár 8 előtt is), reggel 7-8 óra körül kel. Néha fél7-kor. Délután 1,5-2-2,5 órát alszik, általában egyben, vagy max. 1 visszaaltatással. Élhető a dolog. Most éjszaka pl. 5-6 órát is aludtam egyben.

Aki a lakásunkat megvette, neki a fia 1,5 éves koráig ébredt éjszakánként, a lánya 4 éves koráig. Elvileg akkor lehet komolyabb problémát sejteni a háttérben, ha 1 éves kora körül sem alszik min. 1,5 órát egyben (egy alvási ciklust). És persze ez akkor érvényes, ha épp nem beteg és nem fogzik.
Ja, és most egy szobában alszunk, ő mellettünk a kiságyában. Időnként közöttünk terpeszkedve, ha beteg vagy nagyon nyűgös.

A csoportok, fórumok arra nagyon jók voltak, hogy kipanaszkodjam magam, érezzem, hogy sokan járnak ugyanebben a cipőben, sőt, rosszabban, és ennyi. A többit nagyjából tudtam/magamra szedtem. De azért jó szívvel ajánlom ezt a csoportot. Sok fontos dologról írnak alvás témában.

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...