Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.
Panna cotta
Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.
Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:
- 2,5-3 dl tejszín
- 1,5 dl tej
- 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
- 2 púpos ek cukor
- 2,5 lap zselatin
A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).
Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.
Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.
Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.
A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése