2020. augusztus 7., péntek

A szoptatásról

Forrás: pexels.com

Augusztus elseje a szoptatás világnapja. Janka írt egy tök jó posztot arról, miket nem tudott a szoptatással kapcsolatban, illetve milyenek az érzései most. Bennem is felmerült pár gondolat.
  • Én nem tudtam, hogy a mell ilyen szinten átalakul. A bimbó. Mikor még az első babám születése előtt láttam egy szoptató mellet, elhűltem. Ekkora meredező bimbót, Te jó ég.. mikor beindul a  tejleadó reflex. És nem, nem azért, mert neki alapból ilyen. Tényleg átalakul.
  • Nem tudtam, hogy ez úgy működik, hogy a baba órákon át, fél, vagy egy napig csak üvölt, ha nincs mellen, és ilyenkor a legegyszerűbb folyton mellretenni és nem próbálkozni más nyugtatási módszerrel. Mert így indul be a tej. Mert ez nem csak úgy magától jön. Ezért a baba megdolgozik. (Ha nem, akkor nem lesz tej.)
  • Nem tudtam, mennyi szerepe van a babának abban, hogy működik-e, sikerül-e elég tejet csiholni.
  • Nem gondoltam bele, hogy az igény szerinti szoptatás tényleg igény szerinti, és ez az igény folyamatosan változhat és változik és sokszor meg sem közelíti a 3 óránkénti etetést (ami azért még ott motoszkál mindenkinek a fejében). Nem arról van szó, hogy kialakul a saját kis rendszere, és akkor mindig x óránként kér. Hanem - amúgy tök logikusan - egyik nap így, másik nap úgy (pl. ha kánikula van, gyakrabban). Meg egy napon belül is hol ennyi, hol annyi idő telik el két etetés között. Hogy ezzel sokáig nem lehet tervezni (amíg az alvás sem fix délutáni alvás, addig a szoptatásnak sincs fix időpontja, legalábbis nálam nem volt). Nem tudhatod, hogy most másra bízhatod-e a babát 3 órára, mert addig úgysem kell szoptatni, vagy 1,5 óra múlva üvölteni fog. (Egy órád általában van.)
  • Semmit nem tudtam a növekedési ugrásokról, amikor aztán tényleg fölborul minden rendszerféleség, és megint nagyon sokat akar mellen lenni a baba. (És jól teszi! Az anya meg hallgasson rá!)
  • Nem tudtam sokat arról, hogy is működik a tejleadó reflex. Mennyi helyzetben beindulhat a nőnek a teje - különösen az első két hónapban. Pl. zuhanyzáskor, meleg víz után, különösen, ha előre is hajolok utána. Szeretkezés közben. Ha sírást hallok, babára gondolok, ha közeledik a mellem szerint az etetés ideje, ha megnyomódik a mellem (pl. hasra fekve, vagy ha a baba előre van kötve hordozóban) vagy csak úgy, minden ok nélkül.
  • Nem tudtam, hogy a tejleadó reflex olyan erős lehet, hogy torkon, arcon vagy szemenspriccelhetem a babámat - amire ő sírhat, vagy akár olyan szinten megsértődhet, hogy nem akar mellből enni, hiába éhes. (Igaz történet. Le kellett fejnem a tejet és cumisüvegben odaadni. Egy éjszakai fekve szoptatáskor sikerült "becsapnom" és újraidítanom a rendszert. Még egyszer fordult elő ilyen. Utána nagyon résen voltam.)
  • Azt se tudtam a tejleadó reflexről, hogy miközben az egyik mellemből etetem a babám, a másikből is spriccelhet a tej. Főleg az első 2-3 hónapban. Eleinte nem kis mennyiségek (konkrétan odaadtuk egy másik babának, olyan mennyiségek összejöttek csak ebből). És milyen hasznos találmány ilyenkor a tejgyűjtő kagyló!
  • És az utolsó érdekesség a tejleadó reflexről, amit nem tudtam: ha nincs hozzászoktatva a mell, egy idő után a fejőgépre nem reagál, nem ad annyi tejet, amennyit a baba ki tud amúgy belőle nyerni. Egyszer akartam lefejni, mikor már jó pár hónapos volt a babám, és egy ideje nem fejtem - alig jött pár 10 mili, mindenki frászban volt, hogy akkor nem kap eleget a baba enni? Mivel azonban a baba egészséges és gömbölyű volt, máshol kerestük a választ :)
  • Nem tudtam, hogy egyik baba így eszik, a másik úgy. Ezért az egyik "hasfájósabb", a másik kevésbé (attól függően, mennyi levegőt nyelnek). De minden baba hasfájós az elején.
  • Nem tudtam, hogy milyen ijesztő és bosszantó lehet a bukás (mikor visszajön a tej - nem egyenlő a hányással!). Hogy mennyiszer kellhet átöltözni miatta. Vagy mennyiszer kezdhet el csuklani a baba a pici bukások után.
  • Semmit nem tudtam arrról, hogy mikor belövell a tej, olyan a mell, mint két hatalmas szikla. (És tuti kell új melltartó, arra a rövid időre, mert ezt a méretet nem tudod előre megjósolni.)
  • Hogy a baba pici szája nem tudja bekapni rendesen a bimbót az elején.
  • És hiába igyekszem mégis betuszkolni a bimbót udvarral együtt a szájába (ill. nem a bimbót tuszkolom, a száját próbálom ráilleszteni a mellemre), mert "ha helyesen van mellre téve, majd nem fáj a szoptatás" (ahogy a csecsemősök mondták), de, akkor is fáj! Az első gyereknél az első hetekben mindenképp. (Utána azért nekem sokkal hamarabb múlt el a fájdalom, a többi gyereknél.)
  • Semmit nem tudtam arról, hogyan változik a mell mérete folyamatosan.
  • Hogy ez mennyire megviseli a bőrt.
  • Semmit nem tudtam a mellgyulladásról.
  • Semmit nem tudtam arról, mi lesz a mellemmel, miután abbahagytam a szoptatást. Hogy nem 2 nap a "visszaállás", mert a tejmirigyek miatt a zsírszövetek csökkentek, ezért a "kiürült tejeszacskó" érzés. De idővel ez változhat.
  • Semmit nem tudtam arról, mekkora nyomás tud lenni a szoptató, vagy szoptatni próbáló anyán. Igény szerint? Időre? Egyik sem jó mindenkinek. Nyilvános szoptatás?! Pfujj! (Dehogy pfujj! Etess nyugodtan, ahol és amikor a baba megéhezik!) Ja, meg hát a kedvencem: az afrikai babák azért nem sírnak, mert minden nyikkanásra mellre teszik őket. Bocsi, de az én babán nem nyugodott meg attól, hogy torkon spricceltem, amikor csak nyugtalan volt. Mert nekem jött a tej, akkor is, ha ő csak komfortszopit igényelt.
  • És a legcukibb dologról sem tudtam semmit. Arról a hangról, amit jóllakottan, a mellen lassan bealudva adnak ki a babák. Sajnos csak pár hetes korukig. A világ legmegnyugtatóbb hangja az a kis nem is tudom mi. Sóhajtozás, dorombolás, morgás.. ? Fel is vettem videóra, hogy meglegyen, ha már ő az utolsó :)

Akkor mit tudtam róla?

  • Hogy majdnem minden nő képes szoptatni - sokkal több, mint amennyien szoptatnak - ha megkapja a megfelelő támogatást. Ha tud eleget enni, inni, pihenni, ha megtanulja a helyes mellretételt, ha igény szerint szoptatja a babáját (amiben azért az anya, később a testvérek igénye is benne van).
  • Néhány szoptatási pózt.
  • Hogy ez a legegészségesebb és legegyszerűbb (ha működik, persze) módja a babám táplálásának.
  • Hogy minimum egy éves koráig szeretném szoptatni.
  • Illetve igény szerint szeretném szoptatni.

Hát valahogy így.

Nektek hogy?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...