Tesóméktól kértem kölcsön a Dolce Vita szakácskönyvet, amibe beleszerettem! Vissza kellett most már adjam, és rájöttem, nekem ez kell! Repült is a kívánságlistámra. De előtte még gyorsan elkészítettem a szőlős kenyeret belőle, ha már itt az ősz és Anyáék kertje tele van jó kis othelló szőlővel. Persze a recept szerint borszőlő kellene, és ez nem igazán az, de sebaj.
A recept benne van a könyvben, nem célom, hogy kimásolgassam őket, inkább vegyétek meg Ti is! :) (vagy kölcsönözzétek ki a könyvtárból, kérjétek kölcsön kedves ismerősöktől)
De a tapasztalatot megosztom.
A tésztát kenyérsütőgép dagasztó programjával csodálatosan meg lehet csinálni. A nyújtásnál a recept 1,5-2 centit ír. Vagy az én szemmértékem rossz, vagy az írónőjé, mindenesetre utólag azt mondom, hogy ez vastag. Inkább 0,5-1 centis legyen az a tészta. Nagyjából akkora legyen az alap, mint egy nagy (azaz nekem normál) tortaforma. Én kisebb tepsibe tettem, és rettenetesen kikelt, nehezen sült át... Mondjuk sajnos valószínűleg alacsonyabbra is raktam a hőfokot (a sütő takarításánál a hőfok le lett törölve a tekerentyű körül, így csak kb. lőjük be), amin sütés közben módosítottam. De így 20 perc helyett úgy 50 percig sült.
Ízre egyébként nagyon klassz (én még fahéjat is szórtam a közepére), a szőlő ízre isteni, csak a magjai kissé zavaróak. Ami nyersen nekem fel sem tűnik, az sülve már óriási magnak tűnik. Mondjuk nővérem szerint csak el kell ropogtatni, és akkor plusz izgalmat ad a sütinek/kenyérnek (mindenki döntse el, minek tekinti).
A bor helyett (próbáltam egy Sauvignon Blanc-nal) én a kakaót jobban ajánlom hozzá kísérőnek, így tízóraira, uzsonnára ideális.
Összességében megtartom a receptet, de kipróbálom majd magnélküli szőlővel, esetleg más gyümölccsel is.
Gyerekkel remekül lehet együtt szórni/nyomogatni a szőlőszemeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése