A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés-főzés. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 31., csütörtök

Minden nap január 1. - #24-30. Sok-sok minden és még több

Már egy ideje halogatom ezt a bejegyzést, mert hogy milyen hosszan kellene írni, hiszen annyi mindennel el vagyok maradva... Szóval, hogy ne halogassam tovább, végre leírom, kb. mikkel is haladtam az utolsó héten, meg azóta.


  • Visszavittem a lejárt gyógyszereket.
  • Átvettem a Zero waste otthon c. könyvet
  • Elolvastam a Zero waste otthon c. könyvet. Mivel tudom, hogy úgysem fogok róla hosszabb értékelést írni, elmondom itt, hogy a könyv jó, de nem kiváló. Gyönyörű és jó illatú, de sok benne az elgépelés. Amerikai, így egy csomó dolog, hely, weboldal nem alkalmazható itthon, és sajnos csak nagyon minimálisan törekedtek a magyarosításra, kb. a Vaterában és a Jófogásban kimerült. A mindennapi élethez elég jól összefoglalja a dolgokat, de aki nem teljesen kezdő a témában (pl. én), az már hiányolhatja a következő fokozatot. Pl. házfelújítás, házépítés, és egyéb, nagyobb lélegzetű, nem a hétköznapi élethez tartozó projektek. Hogyan legyen minél környezetbarátabb? Mert pl. a szigetelés klassz, kevesebb a fogyasztás, de a hungarocell szigetelés is klassz? Ja, igen. Nem hiszem el, hogy kijött ez a könyv úgy, hogy a mikroszálas törlőkendőt megjegyzés nélkül hagyták, hogy az környezetbarát. NEM AZ! Mikroműanyagok szakadnak le róla mosáskor. Meg műanyag, amúgy is. Alapvetően hiányolok egy szakértői átolvasást és sok-sok megjegyzést, magyar vonatkozást. Ezekért 3,5 csillag az 5-ből.
  • Vízvezeték csere és előkert-kialakítás.
  • Padlószőnyeget laminált padlóra cseréltük a gyerekszobában, új matracunk van (a régi bepenészedett és már nagyon kifeküdtük), ágyrácsot is rendeltünk, ágykeretet a Kedves készít.
  • Le van betonozva a leendő hálószobánk (a vízvezeték befektetése után), nyáron beköltözünk! Lesz felnőtt szobánk! Visszakapom az íróasztalom!
  • Gyerekruhákat és ágyneműket rendberaktuk.
  • Írószereket is átválogattam, pár kiselejtezett darabbal még van teendő.
  • Sütöttem Torta caprese-t és Torta della nonna-t, mind kettőt életemben először. Az utóbbi a szomszédba ment, ahol végre megszületett a kisbaba!!! :) És mind a kettő teljes siker. Imádom a Dolce Vita Magyarországon c. könyvet!!!
  • Raktam el bodzaszörpöt és epret. A bodzaszörp recept innen van, működni látszik. Az eper hm, kisebb-nagyobb bakik történtek, így lett eperszósz és eperszörp is elrakva, lekvár alig. Azt még pótolni kell. A szósz úgy lett, hogy cukormentesen akartam az epret lekvárnak, de túl korán turmixoltam, nem mertem le róla a levet. Aztán annyira ízetlen volt, hogy akartam hozzá egy kis cukrot tenni. De egy cukorrög miatt sok lett. Úgy tűnt, sose fog besűrűsödni, így elraktam a fenébe szósznak. A következő adagból már meg sem próbáltam cukormenteset, ment bele a 20% cukor (800 g-hoz 160 g), kb. 20 perc után lemertem a levét szörpnek, a maradékot turmixoltam és még főztem. Félsűrűn elraktam. Így lett majdnem 2 nyamvadék kis üveg. És csináltunk még sok-sok eperturmixot is, tejjel, mézzel, fahéjjal :)
  • Két hajkefe ki lett takaríttatva (én utálom ezt a melót), nővéremnek, vagy másnak elajándékozom, én használatba vettem fa fésűmet :) Hihetetlen, de egy egysoros fésűvel is ki tudom fésűlni ezt a rengeteg hajat!
Mindeközben voltam hullámvölgyben és teljes eufóriában is. Hogy dejó, látom a végét, hiszen a tárgyaink száma véges! (ahogy Marie Kondo is írja Tiszta öröm c. könyvében, amit újraolvasok) Aztán a kétségbeesés, hogy nem haladok egyről a kettőre, mert még mindig egy csomó cuccunk dobozokban van, nem tudom egy helyre összeszedni az egy kategóriába tartozókat, és így csak ide-oda pakolászok... hogy egy csomó mindent még fel kellene szerelni, hogy el tudjam pakolni, de az meg nem rajtam múlik, mikor lesz felszerelve... Na, ilyenkor kell többet aludni, és kimenni sarlózni. Gyerekkel a hátamon. Az "én egy hős vagyok" érzés sokat segít.

  • A végén tartottam offline napokat is, pünkösdkor, és nagyon jól esett, sokat olvastam! Azóta is kevesebbet lógok a neten, ami jót tesz nekem.
  • Ezen a héten pedig rendeltünk ebédet, ami bár nem túl hulladékmentes, de kellett a fellélegzés. És zacskót csak akkor használnak, ha nem veszem át személyesen, és újrafelhasználhatók a tárolók, meg nagyrészt adalékanyagmentesek a kaják.
Na, ennyi. Még egy kép a Torta caprese-ről.

Ja igen, a 8 gyertya a 8 éve együtt szimbóluma :)
Rebus szúrta a gyertyákat, és az ott Balázs lába

2018. május 2., szerda

Minden nap január 1. - #18. Rizstej, Maxberry és kuglóf

Na szóval. A hosszú hétvége kriminálisan telt, semmi sem úgy alakult kb., ahogy terveztük, úgyhogy személyszerint én örülök, hogy visszatértek a "szürke" hétköznapok. Múlt éjszaka Balázs volt olyan kedves, és majdnem 5 órát egyben aludt a kiságyában! Velem párhuzamosan (már én a nagyágyban aludtam). Sajnos ennél többet nem is sikerült aludnom, mert 5 körül a szoptatással sem akart visszaaludni, ringatni kellett. Aztán valamiért nem nagyon tudtam visszaaludni, mire végre sikerült volna, a Kedves ébresztője szólalt meg (6 órakor), amire Balázs ismét felkelt. Megint ringatás, de nem tudtam lerakni, csak később, amikor meg már nem lett volna értelme visszafeküdni. Egy kellemes zöldteával indítottam így a napot.

Na de a reggel végül is elindult, sikeresen odaértünk tornára, ott izzadtam egy sort, szuper volt! Igazi szuperhősnek éreztem magam a végére. Ezután felkerekedtünk, vittünk a Kedvesnek finomságot a DM-ből, és ott megláttam, hogy akciós a rizstej, hát vettem egy literrel. Lelövöm a poént: kávéval tökéletesen finom volt, kb. észre sem vettem a különbséget. Érdekel a magtejkészítés, de úgy gondoltam, jobb előbb kipróbálni, mielőtt nekiállnék vele pepecselni, mert ha nem ízlik, inkább nem töltenék vele időt. Szóval így esett. Natúr még nem kóstoltam, majd holnap, mondjuk a kuglóffal, de erről majd később.



Végül még arra is rávettem magamat (és Balázst, akit lekifliztem, hogy bírja), hogy végre ellátogassak a Maxberry-be, ami egy szuper kimérős mag- és aszalványbolt, meg néhány egyéb cuccot is árulnak. Simán lehet saját dobozzal, zacskóval menni, az eladó egy szuperaranyos fiatal nő, aki bűbáj a gyerekekkel (is) :) Én most így elsőre vettem egy adag jázmin rizst, mandulát (finom!), napraforgómagot és aszalt szilvát (szintén finom, és azt hiszem, kezeletlen is). Igyekeznek kezeletlen aszalványokat beszerezni, a bio vonalnak nem tudom, mennyire feküdtek neki, ill. itt is hiányolom (ahogy a pesti Ligeti Boltnál is), hogy nincs kiírva a származási ország. De nagyon tetszik, vissza fogok menni :)

Rebus ma (ugye) Anyáéknál aludt du., így otthon is volt időm bőven, amíg Balázs aludt/hátamon elvolt (vagy épp rámolta a fiókot). Így sikerült elindítanom egy mosást, megkóstolnom a rizstejes kávét és így egy picit pihenni is, főzni egy nagy adag zöldséges rizst (hogy holnap ne kelljen már főzni), és még egy kuglófot is sütöttem, amit a hosszú hétvégére terveztem, de így is finom! :) Végre felavattam az évek óta várakozó kuglófformámat! A recept jó, bár egy picit kevesebb cukor is elég bele, illetve a vajazás nem elegendő, így is beleragadt a tészta a formába, kell a liszt is rá.

Majd holnap készítek szebb képet is, nappali fényben :)

2017. november 8., szerda

Kihívás #8

Na, hát az előző kihívásból egy nem annyira rég lementett recept lett, de nagyon megkívántam a Tramisút, és a Dolce Vita könyvből el is készítettem, illetve készítettük a barátnőmmel közösen.
A recept tökéletes, egyszerű, gyors, finom. Most már, hogy van kotyogós kávéfőzőnk, könnyen meg is valósítható.
Amíg a hűtőben állt, elmentünk egyet körhintázni Rebussal. Azaz csak mentünk volna, mert sajnos bezárt az eső miatt, de körbenéztünk a Karácsonyházban, és haza is hoztunk egy rénszarvast és egy kis manólányt :)
A recepthez annyi: rumaromával is finom. Gyerekeknek kávéba mártogatás nélkül is finom (esetleg tejbe lehet áztatni, hogy hamarabb puhuljon). A kávéba csak nagyon gyorsan mártsd bele, ne áztasd! Egy része így nekünk meglehetősen erős lett :D De nincs az az erősségű Tiramisú, ami gátolna egy kisgyermekes szülőt az alvásban ;)
Képre való természetesen nem maradt, gyorsan elfogyott. :)

A következő kihívás:

Tudj le egy mumust! Most!

Hát, ezt sem ma húztam (vagyis Rebus húzta nekem), majdnem egy hétbe telt eljutni a most-ig :D Végül lemostam Rebus két bepenészedett állatkáját. További fürdőjátékok még várnak a sorukra...
És hamarosan jön a következő kihívás!

2017. október 17., kedd

Zöldborsó krémfőzelék

Ez is egy példa arra, hogy a bakikból hogy lehet klassz dolgokat kihozni.
Kezdjük ott, hogy el akartunk menni vásárolni. Már a menüterv, bevásárlólista is megvolt, de a nagylány nem volt hajlandó felöltözni. Végül ráerőszakoltam a ruhát, de a Kedves kijelentette, hogy így nem megy vele sehova (érthető, nem hiányzik senkinek egy boltban hisztisen fetrengő két éves). Oké, akkor mi legyen a kaja? Borsófőzelék! Gyors, egyszerű, finom. Még van maradék grillhús is előző napról, meg nyers hús, feltét is lesz (ha nem elég, tükörtojással kiegészíthető).

Közben persze a pici megéhezett, tenni-venni kellett. Megkóstoltam a borsót, úgy éreztem, még picit puhulnia kell. Mire legközelebb odajutottam, tök kemény volt. Nem értettem. Hagytam neki még időt. És még. Aztán elgondolkodtam... ez azért van, mert előre beletettem a cukrot? De nem. Így írja a recept, így csináltam mindig. Odafordultam a férjhez: Az lehet, hogy a borsó visszakeményedik? Válasz: Ó, igen. Ezért utálja a borsót. Ha kevés ideig főzöd, kemény, ha pont elég ideig, isteni puha, de ha túlfőzöd, akkor megint rémes az állaga. (Mint a marhahús...) Ilyen még sosem fordult elő velem. Akkor mi legyen? A vacsoraidő már a nyakunkon, éhes és nyűgös vagyok.
Pürésítsünk! És pürésítettünk. Minden az eredeti recept szerint ment, csak össze lett turmixolva.

Azt kell mondjam, igazán finom lett. A színe pedig üde világoszöld (ha nem felejtem el, lefotózom ma a maradékot, tegnap gyorsan befaltuk). A pörkölt szerencsére jól sikerült, meg az előző napi grillhús is, így nagyon ízletes vacsoránk kerekedett. Már szinte meg is bocsátottam a tegnapi hisztit...

Frissítés. És íme a fotó (bár a színével nem vagyok elégedett...):


2017. október 15., vasárnap

Szőlős kenyér - Dolce Vita recept tesztelése

Tesóméktól kértem kölcsön a Dolce Vita szakácskönyvet, amibe beleszerettem! Vissza kellett most már adjam, és rájöttem, nekem ez kell! Repült is a kívánságlistámra. De előtte még gyorsan elkészítettem a szőlős kenyeret belőle, ha már itt az ősz és Anyáék kertje tele van jó kis othelló szőlővel. Persze a recept szerint borszőlő kellene, és ez nem igazán az, de sebaj.
A recept benne van a könyvben, nem célom, hogy kimásolgassam őket, inkább vegyétek meg Ti is! :) (vagy kölcsönözzétek ki a könyvtárból, kérjétek kölcsön kedves ismerősöktől)
De a tapasztalatot megosztom.




A tésztát kenyérsütőgép dagasztó programjával csodálatosan meg lehet csinálni. A nyújtásnál a recept 1,5-2 centit ír. Vagy az én szemmértékem rossz, vagy az írónőjé, mindenesetre utólag azt mondom, hogy ez vastag. Inkább 0,5-1 centis legyen az a tészta. Nagyjából akkora legyen az alap, mint egy nagy (azaz nekem normál) tortaforma. Én kisebb tepsibe tettem, és rettenetesen kikelt, nehezen sült át... Mondjuk sajnos valószínűleg alacsonyabbra is raktam a hőfokot (a sütő takarításánál a hőfok le lett törölve a tekerentyű körül, így csak kb. lőjük be), amin sütés közben módosítottam. De így 20 perc helyett úgy 50 percig sült.
Ízre egyébként nagyon klassz (én még fahéjat is szórtam a közepére), a szőlő ízre isteni, csak a magjai kissé zavaróak. Ami nyersen nekem fel sem tűnik, az sülve már óriási magnak tűnik. Mondjuk nővérem szerint csak el kell ropogtatni, és akkor plusz izgalmat ad a sütinek/kenyérnek (mindenki döntse el, minek tekinti).
A bor helyett (próbáltam egy Sauvignon Blanc-nal) én a kakaót jobban ajánlom hozzá kísérőnek, így tízóraira, uzsonnára ideális.

Összességében megtartom a receptet, de kipróbálom majd magnélküli szőlővel, esetleg más gyümölccsel is.
Gyerekkel remekül lehet együtt szórni/nyomogatni a szőlőszemeket.

2017. október 2., hétfő

Könnyű pulykafeltét

Volt egy csokor csodaszép petrezselymünk, amiből petrezselymes krumplit terveztem készíteni. (A petrezselymes krumplit mindig így készítem, imádom.) Ehhez kellett valami feltétet kitaláljak. Pulykamellfilé volt itthon, így abból alkottam. Olyan finom lett, gondoltam, leírom. Bár tényleg nagyon egyszerű.

Hozzávalók (3-4 főre):
  • 450 g pulykamellfilé
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 nagy gerezd fokhagyma
  • Kevés vaj (~1 ek)
  • Só
  • Őrölt fekete bors
  • Őrölt rozmaring
  • Kakukkfű (szárított)
  • Kevés víz (kb. fél dl)
A pulykamellfilét és a vörös hagymát kockákra vágjuk (a hagymát azért apróbbra, mint a pulykamellfilét, és előtte persze megpucoljuk :) ). A fokhagymákat megpucoljuk.
Egy lábasba beletesszük a vajat, megolvasztjuk, rádobjuk a vöröshagymát és kicsit megpirítjuk. Ezután hozzáadjuk a pulykát, és azt is pirítgatjuk, kevergetjük, amíg ki nem fehéredik mindenhol. Ezután sózzuk (egy nagyobb csipet), borsozzuk, és teszünk hozzá egy leheletnyi rozmaringot és kakukkfüvet is. Tényleg keveset. Fokhagymanyomóval belenyomjuk a fokhagymákat is, összekeverjük, egy ici-pici vizet teszünk alá, épp csak annyit, hogy oda ne égjen, majd lefedjük, és kis lángon kb. 45 percig pároljuk. Ha megpuhult a hús, akkor fedő nélkül nagy lángon pirítunk még egyet rajta, és kész is.
Mi petrezselymes krumplival és salátával ettük. Olyan finom lett, hogy fotózásra már nem maradt idő, el is fogyott.
Jó lehet még rizzsel, sült vagy steak burgonyával, de akár valamilyen főzelékkel is.

Jó étvágyat!

2017. augusztus 14., hétfő

Szilvalekvár és szilvadzsem

Az egyik kedvencem a szilvalekvár, szigorúan veresszilvából. Mivel ezt piacon nem lehet kapni (nem értem, miért, a legfinomabb szilva nyersem és lekvárként is), ezért mindig Anyáék fáitól függünk. Szerencsére idén szépen termettek és sikerült befőzzek (és még fogok is).

Anyáék dzsemet szoktak elrakni, csak dzsemfix nélkül, azaz az eredmény így egy folyós, darabos isteni szilvadzsem. (De mi mégis mindig lekvárnak hívtuk, csak felnőttként olvastam utána a különbségnek.)




Idén viszont úgy döntöttem, sűrűre főzöm a lekvárokat, hogy tényleg lekvárok legyenek. A szilvát a következőképpen tettem el:


A gyümölcsöket szűrőben alaposan átmostam, majd kimagoztam, a kérdőjeles egyedeket megettem/kidobtam. Ezután 20% cukrot adtam hozzá, majd betettem a hűtőbe. Két gyerekkel és egy háztartással csak úgy van időm befőzni, ha két részletben csinálom.
Másnap felraktam főni. Kb. 3/4 óra alatt elég sűrűre főtt (közben ne felejtsük el kavargatni, le ne égjen!), ekkor botmixerrel összeturmixoltam, majd újabb negyed óráig főztem még, végül késznek nyilvánítottam. A gázt nem zártam el, rotyogás közben szépen üvegekbe mertem (ezek csak simán el voltak mosva, nem sterilizáltam őket, a meleg megtette helyettem), rátekertem a kupakjukat, majd pár percre fejreállítottam őket. Estére konyharuhába bugyoláltam az üvegeket, másnap pedig betettem a helyükre.

Magozottan durván 1300 g volt a szilva, ehhez ment 260 g cukor, és ebből lett két kb. 4 decis üvegnyi lekvár, meg egy picike (1,5 dl lehet). A picit Rebus kérésére felbontottuk és megkóstoltuk. A lekvár palacsintáért kiáltott, így másnap sütöttünk is hozzá palacsintát. Isteni lett, és az állaga tökéletes! Nem folyik, de nem is késsel kell vágni, majd trancsírozni (mint a bolti, dzsemfixeset), egyszerűen csak szét kell kenni. Nyamm.
Fotón talán annyira nem látszik a különbség,
de ez a hígabb verzió.
A bejegyzés posztolása előtt, tegnapelőtt még gyorsan tettem el lekvárt, azaz végül folyós dzsemet. Tegnapelőtt-előtt becukroztam a szilvákat, így tegnapelőtt már meg kellett őket főzni. Este volt már, én meg szívem szerint mentem volna már aludni, de féltem, ha még egy napot állnak, tönkremennek. Így ittam egy gyömbérteát és nekiálltam. Eszembe jutott, hogy még egy ponton meg lehetne szakítani a lekvárkészítést: ha csak felfőzném, még itt tudnám hagyni, és másnap folytatni... Akkor nem romlana meg. De nem akartam ennyire elnyújtani már. Viszont egy órát pepecselni sem akartam vele. Úgyhogy készítettem egy hígabb, darabos verziót. Ízre az is tökéletes, és pudingos édességekbe pedig isteni! (Jobb is, mint lekvár testvére.) Ha ilyet szeretnénk készíteni, akkor annyi a dolgunk, hogy a becukrozott gyümölcsöket felforraljuk, majd kb. 20-25 percig rotyogtatjuk (közben kavargatjuk persze, hogy ne égjen le), amíg nem "húz" az alja. Ezt lehet érezni, tényleg. Ezután üvegekbe töltjük, fejreállítjuk őket, majd bebugyolálva mehetnek ők is egy lábasba mondjuk, másnap pedig a helyükre.

Megjegyzés: A befőzéshez érdemes benevezni egy széles szájú befőző tölcsérre (itt megnézheted, milyen az), aminek a csövén átfér a lekvár. Tölcsér nélkül csúnya égési sérüléseket lehet szerezni.

2017. július 18., kedd

Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"



És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)


Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

2017. május 21., vasárnap

A sütés-főzés új távlatai

Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.

Panna cotta

Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.
Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:






  • 2,5-3 dl tejszín
  • 1,5 dl tej
  • 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
  • 2 púpos ek cukor
  • 2,5 lap zselatin
A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).

Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.
Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.
Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.


A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.

2015. november 23., hétfő

Kreatív kedd #62

Készítsünk szendvicset!

A szendvics nekem általában kenyér/zsömle + vaj + valamilyen felvágott + trappista sajtból áll, esetleg még zöldség. Ezt nagyon hamar meg lehet unni. Szombaton (ha már úgyis sikerült kialudnom magam), próbáltam kreatív lenni, és sajttal töltött bundás kenyeret készíteni. Ami tök jól hangzik (szerintem), de nem lett olyan jó, mint szerettem volna.




Az egész ötlet onnan indult, hogy a My Name is Mina-t olvasom, amiben french toastot, azaz francia pirítóst reggeliznek egy nap Mináék. Rákerestem, mi az, és ezt találtam (többek között), ezt pedig összemixeltem a többi francia pirítós recepttel (ami lényegében bundás kenyér), és így jött a sajttal töltött bundás kenyér ötlete (felvágottunk nem is volt itthon, és nem is akartam enni). Tehát, kísérletképpen, egy tojást egy kevés tejjel és sóval felvertem, majd beizzítottam a melegszendvicssütőt. A kenyereket vékonyan megkentem vajjal, az alsó szeletek külső felét bemártottam a tojásba, majd beraktam a sütőbe, rá a sajt (reszelve), majd a felső kenyérszeletek tetejét is tojásba mártottam és ráborítottam a párjára, a sütőt pedig rácsuktam. Megsült, elkészült, gyönyörű lett. De ízetlen vacak. Nem volt elég sós, kevés és ízetlen volt a sajt, és szerintem a tojást sem kellett volna ennyire felhígítanom, legalább annak lett volna íze. De nem rossz az ötlet, nem szeretném feladni. Tipp: Vaj helyett sajtkrém, trappista sajt helyett/mellé valamilyen más sajt is, és sokkal több!, illetve fűszerek. A tojásos körítést a férjem el is hagyná, inkább vajat tenne alá. És persze mehet bele valamilyen felvágott is, bár én most azt nem kívánom.

Hétfőn folytattam a szendvics-kísérletet, így a bejegyzést is folytatom. A Kedvesnek húsos, magamnak húsmentes változatot készítettem. Vaj helyett natúr sajtkrém, rá egy kevés oregánó és őrölt fekete bors, majd paprikás szalámi és nagylyukú sajt. A sütő alját megvajaztam, rátettem a szendvicset, és a szendvics tetejét is megvajaztam. A Kedves ezt már dicsérte :) Az enyémben nem volt paprikás szalámi, és nagylyukú mellett trappista sajt is került bele - ezúttal nem reszelve, hanem (vastagon) szeletelve. Többször kellene fűszereket használnom. Finom lett, elégedett vagyok vele. Kinézetre kb. olyan, mint a tojásos testvére.

A szendvics annyira kreatív dolog lehet, merjünk kísérletezni!


Nektek milyen a kedvenc szendvicsetek?

2015. november 17., kedd

Kreatív kedd #61

Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!



A lányom már jó ízűen eszi a sütőtököt és az almát (hát még a sütőtökös almát!), az almás zabkása is egész jól csúszik neki, a banánt sajnos a pocakja még nem bírja, pedig azt is szeretné, és az őszibarackot is, de abból elfogyott már, amit lefagyasztottunk neki szeptemberben. Ellenben elsírja magát a botmixer hangjától, úgyhogy csakis villával való nyomkodás és reszelés jöhet szóba. A maradékot pedig én eszem meg - persze. Rájöttem, hogy a bébiétel finom! A sütőtökös-alma tényleg nagyon finom! Végül magamnak is készítettem finomságot, sütőtökös-(nem almás)banános pépet, egy kis tejjel, fahéjjal és mézzel, így lett sütőtökös-banános turmix, turmixolás nélkül. Nyami.
Ma pedig meggondoltam magam a tegnapi elhatározással kapcsolatban, mert ma nekiestem annak a saroknak a nappaliban, de elég reménytelen, amíg nincs meg a polcrendszer... Csak pakolászom innen oda, onnan ide, pár dolog elkerült a helyére, meg kicsit kompaktabb a pakk, de nem túl látványos. Úgyhogy nővérem javaslatára szobáról szobára fogok haladni, azokkal, amikkel lehet, és a nappalinak az a csücske lesz a kupi-csücsök, a többi pedig szép rendben lesz. A hálószobánk már elég jól áll, csak fel kell rakni a falvédőt és az éjjeliszekrény polcomat, aztán jöhet a gyerekszoba, és az ott tárolt cuccokat meg átpakolászom és aminek nincs helye, az majd jön a nappaliba, a kupi-csücsökbe.



És Ti mit kreatívkodtatok, vagy mit terveztek?

2014. október 26., vasárnap

Hosszú hétvége

Hát nem igazán ez volt a terv a hosszú hétvégére... Nagyon vártuk már, hogy pihenjünk egy kicsit, ide-oda menjünk. Volt a tervben Libegő, BKV Múzeum meg reggeli a Butter Brothers-nél. Aztán úgy alakult, hogy szépen lebetegedtünk. Én már kedd este, a Kedves szerdán követett. Meg rusnya idő lett, és a Butter Brothers is bezárt a hosszú hétvégére. Nem mentünk mi nagyon sehová. Mára sikerült nekem meggyógyulnom, a Kedves még küzd.

De megérkezett a mosogatógépünk! Most már nekünk is van! :) Tíz terítékes Indesit DSG 051 EU. Így alig marad, amit kézzel kellene elmosogatni, arra pedig nagyobb a motiváció is - hiszen ha már a gép megcsinálja helyettem a nagyját, annyit már igazán megtehetek, hogy azt a pár fakanalat vagy nagyobb edényt elmosom. A lakást is átrendeztük emiatt egy kicsit, egyre otthonosabb és otthonosabb :) (így 2,5 év után) Végre egy csomó takarítós melót is megcsináltunk, az edényeket meg felcsavarozta a konyhába a Kedves, így a szekrényben is több a helyünk :)
Szóval csodálatos dolog a mosogatógép! Annyi munkát levett a vállunkról! És nagyon szépen mosogat :)

A betegség miatt napokig pirítós, főtt krumpli és répa, illetve rizs volt a menü, olyan jól esett az első rendes kaját enni utána. Finom, fűszeres, sült virsli... De a paradicsomos krumpli saját receptje is kialakult :) Mivel lustaságból fejből készítettem.

  • 1 kg krumpli
  • 500 g sűrített paradicsom
  • 4-5 ek liszt
  • olaj
  • só, bors, cukor, pirospaprika, kömény

A krumplit minimál sós vízben feltenni főni (épp, hogy ellepje), egy másik edényben kb. 4-5 ek lisztből rántást készíteni, ráönteni a paradicsomot, nagyon kevés vízzel kiöblögetni a dobozt és azt is belerakni, majd felfőzni. Amikor felfőtt a paradicsom, elzárjuk. Mihelyst a krumpli is megpuhult, hozzáöntjük a paradicsomos rántást, befűszerezzük, felfőzzük és kóstolgatjuk, ha kell még, fűszerezzük. Nehéz eldönteni, sót vagy cukrot tenne még bele az ember, és a köményt eddig annyira nem ismertem, de jót tesz neki, tetszik az íze. :) Így jobban tetszik amúgy (mint az eredeti recept), mert a krumplit nyugodtan lehet főni hagyni, nem kell félni, hogy a paradicsom miatt odaragad-sül az edény aljához, mivel az külön edényben készül. A hagyma továbbra sem hiányzik :) Ez így jó, ahogy van. Bár tudom, a fűszerezés nem túl egzakt, de hát már nem mérem ki... Mindenből egy kicsit.

Szerencsére nekem jön még őszi szünet is a hosszú hétvége után, ami alatt ugyan a legtöbb délután dolgozni fogok, de azért lesz időm bőséggel pihenni is - most már egészségesen (kopp-kopp). Vannak tervek is, azokról majd a holnapi Hajrá hétfőben írok.
Jaj, és ne felejtsétek átállítani az óráitokat, amik nem álltak át maguktól! Nyertünk egy órát! :)


Nektek hogy telt a hosszú hétvége?

2014. október 7., kedd

Kreatív kedd #51


Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Kreatív kedd napi program:


  • Romantikus reggeli: Frissen vett péksüti és kakaó elfogyasztása a Duna parton
  • Kiscsoportos szeminárium (a 6 főből 2 vett részt + tanár)
  • Gyakorlat
  • Első egyéni szupervízióm, kicsit sietve, mert szegény szupervízorom fogorvoshoz kényszerült menni
  • Hazafelé balra menni jobb helyett
  • Meglepni magam 3 könyvvel - gyűlik a sorozat, Európa, Inka és Magyar mítoszok és legendák :)
  • Paradicsomos krumplit főzni életemben először, desszertnek pedig mákos gubáááát ♥
  • A recepten kicsit módosítani - 1-1,5 kg krumpli + 500 g sűrített paradicsom + víz, amennyi kellett, hogy ellepje + só, cukor, kömény + sima rántás (nem volt itthon vörös hagyma)



És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. szeptember 16., kedd

Kreatív kedd #48

Az a jobb oldali is teli volt egyszer... meg egy kicsi a fazékban is maradt
Mi az a Kreatív kedd?
A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

Még talán épp időben mutatom be a paradicsombefőzős és körtéspités receptjeimet, nem csúsztam ki a szezonból. Mindegyiket először készítettem életemben, de meglehetősen elégedett voltam/vagyok a végeredménnyel :)

Paradicsomszósz télire (pizzára, tésztára)

Hozzávalók:
  • ~ 3 kg paradicsom (nekem 3300 g volt)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 fej vöröshagyma
  • friss bazsalikom és lestyán (összesen kb. egy marék)
  • szárított oregánó, kakukkfű (és talán majoranna és rozmaring? nem emlékszem)
  • só
  • olíva olaj
Elkészítés:

A paradicsomokat megmossuk, feldaraboljuk (mérettől függően kettőbe-négybe vágjuk), a vöröshagymát megpucoljuk, karikákra vágjuk, a fokhagymákat megpucoljuk (nem kell összedarabolni). A vörös- és fokhagymát megpirítjuk olíva olajon, majd rádobjuk a paradicsomot és a fűszereket és botmixerrel összeturmixoljuk. Utána pedig hagyjuk főni (nem kell lefedni). Forrástól számítva min. 1,5 óra ajánlott neki. Ennél több időm nem is volt, de ezt meghagytam neki. Közben az üvegeket fertőtlenítettem és jól leégettem magam.

