A hétvégét tekintsük pihenésnek, bár volt pár dolog, de most nem tudom nagyon felidézni.
Ma viszont képzeljétek, elmentem a gyerekekkel futni!
Rebus tegnap az udvarról meglátott egy futót, aki nagyon hasonlított egy ismerősünkre, és kitalálta, hogy menjünk mi is futni. Tegnap már nem fért bele a napunkba, de ma összeszedtük magunkat és elindultunk. Balázs babakocsiban, mi meg ugye sportcipőben. :)
Én alkalmazkodtam Rebushoz, és azt kell mondjam, ha hosszabb távot bírna egyben, tökéletes futópartnerem lenne! Én lassan futok, ő a méretéhez képest gyorsan, de ez a kettő pont szinkronban van :D Szóval futni nem futottunk olyan sokat, mindig egy kicsit, majd egy kis séta, visszafelé már cicázás is, de azért jól esett :) Az élmény, a tudat, a mozgásra való szocializálás. Meg úgy egyáltalán, hogy ilyet is lehet!
Aztán... ma még ruhát is válogattam! Azt hittem, már így is kevés ruhám van, de sikerült még 2 nagyobb szatyornyi ruhát kiselejtezzek. Igaz, ebben vannak olyanok, amiket mindenképp pótolni kell, de ráér majd ősszel. Aztán majd a hiány motiválni fog, hogy ne a majdnem jókban, vagy az egészen borzasztókban járjak, hanem szerezzek be egy szupert! :) Szomorkodtam is egy sort néhány kedvenc fölött, ami már nem jön rám (és esélytelennek is tűnik már), vagy ami már kinyúlt, kibolyhosodott... És rájöttem, hogy nálam nem működik az, hogy megtartom, és majd szanaszét vagdosom és felhasználom kreatív célra. Belegondoltam, és nekem ez nem hogy örömöt nem okozna, de még rosszul is érezném magam! Én azt ruhának szeretem, ha annak nem tudom hordani, menjen Isten hírével. Még max. a párnahuzat jöhet szóba, ahol akár egyáltalán nem is vágok bele. De inkább minden ment a szatyorba.
Sajnos az egyik akasztós szekrényt nem sikerült kinyissam (be volt kulcsra zárva, a raktár szobában van, és nem mozdul a kulcs...), ill. még hátra van pár doboz is, amiket félreraktam, hogy majd ha lefogytam... Szóval még nem végeztem teljesen, de azért elég sokat haladtam.
Most megfogadtam, hogy tényleg minden kiselejtezek, mielőtt azon kezdenék pörögni, hogy találjam meg a dolgoknak a tökéletes helyét és elrendezését. Kevesebb dolgot könnyebb rendezgetni!
(Ja, az inspiráció Marie Kondo: Tiszta öröm c. könyve, amit újraolvasok épp.)
A jó példa ebben az esetben is ragadós, Rebus azonnal át szerette volna válogatni a saját ruháit is, de aztán mire én végeztem, inkább futni mentünk. Ja, és a hétvégén ez a csodálatos dolog történt: játékválogatás - Nagylánnyal együtt! A plüssöket átválogattuk, és csak annyit szeretett volna megtartani, amit egy polcra be tudott suvasztani, de végül azt is ketté vettük, és 5 db maradt kint, a többi ment a játékkölcsönzőbe. Egy óriás doboznyit pedig én fogok átválogatni (egy másik óriás dobozzal együtt, amit már előzőleg egyedül kivettem, mert azokat kb. egyáltalán nem látta, nem kötődik hozzájuk). Ezelből fogok kiválogatni az esetleges 3.-nak, a már meglévő másodiknak, ill. néhány kedvencet, amit még meglátok, ki örököl :) (pl. a cica, amit Anya saját kezűleg varrt nekem)
Szóval nagyon büszke vagyok Rebusra, hogy ilyen nagylelkű, és ennyi plüsst hajlandó elajándékozni másnak :) (mert ez volt a felvezető szöveg, meg hogy annyi legyen, amennyire tényleg van ideje, hogy mindegyikkel tudjon foglalkozni)
Ma már azért egyiket másikat emlegette, úgyhogy még egy kis ideig marad az összes, és amit nagyon hiányol, az visszavándorol. Remélem, nem lesz túl sok.
(Ehhez az inspiráció Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor)
Ó, és még egy szuper hír: Múlt éjjel sikerült annyit és úgy aludjak, hogy még az okosórám sem talált kivetnivalót benne! Nagyon hálás is vagyok érte a két gyerekemnek! (negyed 12-től majdnem 4 óráig egyben aludhattam a saját ágyamban, gyerek nélkül! A 4 órás szoptatás alatt meg persze ezért majd bepisiltem :D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése