A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az esküvőről. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az esküvőről. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 4., péntek

Az esküvőről #5 - Esküvő utáni gondolatok, morfondírozások


  Pl. mitől más a házasság a "sima" párkapcsolattól? Mi változik? Mégis mi értelme volt összeházasodnunk és mi értelme van úgy általában a házasságnak?

  Biztos vagyok benne, hogy többféle házasság létezik, többféle indokkal és értékítéletet sem szeretnék hozni egyik felett sem, úgyhogy az általános helyett inkább csak a sajátunkról beszélek és arról, hogy én mire jutottam eddig, a kb. egy hónap alatt, illetve mit gondoltam azelőtt, mielőtt összeházasodtunk.

  Az én életemben csak a szerelemből köttetett házasság jött/jöhetett szóba, ilyenek a körülményeim - szerintem szerencsére. Ez mindenképp az alapja az egésznek. Az, hogy ebből a párkapcsolatomból miért lett házasság... Már az elejétől tudtuk, éreztük, hogy ez komoly. Elképesztően kitartóak voltunk, bár néha szurkáltuk egymást - Na, kilépsz belőle? Nem bírod már? Nem illünk össze? - aztán elcsendesedtünk. Nem léptünk ki. Elkezdett nyugodtabban is működni a dolog, drámák nélkül. Megismertük egymást, összecsiszolódtunk.
  Eldöntöttük, hogy mi örökre együtt, életünk végéig, hűségesen (csak a monogámia jött szóba mindkettőnknél), többet nem feldobva, hogy "talán nem illünk össze". Nem is tudom, hogy jött, de jött. A leánykérés nem "klasszikus" volt (nagy romantikus valami fanfárokkal, égre írt kéréssel), és kellett is egy kis idő, amíg még egyszer átgondoltam, átgondoltuk a dolgot és egy érett, határozott igen tudott lenni ez - mindkettőnk részéről.

  A házasság, esküvő nekem egy szép szimbólum. Mi már egy rügy vagyunk, egy új család alapja, de már így ketten is egy család. Ezzel mi elköteleződtünk egymás felé, szövetséget kötöttünk. Már nem leszünk egyedül. Ez nagyon jó érzés. Nem az ijedtség van, hogy jaj, most már csak ő lesz az egyetlen és nincs több fiú, hanem a nyugalom és az öröm, hogy láthatom őt apukává válni, érett felnőtté, nagypapává, láthatom őt és az ő változásait. De jó!
  A házasság nekem nem börtön. Persze, vannak korlátok, de elképesztő távlatokat nyit meg. Van kivel szállj, van kivel megosztanod örömöt, bánatot, tapasztalatot, van kitől tanulj és kinek taníts, erőt adhattok egymásnak.

  Ami bennem változott, az az, hogy tudatosabb lettem. Tudatosabban figyelek arra, mik a határaim - mi jó nekem, mi nem jó, és ha nem jó, nem annyiban hagyni. Figyelni, milyen szerepekbe lépek esetleg bele - akár teljesen önként - és hogy tetszik-e ez nekem, tetszene-e ez mondjuk 50 éven keresztül. Én ezt a kapcsolatot életem végéig vállaltam fel, felelős vagyok érte. Hogy boldog legyek benne és a párom is boldog lehessen benne. A válást nem tartom opciónak - persze, lennének kivételes esetek, de nem libeg a fejem előtt, hogy sebaj, ha nem jön össze, legfeljebb elválunk. Hogy idáig ne jussunk el, azért tudatosan teszek. Hogy ma jó legyen. Ma jó. Akkor holnap miért ne lehetne jó? Azért ott van az a nyugodtság is, hogy ma talán nem volt olyan jó, de van holnap, nem tűnik el mellőlem és holnap talán jobb lesz (mert mondjuk kipihentük magunkat).
  A tudatosság mellett megjelent az is, hogy magunkat "Mi"-ként vállalom fel. Ha van egy döntés, azt mi hoztuk meg és nem úgy közvetítem, hogy "hát csak mert a férjem ezt akarja...." (... én amúgy nem értek egyet). Egységességet közvetíteni, az egyet nem értéseket otthon elrendezni. Ez amúgy szerintem egy komoly párkapcsolatban is fontos alap.

  A férjemen látom, hogy megnyugodott (ez nem egyenlő azzal, hogy elengedte magát!), ahogy ő mondta, eddig cipelt a hátán egy horgonyt, amíg kereste az igazit, aztán ahogy bevonultunk az anyakönyvvezető elé, lerakta a horgonyt és így egy nagy súlytól szabadult meg. Megérkezett. Ez olyan szép (ő még szebben fogalmazta meg), hogy le akartam mindenképp írni.

  Nem gondolom, hogy ezt csak a hagyományos házassággal lehet elérni, de hozzánk ez állt közel. Ezután mi lettünk egymásnak a legközelebbi hozzátartozói - milyen érdekes ez, nemrég még otthon laktam és az érettségire készültem. Tegnap közös lett a folyószámlánk is (társtulajdonos lettem!). Együtt tervezzük a jövőt, és nem ciki a jövő évre tervezni (mert mi van, ha addigra együtt sem leszünk), akár 20 évre előre is mondhatok terveket (csak nem sok értelme van, mert addig elég sok minden változhat). :)

  Nem hiszem, hogy megunnánk egymást. Egy ember annyira sokoldalú! Magamat is alig tudom megismerni, hiszen folyamatosan változom - hát még egy másik embert, akinek nem vagyok a bőrében! Persze ezért is kell tenni, de örömmel teszek érte - hiszen ha unalmassá válnék, én sem élvezném a saját társaságom.

Nektek mit jelent a házasság?

2013. szeptember 28., szombat

Az esküvőről #4 - Extrák

  Ismét egy esküvős bejegyzés (már nincs sok hátra, ezzel is továbbnyújtom a mézesheteket ^^). Ebben a bejegyzésben azokat az ötleteket szedem össze, amik apróságok, ám meghittebbé, kedvesebbé, emlékezetesebbé tehetik az esküvőt. Van, amelyik már szinte "alapnak" számít, van, ami egyedibb, igyekszem mindent felsorolni, az ott lévők kiegészíthetik a listát kommentben.

Kicsit túlkelt a tészta...
  Először is, be nem tervezett extra volt a délelőtti sütögetés, mert a Kedves tanúja túlvállalta magát, illetve a kelt tésztával ő egy érdekes kapcsolatban van... Mindig túl száraznak gondolja, jól felhígítja, aztán nyújtásnál rájön, hogy ez mégis csak túl híg, és egy csomó lisztet tesz hozzá. Így a fél kilóból lesz egy kiló, a kilóból 2 kiló... Na és ehhez kellett némi segítség, hogy ő is el tudjon készülni a szertartásra. Igazából jó dolog, eltereli a figyelmet. A fodrász amúgy is picit később jött, legalább volt mit csinálni.

  Ezután jött a szokásos készülődés, fodrász, ruha, ilyenek. A kivonulásunkat rózsaszirmok kísérték, egyelőre nem dobálták ránk, csak a padlóra, nem használt virágcserepekbe, ilyen helyekre raktak. Másnap takaríthattuk a lépcsőházat, de szép volt (még az ajtónk előtt maradt is).

  A várakozáskor és bevonuláskor Apa furulyázott, nem mp3 szólt.

  A szertartás keretein belül volt szülőköszöntés, amikor a Kedves az én szüleimet, én pedig a Kedves szüleit köszöntöttem. Kerámia, figurás fűszertartókat kaptak tőlünk egy-egy kísérőlevél keretében, hogy legyen, ami megízesítse az életüket, miután csemetéjüket "elraboltuk". Mi így gondoltuk szépnek a szülőköszöntést, hogy azoknak adjunk hálát, akik a Párunkat felnevelték nekünk. Az étteremben a Kedves két nagymamája pedig egy-egy virágot kapott, mert ők is szerves részei voltak a Kedves gyermekkorának (csak a szertatásba nem igen fért volna bele a dolog).

  A szertartás egyébként hagyományosan ment le, ezután fogadtuk a gratulációkat, majd kivonultunk és jöttek ismét a virágszirmok, ezúttal már ránk dobták őket. Rizst direkt nem kértünk, egyrészt a pesti galambok miatt, másrészt meg hogy ne menjen tele a ruhám, cipőm, hajam rizsszemekkel. A rózsaszirom valóban jobb, az csak a melltartóm alá kúszott be, hogy este legyen mit szedegetnem magamról (összeszottyadt, barna szirmokat) :P De szép volt nagyon és lelkes volt a násznép.

  Ezután következett a csokordobás, amire a tanúm külön csokrot készített (valami csodaszép lett!), véletlen pedig pont ő kapta el. :))

  Ezután pedig nagy-és kiscsoportos és páros fotózkodás következett. A Kedves unokaöccse készítette a képeket, aki frissen végzett a fotóssuliban (ennél konkrétabbat ne várjatok). Szerintem a fotó az, amit tényleg kár lenne kihagyni, ha máshogy nem, legalább ismerős (nem kell fotóssulisnak lennie) lőjön párat. Ha szép az idő, jók a fények, egy amatőr is remek képeket tud gyártani :) Utána olyan jó nézegetni... A fotósunk amúgy a lakásból való kilépésünktől kezdve az evés-ivás végéig készített képeket.

  Az étteremben a dekorért hála és köszönet egyrészt a Csibefalatnak (asztali csokor, lufik és apró díszek), másrészt a Nővéremnek, aki a csodás lótuszokat készítette.
  A vendégeket mi fogadtuk, mindenki kapott egy-egy pohár pezsgőt, és így mindenki koccinthatott az ifjú párral.
  Gyártottam kis gyermeknév-ötletelős papírkákat is, hogy a násznép is adhasson tippeket leendő gyermekünk, gyermekeink névválasztásához. Ezzel remekül szórakoztak a vacsoráig. Továbbá jókívánságokat is írhattak nekünk, ehhez öntapadós papírokat (és persze tollakat) osztottunk ki, melyeket ezután a jókívánságos füzetbe ragaszthattak be.
  Ami egy meglepetés extra volt, az a Kedves tanújának kedves beszéde. Kedves Olvasó! Ha bármikor esküvőre mész és van pár kedves szavad az ifjú párhoz (és ismered is őket, nem csak kísérő vagy...), akkor azokat nyugodtan oszd meg ilyen formában! Bármilyen egyszerű is vagy éppen bonyolult, nagyon jó érzés hallani :)
  A vacsora után következtek az isteni torták és a közös tortavágás, majd azt a bizonyos első szeletet egymást etetve ettük meg (Na jó.. csak egy-egy falatot adtunk a másiknak, utána ki-ki a maga szájába lapátolta a tortát. Mindezt pedig azután, hogy már mindenki kapott és evett tortát és páran már el is búcsúztak.).


  Majd az éttermes rész után felmentünk hozzánk egy kisebb, családiasabb ünneplésre. Ott kaptunk a Kedves édesapjától egyen pólókat (most épp az a pizsifelsőm). Fehér pólók, rózsaszín szivecskékkel, a mellkasán Just Married felirattal, a karján pedig a dátummal. Ebben virítottunk az est családias részében, levéve a magassarkút, menyasszonyi ruhát/öltönyt, elegáns cipőt.
  Az átöltözés után kaptunk egy feladatot, a sószórást. Kétféle sót (himalája és sima konyhai só) kellett öntsünk egy üvegbe. Kicsit módosított szokás, de nekünk pont így volt jó. Olyan ez, mint a két gyertyával egy harmadikat meggyújtani közösen, vagy a homokszórás. Ez ráadásul felhasználható és újratölthető, lehet ismételgetni a szép szertartást :) (kerüljük a felesleges porfogókat) Ezt Anya találta ki ebben a formájában, köszönjük!
  A tanúmtól kaptunk házi készítésű activityt, hozzá bonbonokat. Dobókockával kell játszani, a páros/páratlantól függ, hogy rajzolnunk vagy mutogatnunk kell (hogy melyik-melyik, arra már nem emlékszem), jutalomként pedig jöhet a bonbon. Ehhez túl fáradtak voltunk kipróbálni, de legalább bővült a játéktárunk :) És persze lufikat is kaptunk, pirosat, meg fehéret, mert a lufi jó dolog.
  Apától kaptunk egy nekünk írt verset, Nővérem kézírásával, Anyától pedig egy esküvői imát, ami a könyvében is szerepel, szintén Nővérem kézírásával.
  Én egy ppt diavetítéssel készültem, elsősorban a Kedvesnek, de levetítettem a szűk körnek. Nyáron volt lomtalanítás a szülői házban, elsősorban a pincében, de az ottani szobámban is igyekeztem rendet rakni, szortírozni. Így bukkantam rá (ismét) a régi rajzaimra. És végigpörgetve őket rádöbbentem, hogy már kis korom óta mennyire átitatott a szerelem, mennyire központi szerepet töltött be. Mindenféle párocskákat, történeteket - boldog vagy szomorú véggel - rajzoltam. Ezekből készítettem válogatást, hogy milyen szerelmeket képzeltem el, milyen forgatókönyvvel (mert volt képregény is a Nagy Ő megtalálásáról), kiegészítettem a 2009-es Dorka Pasija lista néhány elemével (a teljes lista több diát is elfoglalt volna...), végül pedig összevetettem azzal, hogy milyen párt is választottam magamnak :P Ezt pedig néhány fotóval illusztráltam. Az időzítés nem mindenhol volt tökéletes, de összességében jól sikerült :)
  Volt egy kis tánc is, aki akart egyet-kettőt lassúzni, engem Apa táncoltatott meg egyszer. :)
  Az est további részéhez pedig kaptunk dekorációt a romantikus hangulathoz, egyrészt üvegtálban úszkáló rózsafejeket, másrészt üvegtálon (laposon) szépen elrendezett piros mécseseket (azok is egyenként üveg mécsestartókba rakva). Utóbbit meg is tartottuk ^^

