2020. július 6., hétfő

A "kötelező" éves poszt :) - Élet a karantén előtt és után - bővült a család

Eltelt (majdnem) még egy év a legutóbbi poszt óta, és előtte is volt egy év kihagyás. Most ismét kedvem támadt írni, és talán gyakrabban is fogok.


Megint itthon vagyok, megszületett a harmadik baba, kislány :) Szóval maradok is itthon egy darabig.
Érdekes időszak van a hátunk mögött...

Az utolsó trimesztert karanténban töltöttük itthon. Pár hét után teljesen szürreális élménnyé vált. Bezárva a kis buborékunkba. Az életünk, a terhességem mintha félbeszakadt volna. Tettük, amit kellett, volt ritmus is, meg minden, mégis olyan szürreális volt (nem találok jobb szót). Ezután, hogy a baba mégiscsak megérkezett, ő a valóság része, nem csak álom, a terhességem mégsem állt meg.. Segített visszacsatolódni a valóságba, ami nem volt egyszerű. Semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük. Elmaradt a közös nyaralás a Kedvessel, kettesben, nem mentem színházba, nem élveztem ki az utolsó trimesztert. Direkt vártunk, míg olyan élethelyzetbe kerülünk, hogy pihenős lehessen ez a terhesség (ha már az előző kettő nem volt az). Hát, ez sem jött össze :D Ahogy a vízben szülés sem. Háromból egyszer sem jutottunk el a vízig. De nagyon előre szaladtam.

A vírus persze a szülési tervet is megbolygatta. Mikor "beütött", akkor úgy nézett ki, hogy akkor fog tetőzni, amikorra ki vagyok írva. A dolgok alakulása szerint felkészültem a legrosszabbra: azaz se az orvosom, se a férjem nem lehet bent velem. Persze biztosak nem lehettünk benne. Pont ez a bizonytalanság készített ki, így léptünk, és az otthonszülés mellett döntöttünk.

Fogok majd az otthonszülésről egy külön posztot írni, most csak annyit, hogy nagyon hálás vagyok ezért az élményért - a bábáknak, a férjemnek, a kislányomnak és a testemnek. Legalább ennyi jó származott a covidból. Örülök, hogy ez megtörténhetett velem. Sokat tanultam belőle, rávilágított dolgokra. Alig várom, hogy írjak róla! :)

Már 4 hét eltelt, hihetetlen. A lányunk már nézeget, valami kis rendszere is van a napjának (pl. hogy este órákon át nem lehet lerakni, csak valamikor fél12 és fél2 között), én is egyre erősebb vagyok, már a nagyokkal is tudok kicsit foglalkozni. Bár nehéz volt elhagyni az első 2 hét burkát, amiben csak én és a baba voltunk (ennyi időt tudott a férjem itthon tölteni). De most jó újra együtt, kezd felállni az új rendszer, az 5 tagú család. Nagycsaládosok lettünk :)

Most sok ötletem van, miről szeretnék írni, terhesség, otthonszülés, gyermekágy témában, remélem, kitart a lendület és meg fogom tudni írni őket. Kérdezzetek bátran, akkor majd azokra külön kitérek!

Köszönet annak, aki kitart mellettem így is, hogy baromi ritkán írok! Meséljetek Ti is, hogy vagytok és mi érdekelne Titeket!

Hamarosan újra jelentkezem!

2019. július 22., hétfő

10 év

Tavaly valamikor a Keletiben vettem egy Évát párszáz forintért, és épp egy pályázat különdíjas írásai voltak benne, a téma pedig az elmúlt 10 év volt. Eléggé tetszettek, megérintettek ezek az írások. És már akkor érlelődött bennem, hogy én is írok egy hasonlót. Aztán persze nem így lett. Most a férjem Polski találkozón van (a múltkori után idén inkább nem mentünk vele), mi itthon bulizunk, félre raktam házi munkát, munkát, és azzal foglalkozom, amiket régóta halogatok, és amihez épp kedvem van. Most ehhez.

2009. aug. 17.
2019. júl. 22.
Az is hozzá tartozik a történethez, hogy a nővéremmel egy ideje konmarizunk nálunk, és most jutottam el az érzelmi dolgokig (bár nővérem szerint még nem kellene ezekkel foglalkozni, de ha olyan jól esik esténként ezekkel szöszölni!), ezen belül is a naplóimig. Van belőle egy pár. Na nem azért, mintha annyit írtam volna, hanem mert annyi füzetet kezdtem meg. Azért akad minden időszakból egy kevés bejegyzés. Majd hozzá kell venni a blogos bejegyzéseket is (van egy pár, amit már levettem, mert túl személyesek).
Szóval olvasgattam őket. Meg rajzokat is nézegettem. Sőt, rajzos napló-korszakom is volt! (vagy egy hétig! :D) Hát.. Minden életszakasznak megvolt a maga jellegzetessége. A 12-13 éves kori rajzaim 90%-át kidobtam, mert már magam előtt is ciki volt a sok ömlengés, szerelmi történet, pofára esés, rút kiskacsa sztori. A 14-15 éves kori önmagam halál cuki volt! Imádnivaló, lelkes, optimista, pörgős, tényleg, jó olvasni. Csak a szlenget, beceneveket nem tudtam mindig követni, nem emlékeztem mindenre :D Megtaláltam azt a kérdőívet is, aminek a ma már férjemet is alávetettem anno! Ez a kiválasztási mód, jelentem, működik! :D

De nézzük a 10 évvel ezelőttit. A 10 évvel ezelőtti énemet egy pár hét múlva rettenetesen megölelgetném, és megnyugtatnám: el fog múlni ez az érzés. Nem fogsz már minden nap rá gondolni. Nem fog már fájni. Találsz Hozzád valót, akivel nem kell taktikázni. Aki annak szeret, aki vagy. Aki jól szeret. Akinek Te vagy a legfontosabb. Akivel egyezik (nagyjából) az értékrend, az életcél, a főbb dolgok. (Egy kis ízelítő az akkori lelki állapotomból: Szárnypróbálgatás)
Tíz évvel ezelőtt, Hegyalja után nem sokkal szakítottunk az akkori barátommal, majdnem 3 év után. Vagyis ő szakított. Derült égből villámcsapásként ért. Pedig már nagyon komolynak tűnt. És bár utána egy fantasztikus évet töltöttem még a gimiben, sikeresen meg/visszaerősítve a baráti kapcsolataimat, és végül is a pályaválasztásban is segített... :D Szóval na, mindezek ellenére kemény volt. Született pár bejegyzés ezekről a hónapokról is. A teljes regenerációhoz évek kellettek. Meg a két gyerek sem ártott. Ők szépen kimostak belőlem minden előző sérelmet, segítettek meglátni, mi fontos, és mi nem.

Tíz év alatt sok minden történt velem.
A szakítás után jött az utolsó gimis év, lubickoltam. Szalagavató, magyar fakt, színház, iskolaújság, DÖK, barátok. Volt egy sikertelen ismerkedési kísérlet, bepróbálkoztam annál is, akivel 4 éve kerülgettük egymást, még egy pofára esés. További ismerkedés, érettségi, új szerelem (mely azóta is tart), ballagás. Majd felvételi, evezés, Szeged, sok-sok-sok-sok veszekedés, lassacskán önállósodás. Egy év Szeged után - amit valahogy kibírt a kapcsolatunk, egyikünk se tette meg a végső lépést - átjöttem Pestre. Károli. Kezdett jobb lenni a dolog. A pszichó is, a kapcsolat is. Angyal utca, Ferenc tér, 4-6-os, kék metró. 2012-ben összeköltözés, Bakáts tér, eljegyzés. 2013-ban államvizsga, újabb felvételi, esküvő. Irány az ELTE, tanácsadás- és iskolapszichológia szakirány! Végre megtaláltam a helyem. Kortársak ♥ Szuper 2 év. Nyelvvizsgát is szerzek, nagyon előrelátóan. 2014-ben megtudjuk, hogy Rebus úton van. 2015-ben szülök, 4 nappal a védésem előtt. Nem védtem, majd csak egy évvel később. Egy kemény évvel később. Nagyon megviselt az első időszak. Költözések, munkahelyváltás, kiszakadtunk a megszokott közegből, folyton síró csecsemő, totál más tempó, nehéz volt. Újabb költözés következett egy éven belül. Átmeneti helyzet. Jogsit szerzek. Balázs úton. A születése előtt, 2017 januárjában beköltöztünk a félkész házunkba. Májusban megszületett Balázs. Vele könnyebb volt, sokkal. Csak persze volt már egy elsőszülött is. De akkor is éreztem, hogy erősebb vagyok. Iszonyú gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Közben még egy munkahelyváltás Férjnek.
2018 novemberében én is elkezdem a vállalkozást. Szeptemberben Rebus meg az ovit.

És itt vagyunk. Mi változott? Majdnem minden. Nézzük a testet.

  • A képeket nézve bakker, jó sokat változott a fejem, az arcbőröm :D Bár az alapvonások azért megvannak. (És a nyaklánc meg a füli is megvan. A felső már rég nem, nem jönne rám.)
  • 18 helyett 28 vagyok. De ez most jó. Már nincs az a páni félelem, mint 20 évesen, mikor ráébredtem, hogy az idő bizony telik. Meg fogok halni.
  • ~15 kg plusz. (Most. Terhességek alatt sokkal több. Pár hónapja is több. Bölcsességfog-húzás rulez, ha fogyni akarsz!) De ez is rendben van.
  • Úgy 3 szám plusz. (ruhaméret)
  • Nem lehet tovább titkolni: Őszülök. Nem lehet tépkedni. Nem átmeneti hormonzavar. Ott van. Masszívan.
  • Szarkalábak és reggeli fej. Látszik, ha nem alszom eleget. (Márpedig évek óta nem alszom eleget!)
  • Mindenféle hajszálér-elpattanások a lábakon.
  • Szétnyílt hasizom.
  • Köldöksérv.
  • Striák.
  • Narancsbőr.
  • Megereszkedett mell. (Itt az ideje becsülni a melltartókat!)
  • Borzasztóan repedezett sarok. Mennyire kellene ezzel napi szinten foglalkozni.. Áh. :D
  • Ja, szemüvegem is lett (csak távolra). Lehet menni feliratos filmre, és nem kell első sorba ülni! :D
Ellenben, basszus:
  • Kihordtam, megszültem és szoptattam 2 gyereket! (Meg cipeltem, ringattam, hordoztam. De miért is a múlt idő?!)
  • Annyi mindent és mindenkit tudok egyszerre cipleni, hogy ihaj! Mondja is a Férjem, ökör vagyok. Ezekkel a vállakkal tényleg.
  • Képes vagyok fejlődni. Kangatraining ♥
  • Átúsztam a Balatont!!!
  • Kevés alvással is működöm. Valahogy. Szakaszossal is. Valahogy.
  • Még mindig képes vagyok ölelni, vigasztalni, csókolni, szeretni, simítani, tapsolni, dobolni, táncolni, sétálni, futni, úszni, biciklizni... Gyakorlatilag bármire, amit a fejembe veszek.
És a lelkem? Újraépítettem magam. Beépíteni a testi változásokat. Meg azt, hogy így is szerethetem magam. Nem ciki, hogy nem akarok úgy kinézni, mint 10 éve. Vagy nem annyira, hogy megszakadjak bele a két gyerek mellett. (Amúgy olyan vékony tuti nem akarnék lenni, tényleg! Akkor jó volt, de azért na, az kamasz alkat.)
  • És megtanultam kiállni magamért. Validálni a saját véleményem, élményem, benyomásom, vágyam. Akkor is, ha mások számára nehezen érthető/elfogadható.
  • Megtanultam felelősséget vállalni.
  • Megtanultam hallgatni! Nyugton maradni. Nem mindig kell mindent azonnal megbeszélni.
  • Azt hiszem, sokat fejlődtem. Magabiztosabb vagyok, jobban tudom, mit akarok, kezdek kilátni a saját kis burkomból.
  • Vannak állandó értékek, amik tényleg hozzám tartoznak. A közösség, egymás támogatása. Jó ezt a visszatérő mintát észrevenni. :) Hogy mi vagyok én, és mi nem.
Amit viszont továbbvinnék a kamasz énemtől, az a több nevetés, lelkesedés, pörgés. Meg az önmagammal való foglalkozás. És az önbizalom. A felelősség ahogy pakolódott rám, alakultam. Érthető módon. De valamennyi lazaságot vissza kellene szerezni. Ezen kívül elégedett vagyok a lelki változásokkal :)

Kapcsolatok. Egy párkapcsolat megszakadt, egy elkezdődött. Eddig meglehetősen elégedett vagyok :) Sajnos több fontos barátot is elveszítettem a 10 év alatt. De szereztem is újakat. Most elég jól állok kapcsolati téren. Sikerült ismét kialakítani egy-két kört magam köré. Azért a napi szintű társaság hiányzik. (Vállalkozói élet hátránya. Meg már nem lógok MSN-en esténként :D - nem is tudnék :( )
A család még mindig fontos, azok is maradnak. És gyarapodott is.

És hát a "felszerelés". Van Férj, két gyerek, ház a kertvárosban, autó, diploma, munka - amit szeretek! Erre is jó újra és újra rájönni. Szóval sok-sok pipa. De ezek valóban boldoggá tesznek, nem a pipáért csináltuk.


És most amúgy stílusosan a disc-manemen hallgatok egy régi CD-t, amit 14 évesen kaptam egy sráctól, akivel nem sikerült összejöjjek (a zene: Goo Goo Dolls és Something Corporate). Pedig elvileg ő akart először, csak akkor én nem vettem a jeleket (?) (egy barátja elmondása szerint), aztán én később hiába léptem, visszautasított. Azóta tudom, hogy nem bénáztam el semmit. Ha akarta volna a dolgot, elég egyértelmű tudott volna lenni. (Mert nem, a zenei CD nekem nem volt elég egyértelmű! :D) Így jártunk.
Még mindig szeretem a kamaszként hallgatott zenék 90%-át :) Érzem, hogy sok minden ott van a lelkem mélyén azokból az évekből, csak kell egy kis szusszanás, egy kis leporolás. Jó ez az időszak most a gyerekekkel. Már 4 és 2 évesek. Hihetetlen.
Az is, hogy már anyaként definiálhatom magam. Legkisebb gyerekként nehéz felnőni (Már felnőtté válni, felnőttnek érezni magam. A gyerekkorom meg minden szipi-szupi volt!). Néha még bennem van a tartás, mikor "beleszólok felnőttek beszélgetésébe" :D Hogy ja, hát én is az vagyok. Hoppá. Már annak kezelnek mások is, nem fognak rám szólni, hogy ne szóljak bele a felnőttek dolgába :D (Mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül!)

Vacak a csatlakozója, ezért a cellux,
kell a megfelelő szög, úgy működik. :D
~körömlakkdíszítés a 2000-es évek elejéről~

Szóval sok-sok hullámvölgy volt ebben a 10 évben, de abszolút megérte. Úgy érzem, jó ember mellett kötöttem ki, szuperek a gyerekeim, a családom, a barátaim, szeretem, ahol élek, szeretem a munkám. És nem lettem nagyon elcseszett ember sem. Magamat is tudom szeretni, még most is. Jó, hogy kitartottam, kitartottunk. Köszönöm minden résztvevőnek az eddigieket! Kíváncsian várom a következő 10 évet. :) (Kamasz gyerekekkel, bakker! Alig várom amúgy! :D )

(A bejegyzést júl. 18-án kezdtem el, csak várni kellett a fotó miatt a posztolással. A fotó Anyáék udvarán a házfalnál készült :) Mint 10 éve. Talán ugyanazon a padon is.)

2018. július 31., kedd

Hisztis a gyerek! Vagy mégsem? - Két nyaralás (jó széles) margójára

Négy éve voltam utoljára nyaralni. Mielőtt teherbe estem. Utána jöttek a gyerekek, lakás- és házfelújítások. Most mentünk el először családként nyaralni. Egyből két nyaralást is leszerveztünk (sőt, még szeptemberre és októberre is tervezünk egy-egy kiruccanást). Egymást következő hétvégéken utaztunk, így elég könnyen össze tudom hasonlítani a két élmény: ég és föld.


Az első egy 4 napos Polski-találkozó volt Siófokon, kempingben, sátorral, a kempingben non-stop programokkal, zajjal.
A másik egy 2 nap 2 éjszakás, vendégházban megszállós, hegyvidéki, szuper csendes, ismerős családdal való nyaralás Szilváskőn. (Rászervezve a holdfogyatkozásra, felszerelkezve távcsővel, meg minden.)
Az óriási különbség a lányom (3 éves) viselkedésében volt, és az én idegállapotomban. Míg az első után fogadkoztam, hogy én vele többet nem megyek sehova, csak majd ha 20 éves lesz, a második alatt még pihenni is tudtam egy kicsit, és biztos, hogy visszamegyünk még.

2018. május 31., csütörtök

Minden nap január 1. - #24-30. Sok-sok minden és még több

Már egy ideje halogatom ezt a bejegyzést, mert hogy milyen hosszan kellene írni, hiszen annyi mindennel el vagyok maradva... Szóval, hogy ne halogassam tovább, végre leírom, kb. mikkel is haladtam az utolsó héten, meg azóta.


  • Visszavittem a lejárt gyógyszereket.
  • Átvettem a Zero waste otthon c. könyvet
  • Elolvastam a Zero waste otthon c. könyvet. Mivel tudom, hogy úgysem fogok róla hosszabb értékelést írni, elmondom itt, hogy a könyv jó, de nem kiváló. Gyönyörű és jó illatú, de sok benne az elgépelés. Amerikai, így egy csomó dolog, hely, weboldal nem alkalmazható itthon, és sajnos csak nagyon minimálisan törekedtek a magyarosításra, kb. a Vaterában és a Jófogásban kimerült. A mindennapi élethez elég jól összefoglalja a dolgokat, de aki nem teljesen kezdő a témában (pl. én), az már hiányolhatja a következő fokozatot. Pl. házfelújítás, házépítés, és egyéb, nagyobb lélegzetű, nem a hétköznapi élethez tartozó projektek. Hogyan legyen minél környezetbarátabb? Mert pl. a szigetelés klassz, kevesebb a fogyasztás, de a hungarocell szigetelés is klassz? Ja, igen. Nem hiszem el, hogy kijött ez a könyv úgy, hogy a mikroszálas törlőkendőt megjegyzés nélkül hagyták, hogy az környezetbarát. NEM AZ! Mikroműanyagok szakadnak le róla mosáskor. Meg műanyag, amúgy is. Alapvetően hiányolok egy szakértői átolvasást és sok-sok megjegyzést, magyar vonatkozást. Ezekért 3,5 csillag az 5-ből.
  • Vízvezeték csere és előkert-kialakítás.
  • Padlószőnyeget laminált padlóra cseréltük a gyerekszobában, új matracunk van (a régi bepenészedett és már nagyon kifeküdtük), ágyrácsot is rendeltünk, ágykeretet a Kedves készít.
  • Le van betonozva a leendő hálószobánk (a vízvezeték befektetése után), nyáron beköltözünk! Lesz felnőtt szobánk! Visszakapom az íróasztalom!
  • Gyerekruhákat és ágyneműket rendberaktuk.
  • Írószereket is átválogattam, pár kiselejtezett darabbal még van teendő.
  • Sütöttem Torta caprese-t és Torta della nonna-t, mind kettőt életemben először. Az utóbbi a szomszédba ment, ahol végre megszületett a kisbaba!!! :) És mind a kettő teljes siker. Imádom a Dolce Vita Magyarországon c. könyvet!!!
  • Raktam el bodzaszörpöt és epret. A bodzaszörp recept innen van, működni látszik. Az eper hm, kisebb-nagyobb bakik történtek, így lett eperszósz és eperszörp is elrakva, lekvár alig. Azt még pótolni kell. A szósz úgy lett, hogy cukormentesen akartam az epret lekvárnak, de túl korán turmixoltam, nem mertem le róla a levet. Aztán annyira ízetlen volt, hogy akartam hozzá egy kis cukrot tenni. De egy cukorrög miatt sok lett. Úgy tűnt, sose fog besűrűsödni, így elraktam a fenébe szósznak. A következő adagból már meg sem próbáltam cukormenteset, ment bele a 20% cukor (800 g-hoz 160 g), kb. 20 perc után lemertem a levét szörpnek, a maradékot turmixoltam és még főztem. Félsűrűn elraktam. Így lett majdnem 2 nyamvadék kis üveg. És csináltunk még sok-sok eperturmixot is, tejjel, mézzel, fahéjjal :)
  • Két hajkefe ki lett takaríttatva (én utálom ezt a melót), nővéremnek, vagy másnak elajándékozom, én használatba vettem fa fésűmet :) Hihetetlen, de egy egysoros fésűvel is ki tudom fésűlni ezt a rengeteg hajat!
Mindeközben voltam hullámvölgyben és teljes eufóriában is. Hogy dejó, látom a végét, hiszen a tárgyaink száma véges! (ahogy Marie Kondo is írja Tiszta öröm c. könyvében, amit újraolvasok) Aztán a kétségbeesés, hogy nem haladok egyről a kettőre, mert még mindig egy csomó cuccunk dobozokban van, nem tudom egy helyre összeszedni az egy kategóriába tartozókat, és így csak ide-oda pakolászok... hogy egy csomó mindent még fel kellene szerelni, hogy el tudjam pakolni, de az meg nem rajtam múlik, mikor lesz felszerelve... Na, ilyenkor kell többet aludni, és kimenni sarlózni. Gyerekkel a hátamon. Az "én egy hős vagyok" érzés sokat segít.

  • A végén tartottam offline napokat is, pünkösdkor, és nagyon jól esett, sokat olvastam! Azóta is kevesebbet lógok a neten, ami jót tesz nekem.
  • Ezen a héten pedig rendeltünk ebédet, ami bár nem túl hulladékmentes, de kellett a fellélegzés. És zacskót csak akkor használnak, ha nem veszem át személyesen, és újrafelhasználhatók a tárolók, meg nagyrészt adalékanyagmentesek a kaják.
Na, ennyi. Még egy kép a Torta caprese-ről.

Ja igen, a 8 gyertya a 8 éve együtt szimbóluma :)
Rebus szúrta a gyertyákat, és az ott Balázs lába

2018. május 9., szerda

Minden nap január 1. - #22-23. Ruhák, táskák, törülközők és a cumitündér

Folytatom a selejtezést, haladok a ruhaneműkkel. Már csak egészen kevés olyan ruhát őrzök, amibe jelenleg nem férek bele (de azért nem 3 számmal kisebb a mostani méretemnél), csak pár nagy kedvencet. Rebus ruháit is átválogattuk, ha rajta múlik, egy pólója sem marad, mindet tovább adta volna a következő gyereknek :D Így inkább én válogattam, míg ő elvolt egy új felsővel, ami nemrég került a fiókjába, és még nem látta. Átválogattam a törülközőket is, így a komódban lett annyi hely, hogy a pelusok is bekerültek, meg lett egy kis fiókja Rebusnak, ahol a hajkeféje, hajgumijai, a napszemüvege és a nyaklánca kaptak helyet. Egyre kevesebb minden van kint :) Kitartok, és haladok tovább a ruhaneműkkel. Marie Kondo ugyan a törülközőket és az ágyneműket későbbre veszi, de nekem így logikus, hogy ezekkel egyszerre végezzek. Ide veszem a párnákat és a paplanokat is.
Pár dolgot tisztítóba kell vinni, néhány táskát megjavíttatni, és egy jó adag ruhát elvinni ruhagyűjtőbe. Meg a gyerekruhákat nővéremékhez és Anyáékhoz. De jó, hogy mindent tudom már, hová viszek, így csak meg kell csinálni.
Ó, és Rebus a tegnap délutáni alvás után kijelentette, hogy ő már Nagylány, odaadja a cumijait a cumitündérnek. Cserébe olyan unikornisos kézfertőtlenítőt kért, amilyen az unokanővérének van. Ennyit megér. Este kiraktuk az ablakba a cumikat, reggelre ott termett a kézfertőtlenítő :) Azóta cumi nélkül alszik. A héten be is iratkozunk az óvodába. Szuperügyes Nagylányom van! :)

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...