A következő címkéjű bejegyzések mutatása: test és lélek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: test és lélek. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 7., péntek

A szoptatásról

Forrás: pexels.com

Augusztus elseje a szoptatás világnapja. Janka írt egy tök jó posztot arról, miket nem tudott a szoptatással kapcsolatban, illetve milyenek az érzései most. Bennem is felmerült pár gondolat.
  • Én nem tudtam, hogy a mell ilyen szinten átalakul. A bimbó. Mikor még az első babám születése előtt láttam egy szoptató mellet, elhűltem. Ekkora meredező bimbót, Te jó ég.. mikor beindul a  tejleadó reflex. És nem, nem azért, mert neki alapból ilyen. Tényleg átalakul.
  • Nem tudtam, hogy ez úgy működik, hogy a baba órákon át, fél, vagy egy napig csak üvölt, ha nincs mellen, és ilyenkor a legegyszerűbb folyton mellretenni és nem próbálkozni más nyugtatási módszerrel. Mert így indul be a tej. Mert ez nem csak úgy magától jön. Ezért a baba megdolgozik. (Ha nem, akkor nem lesz tej.)
  • Nem tudtam, mennyi szerepe van a babának abban, hogy működik-e, sikerül-e elég tejet csiholni.
  • Nem gondoltam bele, hogy az igény szerinti szoptatás tényleg igény szerinti, és ez az igény folyamatosan változhat és változik és sokszor meg sem közelíti a 3 óránkénti etetést (ami azért még ott motoszkál mindenkinek a fejében). Nem arról van szó, hogy kialakul a saját kis rendszere, és akkor mindig x óránként kér. Hanem - amúgy tök logikusan - egyik nap így, másik nap úgy (pl. ha kánikula van, gyakrabban). Meg egy napon belül is hol ennyi, hol annyi idő telik el két etetés között. Hogy ezzel sokáig nem lehet tervezni (amíg az alvás sem fix délutáni alvás, addig a szoptatásnak sincs fix időpontja, legalábbis nálam nem volt). Nem tudhatod, hogy most másra bízhatod-e a babát 3 órára, mert addig úgysem kell szoptatni, vagy 1,5 óra múlva üvölteni fog. (Egy órád általában van.)
  • Semmit nem tudtam a növekedési ugrásokról, amikor aztán tényleg fölborul minden rendszerféleség, és megint nagyon sokat akar mellen lenni a baba. (És jól teszi! Az anya meg hallgasson rá!)
  • Nem tudtam sokat arról, hogy is működik a tejleadó reflex. Mennyi helyzetben beindulhat a nőnek a teje - különösen az első két hónapban. Pl. zuhanyzáskor, meleg víz után, különösen, ha előre is hajolok utána. Szeretkezés közben. Ha sírást hallok, babára gondolok, ha közeledik a mellem szerint az etetés ideje, ha megnyomódik a mellem (pl. hasra fekve, vagy ha a baba előre van kötve hordozóban) vagy csak úgy, minden ok nélkül.
  • Nem tudtam, hogy a tejleadó reflex olyan erős lehet, hogy torkon, arcon vagy szemenspriccelhetem a babámat - amire ő sírhat, vagy akár olyan szinten megsértődhet, hogy nem akar mellből enni, hiába éhes. (Igaz történet. Le kellett fejnem a tejet és cumisüvegben odaadni. Egy éjszakai fekve szoptatáskor sikerült "becsapnom" és újraidítanom a rendszert. Még egyszer fordult elő ilyen. Utána nagyon résen voltam.)
  • Azt se tudtam a tejleadó reflexről, hogy miközben az egyik mellemből etetem a babám, a másikből is spriccelhet a tej. Főleg az első 2-3 hónapban. Eleinte nem kis mennyiségek (konkrétan odaadtuk egy másik babának, olyan mennyiségek összejöttek csak ebből). És milyen hasznos találmány ilyenkor a tejgyűjtő kagyló!
  • És az utolsó érdekesség a tejleadó reflexről, amit nem tudtam: ha nincs hozzászoktatva a mell, egy idő után a fejőgépre nem reagál, nem ad annyi tejet, amennyit a baba ki tud amúgy belőle nyerni. Egyszer akartam lefejni, mikor már jó pár hónapos volt a babám, és egy ideje nem fejtem - alig jött pár 10 mili, mindenki frászban volt, hogy akkor nem kap eleget a baba enni? Mivel azonban a baba egészséges és gömbölyű volt, máshol kerestük a választ :)
  • Nem tudtam, hogy egyik baba így eszik, a másik úgy. Ezért az egyik "hasfájósabb", a másik kevésbé (attól függően, mennyi levegőt nyelnek). De minden baba hasfájós az elején.
  • Nem tudtam, hogy milyen ijesztő és bosszantó lehet a bukás (mikor visszajön a tej - nem egyenlő a hányással!). Hogy mennyiszer kellhet átöltözni miatta. Vagy mennyiszer kezdhet el csuklani a baba a pici bukások után.
  • Semmit nem tudtam arrról, hogy mikor belövell a tej, olyan a mell, mint két hatalmas szikla. (És tuti kell új melltartó, arra a rövid időre, mert ezt a méretet nem tudod előre megjósolni.)
  • Hogy a baba pici szája nem tudja bekapni rendesen a bimbót az elején.
  • És hiába igyekszem mégis betuszkolni a bimbót udvarral együtt a szájába (ill. nem a bimbót tuszkolom, a száját próbálom ráilleszteni a mellemre), mert "ha helyesen van mellre téve, majd nem fáj a szoptatás" (ahogy a csecsemősök mondták), de, akkor is fáj! Az első gyereknél az első hetekben mindenképp. (Utána azért nekem sokkal hamarabb múlt el a fájdalom, a többi gyereknél.)
  • Semmit nem tudtam arról, hogyan változik a mell mérete folyamatosan.
  • Hogy ez mennyire megviseli a bőrt.
  • Semmit nem tudtam a mellgyulladásról.
  • Semmit nem tudtam arról, mi lesz a mellemmel, miután abbahagytam a szoptatást. Hogy nem 2 nap a "visszaállás", mert a tejmirigyek miatt a zsírszövetek csökkentek, ezért a "kiürült tejeszacskó" érzés. De idővel ez változhat.
  • Semmit nem tudtam arról, mekkora nyomás tud lenni a szoptató, vagy szoptatni próbáló anyán. Igény szerint? Időre? Egyik sem jó mindenkinek. Nyilvános szoptatás?! Pfujj! (Dehogy pfujj! Etess nyugodtan, ahol és amikor a baba megéhezik!) Ja, meg hát a kedvencem: az afrikai babák azért nem sírnak, mert minden nyikkanásra mellre teszik őket. Bocsi, de az én babán nem nyugodott meg attól, hogy torkon spricceltem, amikor csak nyugtalan volt. Mert nekem jött a tej, akkor is, ha ő csak komfortszopit igényelt.
  • És a legcukibb dologról sem tudtam semmit. Arról a hangról, amit jóllakottan, a mellen lassan bealudva adnak ki a babák. Sajnos csak pár hetes korukig. A világ legmegnyugtatóbb hangja az a kis nem is tudom mi. Sóhajtozás, dorombolás, morgás.. ? Fel is vettem videóra, hogy meglegyen, ha már ő az utolsó :)

Akkor mit tudtam róla?

  • Hogy majdnem minden nő képes szoptatni - sokkal több, mint amennyien szoptatnak - ha megkapja a megfelelő támogatást. Ha tud eleget enni, inni, pihenni, ha megtanulja a helyes mellretételt, ha igény szerint szoptatja a babáját (amiben azért az anya, később a testvérek igénye is benne van).
  • Néhány szoptatási pózt.
  • Hogy ez a legegészségesebb és legegyszerűbb (ha működik, persze) módja a babám táplálásának.
  • Hogy minimum egy éves koráig szeretném szoptatni.
  • Illetve igény szerint szeretném szoptatni.

Hát valahogy így.

Nektek hogy?

2020. augusztus 1., szombat

Otthonszülésem

Egy ideje megvan ez az írás, most már posztolom. Vége a gyermekágynak, már más hangulatban is vagyok, nem fogok ehhez többet/mást hozzáírni. Hát tessék. Előre szólok, van benne szó méhlepényről, köldökzsinórról, de még pisiről és kakiról is.


Nem is tudom, hol kezdjem. Előre szólok, hosszú lesz. Mindent kiírok magamból.

Talán ott kezdem, hogy mi nem otthonszülésre készültünk. Mikor az első gyermekünk megfogant (már lassan 6 éve annak, jesszusom!), zsenge 23-24 évesen, eszünkbe sem jutott az otthonszülés, bár a nővérem abban az évben adott életet otthon a kislányának.

Kerestünk viszont egy olyan orvost, aki a természetes szülést támogatja, nem ad feleslegesen oxitocint, nem vág rutinszerűen, stb.

Megtaláltuk ezt az orvost és nagyon elégedettek voltunk vele. Őt választottuk a második szüléshez is. És őt választottuk - volna - a harmadikhoz is. Amikor is az utolsó trimeszterre beütött a vírushelyzet. Olvastam mindenfelől, hogy a kórházakban már egyre több helyen nem lehet bent a választott orvos. Volt, ahol kísérő sem mehetett be - az apa sem. Látogatási tilalmat rendeltek el. Júniusra volt várható a tetőzés, amikorra én ki voltam írva. A férjem mondta, hogy gondoljam át. Hogy érezném magam a legnagyobb biztonságban? Bármi legyen is az, ő abban fog támogatni. Átrágtam, és végül az otthonszülés mellett döntöttem.

Az évek alatt a nővérem a második babáját is otthon hozta a világra, és a másik nővérem is otthon szült. Mind a három babához ugyanazt a bábát, Edinát kérték fel vezető bábának. Én is találkoztam vele az évek során párszor, az első terhességem alatt masszírozott is (csodát művelt!), így nem volt kérdés, hogy őt kérdezem meg először. Igazából a vele való beszélgetés véglegesítette a döntésem. Szerencsére el tudott még vállalni.


A vírus miatt sokan fordultak az otthonszülés lehetősége felé, és teljesen megértem, hogy ennek a bábák nem örültek feltétlen, sőt. Hiszen így sok olyan pár is választhatja, akik lelkileg nem állnak erre készen, akiktől távol áll. Csak kisebbik rossz alapon választják, félelemből.

Tőlem nem állt távol, és tudtam, hogy végig fogom tudni csinálni. Bíztam Edinában, a férjemben, a babámban és magamban is.


Edinánál részt vettem online szülésfelkészítőn, és kétszer online konzultáltunk is. Egyszer hajnal 4-kor is felkeltettem egy telefonhívással, mert furán éreztem magam a betöltött 37. hét után 1-2 nappal. Közben még nem volt meg a HIV szűrés eredménye (osz-hez kérik), pár nappal későbbre volt várható.

A második babánk nagyon enyhe fájásokkal jelezte, hogy elindulna kifelé, és kb. a tolófájasokig nem is durvult be a dolog, így minden rezdülést figyeltem, nem akartam, hogy a bábák későn érjenek ki. (És a férjem egyedül maradjon a helyzetben.)

Azért igyekeztem magam nyugtatni, hogy csak észre fogom venni, ha elindul a dolog.


Így is lett. Még a fájások előtt történtek változások. Nagyon vizesedett a lábam 2 nappal előtte. Szombat este pedig zuhanyzásnál már a tejem is megindult. Ekkor már tudtam, hogy itt egy napon belül baba lesz. A kérdés az volt, hogy tudok-e előtte még aludni, vagy sem. Befejeztem a zuhanyzást, leborotváltam a hónaljam (mint legfontosabb dolog :P amire egy darabig úgysem lesz időm), bekenegettem a hasam, töltöttem magamnak egy deci vörösbort és egy kis maradék brownie-val elfogyasztottam. Lefeküdtem aludni, már majdnem éjfél volt (a terhesség vége felé nehezen tudtam elaludni esténként, ezért nem igyekeztem úgy a lefekvéssel). De alvás már nem lett belőle.

Vasárnap hajnalban, a kiírás után 2 nappal elindult valami. Halványan, de hullámokban, szünetekkel tarkítva. Ezek már méhösszehúzódások, nem a baba helyezkedése. Egy órával később megérkezett a Kedves, mondtam neki is, hogy állunk, hát már ő sem aludt. Vártunk még egy kicsit, próbáltunk pihenni, nézegettem az órát... végül 2 körül telefonáltunk Edinának. Ő teljes mértékben rám bízta a döntést. Ha szeretném, most indul. De lehet az is, hogy most nem, de 5 perc múlva hívom, vagy 10, vagy 15. Amikor úgy érzem. Telefonálás közben jött egy összehúzódás, hosszabb volt, mint eddig, ez segített dönteni. Jöjjön. Nem tudom, mi lesz itt egy óra múlva (kb. annyi idő neki ideérni).

Három óra körül mind a két bába megérkezett (merthogy párban dolgoznak a bábák). A Nagyok a szomszéd szobában durmoltak. Megkérdezte Edina, megvizsgáljon-e, mérjen-e vérnyomást, vagy hagyjon most. Kértem, hogy vizsgáljon meg, szerettem volna tudni, hol tartunk. A vérnyomásom nem érdekelt. Három centire voltam tágulva, de puha a méhszáj, a baba feje jó helyen. De még aludni kell, hogy haladjanak a dolgok. Éva (a másik bába) meghallgatta a baba szívhangját, minden rendben volt. Ők ketten lefeküdtek a nappaliban aludni, mi pedig vissza az ágyba. A Férjem onnantól kezdve vagy 2 órán át folyamatosan masszírozott. Így sikerült kicsit szunnyadnom. Életmentő volt!

Öt óra körül rendszereződtek és sűrűsödtek a fájások, kb. 2 percesek voltak. A Kedves szólt Edinának. Én felültem, és végig ülve vajúdtam. Valahogy segített, hogy a fájásokat lefelé irányítsam, hogy segítsék a tágulást.

Hat órakor felkelt a Kicsi (aki azóta Középső), Férj keltette a Nagyot is, hívta Anyáékat, hogy jöjjenek értük. Szuperek voltak! Gyorsan pisiltek, öltöztek, Anya is gyorsan érkezett. A gyerekek adtak egy puszit és már mentek is, kb. 6.20-kor.

Azt beszéltük, hogy miután elmennek, a kádba engedünk vizet, segít majd ellazulni. Amúgy is minden gyerekkel készültem eddig a kádas vajúdásra, egyik sem jött össze. (Elsőnél CTG-re kellett kötni, második olyan gyorsan érkezett, épp hogy beértünk a kórházba.) Na majd most. Addig minden fájás viselhető volt, nem éreztem durva tudatmódosulást, annyi, hogy már nem némán hullámzott át rajtam a kontrakció.

Szóval elkezdték engedni a vizet. Én meg az addigi ülőpozíciómból négykézlábra pattantam, és - pokoli fájdalmak között - 6.37-re megszültem a Legkisebbet. Egy gyönyörű és hatalmas kislányt. A vizet leengedték. Hát most sem jött össze a vízben vajúdás :)

A leányzó feje egyszer visszabújt, mondtam is magamban, hogy na ne csesszen ki velem. Fájdalom ide, vagy oda (úgy éreztem, széjjel szakadok), mindent beleadtam. Mikor Éva mondta, hogy kinn a feje, megnyugodtam, talán pár másodpercig el is lazultam. Akkor már nincs sok hátra. Nem is volt.

Ja, azt hozzá kell tenni, hogy bármit is kerestek épp a bábák, mi merre van, azonnal válaszoltam. A kitolási szak alatt. Inkompetensnek beállítva ezzel a Férjemet (mintha ő nem tudná), magamat meg kontrollmániásnak (oké, ebben van némi igazság). A baba születési idejét is én diktáltam vissza (megnézni nem én néztem meg, csak én jegyeztem meg és diktáltam a papírmunkához).

A kitolási szak alatt Éva 2x próbált volna szívhangot mérni, egyszer  sem sikerült, aztán okafogyottá vált. :)

Ezen kívül csak dicsértek, ill. tájekoztattak, hol tart a baba. És egyszer megkértek, emeljem följebb magam, hogy legyen a babának hely. De magát a kitolást nem irányították. Ez újdonság volt, és egyben csodálatos érzés is.

A baba 4900 g-mal és 61 cm-rel jött a világra - sértetlenül hagyva a gátat. Egészen hihetetlen módon.

De ezzel nem ért véget a szülés. Életemben először kellett megszülnöm a méhlepényt is. Eddig mind a két esetben "kisegítették" belőlem, kb. észre sem vettem. (Mellékszál, de egy ilyen "segítés" okozott akkora vérzést Anyának a bátyám születésekor, hogy igen komoly, veszélyes vérveszteség lett belőle.) Most megvárták, hogy természetes úton jöjjön ki. És most először nekem is megmutatták. (Az első babánál a férjemnek alaposan végigmutogatták, de nekem nem, fel sem merült.) Örülök, hogy nem maradt ki ez az élmény :) Hát, jó nagy volt. Sokkal nagyobb, mint képzeltem.

És még a köldökzsinórt is én vágtam el! Még a terhesség alatt beszéltük Edinával, hogy a férjem nem szeretné elvágni, mire mondta Edina, hogy nem kell, de ha szeretném, akár én is elvághatom, nem nagy ördöngősség. Hát kipróbáltam. :) Ez sem maradt ki. Elválasztottam magamtól a kisbabámat, hogy másképp kapcsolódhassunk újra. Egy korszak lezárult (nem tervezünk több babát).

A baba nemét nem tudtuk előre, direkt, szerettem volna ezt is "kipróbálni". Az anyai megérzésem működött! Kislány :) és reggelire jött a világra (ezt is így képzeltem). A kávét nem kívántam, pedig a frissen főtt kávéillatot is hozzáképzeltem. Helyette tejbegrízt kértem :)


Miben volt más ez a szülés?

Szóval hát, ez a szülés más volt, mint az előző kettő. Túl azon, hogy persze minden szülés más.

Először is, nem volt megakasztva a vajúdás folyamata az autózással. Ettől amúgy furamód kicsit tartottam, mert még sosem próbáltam. :) Más szenárióra kellett készülni. De jó volt. Nem kellett azon parázni, hazaküldenek-e, (vagy beérünk-e időben), aludhattunk a saját ágyunkban, amíg vártuk, hogy haladjanak a folyamatok.

A másik fő különbség, hogy a bábák nem irányították a kitolást, tényleg csak kísérték, ahogy a bábai modell is "ígéri". Ez új volt. Persze sosem tudom meg, mennyire volt valóban szükséges az előző kettőnél az olyan irányítás, hogy "ezt a fájást csak sóhajtsa el", nem tudom, mi lett volna, ha nem mondanak semmit, csak nyomok, amikor szükségét érzem, de ami biztos, hogy szükségtelen volt, az a póz irányítása. Különösen, hogy felfektettek a szülőágyra. (És az én maradék erőmnek volt köszönhető, hogy nem feküdtem teljesen hanyatt, hanem legalább félig ülő helyzetbe felhúztam magam.) A másodiknál abszolút indokolatlan volt. Ott állva elfolyt a magzatvíz egy tolófájásra, és szívem szerint maradtam is volna úgy, max. megtámaszkodtam volna a szülőágyon. De felpakoltak. Gyorsan ment így is a dolog, de mind a két szülésnél varrni kellett, ha csak kicsit is. Pedig azok a babák "csak" 4130 és 4260 grammal születtek. Úgyhogy azóta mindenhol "reklámozom" a saját pózválasztás fontosságát, elmesélve a történetem.

Biztos vagyok benne, hogy van helye annak, hogy a szülést kísérő javasolja a vajúdás/kitolás mikéntjét, de sokkal kevesebb esetben, mint ahogy az a gyakorlatban történik.

Remélem, egyre több szülésznő és szülészorvos találkozik ilyen történetekkel, tapasztal meg élőben ilyen szüléseket, és változtat ezáltal saját gyakorlatán. Mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb esetben nem rossz szándékkal csinálják ezt, nem lustaságból, hogy neki ne kelljen, teszem azt, leguggolnia a szülő nőhöz, egyszerűen ő így tanulta. Ahogy egy szülésznő írt a rutinszerű gátmetszésről is a Másállapotot a szülészetben kampányára.

Harmadszor, ami más volt, az a figyelem és informálás. Mindent megmutattak nekem is! Mikor a méhemet ellenőrizték kívülről, akkor is megmutatták, odatették a kezem. Éreztem azt a fura, kemény valamit.. Lehet, hogy van, akinek ezek a dolgok "undik", engem nagyon érdekeltek, és örülök, hogy bevontak engem is a dologba, és nem csak a Férjemnek magyaráztak. Bár ez nem fogalmazódott meg bennem hiányként eddig, de most nagyon jó, hogy ezek sem maradtak ki az életemből :)

Negyedszer, ami még különleges volt, az a szülés utáni időszak. A baba rajtam volt, mikor megnézték, mekkora, mellettem mérték meg a súlyát, és sehova nem vitték. A Férjem végig velem lehetett, nem volt látogatási idő, nem voltak vizitek, lázmérések, senki nem kérdezgette, sikerült-e már kakilnom... Ja, igen. A pisilés is kötelező, közvetlen a szülés után. Az otthonszülésnél is az (fontos látni, hogy működik). Csakhogy ebben az esetben ott voltak velem. Hogy ha szédülnék, visszaültessenek az ágyra. És hozzanak egy tálat, amibe pisilhetek. Nem kellett egyedül elmenjek WC-re, hogy aztán visszafelé elájuljak, beverjem a fejem és CT-re küldjenek... (első szülésem) Minden sokkal nyugodtabb volt.


Végezetül egy záró gondolat:

Edina mondta a szülésfelkészítőn, hogy ha egy nő nem érzi magát istennőnek a szülése során, ott valami gond van. Hát, itt nem volt gond. :)



Na, én mondtam, hogy hosszú lesz. (És ez egy rövidített verzió!)

2019. július 22., hétfő

10 év

Tavaly valamikor a Keletiben vettem egy Évát párszáz forintért, és épp egy pályázat különdíjas írásai voltak benne, a téma pedig az elmúlt 10 év volt. Eléggé tetszettek, megérintettek ezek az írások. És már akkor érlelődött bennem, hogy én is írok egy hasonlót. Aztán persze nem így lett. Most a férjem Polski találkozón van (a múltkori után idén inkább nem mentünk vele), mi itthon bulizunk, félre raktam házi munkát, munkát, és azzal foglalkozom, amiket régóta halogatok, és amihez épp kedvem van. Most ehhez.

2009. aug. 17.
2019. júl. 22.
Az is hozzá tartozik a történethez, hogy a nővéremmel egy ideje konmarizunk nálunk, és most jutottam el az érzelmi dolgokig (bár nővérem szerint még nem kellene ezekkel foglalkozni, de ha olyan jól esik esténként ezekkel szöszölni!), ezen belül is a naplóimig. Van belőle egy pár. Na nem azért, mintha annyit írtam volna, hanem mert annyi füzetet kezdtem meg. Azért akad minden időszakból egy kevés bejegyzés. Majd hozzá kell venni a blogos bejegyzéseket is (van egy pár, amit már levettem, mert túl személyesek).
Szóval olvasgattam őket. Meg rajzokat is nézegettem. Sőt, rajzos napló-korszakom is volt! (vagy egy hétig! :D) Hát.. Minden életszakasznak megvolt a maga jellegzetessége. A 12-13 éves kori rajzaim 90%-át kidobtam, mert már magam előtt is ciki volt a sok ömlengés, szerelmi történet, pofára esés, rút kiskacsa sztori. A 14-15 éves kori önmagam halál cuki volt! Imádnivaló, lelkes, optimista, pörgős, tényleg, jó olvasni. Csak a szlenget, beceneveket nem tudtam mindig követni, nem emlékeztem mindenre :D Megtaláltam azt a kérdőívet is, aminek a ma már férjemet is alávetettem anno! Ez a kiválasztási mód, jelentem, működik! :D

De nézzük a 10 évvel ezelőttit. A 10 évvel ezelőtti énemet egy pár hét múlva rettenetesen megölelgetném, és megnyugtatnám: el fog múlni ez az érzés. Nem fogsz már minden nap rá gondolni. Nem fog már fájni. Találsz Hozzád valót, akivel nem kell taktikázni. Aki annak szeret, aki vagy. Aki jól szeret. Akinek Te vagy a legfontosabb. Akivel egyezik (nagyjából) az értékrend, az életcél, a főbb dolgok. (Egy kis ízelítő az akkori lelki állapotomból: Szárnypróbálgatás)
Tíz évvel ezelőtt, Hegyalja után nem sokkal szakítottunk az akkori barátommal, majdnem 3 év után. Vagyis ő szakított. Derült égből villámcsapásként ért. Pedig már nagyon komolynak tűnt. És bár utána egy fantasztikus évet töltöttem még a gimiben, sikeresen meg/visszaerősítve a baráti kapcsolataimat, és végül is a pályaválasztásban is segített... :D Szóval na, mindezek ellenére kemény volt. Született pár bejegyzés ezekről a hónapokról is. A teljes regenerációhoz évek kellettek. Meg a két gyerek sem ártott. Ők szépen kimostak belőlem minden előző sérelmet, segítettek meglátni, mi fontos, és mi nem.

Tíz év alatt sok minden történt velem.
A szakítás után jött az utolsó gimis év, lubickoltam. Szalagavató, magyar fakt, színház, iskolaújság, DÖK, barátok. Volt egy sikertelen ismerkedési kísérlet, bepróbálkoztam annál is, akivel 4 éve kerülgettük egymást, még egy pofára esés. További ismerkedés, érettségi, új szerelem (mely azóta is tart), ballagás. Majd felvételi, evezés, Szeged, sok-sok-sok-sok veszekedés, lassacskán önállósodás. Egy év Szeged után - amit valahogy kibírt a kapcsolatunk, egyikünk se tette meg a végső lépést - átjöttem Pestre. Károli. Kezdett jobb lenni a dolog. A pszichó is, a kapcsolat is. Angyal utca, Ferenc tér, 4-6-os, kék metró. 2012-ben összeköltözés, Bakáts tér, eljegyzés. 2013-ban államvizsga, újabb felvételi, esküvő. Irány az ELTE, tanácsadás- és iskolapszichológia szakirány! Végre megtaláltam a helyem. Kortársak ♥ Szuper 2 év. Nyelvvizsgát is szerzek, nagyon előrelátóan. 2014-ben megtudjuk, hogy Rebus úton van. 2015-ben szülök, 4 nappal a védésem előtt. Nem védtem, majd csak egy évvel később. Egy kemény évvel később. Nagyon megviselt az első időszak. Költözések, munkahelyváltás, kiszakadtunk a megszokott közegből, folyton síró csecsemő, totál más tempó, nehéz volt. Újabb költözés következett egy éven belül. Átmeneti helyzet. Jogsit szerzek. Balázs úton. A születése előtt, 2017 januárjában beköltöztünk a félkész házunkba. Májusban megszületett Balázs. Vele könnyebb volt, sokkal. Csak persze volt már egy elsőszülött is. De akkor is éreztem, hogy erősebb vagyok. Iszonyú gyorsan teltek a napok, hetek, hónapok, évek. Közben még egy munkahelyváltás Férjnek.
2018 novemberében én is elkezdem a vállalkozást. Szeptemberben Rebus meg az ovit.

És itt vagyunk. Mi változott? Majdnem minden. Nézzük a testet.

  • A képeket nézve bakker, jó sokat változott a fejem, az arcbőröm :D Bár az alapvonások azért megvannak. (És a nyaklánc meg a füli is megvan. A felső már rég nem, nem jönne rám.)
  • 18 helyett 28 vagyok. De ez most jó. Már nincs az a páni félelem, mint 20 évesen, mikor ráébredtem, hogy az idő bizony telik. Meg fogok halni.
  • ~15 kg plusz. (Most. Terhességek alatt sokkal több. Pár hónapja is több. Bölcsességfog-húzás rulez, ha fogyni akarsz!) De ez is rendben van.
  • Úgy 3 szám plusz. (ruhaméret)
  • Nem lehet tovább titkolni: Őszülök. Nem lehet tépkedni. Nem átmeneti hormonzavar. Ott van. Masszívan.
  • Szarkalábak és reggeli fej. Látszik, ha nem alszom eleget. (Márpedig évek óta nem alszom eleget!)
  • Mindenféle hajszálér-elpattanások a lábakon.
  • Szétnyílt hasizom.
  • Köldöksérv.
  • Striák.
  • Narancsbőr.
  • Megereszkedett mell. (Itt az ideje becsülni a melltartókat!)
  • Borzasztóan repedezett sarok. Mennyire kellene ezzel napi szinten foglalkozni.. Áh. :D
  • Ja, szemüvegem is lett (csak távolra). Lehet menni feliratos filmre, és nem kell első sorba ülni! :D
Ellenben, basszus:
  • Kihordtam, megszültem és szoptattam 2 gyereket! (Meg cipeltem, ringattam, hordoztam. De miért is a múlt idő?!)
  • Annyi mindent és mindenkit tudok egyszerre cipleni, hogy ihaj! Mondja is a Férjem, ökör vagyok. Ezekkel a vállakkal tényleg.
  • Képes vagyok fejlődni. Kangatraining ♥
  • Átúsztam a Balatont!!!
  • Kevés alvással is működöm. Valahogy. Szakaszossal is. Valahogy.
  • Még mindig képes vagyok ölelni, vigasztalni, csókolni, szeretni, simítani, tapsolni, dobolni, táncolni, sétálni, futni, úszni, biciklizni... Gyakorlatilag bármire, amit a fejembe veszek.
És a lelkem? Újraépítettem magam. Beépíteni a testi változásokat. Meg azt, hogy így is szerethetem magam. Nem ciki, hogy nem akarok úgy kinézni, mint 10 éve. Vagy nem annyira, hogy megszakadjak bele a két gyerek mellett. (Amúgy olyan vékony tuti nem akarnék lenni, tényleg! Akkor jó volt, de azért na, az kamasz alkat.)
  • És megtanultam kiállni magamért. Validálni a saját véleményem, élményem, benyomásom, vágyam. Akkor is, ha mások számára nehezen érthető/elfogadható.
  • Megtanultam felelősséget vállalni.
  • Megtanultam hallgatni! Nyugton maradni. Nem mindig kell mindent azonnal megbeszélni.
  • Azt hiszem, sokat fejlődtem. Magabiztosabb vagyok, jobban tudom, mit akarok, kezdek kilátni a saját kis burkomból.
  • Vannak állandó értékek, amik tényleg hozzám tartoznak. A közösség, egymás támogatása. Jó ezt a visszatérő mintát észrevenni. :) Hogy mi vagyok én, és mi nem.
Amit viszont továbbvinnék a kamasz énemtől, az a több nevetés, lelkesedés, pörgés. Meg az önmagammal való foglalkozás. És az önbizalom. A felelősség ahogy pakolódott rám, alakultam. Érthető módon. De valamennyi lazaságot vissza kellene szerezni. Ezen kívül elégedett vagyok a lelki változásokkal :)

Kapcsolatok. Egy párkapcsolat megszakadt, egy elkezdődött. Eddig meglehetősen elégedett vagyok :) Sajnos több fontos barátot is elveszítettem a 10 év alatt. De szereztem is újakat. Most elég jól állok kapcsolati téren. Sikerült ismét kialakítani egy-két kört magam köré. Azért a napi szintű társaság hiányzik. (Vállalkozói élet hátránya. Meg már nem lógok MSN-en esténként :D - nem is tudnék :( )
A család még mindig fontos, azok is maradnak. És gyarapodott is.

És hát a "felszerelés". Van Férj, két gyerek, ház a kertvárosban, autó, diploma, munka - amit szeretek! Erre is jó újra és újra rájönni. Szóval sok-sok pipa. De ezek valóban boldoggá tesznek, nem a pipáért csináltuk.


És most amúgy stílusosan a disc-manemen hallgatok egy régi CD-t, amit 14 évesen kaptam egy sráctól, akivel nem sikerült összejöjjek (a zene: Goo Goo Dolls és Something Corporate). Pedig elvileg ő akart először, csak akkor én nem vettem a jeleket (?) (egy barátja elmondása szerint), aztán én később hiába léptem, visszautasított. Azóta tudom, hogy nem bénáztam el semmit. Ha akarta volna a dolgot, elég egyértelmű tudott volna lenni. (Mert nem, a zenei CD nekem nem volt elég egyértelmű! :D) Így jártunk.
Még mindig szeretem a kamaszként hallgatott zenék 90%-át :) Érzem, hogy sok minden ott van a lelkem mélyén azokból az évekből, csak kell egy kis szusszanás, egy kis leporolás. Jó ez az időszak most a gyerekekkel. Már 4 és 2 évesek. Hihetetlen.
Az is, hogy már anyaként definiálhatom magam. Legkisebb gyerekként nehéz felnőni (Már felnőtté válni, felnőttnek érezni magam. A gyerekkorom meg minden szipi-szupi volt!). Néha még bennem van a tartás, mikor "beleszólok felnőttek beszélgetésébe" :D Hogy ja, hát én is az vagyok. Hoppá. Már annak kezelnek mások is, nem fognak rám szólni, hogy ne szóljak bele a felnőttek dolgába :D (Mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül!)

Vacak a csatlakozója, ezért a cellux,
kell a megfelelő szög, úgy működik. :D
~körömlakkdíszítés a 2000-es évek elejéről~

Szóval sok-sok hullámvölgy volt ebben a 10 évben, de abszolút megérte. Úgy érzem, jó ember mellett kötöttem ki, szuperek a gyerekeim, a családom, a barátaim, szeretem, ahol élek, szeretem a munkám. És nem lettem nagyon elcseszett ember sem. Magamat is tudom szeretni, még most is. Jó, hogy kitartottam, kitartottunk. Köszönöm minden résztvevőnek az eddigieket! Kíváncsian várom a következő 10 évet. :) (Kamasz gyerekekkel, bakker! Alig várom amúgy! :D )

(A bejegyzést júl. 18-án kezdtem el, csak várni kellett a fotó miatt a posztolással. A fotó Anyáék udvarán a házfalnál készült :) Mint 10 éve. Talán ugyanazon a padon is.)

2018. július 31., kedd

Hisztis a gyerek! Vagy mégsem? - Két nyaralás (jó széles) margójára

Négy éve voltam utoljára nyaralni. Mielőtt teherbe estem. Utána jöttek a gyerekek, lakás- és házfelújítások. Most mentünk el először családként nyaralni. Egyből két nyaralást is leszerveztünk (sőt, még szeptemberre és októberre is tervezünk egy-egy kiruccanást). Egymást következő hétvégéken utaztunk, így elég könnyen össze tudom hasonlítani a két élmény: ég és föld.


Az első egy 4 napos Polski-találkozó volt Siófokon, kempingben, sátorral, a kempingben non-stop programokkal, zajjal.
A másik egy 2 nap 2 éjszakás, vendégházban megszállós, hegyvidéki, szuper csendes, ismerős családdal való nyaralás Szilváskőn. (Rászervezve a holdfogyatkozásra, felszerelkezve távcsővel, meg minden.)
Az óriási különbség a lányom (3 éves) viselkedésében volt, és az én idegállapotomban. Míg az első után fogadkoztam, hogy én vele többet nem megyek sehova, csak majd ha 20 éves lesz, a második alatt még pihenni is tudtam egy kicsit, és biztos, hogy visszamegyünk még.

2018. május 7., hétfő

Minden nap január 1. - #21. Futás! - és ruhaválogatás

A hétvégét tekintsük pihenésnek, bár volt pár dolog, de most nem tudom nagyon felidézni.
Ma viszont képzeljétek, elmentem a gyerekekkel futni!
Rebus tegnap az udvarról meglátott egy futót, aki nagyon hasonlított egy ismerősünkre, és kitalálta, hogy menjünk mi is futni. Tegnap már nem fért bele a napunkba, de ma összeszedtük magunkat és elindultunk. Balázs babakocsiban, mi meg ugye sportcipőben. :)
Én alkalmazkodtam Rebushoz, és azt kell mondjam, ha hosszabb távot bírna egyben, tökéletes futópartnerem lenne! Én lassan futok, ő a méretéhez képest gyorsan, de ez a kettő pont szinkronban van :D Szóval futni nem futottunk olyan sokat, mindig egy kicsit, majd egy kis séta, visszafelé már cicázás is, de azért jól esett :) Az élmény, a tudat, a mozgásra való szocializálás. Meg úgy egyáltalán, hogy ilyet is lehet!

Aztán... ma még ruhát is válogattam! Azt hittem, már így is kevés ruhám van, de sikerült még 2 nagyobb szatyornyi ruhát kiselejtezzek. Igaz, ebben vannak olyanok, amiket mindenképp pótolni kell, de ráér majd ősszel. Aztán majd a hiány motiválni fog, hogy ne a majdnem jókban, vagy az egészen borzasztókban járjak, hanem szerezzek be egy szupert! :) Szomorkodtam is egy sort néhány kedvenc fölött, ami már nem jön rám (és esélytelennek is tűnik már), vagy ami már kinyúlt, kibolyhosodott... És rájöttem, hogy nálam nem működik az, hogy megtartom, és majd szanaszét vagdosom és felhasználom kreatív célra. Belegondoltam, és nekem ez nem hogy örömöt nem okozna, de még rosszul is érezném magam! Én azt ruhának szeretem, ha annak nem tudom hordani, menjen Isten hírével. Még max. a párnahuzat jöhet szóba, ahol akár egyáltalán nem is vágok bele. De inkább minden ment a szatyorba.
Sajnos az egyik akasztós szekrényt nem sikerült kinyissam (be volt kulcsra zárva, a raktár szobában van, és nem mozdul a kulcs...), ill. még hátra van pár doboz is, amiket félreraktam, hogy majd ha lefogytam... Szóval még nem végeztem teljesen, de azért elég sokat haladtam.
Most megfogadtam, hogy tényleg minden kiselejtezek, mielőtt azon kezdenék pörögni, hogy találjam meg a dolgoknak a tökéletes helyét és elrendezését. Kevesebb dolgot könnyebb rendezgetni!
(Ja, az inspiráció Marie Kondo: Tiszta öröm c. könyve, amit újraolvasok épp.)

A jó példa ebben az esetben is ragadós, Rebus azonnal át szerette volna válogatni a saját ruháit is, de aztán mire én végeztem, inkább futni mentünk. Ja, és a hétvégén ez a csodálatos dolog történt: játékválogatás - Nagylánnyal együtt! A plüssöket átválogattuk, és csak annyit szeretett volna megtartani, amit egy polcra be tudott suvasztani, de végül azt is ketté vettük, és 5 db maradt kint, a többi ment a játékkölcsönzőbe. Egy óriás doboznyit pedig én fogok átválogatni (egy másik óriás dobozzal együtt, amit már előzőleg egyedül kivettem, mert azokat kb. egyáltalán nem látta, nem kötődik hozzájuk). Ezelből fogok kiválogatni az esetleges 3.-nak, a már meglévő másodiknak, ill. néhány kedvencet, amit még meglátok, ki örököl :) (pl. a cica, amit Anya saját kezűleg varrt nekem)
Szóval nagyon büszke vagyok Rebusra, hogy ilyen nagylelkű, és ennyi plüsst hajlandó elajándékozni másnak :) (mert ez volt a felvezető szöveg, meg hogy annyi legyen, amennyire tényleg van ideje, hogy mindegyikkel tudjon foglalkozni)
Ma már azért egyiket másikat emlegette, úgyhogy még egy kis ideig marad az összes, és amit nagyon hiányol, az visszavándorol. Remélem, nem lesz túl sok.

Ó, és még egy szuper hír: Múlt éjjel sikerült annyit és úgy aludjak, hogy még az okosórám sem talált kivetnivalót benne! Nagyon hálás is vagyok érte a két gyerekemnek! (negyed 12-től majdnem 4 óráig egyben aludhattam a saját ágyamban, gyerek nélkül! A 4 órás szoptatás alatt meg persze ezért majd bepisiltem :D )

2018. április 22., vasárnap

Minden nap január 1. - #12. Hallgass a belső hangra!

Megint pótlás, de jó kifogásom van!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem van egy belső hangom, ami mindig ott van kétes helyzetekben, és akire tényleg megérné hallgatni... Olyanokat mond, mint hogy rakjam beljebb azt a poharat, különben lependerül, vagy ne egyem meg az egész szelet pizzát, mert túl eszem magan (még mindig nyom a hasam), ne nézzem meg azt a sorozatrészt, hanem menjek aludni, csináljam meg a napi tornát, menjek el sétálni, ne lustálkodjam el, stb. Kivétel nélkül mindig igaza lesz. Mégsem mindig hallgatok rá. De tegnap hallgattam rá. Így beindítottam a mosást, a kenyérsütőt, tornáztam, és este 10-kor már ágyban voltam. Nem is tudom, mikor aludtam ennyit utoljára. Persze az alvasfigyelőm ahelyett, hogy megdicsért volna, csak a gyengeségre koncentrált (a mély és könnyű alvás aránya nem megfelelő). Tipikus.
Most is hallgatok a hangra és megyek aludni... a mai bejegyzést majd holnap megírom.

2018. április 18., szerda

Minden nap január 1. - #9. No poo

Már egy ideje tervezem, hogy hosszabban írok a no poo-ról (azaz a samponmentességről), de aztán sosem érzem magamban az erőt, hogy megírjam (meg nem bízom abban, hogy lenne rá időm). Most sem írom meg részletesen a dolgot, de egy rövid összefoglalót azért idekanyarintok.
A mai naphoz amúgy úgy kapcsolódik, hogy tornázni voltunk, meg délután is jöttünk-mentünk, izzadtunk, és amúgy is ez a hajmosós nap, de ma különösen. Tojás (az aktuális kedvenc) épp nem volt itthon elég, ezért úgy mentem be zuhanyozni, hogy én ma mégsem mosok hajat. De aztán csak kellemetlen érzés volt (ekkor már a zuhany alatt álltam), kedvem viszont nem volt elhagyni a fürdőszobát, hát vízzel jó alaposan átmostam, aztán egy üres ecetes üvegbe töltöttem a másik ecetes üvegből egy pici ecetet, felöntöttem vízzel, és azzal öblítettem le a fejem. Holnap meglátjuk a végeredményt, de érzésre azért nem az igazi a hajam, viszont legalább a fejbőröm élvezi a dolgot :)
Amúgy kb. 2017. december eleje óta nem mosok samponnal hajat, azóta próbáltam a rozslisztet ecetes öblítéssel, almaecetes öblítéssel, a sört, a szódabikarbónát, a tojást egészben magában ecetes öblítéssel, a tojást egészben keverve rozsliszttel/szódabikarbónával ecetes öblítéssel, és a tojássárgáját ecetes öblítéssel.
Két hónapig a fejem elég zsíros volt, közvetlen hajmosás után is. Kivétel ezalól a sörös mosás volt, de az meg túlszárította. Két hónap után úgy tűnt, én nyerek, de az addig használt rozsliszt nem volt elég jó, akkor kezdtem variálni. Az abszolút kedvenc a tojássárgája ecetes öblítéssel (az almaecet nem jó a fejbőrömnek). Hiper-szuper puha és fényes lesz tőle a hajam, egy élmény. A halántéknál tud egy ici-picit zsíros maradni, de az még samponnal is előfordult.
Szóval mindenkinek ajánlom a saját és a környezete érdekében is. Kitartást az átálláshoz!

Angol anyag hozzá: https://www.nopoomethod.com/

2018. április 14., szombat

Minden nap január 1. - #6. Lábtorna

Egy új szokást igyekszem beépíteni a napomba, ez pedig a lábtornáé. Mert minden onnan indul. Ha gyenge a láb, rossz a talp, akkor billen a térd, a csípő, kopik minden. Aztán fáj. Jobb figyelni rá (is).
És mivel a legkönnyebb úgy beépíteni egy új rutint, ha egy már meglévőhöz csatoljuk, így az esti altatós énekhez kapcsoltam (amikor kiéneklem az összes dalt a 3. osztályos énekkönyvemből - már amire emlékszem, mert kottát olvasni már elfelejtettem, csak saccperkábé tudom belőni). Tudom, ez így nem valami mindfulness, pedig nagyon kellene a gyerekekhez a tudatos jelenlét, de én már azt a szegény könyvet sem tudtam jól olvasni... mi sem bizonyítja jobban, hogy kb. annyira emlékszem, hogy fontos a tudatos jelenlét, a gyereknevelésnél is.
Szóval miközben énekelek (és remélhetőleg Balázs már az ágyában alszik), mehet a bokakörzés és társai, később a lábujjhegyen-, sarkon-, külső és belső talpélen-járás. Majd nézek még plusz gyakorlatokat is bokasüllyedésre. Időnként persze így előfordul, hogy kimarad egy versszak, vagy keveredik a szöveg, de szerintem még mindig jobb így, mint mikor majd belealudtam, és fogalmam sem volt, elénekeltem-e már azt a versszakot, vagy sem... és beleszőttem az álomképeimet is a dalba.
Szóval lábtornára föl!

2018. április 13., péntek

Minden nap január 1. - #5. Dolce Vita

Nem hagytam abba, csak kis szünetet tartottam, mert lerobbantam én is, de ma végre senki sem volt lázas! És itt ez a gyönyörű idő is (néha már kicsit túl meleg is), a kedvem egyből sokkal rózsásabb.
Sokat rágtam magam ezen a fogyás dolgon, amit felírtam, mint elérendő cél. Aztán végül úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe az egészet. Legalábbis egy időre mindenképp. Próbálkoztam odafigyelni, mit egyek, lement egy kiló, kb. másnapra vissza is jött, és sokkal több agyalást igényelt. Ilyenekre nekem nincs időm. Nem ad akkora örömöt mínusz egy kiló, mint amekkora energiabefektetés. (A jelenlegi helyzetemben.) És unom is már nagyon, hogy ezen kattogjon az agyam, hogy erről beszélgessek. Mindezt csupán hiúságból. Nem érzem, hogy egészségügyi okom lenne a fogyásra, a párkapcsolatomban sem okoz gondot, a gyerekek meg max. jól meggyömöszölik a hasam :)
Úgyhogy új fogadalom, hogy hiúságból nem fogom számolgatni, nézegetni, mit és mennyit eszem. Viszont igenis odafigyelek arra, hogy jókat egyek, jó kedvűen, bűntudat nélkül, örömmel. Adjam meg a módját. Ma pl. du. kiültem a hintaágyba, ettem egy kis vaníliafagyit sk csokiöntettel, ittam egy langyos tejeskávét, olvastam pár oldalt az aktuális regényemből, és egyszerűen jól éreztem magam. És végre nem sóhajtoztam, mikor meghallottam, hogy Rebus felébredt. Imádom ezt az időt! A kint lét a gyerekekkel feltölt. :) (Akkor is, ha a lépésszámláló a babakocsitologatást nem tudja értelmezni, és szerinte nincs meg a napi mozgás.)
Este pedig gyors bundáskenyérvacsorát szerveztünk a két kedvenc szomszédunkkal (azaz 2x2, vagy 2,5, egy baba ott úton van). Egyik nővérem mondta még régebben, hogy tök el tud képzelni 5 gyerekkel körbevéve, olyan olasz "mammaként", ahogy készítem a lasagne-t. Hát, én is :) (Általában. De persze van, amikor egyet is soknak érzek.) Szeretek együtt enni, együtt lenni, közösséget teremteni. :) Most is olyan szuper érzés volt. Akkor is, ha a napirend kicsit csúszott, sietősebb lett, de hát na, péntek este van, néha ki kell rúgni a hámból. Amúgy is új napirend kell, alkalmazkodni kell a természethez, a szép időhőz.

2018. április 6., péntek

Minden nap január 1. - #1. Mozgás

Nővérem ötlete nyomán mostantól 30 napig minden nap teszek valamit az újévkor kitűzött céljaimért. Legalább valami apróságot. Mert bármelyik nap jó az (újra)kezdéshez. Az április 6. péntek is. Igyekszem minden nap mást tenni.
Ma itt volt Mariann, akihez tornázni járok, és végre beállítottuk az egyéni tornarendemet, újraindul a hasizom regenerálás!
Egyúttal szereztem bicikliülést és egy gyerek bukósisakot is, a másikat kinéztem, és holnap elmegyünk megvenni. Ezután már csak az én biciklimet kell rendberakni és nincs megállás!

2018. február 19., hétfő

Mindenféle infó első babájukat (vagy babáikat) váróknak

Hihetetlen, de az én gyerekeim után is születnek gyermekek, utánam is esnek még teherbe nők. (Ez legalább annyira meglepő, mint hogy 1990 után is születtek gyerekek, sőt, még 2000 után is, és már nem is pelusosak!). És én nem szeretnék az az anyuka lenni, aki kéretlenül teletömi a kedves ismerősei/barátnői fejét mindenféle infóval, mert ő mindent tud, hiszen két gyereket szült már meg és tart életben nevel folyamatosan. Nem tudok mindent. Ha lesz harmadik, biztos az is egészen más lesz. A terhesség is, a szülés is, és a nevelése is. De azért tudok alapot adni, amiből mindenki szemezgethet. Így csak egy linket küldök el, és aztán bogarászhat. Az én lelkem is nyugodt, hogy amit tudtam, megtettem :D És őt sem nyomom össze a mondókámmal. Meg persze bármikor kérdezhet. Szóval lássuk. (A lista folyamatosan bővül majd.)

Egészséges terhességeim voltak, nem voltam cukorbeteg, nem voltam túlsúlyos, a magzatok is rendben voltak. Ezek csak személyes tapasztalatok, tanácsok, nem helyettesítik az orvosi konzultációt!

Terhesség


Először is gratulálok, babát vársz! :) (vagy babákat) Ez csodálatos! Remélem, hogy Te is és a baba is egészségesek vagytok és lesztek is, és minden rendben lesz!

Intéznivaló: Először is menj el dokihoz (akármilyen nőgyógyász megteszi először), és kérd a terhesség hivatalos megállapítását. Aztán menj el a körzeti védőnőhöz a lelettel, kapsz kiskönyvet (ami a szülésig kb. Hozzád nőve fog létezni), és remélhetőleg minden fontos infót elmond, hogy milyen vizsgálat mikor és hogyan lesz.
Kezdj el gondolkodni, utánaolvasni, hol és hogyan is szeretnél szülni, és ehhez keress Magadnak szakembert/szakembereket. (orvos, szülésznő, dúla, bába, ...)
Jelenleg a magzat 12. hetétől jár a családi adókedvezmény. Járj utána és intézd el! Ha úgy érzed, irasd ki Magad táppénzre. Meg van még más egyéb is azt hiszem, mindenesetre járj utána, milyen juttatásokat vehetsz igénybe. OEP és NAV oldalán érdemes utánaolvasni az aktuális dolgoknak, de baba-mama oldalakon is szoktak klassz tájékoztatók lenni.
Meg persze nem árt, ha felkészülsz a szülésre és a gyermekágyra, és összeállítod a babakelengyét.

Olvasnivaló: Én bevallom, a terhességről csak hírlevelet olvastam (abból sem tudom már, melyiket), hogy hetente tudjam, hol tart a baba a fejlődésben. Ma már nem iratkoznék föl, mert aztán sehogy sem tudtam leiratkozni... és küldtek mindenféle vackot. Viszont rengetegen ajánják az Az a 9 hónap c. könyvet. Emellett pedig érdemes persze a szülésről, szoptatásról, egyebekről is olvasni előre, a terhesség alatt.


A terhesség alatti táplálkozásról itt összesítettem a begyűjtött infókat. Első gyereknél. Másodiknál... hm.. mondjuk úgy, kicsit kevésbé voltam óvatos.

A terhesség alatti öltözködésről, mozgásról, pihenésről itt írtam. Ehhez még tuti fogok írni, mert első szülés után találtam rá a Kangatrainingre, RTM-re (Rectus Training Módszer) és a kinesiotape-re is. Mindegyiket nagyon tudom ajánlani!

A terhesség alatti szépség- és egészségápolásról pedig itt. Kényeztesd Magad!

És még pár szabad/nem szabad, ajánlott/nem ajánlott dolog (mozi, forró fürdő és társai) összegyűjtve itt.

Néznivaló: Sok babás film van még a várólistámon, de A legszebb dolog c. francia filmet ide is, meg a gyermeknevelős részhez is ajánlom. Nem habos-babos rózsaszín, de összességében pozitív film. :) Nekem terhesen jól esett megnézni. (Ja, és készülj fel, hogy simán sírhatsz egy csomó filmen, amin korábban nem...)

Összességében azt tudnám mondani, hogy élvezd ki, mert a későbbi terhességeknél már lesz Melletted még gyerek, és az nem ugyanaz, meg már tudod nagyjából, mi várható :) Pihenj sokat, kényeztesd Magad, legyetek együtt a Pároddal, barátokkal, kapcsolódj ki! Ne egyél kettő helyett, mozogj, amennyi jól esik, és ne pánikolj! Ha kell, kérj segítséget! Ha nem kell, de megteheted, akkor is :D Nem árt.

Szülés


Intéznivaló: Már csak vajúdni és szülni kell :) Ezekre remélhetőleg előre sikerült felkészülnöd, tudod, mit és hogyan szeretnél, és van Melletted egy vagy több remek segítő. Arra figyelj, hogy a TB-d legyen befizetve!
Nem árt írni egy szüléstervet, ha csak Magadnak írod, akkor is. De ezt nem árt átbeszélni azzal a személlyel, aki Veled lesz. Számos minta van hozzá a neten.

Olvasnivaló: Na, ehhez már olvastam, de ezt sem vittem túlzásba. Az Útmutató szüléshez nekem elég volt, és nagyon jó szívvel ajánlom mindenkinek! Önbizalmat ad, megnyugtat, átadja azt az érzést, hogy menni fog (igen, kifér az a baba azon a kis lyukon, még kép is igazolja). Van benne sok szüléstörténet is, pozitívak, szépek (Nehogy negatívakat olvass! Igen, történhetnek rossz dolgok, de kicsit sem segít, ha ezekről olvasol... Sőt.), mindent leír a vajúdás és szülés során szóba jöhető beavatkozásokról is, a segítés módjairól... Csodás könyv!

Na jó, a második terhességem végén (amikor jött a pánik, hogy jesszus, én erre nem készültem, és tuti mindent elfelejtettem, és hogy fog ez menni) még belekezdtem egy másik könyvbe is, a Vajúdástámogatás mindenkinek címűbe. Ez is jónak tűnt, nem értem a végére, megszültem. Egy másik anyuka is megszült "tőle" :) Úgyhogy csak óvatosan!

Az apás szülésről itt írtam néhány gondolatot.

Néznivaló: Hát, lehet nézni szülésvideókat, én nem tettem. Ajánlottam volna egy filmet, amiben több kismamát kísérhetünk végig egészen a szülésig, a világ minden tájáról, de egyrészt nem emlékszem a címére, másrészt abban azért van szomorúság is..

Szüléstörténetet nem írtam ide a blogra, de azt elmondhatom, hogy a két szülés teljesen más volt. Az első 13 órán át tartott az első fájásoktól a baba megszületéséig, és kidőltem utána. A másodiknál du. fél3-kor hívtam a férjem, hogy talán haza kellene jönnie, mert indul a buli, 16.23-kor már kint is volt a kisfiam (és beértünk a kórházba!). Na, ezután a hormonok pörögtek, alig bírtam aludni.
Pár dolog, ami fontos. Egy: A szülés után ne sétálgass egyedül! Legfőképp ne menj el egyedül pisilni! Nagyon könnyen elájulhatsz és beverheted a fejed, aztán irány a CT! (én az első szülés után)
Kettő: Legyen Veled valaki, aki képviseli az érdekeidet, aki tudja, mit szeretnél, Te pedig foglalkozz csak a vajúdással/szüléssel! (Bár remélhetőleg olyan helyen fogsz szülni, ahol nincs szükség védelemre, mert alapból mindenki maximális tisztelettel bánik Veled.)
Három: Akárhogy is érkezik a baba (sima szülés/oxitocin/vákuum/császár...), legyél büszke Magadra és gondolatban veregesd meg a vállad! Gratulálok!


Gyermekágy


A terhesség alatt nem csak a szülésre, de a gyermekágyra is érdemes felkészülni, mert a szülés ugyan a terhesség vége, de a neheze csak most kezdődik!
A szülés után mindenféle hormon jön-megy, így a hangulatod is elég ingadozó lehet. Fizikailag is sok idő, míg újra megerősödsz. A test visszaalakulásához átlagosan annyi idő kell, amennyi alatt átalakult, azaz 9 hónap. De van, ami plusz munka nélkül sosem fog visszaalakulni. Viszont jó hír, hogy simán lehetsz jobb formában, mint szülés előtt! ;)
Nem egyszerű az sem, hogy elláss egy pici babát, aki teljesen Rád van utalva, aki nem tud beszélni... Sok nehézség van, van, amire lehet előre készülni, van, amire nem.

Intéznivaló: Ha kórházban szültél, akkor a baba lakcím-, TAJ és adókártyáját intézik, Neked csak el kell menned érte (ill. a TAJ kártyát azt hiszem, kipostázzák). Személyigazolványt is kell a babáknak csináltatni, azt külön, Neked kell intézni.
Emellett igényelni kell a GYED-et vagy GYES-t, családi pótlékot, anyasági támogatást. Nem kevés papírmunka és rohangálás, bár egy részét neten is lehet igényelni! (https://eugyfel.allamkincstar.gov.hu/)
A 6 vagy császármetszés esetén 8 hét letelte után pedig irány a nőgyógyász és a hat/nyolchetes kontroll! Sajnos sok orvos nem nézi a gátizmot, és végképp nem nézi a hasizmot. Ezekkel érdemes hozzáértő szakemberhez fordulni! (Hasizmot pl. a fent említett RTM/Kangatrénerek néznek.)
Egyébként pedig pihenj! Egyél, igyál, aludj! Közben persze szoptass, lásd el a babát (de ha lehet, a hurcibálást bízd másra/kerüld el). Ha teheted, fogadj segítséget, valakit, aki főz, mos, takarít. Vagy rendeljetek kaját, vagy fagyasszatok le jó előre, vagy rokonok/ismerősök osszák be, mikor ki főz.

Olvasnivaló: 

A baby blues-ról, szülés utáni depresszióról, szülés utáni pszichózisról itt írtam részletesebben. (Van benne könyvajánló is.)

Ó, és az első baba utáni friss érzésekről pedig itt. Egy nehéz természetű, érzékeny első babával az első hetek. Tényleg halványodnak az emlékek.

Csecsemőápolás


Intéznivaló: Tartsd életben! :) És szerezz be néhány alapvető babaápolási dolgot. Olvass utána, gondold át, mielőtt túl sok mindent vásárolnál. És nyugodtan vásárolj használtan, a környezeted és a pénztárcád érdekében is!



Szoptatás


Olvasnivaló: A szoptatáshoz nagyon ajánlom Gaskin: Útmutató szoptatáshoz c. könyvét. Ugyanolyan jó, mint a szüléshez írt könyve, ugyanúgy ellát egy adag önbizalommal. Kicsit redundáns, így időben talán érdemes egymástól messzebb olvasni, vagy csak átlapozni.
Honlapok közül: http://www.lll.hu/
Facebook-csoport itt.
A lényeg:
  • Majdhogynem minden nő képes szoptatni! De legalábbis sokkal több, mint amennyien szoptatnak.
  • Ez a babának és a mamának is csodás megoldás!
  • Ha elakadás van, kérj segítséget! Erre vannak szakemberek, laktációs tanácsadók, akik egy csomót tanultak, hogy tudjanak Neked segíteni!
  • Az első napokban lehet, hogy úgy érzed, 0-24-ben a melleden lenne a baba. Legyen! Ahogy belövell a tej, jobban fog aludni. A három óránkénti evés nagyon kevés babánál működik, mégkevesebb újszülöttnél. Ne feledd, ez az innivalója is a babának!
  • Főleg az első hónapokban mindenképp ajánlott különböző pózokban szoptatni, hogy a mell minden részéből kiszívja a baba a tejet. Ha sokáig gyűlik a tej a mellben, begyulladhat és belázasodhatsz.
Eszközök, amik jól jöhetnek: szoptató párna (nyugodtan lehet sk is, vagy csak akármilyen otthon található párna), tetrapelenkák a baba feje alá + büfiztetéshez, tejgyűjtő kagyló (amíg az egyikből szoptatsz, a másikból vsz. spriccel a tej, főleg az első hónapokban, és ez összegyűjti), melltartóbetét (van mosható is), mellszívó (főleg az első időkben, amíg még nem állt be a tej, a begyulladás elkerülése végett érdemes lehet használni), tejtároló zacsik a lefejt tej tárolásához, egy kényelmes fotel + sámli a lábnak, E-könyv olvasó a hosszú szoptatásokhoz, csiptethető kislámpa könyvhöz, kis asztalka tele enni- és innivalóval - elérhető távolságban, sok-sok váltás ruha, amikben könnyűa szoptatás (gombos/cipzáras vagy spagettipántos felsők), mert az elején simán lehet, hogy naponta ötször öltözöl át. A csilli-villi szoptatós felsőket rakd el picit későbbre.


Altatás

Olvasnivaló: Az altatáshoz, a babák alvási szokásainak megértéséhez William Sears: Éjszakai gondoskodás c. könyvét ajánlom jó szívvel!
És most találtam ezt a cikket is a negyedik trimeszterről. Az első 3 hónap a méhen kívül, ebben a furcsa világban.
Saját beszámolók Rebus alvásáról itt és itt.

Támogató Facebook-csoport, ha már nagyon tanácstalan vagy, szakértőkkel, és megértő szülőkkel. Hidd el, nem vagy egyedül!

Eszközök, amik jól jöhetnek: fitness labda (azon pattogva ölben altatni), Adamo hinta, pihenőszék, bölcső, függőágy (bármi, amiben ringatni tudod a babát anélkül, hogy Te felvennéd), ortopédiailag megfelelő hordozó, párnák (amivel körbepakolod, hogy biztonságban érezze magát), pólya (ugyanúgy a biztonság miatt). Ja, és a cumi. Van, akinek bejön, van, akinek nem. A cumizavarnak olvass utána, és úgy dönts. Ja, meg persze nem árt kiságy és/vagy babaöböl. De az első időkben egy fiókban is elalszik :D Ezen kívül néhány altatódal(nak is passzoló dal) ismerete nem árt, és/vagy zenelejátszásra alkalmas eszköz és zene hozzá (nálunk az AC/DC pl. nagy sláger volt).



Hordozás


Hordozni nagyon jó, legalább nézz körbe! :) Ettől még nyugodtan legyen babakocsid is, nem kell "tábort" választanod! És nem olyan nehéz! Főleg, ha már ülni is tud a babád és választhatsz csatos hordozót.
Hordozáshoz weboldal: http://www.hordozo.hu/ 

Én az alábbi hordozókat használtam/próbáltam/használom:
Caboo Close a pici babákhoz, mind a két babám nagyon szerette, jókat aludt benne, csak a fejük tartásával volt nehézségem, így inkább csak egy kezem volt szabad, nem kettő. De nagyon könnyű felvenni, Rebussal volt olyan időszak, amikor életmentő volt, mert mikor éreztem, hogy álmosodik, zsupsz, beleraktam és aludt is.
Bondolino-t próbáltam Kangán Balázzsal. Kényelmes, jó, de egyedül még nem próbáltam felvenni. Ülni nem tudó babákhoz klassznak tűnik. Ez pl. nem lett volna nekünk rossz átmenetinek, mikor a Caboo-hoz már túl súlyosak voltak a csemeték, de ülni még nem tudtak. De azért nem vettük meg.
Valamilyen Mei Tai típusú hordozó, nekem kicsit macerás volt felvenni, Rebus sírt is, inkább hanyagoltam. Pedig ez is jó lehetett volna átmeneti hordozónak.
De az abszolút szerelem a Manduca csatos hordozó, amit szintén Kangán próbáltam, még Rebussal, vettünk is egyet. Szuper befektetés volt! Még a több éves gyereket is elbírja, elnyűhetetlen, remekül tudnak benne aludni, tornázni is jó (nyilván nem pattogok a gyerekkel), kirándulni is. Könnyű kezelni egyedül is.


Pelenkázás


Egyszerűnek tűnik, és mégsem az. Az egyszerű megoldás az eldobható pelus. De azon belül sem annyira könnyű dönteni, tapasztalataim szerint a különböző drogériák sajátmárkásai tökéletesek, de figyelni kell a baba bőrét és testalkatát, melyik jön be nekik. (Volt idő, mikor áttértünk Libero-ra fazon miatt.)
Viszont érdemes lehet alternatívákon gondolkodni, mert az eldobható pelus rengeteg szemetet termel, meg jó ég tudja, mivel van kezelve, nem biztos, hogy jó, ha az a baba bőrével érintkezik. Jó lehet a lebomló pelus, de akkor annak olyan helyre is kell kerülnie, ahol le tud bomlani (a szeméttelep nem ilyen hely). Lehet még opció a mosható pelenkázás, de ezen belül is számos lehetőség van. Ha gondolkozol a mosható pelenkázáson, akkor nagyon ajánlom a https://temiti.hu/ oldalt. Ők szerintem mindent tudnak, amit tudni érdemes, ha nem, akkor utánajárnak. Van ingyenes e-mailtanfolyamuk, ami segít eligazodni a mai modern moshatópelusok világában, webshopjuk, ahol nem csak pelusokat, de más, természetes baba- és mamaápoló eszközöket is lehet venni.


Ha tovább mennél, és érdekel, hogy lehet pelenka nélkül gyereket nevelni, szeretnéd megismerni az EC, azaz a természetes csecsemőhigiénia világát, akkor: http://pelenkatlanodj.com/

Eszközök, amik jól jöhetnek: Pelenkázó szekrény (+lap, hogy puha helyen legyen a baba), vagy kiságyra szerelhető pelenkázólap + polc/akármi a pelenkáknak, ruháknak. Pelenkák, textilek a baba alá (nagy párnahuzat, törülköző, bármi), néhány játék, ha már le kell kötni a figyelmét, pelenkázó táska (vagy ennek kinevezett bármilyen táska, ha el kell otthonról menni), popsitörlő (ebből is lehet moshatót venni, vagy gyártani, tökéletes a szétvagdosott törülköző is, ill. WC-papír).
A popsitörlőhöz hozzátenném, hogy a bőrgyógyászunk óva intett tőle: Gondoljunk bele, valami, ami vizes, és nem penészedik be. Ugyan mi van benne? Biztos nem olyan, ami a baba popsijára való. Ott a víz, mossuk le. Én emellett még WC-papírt használok kiegészítésnek, hogy ne kenjen össze mindent a gyermek, mire eljutunk a csapig.
Popsikrém. De ha rendszeresen van mosva a baba popója, és gyakran cserélünk rajta pelust, akkor egyáltalán nem biztos, hogy kipirosodik (mondják is amúgy, hogy az eldobható pelusok szárítják a babák bőrét, mert nem csak a pisit, de a bőr nedvességtartalmát is kiszívják, így könnyebben pirosodhat). Meg amúgy valamilyen olajjal is kenegethetjük az érzékeny bőrt. Pl. mandula/kukoricacsíraolaj.


Fürdetés és bőrápolás


Jó esetben a kórházban megtanítanak fürdetni és köldökcsonkot ápolni, úgyhogy arra nem térek ki. Amire kitérnék: a gyermekorvos általában felír valamilyen fürdetőt a babának. Ki lehet váltani, de azt ajánlom, hogy amennyire lehet, minimalizáld a babáddal érintkező kemikáliák számát. Fürdővíznek elég a sima víz, kaki esetén esetleg valamilyen természetes szappan, és slussz. A hajra is elég a víz, koszmó esetén egy kis olajos lazítás előtte.
Van Facebook-csoport direkt erre a témára: Természetes babaápolás, mamaápolás, háztartás.

Eszközök, amik jól jöhetnek: babakád és -állvány (csak hogy ne törjön le a derekad minden egyes fürdetéskor), törülköző (mi kifogónak óriás tetrát használunk, az gyorsan felszívja a vizet), vízhőmérő (főleg az olyan hideg kezűeknek, mint én, mert így nem tudom kézre belőni). Köldökcsonkhoz a gyerekorvos ír fel alkoholt, ehhez steril géz és/vagy fültisztító pálcika jó lehet (utóbbiból van papír is, ami környezetbarátabb, DM-ben elvileg kapható). Meg persze melegvíz, szappan. Pár pohárka a későbbiekben, amikor már játszik. Más fürdőjáték tapasztalataim szerint nem kell (vagy csak minimális) és amúgy is csak bepenészedik.


Öltöztetés


Mindenekelőtt: A babákat lehetőleg 100%-ban természetes anyagokba öltöztessük (pamut, len, a gyapjú szúr, legyen alatta pamut réteg, ha már...). Vagy legalább azzal érintkezzen a bőrük.
Babaölöztető kisokos készítése pedig folyamatban.

Eszközök, amik jól jöhetnek: Mondjuk méretenként 10 szett ruha, amíg kicsi. Body + rugdalózó. Később nadrágból lehet valamivel kevesebb. És persze jönnek a pólók, pulcsik. Évszakhoz illően egy-két fejfedő (hogy lehessen mosni, jó, ha van kettő), sál, kabát+nadrág/overál, kinti cipő/csizma/bakancs, ha már sétál, akkor bentre szandál. Egy-két "alkalmi" ruha, ami annyit tesz, hogy tuti tiszta. Egy fiókos szekrény/komód a ruháinak.
Nyugodtan vegyünk használt ruhákat! Egy bizonyos életkorig a ruhák kb. elnyűhetetlenek, hamarabb kinövik a gyereket. És ez jóval pénzárcabarátabb (nem beszélve a környezetről!). Én így egy egész szett ruhát, kabátokkal, meg mindennel együtt 7-8000 forintért vásároltam be ősszel Rebusnak.

Gyermeknevelés


Intéznivaló: Továbbra is tartsd életben! Szeresd! Élvezd! :) Az elején lehet, hogy csak a túlélésre játszol, és később is lesznek ilyen időszakot. De azért igyekezd élvezni! Gyereket nevelni nagyon klassz dolog! Hihetetlen, hogy a kis zigótából idővel járó, beszélő, gondolkodó kis lény lesz :) (És igen, én könnyen beszélek, mert már túl vagyok a kezdeti nehézségeken, és különben is, épp alszik mind a kettő :D)
Ja, amúgy... Vidd el rendszeresen a védőnőhöz, gyerekorvoshoz, és a fent említett csecsemőápolási dolgokat is csapd hozzá a szeretethez :)

Olvasnivaló: Az Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet ajánlom a témában leginkább. Már a terhesség alatt is akár, hogy ez alapján lehessen egyeztetni a rokonokkal, kialakítani a gyerekszobát/életteret.
Gyermekvárástól függetlenül is ajánlom Marie Kondo: Rend a lelke mindennek és Tiszta öröm c. könyveit, de a baba érkezése előtt kifejezetten ajánlatos végigkonmarizni a házat (=gyakorlatilag egy szisztematikus lomtalanítás). Nagyon megkönnyíti a gyermekágyas időszakot (is), ha mindennek megvan a helye, ha van egy rendszer a háztartásvezetésben. Ehhez remekül hozzá lehet csapni a Fly-lady program-ot.
Későn olvastam, már Balázzsal, de első gyerekes szülőknek nagyon jó szívvel ajánlom Jónás Anna: Kicsivel könnyebben c. könyvét - apai kommentárokkal színesítve! Végre egy apai nézőpont is! :)

Néznivaló: Ide is ajánlom a Legszebb dolog c. filmet. Meg a Babák c. filmet is, amely 4 különböző nemzetiségű és kultúrájú kisbaba első évét mutatja be.
És ha már kicsit eleged van... Akkor jöhet a Rossz anyák. Nekem anno nagyon jól esett :)

2018. január 24., szerda

Üdv, 2018!

Na, végre ide is eljutottam: az újévi bejegyzésemhez. Igyekszem gyorsan összefoglalni, mit is tervezek 2018-ra, nem tudom, Balázs mikor ébred.
Erre az évre ismét a Botok Lovagját húztam, mint 8 évvel ezelőtt, amikor a férjemmel összejöttünk :) Nagyon szeretem ezt a lapot. Érzem is az erőt magamban. Ez az év nem csak jó, de nagyszerű lesz! Ahogy a Kedvessel megegyeztünk, az önmegvalósítás éve.


Terveim:


  1. Rendbeszedni magam fizikailag. (Nézzek ki végre úgy, mint egy 27 éves.)
  2. Csökkenteni a kemikáliákat a háztartásban.
  3. Csökkenteni a hulladéktermelésem (és a gyerekekét, ezekre van hatásom leginkább).
  4. Kikonmarizni (legalább egyszer) a házat, mindennek megtalálni a helyét.
  5. Úgy összességében egyszerűsíteni.
  6. Sokat főzni, kísérletezni.
  7. Kevesebbet kiabálni, káromkodni, idegeskedni. ("Anya, ne legyél feszült!")
  8. Nyaralni.
  9. Mászkálni gyerekek nélkül is.
  10. És akkor legyen már egy tizedik is... Ja, jó lenne idén átúszni a Balatont. Lassan 10 éves érettségi találkozó, és addigra ezt teljesítenem kellene.

Kicsit részletezzük.

1. Rendbeszedni magam fizikailag

  • Lefogyni, természetesen (Bridget Jones :) ) Nem lenne rossz visszafogyni a terhesség előtti súlyomra. De nem fogok ebbe megszakadni. Érezzem jól magam fizikailag, a mérleget meg max. otthagyom a fürdőszobaszekrény alá betolva.
  • Ehhez biciklizni, naponta kimozdulni, sétálni, itthon táncolni (akár Balázzsal a hátamon), kangára járni min. heti egyszer.
  • Ehhez (meg úgy az egészségem miatt is) minimalizálni a cukor- és fehérlisztbevitelt. Minden étkezéshez enni valamilyen zöldséget/gyümölcsöt. Naponta enni nyersen is zöldséget/gyümölcsöt.
  • Zárni a hasizmom. Küzdök vele, mert köldöknél sehogy sem akar záródni... pedig igyekszem én. (Aki nem érti, nézzen körül itt.) Ehhez naponta min. 1 RTM, amikor szükségét érzem, egy pihenőnap.
  • Anyajegyeket megnézetni, amit kell, leszedetni.
  • Fogaimat rendbetetetni. (Elmenni a fogorvoshoz!)
  • Combot, bokát megerősíteni. (Bicikli és lábtorna - ha már itt tartunk, ülés közben is remekül lehet csinálni.)
  • Aludni.
  • Ápolni a bőrömet. Rendszeresen. Az arcomat, sarkamat, könyökömet és hasamat különösen.
  • Hátizomerősítés (RTM-mel együtt jár mondjuk).

2. Csökkenteni a kemikáliákat a háztartásban

  • Nem veszek többé sampont. A gyerekeknek sem. Nekik tök tiszta lesz a vizes hajmosástól is a fejük. Vagy lehet közösen tojássampont készíteni. Én rozsliszttel mosom és almaecettel öblítem. Ami van, azt elhasználják (én már nem), a felnőttet elajándékozom, amit férj nem használ el.
  • Öko mosogatótablettára váltottunk a mosogatógépben. Egyszer talán házi kutyulás is lesz.
  • Öko mosogatószerre váltottunk kézi mosogatáshoz. Mosószódás mosogatást is szeretném kipróbálni.
  • Szeretnék véget vetni a penésznek, hogy többet ne kelljen penészölőt venni. A páramentesítőt várjuk vissza a szervizből... Addig is szellőztetünk lelkesen és fával tüzelünk.
  • Nem veszek többet fogkrémet. Ami van, elhasználom (szerintem kitart amúgy erre az évre...). Helyette házi fogkrémet és sós vizet szeretnék használni (öblögetéshez). A gyerekeknek marad egy természetes összetevőkből álló fogkrém, amint elfogy az előző, szimpla egyszerű bolti.
  • Nem veszek többet dezodort. Elhasználom, ami van, és annak a tégelyébe mehet a sajátkészítésű kotyvalék, így lesz saját golyós dezodorom természetes összetevőkből. A recept már megvan.
  • Nem veszek többet hagyományos mosószert. Viszont nemrég találtam még vagy 4 kg Arielt, amit el fogunk használni, így erre az évre szerintem még kitart :D A 60 fokos mosásokhoz mosószódát használok, utána vagy sajátkészítésű mosógél lesz, vagy bolti, de öko a 40 fokosokhoz. (Ki is néztem, Arbre Vert a márkája.)
  • Nem veszek több testápolót, tusfürdőt. Ami van, elhasználom, amúgy visszatérek az olajokhoz és a szappanhoz. Gyerekeknél is.
  • Szeretnék természetes összetevőkből álló szappanra áttérni.
  • Környezetbarát habfürdőt veszek a gyerekeknek.
  • Nem veszek több popsitörlőt. Készítek mosható popsitörlőt, bár itthon WC papír az első, ha kaki van, azzal letörlöm a nagyját, aztán csap alatt lemosom, szárazra törlöm és slussz :) Inkább ahhoz kell, ha elmegyünk itthonról.


3. Csökkenteni a hulladéktermelésem (és a gyerekekét, ezekre van hatásom leginkább)

  • A fentebb említett tervek jó része ide is tartozik.
  • Rebus leszokik idén a pelusról. Így lesz és pont :) Szeptembertől ovi.
  • Nem veszek továbbra sem sminket, körömlakkot, hajfestéket, betétet, tampont, eldobható borotvát...
  • Igyekszem csak azt venni, amire szükségem van. Abból is sok mindent használtan.
  • Nem veszek több mosogatószivacsot. Van egy rakat, azokat szép lassan fogyasztjuk, de mellette átállok a komposztálható mosogatókefére és üvegmosóra. Ma már teszteltem, működik :) És a nyeles változat arra is jó, hogy a kezem ne száradjon annyira, így nem kell annyit ápolgatni sem :D
  • (El)használom a (nem kevés, most már méret szerint átválogatott) itthon lévő műanyag zacskót, szatyrot, igyekszem nem venni újat.
  • Mindenhová bekészíteni egy bevásárlós szatyorpakkot!
  • Tervezni és varratni kicsi zsinóros zsákokat. Az anyag már megvan hozzá.
  • Még többféle pékárut sütni itthon.
  • Nem veszek több műanyag dobozt, edényt. Ami van, azt persze használom, majd szelektálom, de újat nem szeretnék venni.
  • Veszek tejes üveget és elkezdem beépíteni a heti rutinba a tejvásárlást, és egyéb tejtermékekét. Vajat mindenképp kellene csomagolás nélkül szerezzek, mert az kommunálisba megy.
  • Szeretnék idén leállni a tálcás húsok vásárlásával.
  • Ebben az évben szeretném a lekvár és paradicsomszükségletünket én eltenni (egyelőre még nem saját termésből). Ehhez már gyűjtöm az üvegeket :)
  • Idén télen még jobban szeretnék csak szezonális dolgokat enni. Erre nyáron eltevéssel és receptgyűjtéssel is szeretnék felkészülni.
  • Építünk egy rendes komposzttárolót.
  • Szeretném minimalizálni az élelmiszerhulladékot. Jobban figyelni a főtt étel mennyiségére (és minőségére, általában csak az elrontott ételek végzik a kukában :P), ha kell, időben lefagyasztom.

4. Kikonmarizni (legalább egyszer) a házat, mindennek megtalálni a helyét

Ehhez nincs mit hozzáfűzzek. Hajrá! A legnehezebb az, hogy mi legyen a kiszelektált dolgokkal. Mert nem mehet minden a kukába, az ütközne a hármas ponttal :)

5. Úgy összességében egyszerűsíteni

  • Kevesebb internet, főleg közösségi média. Sosem hittem volna, hogy az 5 perc Facebook-olás ilyen szépen kinőheti magát... Mert felfedeztem egy csomó tök klassz oldalt, csoportot. Aztán most lett elég. Merítettem elég ihletet, inspirációt, most már nem kell minden szösszenetet elolvassak, mert csak zaj lesz belőle.
  • Az olvasott cikkeket, könyveket és könnyebben szelektálom. Ha nem tetszik, nem olvasom. Vagy ha nem tetszik, nem nézem. Rengeteg félbehagyott sorozatom van az elmúlt fél évből.
  • Takarítónő. Két hete van és imádom. Hétfőn kitakarít, és így szuperül indul a hét. Több időm marad másra.
  • A konmarizás is idetartozik. Kevesebb cucc.
  • Klassz időbeosztás. Az már nagyjából megvan.
  • Időben elkezdeni készülődni, hogy ne kelljen rohanni és rángatni a gyerekeket.

6. Sokat főzni, kísérletezni

  • Megvenni a Dolce Vita Magyarországon könyvet! :) És a kiszemelteket végigsütni-főzni.
  • Szeretném gazdagítani a tészta repertoáromat (azoknak a szószait tök jól lehet általában fagyasztani, így ha dupla adagot csinálok, eltehetek későbbre is), meg a péksüti repertoáromat, hogy változatos legyen a reggeli/tízórai/uzsonna.
  • Még pár klassz desszert is jöhetne.
  • Meg gyors és laktató levesek.
  • Olajmentes megoldásokat is szeretnék próbálni, hogyan lehet jól megsütni sütőben a dolgokat.

7. Kevesebbet kiabálni, káromkodni, idegeskedni. ("Anya, ne legyél feszült!")

Hm, ja. Ez talán a legnehezebb. Mert nem tudom még, hogy a felsorolt pontok közül melyik az, és milyen arányban, ami a leginkább hozzásegítene a belső békéhez. Alvás? Minden este rohanjak lefeküdni? De akkor mi lesz az aznap esetleg elmaradt tornával? A kajaelőkészítéssel, stb... De majd kitalálok erre is valamit.

8. Nyaralni

Családdal, összefüggően pár napot. Még kérdéses, hová. Talán Kemencére, kirándulni.


9. Mászkálni gyerekek nélkül is

Először fura, mint sulisként hátizsák nélkül menni, de azért nem rossz néha nem valakinek az anyukájaként sétálni :)

10. Átúszni a Balatont

Hogy ez fog-e sikerülni, azt nem tudom... El kellene kezdeni hozzá edzeni. És megnézni az egésznek az időbeosztását, hogy lehetne ezt gyerekekkel összeegyeztetni. Van többféle is, biztos, hogy egy kisebbet vállalnék, ha egyáltalán. Ennek még utána kell járjak. De anno egy levelet írtam magamnak, amit a 10 éves érettségitalálkozóra hoz majd el az osztályfőnökünk, és abban ez tutira benne volt, hogy ezt szeretném teljesíteni. Csak aztán beütött az egyetem, meg hát van még idő, aztán meg a gyerekek... Még 2 évem van. Meglátjuk.


És ami idén biztosan meg fog történni:

  • 28 éves leszek.
  • Rebus 3, Balázs 1.
  • Nyolc éves évforduló a Kedvessel, 5 éves házassági évforduló.
  • És ismerősi körbe is érkezik baba, alig várom :)
  • Lesz biztos sok munka, kerti munka is, remélem, idén több időm lesz rá.

Mindenkinek csodaszép évet kívánok!

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...