Hát ezen is túl vagyunk. Szombaton, a nyár utolsó napján összeházasodtunk a Kedvessel (nem rossz nyárzárás), úgyhogy most már férj és feleség vagyunk. Nincs többé "vőlegényem" megszólítás. Azért egy kicsit hiányozni fog. De a "férjem"-et is biztos megszeretem majd :) (hehe... mármint a megszólítást) Most pár bejegyzésen keresztül erről olvashattok, azért igyekszem közben mással is tarkítani a blogot, az adásszünetben voltam olyan sunyi, hogy írtam néhány bejegyzést talonba.
A Kedves a csütörtököt és a pénteket kivette szabinak, hogy minden előkészületet meg tudjunk tenni. Kitakarítottunk, gyűrűt tágíttattunk-políroztattunk (bár én végül nem tágíttattam, maradjon csak a bal kezemen a gyűrű), köszönő ajándékot vettünk, ilyenek. Igyekeztünk pihenni, hogy szépek legyünk a nagy napon. Persze azon a héten majdnem az összes exszel álmodtam még egyet, lezártam a múltat szépen az esküvő előtt, még egy kis összefoglalót is írtam egy másik projekt ürügyén. Hajnalban az egyik patkánykánk el kezdte rágni az alatta lévő papírt, amire felkeltünk, én pedig már nem igen tudtam visszaaludni, lassan felkelt a nap is, ami nehezítette a dolgot. Végül fél8 felé ébredtünk, fél9 felé ki is keltünk az ágyból. Nem egészen úgy ébredtem, ahogy terveztem. Álmos voltam és kisszemű. Ez később változott szerencsére, így jól mutattam a képeken ^^
Reggeli, olvasgatás, majd megérkezett a vőlegény tanúja, nálunk sütött még estére. Jó volt a hangulat, legalább elterelte a figyelmem (annyian kérdezték már, hogy na, izgulunk-e már, hogy kicsit azért izgultam). Beugrott a Kedves édesanyja és párja is, lerakták az esti salátát nálunk, a tortákat meg vitték az étterembe, aztán jött a Kedves édesapja és apai nagymamája, miután leadták a tortákat az étteremben. Befutott a fodrászom is, friss virágokkal, hogy válasszak, mi kerüljön a hajamba. Neki is estünk a kontyomnak.
Közben nappali átrendezés, cipőfényezés, sütés, miegymás. Megjöttek Anyáék is, a fotós is és pár barát, hipsz-hopsz majd' 20-an lettünk 49 négyzetméteren. A Kedves frizuráját is megcsinálták, öltözés, mandzsetta gomb, aggódás, hogy elkésünk (persze csak én aggódtam), gyors fotózkodás, lépcsőzés, lent az én tanúmat is felnyaláboltuk és végül megérkeztünk a IX. kerületi házasságkötő terembe. Még jó, hogy nem kellett a forgalommal számoljunk :)
A biztonsági őr és az anyakönyvvezető is (az egyik, ő csak útbaigazított minket) nagyon kedvesek voltak, még pár vendéget bevártunk, közben Apa bent furulyázott - igazi gerillaakció volt, de az anyakönyvvezető (a szervező) jól fogadta, azt mondta, ha hozzánk tartozik és tudjuk, ki az, mondjuk meg neki, hogy nyugodtan kiállhat ám - ő nem találta meg, ki furulyázott, jó voltál, Apa! ;) A tanúk izgatottak, egymásba karoljanak-e vagy sem. Még gyors instrukció nekünk, hogy hová üljünk, a tanúink hová üljenek, és hogy ne aggódjunk, az anyakönyvvezető (a szertartásvezető) mindent mondani fog majd, mit csináljunk.
A bevonulásunkkor Apa a Tavaszi szelet furulyázta. Nagyon szeretem, bár utólag belegondolva, a házasságról nem túl pozitívan szól, de annyi baj legyen. És még utólag megnézve a szöveget, amit Apa átküldött, ott lehagyta azt a strófát :)
Hát, nem gyakoroltuk a bevonulást, én idegességemben picit siettem volna, aztán próbáltam lassítani. A magassarkúban meg fura volt azon a puha szőnyegen sétálni.
A szertartásból nem sokra emlékszem. Megvannak a lépések, hogy milyen elemekből állt össze, de a pontos szöveget nem tudnám felidézni; a körülbelülit sem. Azt tudom, hogy elégedett voltam vele. Nem volt se túl rövid, se túl hosszú, se túl nyálas, se túl száraz. Érződött, hogy picit izgul az anyakönyvvezető is, nem csak érzelemmentesen darálja a szöveget, ez tetszett. A kézfogása is erős, határozott volt. Annyi megvan, és a többiek is mondták, hogy azért megvolt a klasszikus "ez a legboldogabb nap" hozzáállás - miért, innentől már csak rosszabb lesz?!
És nem estem el. Bár az aláírás után picit megdőltem, jó volt az asztalnak támaszkodni egy kicsit - állítólag nem volt feltűnő (a kezemet nem használtam, csak a combommal dőltem neki). De ha az volt, az sem zavar. Arra emlékszem még, hogy végig fogtuk egymás kezét, morzsolgattuk, és hogy a Kedvesnek egyszer az életben hideg volt a keze. Meg arra, hogy mosolyogtunk a gyűrűfelhúzásnál, hogy az utolsó centiken hogyan tuszkoltuk föl a másik ujjára a gyűrűt :) A köszönőajándék átadásra is emlékszem - mi egymás szüleinek adtuk át, nem tudom, másnál hogy szokás. Jó érzés volt nagyon. Ezután fordítva ültünk vissza a székekre, de ilyen apróságokkal én nem foglalkoztam. Hát nem mindegy az?
Aztán kimentünk az előtérbe a gratulációkat fogadni (ott tudott a fotósunk jó képet készíteni), hát én is végig vigyorogtam, akárcsak két héttel azelőtt a barátnőm. De azért mindig tudtam, ki van előttem és kinek mondok köszönetet! Ami itt mókás volt, az az, hogy minden köszönömnél egyet előre léptem, így kis idő után a férjem úgy rángatott vissza maga mellé :D Illetve hogy volt, aki kezet is nyújtott, vagy csak elindult a keze, az enyém is, aztán bizonytalankodott, aztán mégis lett kézfogás meg puszi is. Voltak persze ölelések, meg viccelődések is. Még egy gyors fotó bent a teremben, a szép háttérrel (sajnos nem tudtam gyönyörködni a teremben, de mások nagyon dicsérték), aztán kiküldtük a fotóst és mentünk mi is, hogy megdobálhassanak rózsaszirommal és szedegethessem ki a ruhámból.
Ezt követte a fotózkodás, csokordobás, majd mivel nagyon gyorsan végeztünk, így még egy sor fotózkodás, a Bakáts tér után Duna-parton.
A fotókra még várni kell, eddig egyet küldött a hivatalos fotós (legalább is én egyet láttam, a férjemhez érkezett be), de hát hatalmas méretűek a képek, nem tudom, hol fognak elférni. Egy "nem hivatalos" kép még az est folyamán felkerült persze facebook-ra :) Azt rakom be ide illusztrációnak, remélem, senki nem találja kompromittálónak!
Jaj, ez az egész. Szép volt nagyon, meghatódni én nem tudtam, az euforikus állapotból nem kerültem ki, csak a vigyorgás ment :) De bepótolták helyettem a rokonok és barátok.
A nevünket megtartottuk, várjuk majd a jövőben a kötőjeles vezetéknevű lurkókat. :)
A következő bejegyzésekben szó lesz még a külsőségekről (ruha, cipő, frizura, smink, kiegészítők, fotós), az evős-ivós részről és az étteremről, az extrákról, meg bármiről, ami még eszembe jut.
(Közben a blog látogatottsága elérte a 70 ezer megtekintést, köszönöm Mindenkinek!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése