Ez is egy példa arra, hogy a bakikból hogy lehet klassz dolgokat kihozni.
Kezdjük ott, hogy el akartunk menni vásárolni. Már a menüterv, bevásárlólista is megvolt, de a nagylány nem volt hajlandó felöltözni. Végül ráerőszakoltam a ruhát, de a Kedves kijelentette, hogy így nem megy vele sehova (érthető, nem hiányzik senkinek egy boltban hisztisen fetrengő két éves). Oké, akkor mi legyen a kaja? Borsófőzelék! Gyors, egyszerű, finom. Még van maradék grillhús is előző napról, meg nyers hús, feltét is lesz (ha nem elég, tükörtojással kiegészíthető).
Közben persze a pici megéhezett, tenni-venni kellett. Megkóstoltam a borsót, úgy éreztem, még picit puhulnia kell. Mire legközelebb odajutottam, tök kemény volt. Nem értettem. Hagytam neki még időt. És még. Aztán elgondolkodtam... ez azért van, mert előre beletettem a cukrot? De nem. Így írja a recept, így csináltam mindig. Odafordultam a férjhez: Az lehet, hogy a borsó visszakeményedik? Válasz: Ó, igen. Ezért utálja a borsót. Ha kevés ideig főzöd, kemény, ha pont elég ideig, isteni puha, de ha túlfőzöd, akkor megint rémes az állaga. (Mint a marhahús...) Ilyen még sosem fordult elő velem. Akkor mi legyen? A vacsoraidő már a nyakunkon, éhes és nyűgös vagyok.
Pürésítsünk! És pürésítettünk. Minden az eredeti recept szerint ment, csak össze lett turmixolva.
Azt kell mondjam, igazán finom lett. A színe pedig üde világoszöld (ha nem felejtem el, lefotózom ma a maradékot, tegnap gyorsan befaltuk). A pörkölt szerencsére jól sikerült, meg az előző napi grillhús is, így nagyon ízletes vacsoránk kerekedett. Már szinte meg is bocsátottam a tegnapi hisztit...
Frissítés. És íme a fotó (bár a színével nem vagyok elégedett...):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése