10 év

Tavaly valamikor a Keletiben vettem egy Évát párszáz forintért, és épp egy pályázat különdíjas írásai voltak benne, a téma pedig az elmúlt 10 év volt. Eléggé tetszettek, megérintettek ezek az írások. És már akkor érlelődött bennem, hogy én is írok egy hasonlót. Aztán persze nem így lett. Most a férjem Polski találkozón van (a múltkori után idén inkább nem mentünk vele), mi itthon bulizunk, félre raktam házi munkát, munkát, és azzal foglalkozom, amiket régóta halogatok, és amihez épp kedvem van. Most ehhez.

2009. aug. 17.

2019. júl. 22.

Az is hozzá tartozik a történethez, hogy a nővéremmel egy ideje konmarizunk nálunk, és most jutottam el az érzelmi dolgokig (bár nővérem szerint még nem kellene ezekkel foglalkozni, de ha olyan jól esik esténként ezekkel szöszölni!), ezen belül is a naplóimig. Van belőle egy pár. Na nem azért, mintha annyit írtam volna, hanem mert annyi füzetet kezdtem meg. Azért akad minden időszakból egy kevés bejegyzés. Majd hozzá kell venni a blogos bejegyzéseket is (van egy pár, amit már levettem, mert túl személyesek).

Szóval olvasgattam őket. Meg rajzokat is nézegettem. Sőt, rajzos napló-korszakom is volt! (vagy egy hétig! :D) Hát.. Minden életszakasznak megvolt a maga jellegzetessége. A 12-13 éves kori rajzaim 90%-át kidobtam, mert már magam előtt is ciki volt a sok ömlengés, szerelmi történet, pofára esés, rút kiskacsa sztori. A 14-15 éves kori önmagam halál cuki volt! Imádnivaló, lelkes, optimista, pörgős, tényleg, jó olvasni. Csak a szlenget, beceneveket nem tudtam mindig követni, nem emlékeztem mindenre :D Megtaláltam azt a kérdőívet is, aminek a ma már férjemet is alávetettem anno! Ez a kiválasztási mód, jelentem, működik! :D

De nézzük a 10 évvel ezelőttit. A 10 évvel ezelőtti énemet egy pár hét múlva rettenetesen megölelgetném, és megnyugtatnám: el fog múlni ez az érzés. Nem fogsz már minden nap rá gondolni. Nem fog már fájni. Találsz Hozzád valót, akivel nem kell taktikázni. Aki annak szeret, aki vagy. Aki jól szeret. Akinek Te vagy a legfontosabb. Akivel egyezik (nagyjából) az értékrend, az életcél, a főbb dolgok. (Egy kis ízelítő az akkori lelki állapotomból: Szárnypróbálgatás)

Tíz évvel ezelőtt, Hegyalja után nem sokkal szakítottunk az akkori barátommal, majdnem 3 év után. Vagyis ő szakított. Derült égből villámcsapásként ért. Pedig már nagyon komolynak tűnt. És bár utána egy fantasztikus évet töltöttem még a gimiben, sikeresen meg/visszaerősítve a baráti kapcsolataimat, és végül is a pályaválasztásban is segített... :D Szóval na, mindezek ellenére kemény volt. Született pár bejegyzés ezekről a hónapokról is. A teljes regenerációhoz évek kellettek. Meg a két gyerek sem ártott. Ők szépen kimostak belőlem minden előző sérelmet, segítettek meglátni, mi fontos, és mi nem.

Tíz év alatt sok minden történt velem.

A szakítás után jött az utolsó gimis év, lubickoltam. Szalagavató, magyar fakt, színház, iskolaújság, DÖK, barátok. Volt egy sikertelen ismerkedési kísérlet, bepróbálkoztam annál is, akivel 4 éve kerülgettük egymást, még egy pofára esés. További ismerkedés, érettségi, új szerelem (mely azóta is tart), ballagás. Majd felvételi, evezés, Szeged, sok-sok-sok-sok veszekedés, lassacskán önállósodás. Egy év Szeged után - amit valahogy kibírt a kapcsolatunk, egyikünk se tette meg a végső lépést - átjöttem Pestre. Károli. Kezdett jobb lenni a dolog. A pszichó is, a kapcsolat is. Angyal utca, Ferenc tér, 4-6-os, kék metró. 2012-ben összeköltözés, Bakáts tér, eljegyzés. 2013-ban államvizsga, újabb felvételi, esküvő. Irány az ELTE, tanácsadás- és iskolapszichológia szakirány! Végre megtaláltam a helyem. Kortársak ♥ Szuper 2 év. Nyelvvizsgát is szerzek, nagyon előrelátóan. 2014-ben megtudjuk, hogy Rebus úton van. 2015-ben szülök, 4 nappal a védésem előtt. Nem védtem, majd csak egy évvel később. Egy kemény évvel később. Nagyon megviselt az első időszak. Költözések, munkahelyváltás, kiszakadtunk a megszokott közegből, folyton síró csecsemő, totál más tempó, nehéz volt. Újabb költözés következett egy éven belül. Átmeneti helyzet. Jogsit szerzek. Balázs úton. A születése előtt, 2017 januárjában beköltöztünk a félkész házunkba. Májusban megszületett Balázs. Vele könnyebb volt, sokkal. Csak persze volt már egy elsőszülött is. De akkor is éreztem, hogy erősebb vagyok. Iszonyú gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Közben még egy munkahelyváltás Férjnek.

2018 novemberében én is elkezdem a vállalkozást. Szeptemberben Rebus meg az ovit.

És itt vagyunk. Mi változott? Majdnem minden. Nézzük a testet.

• A képeket nézve bakker, jó sokat változott a fejem, az arcbőröm :D Bár az alapvonások azért megvannak. (És a nyaklánc meg a füli is megvan. A felső már rég nem, nem jönne rám.)
• 18 helyett 28 vagyok. De ez most jó. Már nincs az a páni félelem, mint 20 évesen, mikor ráébredtem, hogy az idő bizony telik. Meg fogok halni.
• ~15 kg plusz. (Most. Terhességek alatt sokkal több. Pár hónapja is több. Bölcsességfog-húzás rulez, ha fogyni akarsz!) De ez is rendben van.
• Úgy 3 szám plusz. (ruhaméret)
• Nem lehet tovább titkolni: Őszülök. Nem lehet tépkedni. Nem átmeneti hormonzavar. Ott van. Masszívan.
• Szarkalábak és reggeli fej. Látszik, ha nem alszom eleget. (Márpedig évek óta nem alszom eleget!)
• Mindenféle hajszálér-elpattanások a lábakon.
• Szétnyílt hasizom.
• Köldöksérv.
• Striák.
• Narancsbőr.
• Megereszkedett mell. (Itt az ideje becsülni a melltartókat!)
• Borzasztóan repedezett sarok. Mennyire kellene ezzel napi szinten foglalkozni.. Áh. :D
• Ja, szemüvegem is lett (csak távolra). Lehet menni feliratos filmre, és nem kell első sorba ülni! :D

Ellenben, basszus:

• Kihordtam, megszültem és szoptattam 2 gyereket! (Meg cipeltem, ringattam, hordoztam. De miért is a múlt idő?!)
• Annyi mindent és mindenkit tudok egyszerre cipleni, hogy ihaj! Mondja is a Férjem, ökör vagyok. Ezekkel a vállakkal tényleg.
• Képes vagyok fejlődni. Kangatraining ♥
• Átúsztam a Balatont!!!
• Kevés alvással is működöm. Valahogy. Szakaszossal is. Valahogy.
• Még mindig képes vagyok ölelni, vigasztalni, csókolni, szeretni, simítani, tapsolni, dobolni, táncolni, sétálni, futni, úszni, biciklizni... Gyakorlatilag bármire, amit a fejembe veszek.

És a lelkem? Újraépítettem magam. Beépíteni a testi változásokat. Meg azt, hogy így is szerethetem magam. Nem ciki, hogy nem akarok úgy kinézni, mint 10 éve. Vagy nem annyira, hogy megszakadjak bele a két gyerek mellett. (Amúgy olyan vékony tuti nem akarnék lenni, tényleg! Akkor jó volt, de azért na, az kamasz alkat.)

• És megtanultam kiállni magamért. Validálni a saját véleményem, élményem, benyomásom, vágyam. Akkor is, ha mások számára nehezen érthető/elfogadható.
• Megtanultam felelősséget vállalni.
• Megtanultam hallgatni! Nyugton maradni. Nem mindig kell mindent azonnal megbeszélni.
• Azt hiszem, sokat fejlődtem. Magabiztosabb vagyok, jobban tudom, mit akarok, kezdek kilátni a saját kis burkomból.
• Vannak állandó értékek, amik tényleg hozzám tartoznak. A közösség, egymás támogatása. Jó ezt a visszatérő mintát észrevenni. :) Hogy mi vagyok én, és mi nem.

Amit viszont továbbvinnék a kamasz énemtől, az a több nevetés, lelkesedés, pörgés. Meg az önmagammal való foglalkozás. És az önbizalom. A felelősség ahogy pakolódott rám, alakultam. Érthető módon. De valamennyi lazaságot vissza kellene szerezni. Ezen kívül elégedett vagyok a lelki változásokkal :)

Kapcsolatok. Egy párkapcsolat megszakadt, egy elkezdődött. Eddig meglehetősen elégedett vagyok :) Sajnos több fontos barátot is elveszítettem a 10 év alatt. De szereztem is újakat. Most elég jól állok kapcsolati téren. Sikerült ismét kialakítani egy-két kört magam köré. Azért a napi szintű társaság hiányzik. (Vállalkozói élet hátránya. Meg már nem lógok MSN-en esténként :D - nem is tudnék :( )
A család még mindig fontos, azok is maradnak. És gyarapodott is.

És hát a "felszerelés". Van Férj, két gyerek, ház a kertvárosban, autó, diploma, munka - amit szeretek! Erre is jó újra és újra rájönni. Szóval sok-sok pipa. De ezek valóban boldoggá tesznek, nem a pipáért csináltuk.

És most amúgy stílusosan a disc-manemen hallgatok egy régi CD-t, amit 14 évesen kaptam egy sráctól, akivel nem sikerült összejöjjek (a zene: Goo Goo Dolls és Something Corporate). Pedig elvileg ő akart először, csak akkor én nem vettem a jeleket (?) (egy barátja elmondása szerint), aztán én később hiába léptem, visszautasított. Azóta tudom, hogy nem bénáztam el semmit. Ha akarta volna a dolgot, elég egyértelmű tudott volna lenni. (Mert nem, a zenei CD nekem nem volt elég egyértelmű! :D) Így jártunk.

Még mindig szeretem a kamaszként hallgatott zenék 90%-át :) Érzem, hogy sok minden ott van a lelkem mélyén azokból az évekből, csak kell egy kis szusszanás, egy kis leporolás. Jó ez az időszak most a gyerekekkel. Már 4 és 2 évesek. Hihetetlen.

Az is, hogy már anyaként definiálhatom magam. Legkisebb gyerekként nehéz felnőni (Már felnőtté válni, felnőttnek érezni magam. A gyerekkorom meg minden szipi-szupi volt!). Néha még bennem van a tartás, mikor "beleszólok felnőttek beszélgetésébe" :D Hogy ja, hát én is az vagyok. Hoppá. Már annak kezelnek mások is, nem fognak rám szólni, hogy ne szóljak bele a felnőttek dolgába :D (Mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül!)

Vacak a csatlakozója, ezért a cellux,
kell a megfelelő szög, úgy működik. :D
~körömlakkdíszítés a 2000-es évek elejéről~

Szóval sok-sok hullámvölgy volt ebben a 10 évben, de abszolút megérte. Úgy érzem, jó ember mellett kötöttem ki, szuperek a gyerekeim, a családom, a barátaim, szeretem, ahol élek, szeretem a munkám. És nem lettem nagyon elcseszett ember sem. Magamat is tudom szeretni, még most is. Jó, hogy kitartottam, kitartottunk. Köszönöm minden résztvevőnek az eddigieket! Kíváncsian várom a következő 10 évet. :) (Kamasz gyerekekkel, bakker! Alig várom amúgy! :D )

(A bejegyzést júl. 18-án kezdtem el, csak várni kellett a fotó miatt a posztolással. A fotó Anyáék udvarán a házfalnál készült :) Mint 10 éve. Talán ugyanazon a padon is.)