A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: desszert. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 31., csütörtök

Minden nap január 1. - #24-30. Sok-sok minden és még több

Már egy ideje halogatom ezt a bejegyzést, mert hogy milyen hosszan kellene írni, hiszen annyi mindennel el vagyok maradva... Szóval, hogy ne halogassam tovább, végre leírom, kb. mikkel is haladtam az utolsó héten, meg azóta.


  • Visszavittem a lejárt gyógyszereket.
  • Átvettem a Zero waste otthon c. könyvet
  • Elolvastam a Zero waste otthon c. könyvet. Mivel tudom, hogy úgysem fogok róla hosszabb értékelést írni, elmondom itt, hogy a könyv jó, de nem kiváló. Gyönyörű és jó illatú, de sok benne az elgépelés. Amerikai, így egy csomó dolog, hely, weboldal nem alkalmazható itthon, és sajnos csak nagyon minimálisan törekedtek a magyarosításra, kb. a Vaterában és a Jófogásban kimerült. A mindennapi élethez elég jól összefoglalja a dolgokat, de aki nem teljesen kezdő a témában (pl. én), az már hiányolhatja a következő fokozatot. Pl. házfelújítás, házépítés, és egyéb, nagyobb lélegzetű, nem a hétköznapi élethez tartozó projektek. Hogyan legyen minél környezetbarátabb? Mert pl. a szigetelés klassz, kevesebb a fogyasztás, de a hungarocell szigetelés is klassz? Ja, igen. Nem hiszem el, hogy kijött ez a könyv úgy, hogy a mikroszálas törlőkendőt megjegyzés nélkül hagyták, hogy az környezetbarát. NEM AZ! Mikroműanyagok szakadnak le róla mosáskor. Meg műanyag, amúgy is. Alapvetően hiányolok egy szakértői átolvasást és sok-sok megjegyzést, magyar vonatkozást. Ezekért 3,5 csillag az 5-ből.
  • Vízvezeték csere és előkert-kialakítás.
  • Padlószőnyeget laminált padlóra cseréltük a gyerekszobában, új matracunk van (a régi bepenészedett és már nagyon kifeküdtük), ágyrácsot is rendeltünk, ágykeretet a Kedves készít.
  • Le van betonozva a leendő hálószobánk (a vízvezeték befektetése után), nyáron beköltözünk! Lesz felnőtt szobánk! Visszakapom az íróasztalom!
  • Gyerekruhákat és ágyneműket rendberaktuk.
  • Írószereket is átválogattam, pár kiselejtezett darabbal még van teendő.
  • Sütöttem Torta caprese-t és Torta della nonna-t, mind kettőt életemben először. Az utóbbi a szomszédba ment, ahol végre megszületett a kisbaba!!! :) És mind a kettő teljes siker. Imádom a Dolce Vita Magyarországon c. könyvet!!!
  • Raktam el bodzaszörpöt és epret. A bodzaszörp recept innen van, működni látszik. Az eper hm, kisebb-nagyobb bakik történtek, így lett eperszósz és eperszörp is elrakva, lekvár alig. Azt még pótolni kell. A szósz úgy lett, hogy cukormentesen akartam az epret lekvárnak, de túl korán turmixoltam, nem mertem le róla a levet. Aztán annyira ízetlen volt, hogy akartam hozzá egy kis cukrot tenni. De egy cukorrög miatt sok lett. Úgy tűnt, sose fog besűrűsödni, így elraktam a fenébe szósznak. A következő adagból már meg sem próbáltam cukormenteset, ment bele a 20% cukor (800 g-hoz 160 g), kb. 20 perc után lemertem a levét szörpnek, a maradékot turmixoltam és még főztem. Félsűrűn elraktam. Így lett majdnem 2 nyamvadék kis üveg. És csináltunk még sok-sok eperturmixot is, tejjel, mézzel, fahéjjal :)
  • Két hajkefe ki lett takaríttatva (én utálom ezt a melót), nővéremnek, vagy másnak elajándékozom, én használatba vettem fa fésűmet :) Hihetetlen, de egy egysoros fésűvel is ki tudom fésűlni ezt a rengeteg hajat!
Mindeközben voltam hullámvölgyben és teljes eufóriában is. Hogy dejó, látom a végét, hiszen a tárgyaink száma véges! (ahogy Marie Kondo is írja Tiszta öröm c. könyvében, amit újraolvasok) Aztán a kétségbeesés, hogy nem haladok egyről a kettőre, mert még mindig egy csomó cuccunk dobozokban van, nem tudom egy helyre összeszedni az egy kategóriába tartozókat, és így csak ide-oda pakolászok... hogy egy csomó mindent még fel kellene szerelni, hogy el tudjam pakolni, de az meg nem rajtam múlik, mikor lesz felszerelve... Na, ilyenkor kell többet aludni, és kimenni sarlózni. Gyerekkel a hátamon. Az "én egy hős vagyok" érzés sokat segít.

  • A végén tartottam offline napokat is, pünkösdkor, és nagyon jól esett, sokat olvastam! Azóta is kevesebbet lógok a neten, ami jót tesz nekem.
  • Ezen a héten pedig rendeltünk ebédet, ami bár nem túl hulladékmentes, de kellett a fellélegzés. És zacskót csak akkor használnak, ha nem veszem át személyesen, és újrafelhasználhatók a tárolók, meg nagyrészt adalékanyagmentesek a kaják.
Na, ennyi. Még egy kép a Torta caprese-ről.

Ja igen, a 8 gyertya a 8 éve együtt szimbóluma :)
Rebus szúrta a gyertyákat, és az ott Balázs lába

2018. május 2., szerda

Minden nap január 1. - #18. Rizstej, Maxberry és kuglóf

Na szóval. A hosszú hétvége kriminálisan telt, semmi sem úgy alakult kb., ahogy terveztük, úgyhogy személyszerint én örülök, hogy visszatértek a "szürke" hétköznapok. Múlt éjszaka Balázs volt olyan kedves, és majdnem 5 órát egyben aludt a kiságyában! Velem párhuzamosan (már én a nagyágyban aludtam). Sajnos ennél többet nem is sikerült aludnom, mert 5 körül a szoptatással sem akart visszaaludni, ringatni kellett. Aztán valamiért nem nagyon tudtam visszaaludni, mire végre sikerült volna, a Kedves ébresztője szólalt meg (6 órakor), amire Balázs ismét felkelt. Megint ringatás, de nem tudtam lerakni, csak később, amikor meg már nem lett volna értelme visszafeküdni. Egy kellemes zöldteával indítottam így a napot.

Na de a reggel végül is elindult, sikeresen odaértünk tornára, ott izzadtam egy sort, szuper volt! Igazi szuperhősnek éreztem magam a végére. Ezután felkerekedtünk, vittünk a Kedvesnek finomságot a DM-ből, és ott megláttam, hogy akciós a rizstej, hát vettem egy literrel. Lelövöm a poént: kávéval tökéletesen finom volt, kb. észre sem vettem a különbséget. Érdekel a magtejkészítés, de úgy gondoltam, jobb előbb kipróbálni, mielőtt nekiállnék vele pepecselni, mert ha nem ízlik, inkább nem töltenék vele időt. Szóval így esett. Natúr még nem kóstoltam, majd holnap, mondjuk a kuglóffal, de erről majd később.



Végül még arra is rávettem magamat (és Balázst, akit lekifliztem, hogy bírja), hogy végre ellátogassak a Maxberry-be, ami egy szuper kimérős mag- és aszalványbolt, meg néhány egyéb cuccot is árulnak. Simán lehet saját dobozzal, zacskóval menni, az eladó egy szuperaranyos fiatal nő, aki bűbáj a gyerekekkel (is) :) Én most így elsőre vettem egy adag jázmin rizst, mandulát (finom!), napraforgómagot és aszalt szilvát (szintén finom, és azt hiszem, kezeletlen is). Igyekeznek kezeletlen aszalványokat beszerezni, a bio vonalnak nem tudom, mennyire feküdtek neki, ill. itt is hiányolom (ahogy a pesti Ligeti Boltnál is), hogy nincs kiírva a származási ország. De nagyon tetszik, vissza fogok menni :)

Rebus ma (ugye) Anyáéknál aludt du., így otthon is volt időm bőven, amíg Balázs aludt/hátamon elvolt (vagy épp rámolta a fiókot). Így sikerült elindítanom egy mosást, megkóstolnom a rizstejes kávét és így egy picit pihenni is, főzni egy nagy adag zöldséges rizst (hogy holnap ne kelljen már főzni), és még egy kuglófot is sütöttem, amit a hosszú hétvégére terveztem, de így is finom! :) Végre felavattam az évek óta várakozó kuglófformámat! A recept jó, bár egy picit kevesebb cukor is elég bele, illetve a vajazás nem elegendő, így is beleragadt a tészta a formába, kell a liszt is rá.

Majd holnap készítek szebb képet is, nappali fényben :)

2017. november 8., szerda

Kihívás #8

Na, hát az előző kihívásból egy nem annyira rég lementett recept lett, de nagyon megkívántam a Tramisút, és a Dolce Vita könyvből el is készítettem, illetve készítettük a barátnőmmel közösen.
A recept tökéletes, egyszerű, gyors, finom. Most már, hogy van kotyogós kávéfőzőnk, könnyen meg is valósítható.
Amíg a hűtőben állt, elmentünk egyet körhintázni Rebussal. Azaz csak mentünk volna, mert sajnos bezárt az eső miatt, de körbenéztünk a Karácsonyházban, és haza is hoztunk egy rénszarvast és egy kis manólányt :)
A recepthez annyi: rumaromával is finom. Gyerekeknek kávéba mártogatás nélkül is finom (esetleg tejbe lehet áztatni, hogy hamarabb puhuljon). A kávéba csak nagyon gyorsan mártsd bele, ne áztasd! Egy része így nekünk meglehetősen erős lett :D De nincs az az erősségű Tiramisú, ami gátolna egy kisgyermekes szülőt az alvásban ;)
Képre való természetesen nem maradt, gyorsan elfogyott. :)

A következő kihívás:

Tudj le egy mumust! Most!

Hát, ezt sem ma húztam (vagyis Rebus húzta nekem), majdnem egy hétbe telt eljutni a most-ig :D Végül lemostam Rebus két bepenészedett állatkáját. További fürdőjátékok még várnak a sorukra...
És hamarosan jön a következő kihívás!

2017. október 15., vasárnap

Szőlős kenyér - Dolce Vita recept tesztelése

Tesóméktól kértem kölcsön a Dolce Vita szakácskönyvet, amibe beleszerettem! Vissza kellett most már adjam, és rájöttem, nekem ez kell! Repült is a kívánságlistámra. De előtte még gyorsan elkészítettem a szőlős kenyeret belőle, ha már itt az ősz és Anyáék kertje tele van jó kis othelló szőlővel. Persze a recept szerint borszőlő kellene, és ez nem igazán az, de sebaj.
A recept benne van a könyvben, nem célom, hogy kimásolgassam őket, inkább vegyétek meg Ti is! :) (vagy kölcsönözzétek ki a könyvtárból, kérjétek kölcsön kedves ismerősöktől)
De a tapasztalatot megosztom.




A tésztát kenyérsütőgép dagasztó programjával csodálatosan meg lehet csinálni. A nyújtásnál a recept 1,5-2 centit ír. Vagy az én szemmértékem rossz, vagy az írónőjé, mindenesetre utólag azt mondom, hogy ez vastag. Inkább 0,5-1 centis legyen az a tészta. Nagyjából akkora legyen az alap, mint egy nagy (azaz nekem normál) tortaforma. Én kisebb tepsibe tettem, és rettenetesen kikelt, nehezen sült át... Mondjuk sajnos valószínűleg alacsonyabbra is raktam a hőfokot (a sütő takarításánál a hőfok le lett törölve a tekerentyű körül, így csak kb. lőjük be), amin sütés közben módosítottam. De így 20 perc helyett úgy 50 percig sült.
Ízre egyébként nagyon klassz (én még fahéjat is szórtam a közepére), a szőlő ízre isteni, csak a magjai kissé zavaróak. Ami nyersen nekem fel sem tűnik, az sülve már óriási magnak tűnik. Mondjuk nővérem szerint csak el kell ropogtatni, és akkor plusz izgalmat ad a sütinek/kenyérnek (mindenki döntse el, minek tekinti).
A bor helyett (próbáltam egy Sauvignon Blanc-nal) én a kakaót jobban ajánlom hozzá kísérőnek, így tízóraira, uzsonnára ideális.

Összességében megtartom a receptet, de kipróbálom majd magnélküli szőlővel, esetleg más gyümölccsel is.
Gyerekkel remekül lehet együtt szórni/nyomogatni a szőlőszemeket.

2017. július 18., kedd

Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"



És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)


Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

2017. május 21., vasárnap

A sütés-főzés új távlatai

Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.

Panna cotta

Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.
Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:






  • 2,5-3 dl tejszín
  • 1,5 dl tej
  • 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
  • 2 púpos ek cukor
  • 2,5 lap zselatin
A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).

Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.
Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.
Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.


A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.

2014. szeptember 16., kedd

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt
Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:
  • ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
  • szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
  • só
  • olíva olaj
Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.
Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.


Körtés pite


Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:


Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 2 ek tejföl
  • 15 dkg vaj + olaj
  • 2 tojás
  • só

  • ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
  • fél csomag tejszín ízű pudingpor
  • 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. április 22., kedd

Kreatív kedd #33


  Amikor kevés a szabadidőm, akkor leginkább csak a sütés-főzésben tudok kreatívkodni - mert hát enni mindig kell.
  A hétvégi receptgyűjtögetésemből ugyan még egyet sem próbáltam ki, de ihletet merítettem. A brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel receptből ihletődve lett egy paradicsomleves, és csináltam háromszögeket. Kissé gyors megoldást választottam, így kevésbé kreatív, mint lehetne, de azért így sem rossz... Vettem leveles tésztát, meg fűszeres sajtkrémet, és tádá. Lett fűszeres háromszögem. Édeset is készítettem. Cukormenteset úgy, hogy egy banánt villával összenyomkodtam, egy tk mézet, meg egy kevés fahéjat hozzákevertem és azt kentem a tésztába (a méz akár el is hagyható szerintem, tud a banán elég édes lenni). Cukrosnak pedig végre felhasználtam egy régóta várakozó szilvalekvárt, remélem, a Kedves megeszi.
  Persze az első adag gyönyörűen szétnyílt és kifolyt, és addigra már az összes többit is megcsináltam (nem tudtam formát változtatni). A csomagoláson ír buktát, de szerintem a szövegíró sosem próbálta még ezt ki. A buktaforma nem működik. Úgyhogy a sütőpapírt nem tudtam újrahasznosítani. Annyit tudtam tenni a következő adag érdekében, hogy jól összenyomkodtam a két réteget, megy egy-egy csücsöknél fel is hajtottam. A módszer bevált (meg gondolom a bolti krém sűrűbb is volt a házi szószoknál), volt olyan, ami egyáltalán nem nyílt ki.
  A paradicsomlevessel annyit kreatívkodtam, hogy két adag készült belőle, egy cukros (hagyományos) és egy cukormentes. Megcsináltam a rántás, felfőztem csak sóval a paradicsomot, külön a tésztát, aztán amikor a tészta megfőtt, leöntöttem róla a vizet, hozzá a paradicsomhoz, és ezután kettévettem. Az egyikbe cukrot, a másikba steviát tettem. Illetve ha már nem lesz tűzforró, akkor talán méz is kerül bele (forrón csak tönkremegy a sok hasznos anyag benne).
  Hát ezt csináltam én ma :)


Az első sütésből a szétnyílt banános
A második sütés tökéletesen zárt fűszeres háromszöge


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?


(és rájöttem, hogy a bejegyzés írásakor be tudom állítani, hogy milyen betűtípus legyen, így olvasható lesz, viszont a fejlécbe sem zavar bele - reakció egy molyos diskurzusra)

Hajrá hétfő kedd #31

A Mai-Tai sörbet :)
Szép keddet Mindenkinek!

  Úgy döntöttem, a húsvét hétfőt pihenéssel (és a beadandóm feltöltésével) töltöm, időzíteni sem időzítettem előre bejegyzést, úgyhogy a hét eleji löketet ma kapjátok meg.
  A hétvégén remélem, jót pihentetek, finomakat ettetek. Nekem szerencsére a beadandó mellett is sikerült pihennem, kint lennem a kertben, olvasgatnom - és persze finomakat ennem.
  Apa szólt, hogy lehet a receptes könyvek között válogatni, mert ők nem nagyon használják ezeket. Könyveket nem akartam most hazahozni (nem nagyon van hely), de azért lapozgattam őket és fényképeztem is be egy adag receptet. Kis pihenés után úrrá tudtam lenni a szénhidrát-vágyamon és fejben is rá tudtam állni a könnyedebb, tavasziasabb ételekre. Meg a nyáriakra - várom már nagyon a sok finom gyümölcsöt!
  Húsvét előtt nem tartottam semmilyen böjtöt, de úgy döntöttem, ezen a megrövidült héten (a mai nappal kezdve) nem iszom alkoholt, nem eszem cukrot (max. annyit, amennyi az élesztős kenyérben, tésztában van) és húst. Viszont iszom sok gyógyteát (ma épp csalánt).
  Olvastam sok reformétrendes-életmódos könyvet, nekem ezek olyanok, mint a magazinok. Ihletet, inspirációt és lendületet adnak. Az egyikben még olyat is olvastam, hogy az embernek (minimum) 120 évig el kéne élnie szellemi- és fizikai jólétben, mert az emlősök átlag 6x annyi ideig élnek, mint amennyi időbe telik nekik kifejlődni. Az ember pedig 22, de akár 25 éves koráig is nő és fejlődik. De ha csak hússzal számolunk, az is már 6x20, azaz 120. Csak helyesen kellene élnünk (táplálkozás, mozgás, lelki harmónia...). Hát igyekszem megtenni a tőlem telhetőt :)

  Ilyen ötleteket gyűjtöttem:
Desszertek: Almafánk, Narancsos-mandulás finomság, Banánjoghurt, Földiszedres sütemény, Sárgabarackos sütemény csokoládémázzal, Különleges sárgabarackos túrótorta, Zabpelyhes túrópuding, Fekete áfonyás palacsinta
Levesek: Hideg, tejszínes uborkaleves, Brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel,  Dinnye-uborka leves
Italok: Spanyol éjszaka (koktél), Mai-Tai sörbet, Jeges dinnye
Télire eltevősök: Lecsó, Almadzsem, Vegyes gyümölcsbefőtt, Meggybefőtt, Körtebefőtt
Főételek: Zabpehelykenyér, Csalános müzli, Tésztasaláta, Valamilyen töltött paprika (a neve lemaradt a fotóról), Töltött burgonya, Rizssaláta borsóval és sonkával, Nyári rizssaláta, Gyümölcsös sonkasaláta
Krémek: Zöldkrém

  A héten vár rám még egy beadandó, 24-ei határidővel, holnap életem első, általam vezetett filmklubja, csütörtökön környezetpszichós program, aztán Kortárs közgyűlés (ahol beszámolhatok a Sütivásár sikeréről), pénteken a szokásos munka, szombaton csoportfoglalkozás, vasárnap pedig szentendrei tekerés - remélem, szép időnk lesz! :) Úgyhogy ismét egy nem túl szellős hét. Mindeközben cukor-, alkohol és húsmentes napok. Hajrá!


Nektek mihez kell hajrázni?

(Kép innen.)

2014. március 15., szombat

Kakaós-baracklekváros tönköly muffin


  Valami új sütireceptet kerestem, hogy bővüljön a paletta. Rémlett, hogy találkoztam már tönkölyös muffinnal, hát rákerestem és a találat alapján megalkottam a saját verziómat (nincs bio kakaóporunk, se foszfátmentes sütőporunk, se xilitünk, azt nem is szeretnék).

Hozzávalók (12 darabhoz):

  • 15 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt
  • amennyi kakaópor volt itthon, kb. 2-3 lapos ek
  • fél csomag sütőpor
  • 2 db tojás
  • 5 dkg vaj olvasztva
  • 3 ek sárgabaracklekvár (házi, mézes)
  • 2,5 ek méz

Elkészítés:

  Előmelegítjük a sütőt 180°-ra. A lisztet, sütőport és kakaóport egy tálban összekeverjük (vagy összerázzuk), majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Ezt egy evőkanállal összekeverjük, majd muffin formákba rakjuk. Berakjuk a sütőbe, és 180°-on 15-20 percig sütjük.

Tádá.

Jó étvágyat! :)

Megjegyzés: Talán még egy kis lekvár külön is mehetne bele, hogy "nedvesebb" legyen.

2014. február 4., kedd

Kreatív kedd #22

  A mai bejegyzésben szeretném bemutatni az első lúdláb tortánkat, amit a Kedvessel együtt készítettünk az édesapja születésnapjára. Az ötlet jó volt, a megvalósítás... kissé nehézkes.

  A receptet innen vettük, elsőre hibátlannak tűnt, bár nem vagyunk valami nagy tortakészítők. Figyelmesebb átolvasás után azért az feltűnt, hogy a 3 tojásos piskóta szerintem közel sem az a klasszikus 12 szeletes torta, inkább mondanám 6-nak, de persze ki mekkora szeleteket vág. A méretével amúgy nem volt gond, végül is hármasban ünnepeltünk, nekünk így bőven elég volt és nem fogyott annyi tojás.
  De egy sor nehézség adódott.
- a fehérje juszt sem akart felverődni
- a piskóta, ahogy kivettük, szépen lassan elkezdett összeszottyadni - ez még nem akkora katasztrófa, én még másmilyen piskótát szerintem nem is sütöttem, de a krémmel mindig ki lehet egyengetni, az ízének pedig nem árt. Ám
- elfelejtettem még forrón meglocsolni a piskótát a meggy levével.
Szerencsére még elég meleg volt, amikor eszembe jutott, így is magába szívta a levet.

  Életem első csokoládéolvasztása gőz fölött remekül sikerült, ám
- a tejszín 40 perc után sem akart felverődni, szóval szerintem kicsit egyszerűen letudták azzal a sorral, hogy "A krémhez a csokoládékat apróra tördelem, és gőz felett megolvasztom. Eközben a tejszínt habbá verem." Hát persze, eközben, mintha az olyan könnyű lenne. A csokoládé pikk-pakk megolvad, a tejszín meg... De egyébként is, ha frissen olvasztott csokoládéhoz keverünk tejszínhabot, akkor amúgy is összeesne, nem? Úgyhogy az egész folyt, mint az Amazonas. Cseppet sem hasonlított krémhez.


Az első gőzzel olvasztott csokoládém
  A recept meg valahogy kifelejti azt is, hogy a piskótát félbe kéne vágni és úgy rakni bele a meggyet, a képen mégis középen van a meggy. Először ezért a tetejére raktam a meggyet, aztán elkezdtem lassan locsolgatni a csokoládéval. A Kedves is besegített, végül kb. minden úszott a csokoládétól. Szerintem kicsit túlméretezték a tejszín mennyiségét. Mindegy. Végül mégiscsak leszedegettem a meggyeket és félbevágtam a piskótát, csokisan, beleraktam a meggyeket, leöntöttem még csokival, ráraktam a másik felét, és még egy kis csokit raktam rá (bocsi a szóismétlésért, de hát tényleg mindenhol csoki volt).


Így nézett ki a félbevágás, meggyel töltés, újraösszerakás után
- nem túl guszta -
  A maradék csokiból a Kedves forró csokit kért, betettem melegedni a mikróba egy kis bögrével. Az eredmény... még egy félresikerült dolog a lúdláb készítése közben.
- kifutott a csokoládé



  De egész végig csak nevettem ezeken (és mindent dokumentáltam), valahogy nem aggódtam. A piskóta finom, egyben van, tök jól ketté lehetett vágni, a csoki finom (a minőségre igyekeztem figyelni, az egy jó tipp volt) és elég, még egy adag forró csokira is futotta, de azt már nem raktam be a mikróba, úgyhogy inkább langyos csokikrém volt.
  Végül beraktuk a hűtőbe a tortát és békén hagytuk arra a napra.


A csatatér harc után
  Másnap még elszaladtam a boltba, mert a külső mázhoz elfelejtettem étcsokit venni. A külső krémmel már nem szórakoztunk annyit, hagytuk a receptet a fenébe. A Kedves mikróban összemelegítette a hozzávalókat (tejszín és csokoládé), kavargatta, amíg kicsit megszilárdult, majd bekenegettem a tortát, a tányér szélét-alját szépen letakarítottam, meggyel és reszelt csokoládéval díszítettem a tortát és ismét bekerült a hűtőbe. Egész pofás lett így a sok baki ellenére is :) Az íze pedig isteni volt. De nem is csoda, úszott a finom csokiban, meggyben és meggylében. Nagyon büszke voltam rá :) És az ünnepeltet is sikerült jól meglepni vele.


A gyönyörűség - sose adjuk föl!
A tortánk közelebbről :)


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. január 14., kedd

Kreatív kedd #19


Halihó!

  A mai napon több mindent is szeretnék megosztani Veletek, mert sok kreatív dolgot vittem véghez az elmúlt héten, de azért a mai napról is szólok pár szót.
  Mai dolgok: Csíkosat vettem fel kockással. Inka kávét ittam (mint a maci kávé, nyami-nyami) és bodzás-körtés (cukormentes) lekváros puffasztott rizsszeletet ettem reggelire. Válaszoltam egy francia ismerősömnek (cserediák volt itt, én meg náluk), és csakazértis meséltem neki olyanokat, amikhez nem tudtam (tudom) a megfelelő szókincset. Volt, amit ki tudtam keresni szótárból, volt, amiben a google segített (hogy létezik-e úgy a szó/szóösszetétel/nyelvi fordulat, ahogy azt én kigondoltam), de volt, hogy csak körbeírtam és rákérdeztem, hogyan is mondják. Kedves lány, nem harapja le a fejem, hogy a francia nem az anyanyelvem :) Illetve angol nyelven, angol felirattal kezdtem el újranézni a Veronica Marsot (ha már úgyis hamarosan jön a film!).

Múlt heti dolgok: két száraz hüvelyesből készült főzeléket is gyártottam a múlt héten: egy tarkababfőzeléket és egy sárgaborsófőzeléket. Emellett pedig új desszertet is találtam, nővéremféle zabpelyhes süti! (az egyik nővéremtől - illetve férjétől - csokis csodapuffancs, ez a másiktól van) Ezeknek a receptjét le is írom gyorsan :)

Száraz tarkababból főzelék (sült kolbásszal)


Hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g száraz tarkabab
- 3-4 ek tejföl
- liszt
- só
- bors
- édes pirospaprika
(- erős pirospaprika)
(- kolbász, egyéb szabadon választott feltét)

Elkészítés:
  A babot megmossuk, esetleges "fölösleges alkatrészeket" (csúnya babszem, szár, levél) kidobáljuk, a többit beletesszük a kuktába (!), hideg vizet engedünk rá és egy kicsit hagyjuk, hogy puhuljon. De nem kell sok, ha kuktával dolgozunk, 20-30 perc is elég. Ezután felöntjük bő vízzel (legalább olyan magasan raktam rá vizet, amilyen magas a bab volt magában), és só nélkül főzzük. Kb. negyed óra után szünetet tartottam, hogy megnézzem, lefőtt-e a víz a babról, vagy sem. Ha igen, vagy kevésnek ítéljük, öntsünk még hozzá. Megint visszatettem negyed órára, ezután késznek ítéltem, a felesleges vizet lemertem, befűszereztem, a tejfölből és a lisztből habarást készítettem, ahhoz forró "bablevet" adtam, csomómentesre kevertem, majd ezt is hozzákevertem a babhoz, rottyantottam még rajta és kész is lett.
  Valahol hallottam/olvastam, hogy ne sózzuk meg előre ezeket, mert akkor nem puhulnak olyan jól, de azért legközelebb én szerintem mégis besózom... (áztatáskor még nem, főzéskor már igen) Mert azért kell, hogy a belseje is kicsit sós legyen, de így sem lett rossz.
  Ezúttal erős paprikát nem tettem bele, de máskor szoktam. A feltét nálunk karikákra szelt és serpenyőn megsütött kolbász volt (nem kell alá zsiradék, eleget enged a kolbász maga).
  A főzelék cukormentes, ha a habarást rizsliszttel készítjük, akkor gluténmentes, és ha a feltét nem hús (vagy nincs feltét), akkor vega is.

Sárgaborsó főzelék


  Igen, ez a trutyi az. Erre a trutyira mondta azt a Kedves, hogy eddigi legfinomabb ételem (vagy legalábbis az elmúlt időszakban biztos). Imádja az ilyen pépes főzelékeket. Én meg főzéskor még csak reménykedtem, hogy ehető legyen. Nagyon kalandos volt a főzés.
  Hosszú idő után úgy döntöttem, hogy kuktás tapasztalatokkal felszerelkezve nekidurálom magam a sárgaborsó főzeléknek is - megint. A kukta majdcsak puhára főzi ezt is. (Hát, megtette.)
  A borsót ugyanúgy, ahogy a babot is, megmostam, beraktam a vízbe ázni, aztán volt még dolgom, állt így pár órát. Hazajöttem, megsóztam-borsoztam, tettem hozzá babérlevelet és feltettem bő vízzel főni. Amikor a kukta jelzett, hogy felforrt a víz, beállítottam az időzítőt fél órára, hogy akkor még annyi kell, hogy megpuhuljon, víz van rajta elég, nem akarom nyitogatni, mint a babnál (annak még talán egy ici-pici puhulás nem ártott volna). Ketyegett az időzítő, én meg gépeztem - amíg valami furcsát nem hallottam a kukta felől. Elkezdett sziszegni és köpködni, mikor rájöttem, hogy nem vettem le a gázt minimumra alatta... odasiettem, hogy gyorsan csökkentsem a nyomást. Levettem a gázról - eddig minden rendben, ez egy jó lépés volt - majd kinyitottam a szelepet - ez már nem volt túl jó lépés - és hagytam, hadd fröcsögje ki magát - ez meg a lehető legrosszabb döntés volt. Fröcsögött is, köpködött, mint egy vulkán. Az egész gáztűzhely sárgaborsós lett, de még a szekrény, polc (a polcon lévő dolgok) és a padló is. Nekem nem lett bajom, gyorsan elugrottam a szelep kinyitása után és csak néztem ezt a "csodát". Mikor leállt, akkor felmostam, nagyjából körbetöröltem a felületeket, hogy ne csöpögjön, megnéztem a sárgaborsót, még öntöttem hozzá egy kis vizet és visszatettem főni - ezúttal minimumon. A Kedves utólag kérdezte, hogy egy: miért nyitottam ki a szelepet, lehűlt volna magától (vagy engedhettem volna rá kívülről hideg vizet), kettő: miért nem tettem rá valamit, ha már kinyitottam, mondjuk egy konyharuhát - inkább az legyen trutyis, mint az egész konyha. De hát mit mondjak, az én reflexeim ilyet nem mondtak...
  Na, hát megfőtt azért a borsó, lejárt az időzítő, odamentem, kiengedtem a gőzt, levettem a fedőt és megláttam. A sárgaborsó atomjaira hullott, a fölösleges vizet már sehogy se tudtam volna lemerni, annyira szétfőtt a borsó. Úgyhogy elkezdtem sűríteni. Először csak tejfölt tettem bele, de úgy még nagyon híg volt (amúgy kevesebb vízzel és ilyen szétfőtt borsóval működött volna), úgyhogy végül még került vele 4 ek rizsliszt, amit előzőleg egy kevés hideg vízzel csomómentesre kevertem. Kóstolásra a főzelék így még elég vacak volt, sóztam-borsoztam-édes paprikáztam, aztán otthagytam, mondván, hogy ennél többet már nem tudok tenni érte. Sütöttünk hozzá megint kolbászt, hűlt egy kicsit, és rá kellett jönnünk, hogy egészen finom lett :) Másnap hívott a Kedves ebédidőben a fentebb említett mondattal, hogy ez az egyik legfinomabb főztöm. Na, hát lesz még ilyen, csak fröcsögés nélkül.

Amúgy hozzávalók (kb. 4 főre):
- 500 g sárgaborsó
- 4 ek rizsliszt
- kb. 200 g tejföl (egy kispohár elég)
- 3-4 babérlevél
- só
- bors
- édes pirospaprika

  Ez a főzelék így teljesen passzol a diétánkhoz, mert cukor- és gluténmentes. Emellett vega is.

Zabpelyhes almás süti


  Ezt a receptet a leánybúcsús receptgyűjteménybe is beírta a nővérem, meg már ettem is belőle kóstolót, úgyhogy gondoltam, itt az ideje kipróbálni. Itthon viszont kevesebb alma volt, úgyhogy csak fél adag készült, azt írom le ide.

Hozzávalók (1 kisebb tepsire való):
- 5-600 g alma (nekem 3 közepes volt)
- 250 g zabpehely
- 50 g dió durvára törve
- 50 g olvasztott vaj
- fahéj
- 2 kis marék mazsola (eredeti receptben nincs, mert nővérem nem szereti, enélkül is finom, de mi szeretjük a mazsolás dolgokat)
- 4 ek méz

Elkészítés:
  Először is megpucoltam a diót és kb. 45 grammot hoztam össze, azt konyharuhába tekertem, és először megpróbáltam a "fiús" módszert (ököllel szétütni a diót), majd amikor úgy láttam, ehhez kevés vagyok, áttértem a "női" módszerre (sodrófával többször végigmentem a dión), így sikerült durvára törnöm. Nem is kell nagyon finomra, szerintem így isteni! Jó érezni külön a dió darabokat. Na szóval, ezután megmostam és héjastul lereszeltem az almát, hozzáöntöttem a zabpelyhet, a diót, megolvasztottam a vajat és akkor azt is, megszórtam fahéjjal (én csak úgy szemre, nővérem ennyi adaghoz 1 tk-at ír), beleraktam a mazsolát, mézet és kanállal jó alaposan összekutyultam, hogy a zabpehely sehol se legyen száraz. Ezután sütőpapíros tepsibe raktam és 180°-on 30 perc alatt megsütöttem. A süti forrón inkább csak kanalazható, hűlten sem könnyű nagyon szép szeleteket vágni belőle, de nagyon finom :)
  Ez így se nem glutén-, se nem cukormentes, de olyan, ami a mi diétánkba bepasszol. Illetve vega, laktóz- és élesztőmentes.


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

2014. január 13., hétfő

Hajrá hétfő #17

Szép jó napot Mindenkinek!

  Egy újabb hétfő, a második teljes hét az évben. Remélem, még mindenkinek tart az új évi lelkesedése! Ha nem, akkor talán ebből a bejegyzésből erőt meríthettek!
  A múlt heti blokkban (a Hajrá hétfőhöz méltóan) a táplálkozáshoz adtam plusz motivációt, inspirációt. Azt hiszem, ezen a területen jól is teljesítettem a héten.
  • napi négyszeri étkezés ü (sőt, általában ötszöri)
  • minden étkezésben zöldség/gyümölcs ü (1-2 kivétel volt)
  • naponta nyers zöldség/gyümölcs ü (na jó, 1 kivétel volt)
  • naponta min. 2 l folyadék ü
  • alapanyagokra odafigyelni - haladunk, még volt azért kivétel
  Amiket a héten ettem:
  Reggelire: házi gyümölcsjoghurt-variációk (kukoricapehely is volt benne, volt, hogy alma nem, csak mazsola), abonett-variációk (krémsajttal, felvágottal, zöldséggel/gyümölccsel), szalámis-hagymás tojásrántotta abonettel, répával, tejberizs
  Tízóraira/uzsonnára: abonett-variációk, zöldségek, gyümölcsök, magvak, főtt tojás majonézzel
  Ebédre/vacsorára: vegyes leves (zöldséges-húsos) + abonett + banán, pizza + alma, rakott krumpli pritamin paprikával/savanyú káposztával, rizs rántott hússal/rántott gombával és rántott sajttal, száraz tarkababból babfőzelék sült kolbásszal, sárgaborsó főzelék, sült krumpli
+rágcsa, desszert: pattogatott kukorica, magvak (főleg dió), 71%-os bio étcsoki, egyszer egy Snickers :P (1 kicsi), zabpelyhes süti
  Ezek mellett a bátyám névnapján ettem "rendes" sütit is, mákos-almás tekercset és valamilyen almás-diós sütit. Ó, és a teákat csak dicsérni tudom! Egy nagy bögre forró tea az étkezés után, és nincs hiányérzetem, hogy még valamit enni kéne... Azt elszorongatom, amíg forró, aztán lassan elszürcsölgetem. :)

  A táplálkozás mellett ebben a bejegyzésemben egy másik újévi fogadalmammal is foglalkozom, ez pedig a testmozgás. Nem árt ehhez is egy kis motiváció - nekem, és talán másnak sem. Úgyhogy ehhez is elkezdtem a Pinteresten ötleteket gyűjteni. Ráadásul ezzel két legyet ütök egy csapásra: motiválom magam a mozgásra és fejlesztem egy kicsit az angolomat.
  Alapvetően az egész testet átmozgató mozgástípusokat szeretem, hogy ne kelljen minden izmommal külön-külön foglalkozzam. Ezért szeretem az úszást, futást, biciklizést, táncot. Ilyen teljes testet átmozgató ötleteket is gyűjtöttem, meg egy-két fenék-edzőset (kritikus terület), illetve egy karedzőset is, majd valamikor későbbre, mert megtetszett és mert csak egy fal kell hozzá (kép alapján). Meg persze egy csomó motivációs idézetet, statisztikát.
  Először összefoglalom, eddig mire jutottam a testmozgásos újévi fogadalmammal:
  • intim torna reggel és este ü (de tényleg, múlt hétfő óta egy sem maradt ki ^^)
  • naponta biciklizés - hát, öö, nem teljesen. Hétfő ünneplés miatt kimaradt, kedden mentünk, de csak keveset, szerdán egy körrel már többet. Újra kell értékelni az eredeti tervet, mert 50 km nem csak időben sok, de Csabival tekerve egyelőre nekem túl nagy falat. A két körünk szerdán (összesen kb. 12-13 km) is kellemesen átmozgatott és lefárasztott, ezen a napon már Csabi volt sokszor mögöttem, ami persze hajtott, meg azért edzősködött is egy kicsit (a végén mindent adj bele, utána pihenhetsz).
  • hetente pihenés, regenerálódás - ó, ez nagyon jól megy ü
  • havonta úszás - 21-ére beszéltük meg a lányokkal
  • és még guggolásokat is csináltam néha :) ü
  Ha esetleg Ti is úgy jártatok, ahogy én, hogy nagy lelkesedéssel vetettétek bele Magatokat, de talán valamelyest túlbecsültétek az időtöket/energiátokat, akkor se dobjátok ki az egész tervet a kukába! Tessék újratervezni, reálisabbá tenni! Minden mozgás számít! Nem csak a napi 2 óra izzasztással lehet valamit elérni.

  Két tény a mozgással kapcsolatban, ami motiválhat:
Ha mozogsz, tovább élsz. Egy sor betegség esélyét csökkenti.
Már napi 15 perc mozgás is 3 plusz évet jelent!

  És le a kifogásokkal! Már ha igazán fontos ez Neked.

"Nem találok időt az edzésre, hanem csinálok időt az edzésre."
Igenis! Le az esti filmnézéssel! (magamnak mondom)
  És igen, ha Neked fontos! Ha más miatt csinálod, hamar lankad a motivációd, lelkesedésed.

"Magamért csinálom."
"Tegnap azt mondtad, ma. Csak csináld!"
(Gyerünk-gyerünk, mindent bele!)
"Itt egy titok a fogyáshoz, amit pinnelhetsz...
Nincsenek titkok. Állj le azzal, hogy szemetet eszel és emeld fel a segged."
Milyen egyszerű, nem? :)

  És egy rövid farizomedzés, ami akkor is belefér, ha nem volt időm/erőm elmenni biciklizni. Meg tanulás közben is jól jöhet.

1) A fent látható pozícióból előbb az egyik, majd a másik lábbal D betűt írj le, mindegyik lábbal csináld meg 15x.
2) A fent látható pozícióban a fent lévő lábbal kis köröket írj le 60 másodpercig, ezután le-föl pulzálj kicsiket 10 másodpercig, majd tartsd a levegőben 10 másodpercig. Csináld meg ezt a sort a másik lábaddal is.
3) Feküdj le a fent látható pozícióba, majd hajlított térddel emeld fel a lábadat 10x egymás után, ezután pulzálj a levegőben 10x, majd tartsd a levegőben 10 másodpercig. (Kicsit szabadon adtam hozzá a mennyiséget, mert csak annyit ír, hogy "x10 + pulzálj + és tartsd")

   Mindenkinek kitartást és sikereket kívánok a testmozgáshoz! Akkor se adjátok fel, ha egy-két alkalom (netán egy egész hét vagy hónap!) kimaradt! Attól még nem veszett fejsze nyele. Kívánom, hogy mindig legyen erőtök folytatni!

Szép hetet!

Nektek mihez kell hajrázni?

2013. december 29., vasárnap

Kreatív kedd karácsony #16

  Hát a heti Kreatív kedd elmaradt... eddig. Némi késéssel és rendhagyó címmel következzék a heti kreatívcsomag, a mi kis kreatív karácsonyunk a Kedves Férjemmel. :) Az első közös karácsonyunk, amelynek szentestéjét kettesben töltöttük itthon. Mind a kettőnknek szokatlan volt, de összességében nagyon kellemesen telt és várom a jövő évit! :)
  Tudni kell, hogy az én férjem nem egy nagy karácsonyrajongó (de majd a mieinkért rajongani fog!), és a díszekkel is úgy áll, hogy ha nem maradnak ott egész évben, akkor inkább ne is legyenek. Igazából annyira nem bánom, én sem szeretnék feltétlen aprócska díszekkel bajlódni, elővenni és újra eltenni, leporolni. Azért egy kicsi műfenyőt még tavaly vettünk, azt idén is felállítottuk, meg 4 mécsesünk is volt az asztalon (minden vasárnap jött az újabb). Azt hittem, a fa csupasz lesz, de amíg én cicát etetni voltam, addig a Kedves nekiállt díszeket gyártani. Egy nagy csillaggal és egy nagy nyalókával fogadott - mind a kettő papírból volt. Aztán engem is elkezdett megtanítani hajtogatni, hogy legyen a fára dísz. Hát... valamelyest sikerült fejleszteni a képességeimen. (origami tippek innen)
  A karácsonyi közös hajtogatás igen remek program, megtartjuk!
  Az ajándékokat előző este csomagoltuk, amikor a másikét, akkor épp nem figyeltünk oda :) Már aznap bekerültek a fa alá, de persze csak 24-én este volt szabad megnézni.
  
Az én stick candy-m evolúciója, hát nem csodálatos?

A Kedves stick candy-je, a nagy, amit nekem adott :)

A csúcsdíszünk (hátul szívószállal a fára rögzítve)
A mi csodás fánk! :) A ledlámpa fényében!
(tök jó természetes fénye van)
Ja igen, hópelyhek is készültek!

 Vacsora: lasagne - mmm, ezt is megtarthatjuk. Kaptunk bejglit, azt is ettünk, az egyik nagyinak készítettünk cukormentes sütit, azt még aznap átvittük, a másik nagyiékhoz pedig vittünk csokis csodapuffancsot (25-én), mert a legutóbb, amikor nálunk vendégeskedtek, akkor is ez volt, csak akkor kifelejtettem a szódabikarbónát... Hát, most nem, így puffancsosabb lett. A recepten annyit módosítottam, hogy tönkölyliszt helyett rizslisztet tettem bele, így majdnem gluténmentes, ha a zabpelyhet kihagyjuk belőle, akkor végleg az lesz (az állagán nem tudom, mennyit változtatna). Emellett mandula helyett diót raktunk bele, darabolás helyett a Kedves egyszerűen konyharuhába csavarta a dióbelet és ököllel szépen összezúzta. Nővéremék kevésbé "erőszakos" módszere, hogy sodrófával mennek át rajta. Ezúttal mi is vajat tettünk bele, nem olajat. Amúgy dupla adag készült. Nagyon finom lett. Tejjel isteni.

A mi csodapuffancsunk, végre szódabikarbónával
  A cukor- és gluténmentes süti receptje pedig a következő:
- 3 tojás + 1 mk stevia + 10 dkg vaj/5dkg kókuszzsír --> habosra keverjük
+ 3 db (30 dkg) reszelt alma
+ 1 bögre rizsliszt
+ 30 dkg reszelt répa
+ fahéj, szerecsendió, mazsola, kókusz
  Ezeket összekutyuljuk és sütőpapírral kibélelt, vagy kiolajozott-rizslisztezett tepsibe tesszük és tűpróbáig sütjük (kb. fél óra), mintha piskótát sütnénk.
  A vajat olvasszuk meg, különben problémát fog okozni, nem lehet szétverni habverővel... Nálunk ez történt. A sietségben a vajolvasztás kimaradt. Amúgy így is finom, én nem sokat foglalkoztam vele, próbálkoztunk azért mikrózással és hősugárzóval is :D Nem sokat segített, de így sem lett semmi baja a sütinek. A nagyi nagyon örült neki. Az illata isteni, az íze sem rossz, magunknak kevesebb stevia, helyette inkább méz, úgy lesz az igazi, és sok-sok mazsola :) Lehet bőven kísérletezni.


  A karácsony sajnos nem volt fehér, ezért kaptam még 23-án egy csokor virágot, amiben volt bőven fehér is, kis hópótlónak :)




  Este pedig Forrest Gumpot és Star Trek 9. részt (vagy 8.at?) néztünk. Volt érzelmes és akció dús is. Sikerült megtalálnunk mind a kettőből a kompromisszumot! (pl. nem néztünk Igazából szerelmet) Rá kell jöjjek, hogy bár nem vagyok nagy Tom Hanks rajongó (semmi bajom vele, csak nem ragadott magával), a Forrest Gump zseniális! Főleg nézés közben jövök rá, mennyi poén, apró nyelvi humor van benne... majd talán írok róla hosszabban is, mindenesetre remek választás volt :)
  25-én cicaetetés, pesti rokonlátogatás, aztán irány Gödöllő, 27-én pedig vissza dolgozni.

  Remélem, Mindenkinek szépen telt a karácsony, békességben, boldogságban!

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...