Első befőzésem, úgyhogy biztosra mentem: az üvegeket és a kupakokat is ecetes vízben forraltam 10-15 percig, majd alkohollal lefertőtlenített csipesszel valahogy kiszerencsétlenkedtem őket (itt volt a forrázás) és egy tiszta konyharuhára borítottam őket fejjel lefelé. A másfél óra után merőkanállal beletöltögettem a paradicsomot az üvegekbe - második forrázás. Igyekeztem teli, de nem túl teli tölteni őket és jól lezárni. Kicsit lemosogattam az üvegek oldalát, majd jó alaposan bebugyoláltam és másnapig hagytam őket állni (ezt hívják száraz dunsztnak). Jó dolog, ha van egy hűtő ládánk, vagy egyéb ládánk, esetleg nagyobb fazekunk, amibe belerakhatjuk őket. Én 3 üveget egy nagyobb lábasba raktam, a másik szólóban volt bebugyolálva.

Másnap délután (kb. 24 óra állás után) kibontottam őket és megnyomogattam a tetejüket: ha homorú és nem lehet benyomni, akkor jó! Sajnos az egyiket nem sikerült jól lezárnom, azt be lehetett nyomni, így az a hűtőbe ment, a többi a kamrapolcra. Hazajöttünk a nyaralásból és készült a hűtős változatból pizza. Finom volt :) Már újat is bontottam és tésztához is készült belőle szósz (szintén finom). Jövőre talán többet is befőzök. Elsőre hígnak tűnt, de szerintem tökéletes az állaga pizzára is, tésztára is.

Tipp: Kevés olíva olajat lehet még tenni a tetejére lezárás előtt, akkor még kevesebb az esélye, hogy megromoljon. Nekem eddig semmi bajom nincs vele, hűtőben is jól bírja és a kamra polcon is.
Másik tipp: Széles szájú tölcsér az üvegekbe töltéshez, hogy ne égessük meg magunkat.


Körtés pite


Mindenféle receptet nézegettem a neten, aztán összeollóztam a saját változatomat. Valahogy így nézett ki:


Hozzávalók:
  • 30 dkg liszt
  • 2 ek tejföl
  • 15 dkg vaj + olaj
  • 2 tojás
  • só

  • ~ 1 kg körte (fene tudja, le kellett darabolni a csúnya részeket)
  • fél csomag tejszín ízű pudingpor
  • 1 ek barna cukor

A lisztet, tojást, vajat, olajat és a sót összegyúrtam, aztán sehogy sem akart egyben maradni, ezért tejfölt raktam hozzá, így már egész jó lett. Ezután beraktam a hűtőbe és nekiálltam a körtéknek. Összedaraboltam őket kockákra, hozzáadtam a pudingport, cukrot és összekutyultam. Jó puha volt a körte, meg is törögettem kicsit kézzel, így egészen összeállt. A tésztát aztán ketté vágtam (nem pontosan félbe, az egyik kicsit nagyobb lett). Kinyújtottam a nagyobb felét - amennyire tudtam - és beleraktam a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ment rá a körte. A tészta második felét is kinyújtottam és csíkokra vágtam, azzal fedtem be a pitét. Előmelegített sütőben kb. 150 fokon sütöttem úgy 40-50 percig (nagyon aggódtam érte). Isteni lett :) De a receptek elég érdekesek. Kevés liszttel dolgoznak, van, amelyik tejföl nélkül. Az hogy áll össze és hogy tudnak egy tepsit vele kibélelni? Nekem ezzel is alig sikerült, de pereme már nem lett. Szóval legközelebb 40 dkg liszt és marad a tejföl. Amúgy tetszett ez a töltelék, hogy ilyen egyszerű. Puha volt már nagyon a körte, nem tudtam volna lereszelni, de így is tökéletes lett. Főzni se főztem (bár a Kedves szerint kellett volna, túl leves volt így, nekem pont ez tetszett). Sajnos még fotózás előtt elfogyott. :) Ebből még talán idén is készül.

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

2014. június 14., szombat

A legfinomabb lángosom

  Végre megtaláltam a tökéletes lángosreceptet! Próbálkoztam már krumplissal is, de az csak bonyolultabb és időigényesebb volt, finomabb és puhább nem. Úgy tűnik, a lelke a tejföl, a tej, a kellő mennyiségű élesztő, az alapos dagasztás (végre nem spóroltam le), és a ráérős kelesztés (fél óra helyett inkább egy órát ajánlok). Még másnap is igen finom volt! Mi csak simán sóval és tejföllel ettük (meg egy kis salátával), fél kg-ból csináltuk, éppen hogy tudtunk belőle kétszer enni. Isteni!

2014. április 28., hétfő

Hajrá hétfő #32

Banános zabkása
Almás zabkása
És az elmúlt hetet is sikeresen végigcsináltam! Nem ittam sem alkoholt (na jó, de, 3 korty sört), sem kávét, nem ettem cukrot (csak amennyi a kelt tésztákban van, illetve tartárban, de még fagyiból is sikerült cukormenteset ennem!), sem húst és ez nem is okozott komolyabb gondot. Reggelire kipróbáltam a nővéremék által ajánlott zab(pehely)kását, bár az ő receptjüket végül nem írtam le (aztán később publikálták), így a netről összeszedegetett receptek alapján alkottam egy sajátot.

Hozzávalók (1 főre):
  • 2 dl tej
  • kevés fahéj
  • negyed bögre zabpehely (egy standard 2,5 decis bögréből)
  • 1 banán vagy fél nagy alma (az enyém golden volt)
  • dió, mazsola, méz ízlés szerint
Elkészítés:
A tejet a fahéjjal felrakjuk főni, mihelyst felforrt, beleöntjük a zabpelyhet és folyamatos kevergetéssel (!) pár percig főzzük (minimum lángon), majd hozzáadjuk a gyümölcsöt (banánt karikára, almás kis kockákra vágva), és azzal együtt is pár percig még főzzük, összesen kb. 5 percig, amíg kellemesen besűrűsödik (tejbegríz állagúra). Ha úgy érezzük, önthetünk még hozzá zabpelyhet/tejet (és ha úgy érezzük, akkor a gyümölcsöket már a zabpehellyel együtt is beletölthetjük, pl. az almának több idő kell a puhuláshoz). Ezt egy tálkába kitöltjük, diót és mazsolát szórunk a tetejére, és némi hűlés után (de még melegen) fogyasztjuk. Az almás változathoz raktam mézet is (már a tálkában volt akkor a kása, tehát nem főztem a mézet), illetve a fél almából pár kockát meghagytam nyersen és azt is a tetejére raktam. Egyébként nyugodtan kísérletezzünk más gyümölcsökkel is, vegyesen is készíthetjük, vagy lehet, hogy az egyiket főzzük, a másikat nyersen rakjuk rá. Dió helyett mandula, meg akár el is hagyhatjuk ezeket a "díszítő elemeket". Nagyon gyors, egyszerű és laktató étel. A banános változat mézet sem igényel (de persze azzal is finom lehet). Nagyon megszerettem.

Emellett levezényeltem egy filmklubot (jöttek új emberek, tök jó! és a krízishelyzetet is megoldottuk), voltam közgyűlésen, KÖRBE-n és biciklitúrán is, ahol leégett a vállam, hosszú-hosszú idő után frizbiztem (nem is emlékszem, frizbiztem-e egyáltalán, olyan lyukas kezű gyerek voltam), nagyon jó volt.

A hétre a következők vannak: 2 beadandót leadni (az egyiket ma megtettem), másikat befejezni, kutatási témát kitalálni (szerintem múzeumpedagógia lesz), kedden ismét filmklubot tartani és pihenni!

SZERK. (2014. X. 3.): Körtével és barackkal is finom, mazsola és magvak nem baj, ha nincs otthon hozzá. És már inkább 2,5 dl tejjel, harmad/fél bögre zabpehellyel és egy egész almával dolgozom :)

Nektek mihez kell hajrázni?

2014. április 22., kedd

Kreatív kedd #33


  Amikor kevés a szabadidőm, akkor leginkább csak a sütés-főzésben tudok kreatívkodni - mert hát enni mindig kell.
  A hétvégi receptgyűjtögetésemből ugyan még egyet sem próbáltam ki, de ihletet merítettem. A brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel receptből ihletődve lett egy paradicsomleves, és csináltam háromszögeket. Kissé gyors megoldást választottam, így kevésbé kreatív, mint lehetne, de azért így sem rossz... Vettem leveles tésztát, meg fűszeres sajtkrémet, és tádá. Lett fűszeres háromszögem. Édeset is készítettem. Cukormenteset úgy, hogy egy banánt villával összenyomkodtam, egy tk mézet, meg egy kevés fahéjat hozzákevertem és azt kentem a tésztába (a méz akár el is hagyható szerintem, tud a banán elég édes lenni). Cukrosnak pedig végre felhasználtam egy régóta várakozó szilvalekvárt, remélem, a Kedves megeszi.
  Persze az első adag gyönyörűen szétnyílt és kifolyt, és addigra már az összes többit is megcsináltam (nem tudtam formát változtatni). A csomagoláson ír buktát, de szerintem a szövegíró sosem próbálta még ezt ki. A buktaforma nem működik. Úgyhogy a sütőpapírt nem tudtam újrahasznosítani. Annyit tudtam tenni a következő adag érdekében, hogy jól összenyomkodtam a két réteget, megy egy-egy csücsöknél fel is hajtottam. A módszer bevált (meg gondolom a bolti krém sűrűbb is volt a házi szószoknál), volt olyan, ami egyáltalán nem nyílt ki.
  A paradicsomlevessel annyit kreatívkodtam, hogy két adag készült belőle, egy cukros (hagyományos) és egy cukormentes. Megcsináltam a rántás, felfőztem csak sóval a paradicsomot, külön a tésztát, aztán amikor a tészta megfőtt, leöntöttem róla a vizet, hozzá a paradicsomhoz, és ezután kettévettem. Az egyikbe cukrot, a másikba steviát tettem. Illetve ha már nem lesz tűzforró, akkor talán méz is kerül bele (forrón csak tönkremegy a sok hasznos anyag benne).
  Hát ezt csináltam én ma :)


Az első sütésből a szétnyílt banános
A második sütés tökéletesen zárt fűszeres háromszöge


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?


(és rájöttem, hogy a bejegyzés írásakor be tudom állítani, hogy milyen betűtípus legyen, így olvasható lesz, viszont a fejlécbe sem zavar bele - reakció egy molyos diskurzusra)

Hajrá hétfő kedd #31

A Mai-Tai sörbet :)
Szép keddet Mindenkinek!

  Úgy döntöttem, a húsvét hétfőt pihenéssel (és a beadandóm feltöltésével) töltöm, időzíteni sem időzítettem előre bejegyzést, úgyhogy a hét eleji löketet ma kapjátok meg.
  A hétvégén remélem, jót pihentetek, finomakat ettetek. Nekem szerencsére a beadandó mellett is sikerült pihennem, kint lennem a kertben, olvasgatnom - és persze finomakat ennem.
  Apa szólt, hogy lehet a receptes könyvek között válogatni, mert ők nem nagyon használják ezeket. Könyveket nem akartam most hazahozni (nem nagyon van hely), de azért lapozgattam őket és fényképeztem is be egy adag receptet. Kis pihenés után úrrá tudtam lenni a szénhidrát-vágyamon és fejben is rá tudtam állni a könnyedebb, tavasziasabb ételekre. Meg a nyáriakra - várom már nagyon a sok finom gyümölcsöt!
  Húsvét előtt nem tartottam semmilyen böjtöt, de úgy döntöttem, ezen a megrövidült héten (a mai nappal kezdve) nem iszom alkoholt, nem eszem cukrot (max. annyit, amennyi az élesztős kenyérben, tésztában van) és húst. Viszont iszom sok gyógyteát (ma épp csalánt).
  Olvastam sok reformétrendes-életmódos könyvet, nekem ezek olyanok, mint a magazinok. Ihletet, inspirációt és lendületet adnak. Az egyikben még olyat is olvastam, hogy az embernek (minimum) 120 évig el kéne élnie szellemi- és fizikai jólétben, mert az emlősök átlag 6x annyi ideig élnek, mint amennyi időbe telik nekik kifejlődni. Az ember pedig 22, de akár 25 éves koráig is nő és fejlődik. De ha csak hússzal számolunk, az is már 6x20, azaz 120. Csak helyesen kellene élnünk (táplálkozás, mozgás, lelki harmónia...). Hát igyekszem megtenni a tőlem telhetőt :)

  Ilyen ötleteket gyűjtöttem:
Desszertek: Almafánk, Narancsos-mandulás finomság, Banánjoghurt, Földiszedres sütemény, Sárgabarackos sütemény csokoládémázzal, Különleges sárgabarackos túrótorta, Zabpelyhes túrópuding, Fekete áfonyás palacsinta
Levesek: Hideg, tejszínes uborkaleves, Brokkoli krémleves fűszeres háromszögekkel,  Dinnye-uborka leves
Italok: Spanyol éjszaka (koktél), Mai-Tai sörbet, Jeges dinnye
Télire eltevősök: Lecsó, Almadzsem, Vegyes gyümölcsbefőtt, Meggybefőtt, Körtebefőtt
Főételek: Zabpehelykenyér, Csalános müzli, Tésztasaláta, Valamilyen töltött paprika (a neve lemaradt a fotóról), Töltött burgonya, Rizssaláta borsóval és sonkával, Nyári rizssaláta, Gyümölcsös sonkasaláta
Krémek: Zöldkrém

  A héten vár rám még egy beadandó, 24-ei határidővel, holnap életem első, általam vezetett filmklubja, csütörtökön környezetpszichós program, aztán Kortárs közgyűlés (ahol beszámolhatok a Sütivásár sikeréről), pénteken a szokásos munka, szombaton csoportfoglalkozás, vasárnap pedig szentendrei tekerés - remélem, szép időnk lesz! :) Úgyhogy ismét egy nem túl szellős hét. Mindeközben cukor-, alkohol és húsmentes napok. Hajrá!


Nektek mihez kell hajrázni?

(Kép innen.)

2014. április 17., csütörtök

Zöldbabfőzelék (zöldségfasírttal)

(Igen, a mosogatónál nagyon jók a fények...)
  El sem hiszem, hogy ezt a receptet még nem tettem közzé. Pedig ezt főztem először úgy együtt anyával. Na sebaj, jobb későn, mint soha.

Hozzávalók a babhoz:

~ 900 g zöldbab
- 1 fej vöröshagyma
- olaj (vagy egyéb zsiradék)
- tejföl (kb. 2 nagy ek)
~ 5-6 ek liszt
- só
- édes pirospaprika
- ecet
- cukor

Elkészítés:

  A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és kevés olajon megpirítjuk. Rárakjuk a babot (ha fagyasztott, én nem csinálok vele semmit, ha friss, akkor megmossuk, levágjuk a végét és "méretre vágjuk"), sót és pirospaprikát rakunk még rá, felöntjük egy kevés vízzel (tényleg kevés! különben leves lesz), lefedjük és kis lángon puhára főzzük.
  Közben olajon a lisztet megpirítjuk, hozzáadjuk a tejfölt és csomómentesre keverjük, ezután elzárjuk alatta a gázt.
  Amint a bab felfőtt, a rántáshoz (lsd. pirított liszt + tejföl) 1-2 ek forró levet teszünk a babról, azzal csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a babhoz, elkeverjük, egyet ruttyantunk rajta, ha kell, még sózzuk, illetve most adjuk hozzá az ecetet és a cukrot, elkeverjük, majd elzárjuk. Ecetből először mindig kanálra tegyünk, nehogy véletlenül meglóduljon, nagyon el tudja rontani az ételt (tapasztalat). Egész picivel indítsunk és kóstolgassuk. Cukorból is csak kevés kell, kb. 1 tk.

A zöldségfasírt receptjét pedig itt találjátok.

Jó étvágyat!

2014. március 31., hétfő

Kreatív kedd #30 - Hamburgerbuci teljes kiőrlésű tönkölylisztből


  Hamburgerre vágytam, de nem akartam bolti bucit hozzá, hát kerestem receptet és találtam is. Az itthoni összetevők alapján kicsit módosítottam, bemutatom az én verziómat.

Hozzávalók (4 bucira):

  • 500 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt (nem múlik a tönkölyliszt-szerelem)
  • 1 ek olívaolaj
  • 1,5 dl tej
  • kevés nádcukor
  • 2 dkg nyers élesztő
  • kb. 130 g kefír
  • kb. 3/4 tojás (még egy sajtos rúd megkenéséből maradt) + tojás a kenéshez
  • só
  • szezámmag


Elkészítés:

  A tejbe belerakjuk a cukrot (egy nagyobb csipet), mikróban meglangyosítjuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk (azaz megvárjuk, amíg elkezd puffadni az egész). Közben egy nagy tálban a tönkölylisztet a sóval összekeverjük, majd hozzáadjuk a maradék tojást - tök boldog voltam, hogy felhasználhattam a maradék tojást, aztán a kenésnél rájöttem, hogy nem voltam olyan ügyes, mert megint termeltem ezzel maradék tojást. Sebaj, ez legalább frissebb. Szóval hozzáadjuk a tojást, az olívaolajat és a kefírt (egy kis doboz kefírt adtam hozzá, mínusz 1-2 kisebb evőkanál, amennyit beleettem). Majd hozzáadjuk az élesztőt is és összegyúrjuk az egészet. Nekem pont jó lett így a tészta, de minden liszt más, a maradék tojás meg nem túl egzakt mértékegység (amúgy sem minden tojás ugyanakkora), úgyhogy lehet, hogy valakinek kell majd kis lisztet vagy kis folyadékot még hozzáadni. Kicsit dagasztgatjuk, aztán lefedjük és egy órát hagyjuk pihenni. A sütőt előmelegítjük 180°-ra és miután a tésztánk szépen megkelt, négybe vágjuk, bucikat formázunk belőle - lapított kőszerűt, úgyis meg fog majd kelni - megkenjük tojással és megszórjuk szezámmaggal. Mehet is a sütőbe, kb. 20 perc alatt megsül. Ezután bugyoláljuk még be konyharuhába és 10-15 percig hagyjuk úgy, ezután fogyasszuk.


  Ebből egy hamburger is jóllakat, és nagyon finom! Lehet, hogy legközelebb 5 bucit csinálok belőle, egy picivel laposabb még belefér. A tölteléket mindenki maga válogassa össze, a képen szereplő hamburgerben a következők vannak: rántott csirkemell, jégsaláta, kígyó uborka, paradicsom, lila hagyma, kecsap, majonéz, mustár. Maga a buci amúgy lakto-ovo vega.


Jó étvágyat!


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...