Egy új szokást igyekszem beépíteni a napomba, ez pedig a lábtornáé. Mert minden onnan indul. Ha gyenge a láb, rossz a talp, akkor billen a térd, a csípő, kopik minden. Aztán fáj. Jobb figyelni rá (is).
És mivel a legkönnyebb úgy beépíteni egy új rutint, ha egy már meglévőhöz csatoljuk, így az esti altatós énekhez kapcsoltam (amikor kiéneklem az összes dalt a 3. osztályos énekkönyvemből - már amire emlékszem, mert kottát olvasni már elfelejtettem, csak saccperkábé tudom belőni). Tudom, ez így nem valami mindfulness, pedig nagyon kellene a gyerekekhez a tudatos jelenlét, de én már azt a szegény könyvet sem tudtam jól olvasni... mi sem bizonyítja jobban, hogy kb. annyira emlékszem, hogy fontos a tudatos jelenlét, a gyereknevelésnél is.
Szóval miközben énekelek (és remélhetőleg Balázs már az ágyában alszik), mehet a bokakörzés és társai, később a lábujjhegyen-, sarkon-, külső és belső talpélen-járás. Majd nézek még plusz gyakorlatokat is bokasüllyedésre. Időnként persze így előfordul, hogy kimarad egy versszak, vagy keveredik a szöveg, de szerintem még mindig jobb így, mint mikor majd belealudtam, és fogalmam sem volt, elénekeltem-e már azt a versszakot, vagy sem... és beleszőttem az álomképeimet is a dalba.
Szóval lábtornára föl!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése