2018. április 13., péntek

Minden nap január 1. - #5. Dolce Vita

Nem hagytam abba, csak kis szünetet tartottam, mert lerobbantam én is, de ma végre senki sem volt lázas! És itt ez a gyönyörű idő is (néha már kicsit túl meleg is), a kedvem egyből sokkal rózsásabb.
Sokat rágtam magam ezen a fogyás dolgon, amit felírtam, mint elérendő cél. Aztán végül úgy döntöttem, hogy hagyom a fenébe az egészet. Legalábbis egy időre mindenképp. Próbálkoztam odafigyelni, mit egyek, lement egy kiló, kb. másnapra vissza is jött, és sokkal több agyalást igényelt. Ilyenekre nekem nincs időm. Nem ad akkora örömöt mínusz egy kiló, mint amekkora energiabefektetés. (A jelenlegi helyzetemben.) És unom is már nagyon, hogy ezen kattogjon az agyam, hogy erről beszélgessek. Mindezt csupán hiúságból. Nem érzem, hogy egészségügyi okom lenne a fogyásra, a párkapcsolatomban sem okoz gondot, a gyerekek meg max. jól meggyömöszölik a hasam :)
Úgyhogy új fogadalom, hogy hiúságból nem fogom számolgatni, nézegetni, mit és mennyit eszem. Viszont igenis odafigyelek arra, hogy jókat egyek, jó kedvűen, bűntudat nélkül, örömmel. Adjam meg a módját. Ma pl. du. kiültem a hintaágyba, ettem egy kis vaníliafagyit sk csokiöntettel, ittam egy langyos tejeskávét, olvastam pár oldalt az aktuális regényemből, és egyszerűen jól éreztem magam. És végre nem sóhajtoztam, mikor meghallottam, hogy Rebus felébredt. Imádom ezt az időt! A kint lét a gyerekekkel feltölt. :) (Akkor is, ha a lépésszámláló a babakocsitologatást nem tudja értelmezni, és szerinte nincs meg a napi mozgás.)
Este pedig gyors bundáskenyérvacsorát szerveztünk a két kedvenc szomszédunkkal (azaz 2x2, vagy 2,5, egy baba ott úton van). Egyik nővérem mondta még régebben, hogy tök el tud képzelni 5 gyerekkel körbevéve, olyan olasz "mammaként", ahogy készítem a lasagne-t. Hát, én is :) (Általában. De persze van, amikor egyet is soknak érzek.) Szeretek együtt enni, együtt lenni, közösséget teremteni. :) Most is olyan szuper érzés volt. Akkor is, ha a napirend kicsit csúszott, sietősebb lett, de hát na, péntek este van, néha ki kell rúgni a hámból. Amúgy is új napirend kell, alkalmazkodni kell a természethez, a szép időhőz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...