Az egyik rajz, amikor a természet is szerelmesekkel van :)

  Ha bármit kihagytam volna, lehet kiegészíteni! Köszönünk Mindenkinek mindent!

(Az eddigi esküvői bejegyzések: Készülődés és szertartás, Helyszínek, Külsőségek.)

Ti milyen apró esküvői extrákat ajánlanátok még?

2013. szeptember 13., péntek

Az esküvőről #3 - A külsőségek




















Fotó: Gaál Norbert
Frizura (mindkettő): Athmoss
Menyasszonyi ruha: Pere Ági, anyag Máthé Textil
Menyasszony cipője: Jana
Menyasszony ékszerei: saját (a fülbevaló Oriflame, az biztos)
Smink, köröm: saját
Vőlegény ruhája: Mátyás Öltöny
Vőlegény cipő: Amiigor
Vőlegény mandzsetta gombja: Marta Meisels Jewelry
Vőlegény nyakkendő tűje és öve: Mr Sale

  Kicsit bővebben... A fotós a férjem unokaöccse, frissen a suliból, meg voltunk elégedve a munkájával, lőtt képet rendesen, úgyhogy tudtunk válogatni :) (esküvői tabló hamarosan!) Mi meg szerintem csinálunk neki egy klassz kis honlapot :)
  A fodrászunk egy tündér, évek óta követem, bárhová költözik (szerencsére Budapesten belül marad), a férjem is nagyon elégedett volt vele. Sok-sok órát töltött a frizurám próbálgatásával, szép virágot vett és nagyon szépre készítette, hogy a végén mind a ketten elégedettek voltunk vele.
  A varrónőmet se cserélném le, ha visszapörgethetném az időt. Nagyon korrekt, szép munkát végzett, ötletet adott, ha kértem, de nem tukmált rám semmit. Éreztem, hogy neki az a legfontosabb, hogy én elégedett legyek és hogy ő is egy szép ruhát adhasson ki a kezéből. Az anyag is remek választásnak bizonyult, és örülök, hogy raktunk alá bélést, a fehér anyaghoz kellett, anya kék pamutszatén anyagához nem volt szükség rá.
  A cipőmet imádtam és imádom! (Kár, hogy lehűlt az idő és egész nyáron nem hordhattam.) Teljesen stabil, tartja a bokám, nem nyeklik-nyaklik benne a lábam, kényelmes, szép. Szuper! Fogom még sokat hordani! :) Aki meg szeretne tanulni magassarkúban járni, ebben tegye! Eddig reménytelennek éreztem a próbálkozást, de most felcsillant a remény :)
  Az ékszereket a férjem pucolta le, amúgy a nyakamban egy vastagabb ezüst láncon (az első láncom Anyától!) lógott egy ezüst pillangó (még a Kedvestől kaptam a kezdetek kezdetén), a fülemben oriflames fehér gyöngyfülbevaló, a csuklómon ezüst karperec (szintén Anyától, még régebbről), az ujjamon pedig a gyűrű, amit mi terveztünk és ismerős készítette (nincs honlapjuk sajnos, majd nekik is csinálunk) :) Ennyi volt az ékszerelés. Szép volt, elég volt.
  A sminkem is saját. Nem fordítottam rá nagy hangsúlyt. Amúgy sem igazán sminkelem magam, 22 és 3/4 évesen meg reméltem, nem kell az egész arcomat levakolnom, hogy szép legyek - és kényelmetlenül érezzem magam. A Kedves is smink nélkül szokott meg, nem akartam nem magamra hasonlítani pont az esküvőm napján (mint a tabló képemen :P). Szóval a barátnőm esküvőjén, ami 17-én volt, a Kedvessel végignéztük a sminkeket és kiválasztottuk az egyik barátnőmét. Szemceruza + szempillaspirál és slussz. Szemceruzával csak picit kihúzni a felső szemhéjat (én a 3/4-éig húztam), a felesleget letörölni fültisztító pálcikával, aztán spirállal kihúzni a felső szempillákat. Ehhez vettem meg azt a spirált, amit a barátnőm is használt, ezt (NYC Big Bold), a szempillámat még egy régi spirál kimosott keféjével átfésültem. A körmömet kb. két hétig növesztettem, kicsit megreszeltem (de maradt kerek) és egy Miss Sporty francia manikűrös csillámos körömlakkal kikentem egy rétegben.
  A mandzsetta gombot neten kerestük és találtuk, és nem messze át is tudtuk venni, szóval boldogak voltunk. Nem könnyű egyszerű, visszafogott, ugyanakkor elegáns mandzsetta gombot találni. A legtöbb úgy néz ki, mint egy női fülbevaló, a másik fele meg a vicces mintás (bár nem lett volna ellenemre, ha supermanes mandzsetta gombja van a Kedvesnek, de azért ez jobb volt).
  Az övet és a nyakkendő tűt a tanúval vették meg (egyen övük lett), nagyon kedvező áron, és mint először vásárlók, választhattak egy-egy nyakkendőt ajándékba és egy kis zseb-varrókészletet is kaptak. Nem beszélve arról, hogy a Kedves tanújának az övet ingyen méretre vágták (karcsú a szentem).

  Ezeken kívül még némi speciális szépségápolási dologgal készülgettem az esküvőre. Pl. a sarkamat szép simára és puhára varázsoltam (egy héttel az esküvő előtt kezdtem a kezelést), az arcomat arctonikoztam, a hajam kapott egy pakolást előző este, meg ecetes öblítést (sajnos a pakolást nem sikerült rendesen kimosni, úgyhogy másnap újra kellett mosni), az egész testi bőrradír végül időhiány miatt elmaradt. Emellett a hétköznapi szőrtelenítés egy nappal az esküvő előtt és slussz. Ez is bőven elég volt így. Jól éreztem így magam a bőrömben, nem változtatnék semmit :)

2013. szeptember 6., péntek

Az esküvőről #2 - Helyszínek


  Polgári szertartásunk volt, nem is volt kérdés, hogy lesz-e egyházi vagy sem, mivel egyikünk sincs megkeresztelve és nem is gyakorlunk semmilyen vallást, így ez kimaradt. Eredetileg Gödöllőre terveztük az egészet, aztán hogy, hogy nem, mégis csak Budapestre esett a választásunk. Akkor pedig már a hozzánk legközelebb esőt, a IX. kerületi házasságkötő termet választottuk. Két perc gyalog, 80 fő elfér ülve, kb. 30 állva és nagyon szép belülről. Hátránya, hogy csak szombaton tartanak esketést és szerintem elég drága, bár a budapesti viszonylatokat nem ismerem. Persze, ha csak 4-en mentek be, tanúkkal, akkor ingyen van, ez is lehet egy megoldás. Ha csak nagyon szűk család, 10 fő, akkor is elég olcsó. Ezután már kb. a duplája, de akkor már fél órát bent lehettek, szertartással, gratulációval együtt. Ezen felül minden plusz dolog (zene, pezsgős koccintás, gyertyagyújtás, stb.) plusz költség. Végül mi gerilla akcióval vittünk be furulyást (Apát), mert csakazértse fizettük be a plusz x ezer forintot a zenéért, 3 számért, főleg, hogy mi csak egyet szerettünk volna, nem hármat. Jól fogadták amúgy, szóval az emberekre egy rossz szavam nem lehet, mindenki kedves és készséges volt. Összességében ajánlom a helyet, de persze a város másik végéről nem biztos, hogy megéri idejönni, nekünk így jól alakult.

A torták balról jobbra: tejszelet, cukormentes répás-kókuszos torta, oroszkrém,
túrókrém, mézes-mandulás-diós, fekete erdő, citromos-banános és csokis
  A szertatás utáni rész lebonyolítására a számos verzió közül végül azt választottuk, hogy csak együtt vacsorázás lesz a násznéppel, nem lesz lagzi. Ez az evés-ivás a (ahova mindenkit meghívtunk, végül kb. 50-en voltunk) este 8-9-ig volt tervezve, ezután még a szűk kört meghívtunk hozzánk a lakásba, személyesebb beszélgetésre, illetve itt volt még pár meglepetés is, amikről majd egy másik bejegyzésben írok.
  Az össznépi evős-ivós dologhoz a Csibefalat nevű helyet választottuk. Szemeztünk vele már egy ideje, aztán még tavasszal valamikor bementünk a Kedvessel és a Nagyival kipróbálni, és isteni hamburgert ettünk, a Nagyi meg rántott karfiolt és sült krumplit, mindezt elég jutányos áron. Később is mentünk még hamburgerért, akkor már nézelődtünk, hányan, hogyan is férnénk el itt. Végül bementünk megkérdezni, hogy vállalnak-e esküvőt, és igent mondtak.
  A helyet egy roppant szimpatikus házaspár vezeti. Végre egy olyan helyre bukkantunk, ahol az esküvő szó hallatára nem jelentek meg dollárjelek a tulajok szemében, hogy hohóó, akkor most elkérhetünk 3x annyi pénzt. Mert volt ilyen, ha szülinapról lett volna szó, akkor x ezer forint, bármit bevihetünk és még tortát is adnak ajándékba, ha esküvő, akkor már a háromszorosa, nem vihetünk be semmit és semmit sem kapunk ajándékba. Pedig a kondíciók nem változtak. Mindezt egy telefonbeszélgetés alatt képes volt eljátszani az illető. Szóval a Csibések végre nem ilyenek voltak. Sőt. Nagyon kedvezményesen tarthattuk ott az esküvőt és mindent meg lehetett velük beszélni, hogy mit szeretnénk, hogy szeretnénk, segítettek, amiben tudtak. Csodaszép csokrot is kaptam, ami csak csütörtökön kezdett el kókadni, kis díszeket is raktak ki, meg fehér lufikat. A személyzet így túlórázott, de akármikor összeakadt valamelyikőjükkel a tekintetem, azonnal mosolyogtak. Jó hangulat uralkodott végig, mindent egyeztettünk közben is, hogy most mi, hogy legyen, mi következik. Az étel pazar volt, mindenki csak dicsérte. Mindenki megtalálta a neki valót, pedig volt vegánk és cukorbetegünk is. De az összes eszembe jutó érzékenységű vagy diétát követő emberke is össze tudott volna magának állítani szerintem egy ínycsiklandó menüt.
  Remélem, nem vettük el a kedvüket a rendezvényszervezéstől (mi voltunk a bátor első jelentkezők), hanem inkább meghoztuk hozzá a kedvüket, mert tényleg csak ajánlani tudom őket. Remélem, még sokáig fog jól menni az üzlet és minden évfordulón visszatérhetünk hozzájuk! :)

  A fenti képen látható tortákat pedig szeretném megköszönni Kedves Családtagjainknak, akik előtt le a kalappal! Szerdán sikerült megenni az utolsó szeleteket. (A Csibéseknél ezeket is behűthettük, köszönjük!)

  A Csibések díszein kívül pedig ezer hála Nővérkémnek a kék lótuszokért! A vendégek is odáig voltak értük :) Itt a hozzá tartozó youtube videó.

Manta cica a tradicionális lótuszokkal
(nem teljesen színhű kép, de annyira cuki!)
Itt van színhűbb változatban a lótusz :)
A Csibésektől a csibés dísz :)

2013. szeptember 2., hétfő

Az esküvőről #1 - Készülődés és szertartás


  Hát ezen is túl vagyunk. Szombaton, a nyár utolsó napján összeházasodtunk a Kedvessel (nem rossz nyárzárás), úgyhogy most már férj és feleség vagyunk. Nincs többé "vőlegényem" megszólítás. Azért egy kicsit hiányozni fog. De a "férjem"-et is biztos megszeretem majd :) (hehe... mármint a megszólítást) Most pár bejegyzésen keresztül erről olvashattok, azért igyekszem közben mással is tarkítani a blogot, az adásszünetben voltam olyan sunyi, hogy írtam néhány bejegyzést talonba.

  A Kedves a csütörtököt és a pénteket kivette szabinak, hogy minden előkészületet meg tudjunk tenni. Kitakarítottunk, gyűrűt tágíttattunk-políroztattunk (bár én végül nem tágíttattam, maradjon csak a bal kezemen a gyűrű), köszönő ajándékot vettünk, ilyenek. Igyekeztünk pihenni, hogy szépek legyünk a nagy napon. Persze azon a héten majdnem az összes exszel álmodtam még egyet, lezártam a múltat szépen az esküvő előtt, még egy kis összefoglalót is írtam egy másik projekt ürügyén. Hajnalban az egyik patkánykánk el kezdte rágni az alatta lévő papírt, amire felkeltünk, én pedig már nem igen tudtam visszaaludni, lassan felkelt a nap is, ami nehezítette a dolgot. Végül fél8 felé ébredtünk, fél9 felé ki is keltünk az ágyból. Nem egészen úgy ébredtem, ahogy terveztem. Álmos voltam és kisszemű. Ez később változott szerencsére, így jól mutattam a képeken ^^
  Reggeli, olvasgatás, majd megérkezett a vőlegény tanúja, nálunk sütött még estére. Jó volt a hangulat, legalább elterelte a figyelmem (annyian kérdezték már, hogy na, izgulunk-e már, hogy kicsit azért izgultam). Beugrott a Kedves édesanyja és párja is, lerakták az esti salátát nálunk, a tortákat meg vitték az étterembe, aztán jött a Kedves édesapja és apai nagymamája, miután leadták a tortákat az étteremben. Befutott a fodrászom is, friss virágokkal, hogy válasszak, mi kerüljön a hajamba. Neki is estünk a kontyomnak.
  Közben nappali átrendezés, cipőfényezés, sütés, miegymás. Megjöttek Anyáék is, a fotós is és pár barát, hipsz-hopsz majd' 20-an lettünk 49 négyzetméteren. A Kedves frizuráját is megcsinálták, öltözés, mandzsetta gomb, aggódás, hogy elkésünk (persze csak én aggódtam), gyors fotózkodás, lépcsőzés, lent az én tanúmat is felnyaláboltuk és végül megérkeztünk a IX. kerületi házasságkötő terembe. Még jó, hogy nem kellett a forgalommal számoljunk :)
  A biztonsági őr és az anyakönyvvezető is (az egyik, ő csak útbaigazított minket) nagyon kedvesek voltak, még pár vendéget bevártunk, közben Apa bent furulyázott - igazi gerillaakció volt, de az anyakönyvvezető (a szervező) jól fogadta, azt mondta, ha hozzánk tartozik és tudjuk, ki az, mondjuk meg neki, hogy nyugodtan kiállhat ám - ő nem találta meg, ki furulyázott, jó voltál, Apa! ;) A tanúk izgatottak, egymásba karoljanak-e vagy sem. Még gyors instrukció nekünk, hogy hová üljünk, a tanúink hová üljenek, és hogy ne aggódjunk, az anyakönyvvezető (a szertartásvezető) mindent mondani fog majd, mit csináljunk.
  A bevonulásunkkor Apa a Tavaszi szelet furulyázta. Nagyon szeretem, bár utólag belegondolva, a házasságról nem túl pozitívan szól, de annyi baj legyen. És még utólag megnézve a szöveget, amit Apa átküldött, ott lehagyta azt a strófát :)
  Hát, nem gyakoroltuk a bevonulást, én idegességemben picit siettem volna, aztán próbáltam lassítani. A magassarkúban meg fura volt azon a puha szőnyegen sétálni.
  A szertartásból nem sokra emlékszem. Megvannak a lépések, hogy milyen elemekből állt össze, de a pontos szöveget nem tudnám felidézni; a körülbelülit sem. Azt tudom, hogy elégedett voltam vele. Nem volt se túl rövid, se túl hosszú, se túl nyálas, se túl száraz. Érződött, hogy picit izgul az anyakönyvvezető is, nem csak érzelemmentesen darálja a szöveget, ez tetszett. A kézfogása is erős, határozott volt. Annyi megvan, és a többiek is mondták, hogy azért megvolt a klasszikus "ez a legboldogabb nap" hozzáállás - miért, innentől már csak rosszabb lesz?!
  És nem estem el. Bár az aláírás után picit megdőltem, jó volt az asztalnak támaszkodni egy kicsit - állítólag nem volt feltűnő (a kezemet nem használtam, csak a combommal dőltem neki). De ha az volt, az sem zavar. Arra emlékszem még, hogy végig fogtuk egymás kezét, morzsolgattuk, és hogy a Kedvesnek egyszer az életben hideg volt a keze. Meg arra, hogy mosolyogtunk a gyűrűfelhúzásnál, hogy az utolsó centiken hogyan tuszkoltuk föl a másik ujjára a gyűrűt :) A köszönőajándék átadásra is emlékszem - mi egymás szüleinek adtuk át, nem tudom, másnál hogy szokás. Jó érzés volt nagyon. Ezután fordítva ültünk vissza a székekre, de ilyen apróságokkal én nem foglalkoztam. Hát nem mindegy az?
  Aztán kimentünk az előtérbe a gratulációkat fogadni (ott tudott a fotósunk jó képet készíteni), hát én is végig vigyorogtam, akárcsak két héttel azelőtt a barátnőm. De azért mindig tudtam, ki van előttem és kinek mondok köszönetet! Ami itt mókás volt, az az, hogy minden köszönömnél egyet előre léptem, így kis idő után a férjem úgy rángatott vissza maga mellé :D Illetve hogy volt, aki kezet is nyújtott, vagy csak elindult a keze, az enyém is, aztán bizonytalankodott, aztán mégis lett kézfogás meg puszi is. Voltak persze ölelések, meg viccelődések is. Még egy gyors fotó bent a teremben, a szép háttérrel (sajnos nem tudtam gyönyörködni a teremben, de mások nagyon dicsérték), aztán kiküldtük a fotóst és mentünk mi is, hogy megdobálhassanak rózsaszirommal és szedegethessem ki a ruhámból.
  Ezt követte a fotózkodás, csokordobás, majd mivel nagyon gyorsan végeztünk, így még egy sor fotózkodás, a Bakáts tér után Duna-parton.
  A fotókra még várni kell, eddig egyet küldött a hivatalos fotós (legalább is én egyet láttam, a férjemhez érkezett be), de hát hatalmas méretűek a képek, nem tudom, hol fognak elférni. Egy "nem hivatalos" kép még az est folyamán felkerült persze facebook-ra :) Azt rakom be ide illusztrációnak, remélem, senki nem találja kompromittálónak!

  Jaj, ez az egész. Szép volt nagyon, meghatódni én nem tudtam, az euforikus állapotból nem kerültem ki, csak a vigyorgás ment :) De bepótolták helyettem a rokonok és barátok.
  A nevünket megtartottuk, várjuk majd a jövőben a kötőjeles vezetéknevű lurkókat. :)

  A következő bejegyzésekben szó lesz még a külsőségekről (ruha, cipő, frizura, smink, kiegészítők, fotós), az evős-ivós részről és az étteremről, az extrákról, meg bármiről, ami még eszembe jut.

(Közben a blog látogatottsága elérte a 70 ezer megtekintést, köszönöm Mindenkinek!)

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...