Nincs már mellettem az a fantomkép, végleg eltűnt az egyedülnemmegy érzés.
Kezemben a fáklya, és töröm az utat magam előtt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Üdv Mindenkinek! Örömmel értesítelek Benneteket, hogy a 2. Timdér és Do kiállítás előre láthatólag 2010. május 19-én "nyitja meg kaput...
-
Örömmel jelentem be, hogy a PoéMa nevű újság április vége-május eleje környékén szerencsésen napvilágot fog látni! Megvan már a nyomdánk is!...
-
Egyik délután Szegeden úgy éreztem, hogy mennem kell, nincs maradásom. Ha a Kedveshez nem is lehet menni, Budapestre lehet. Néhány órát lehe...
helyes-helyes, bízom Benned és örülök ennek a bejegyzésnek, Te kis úttörő gyöngyöm!:)
VálaszTörlésBár az úttörőről más jut eszembe... :D De köszönöm ^^ A fantomképet Te érted igazán :) Amúgy pedig tartozom még Neked a fáklyával :P
VálaszTörlésAkkor ez egy járatlan út? (Merthogy töröd Magad előtt.)
VálaszTörlésHajrá!
A fáklya lángjával meg óvatosan bánj. Világíthat is, de meg is perzselhet.
Én Neked drukkolok!
Hát mivel még sosem voltam pontosan ugyanilyen szituációban, ezért számomra járatlan az út :) Meg amúgy is, tudod, sosem lépsz kétszer ugyanabba a folyóba.
VálaszTörlésMeg kell küzdenem a magam harcait. A fáklyával óvatos leszek, senkinek sem akarok én rosszat. Bár egy kis perzselést még túl lehet élni :P Nem kell engem bántani és nem lesz baj :D Köszönöm a drukkolást :)
Sejtettem, hogy más, de nem akartam már kivenni, úgy hangzott jól, ahogy. :)
VálaszTörlésA fantomok pedig azért vannak, hogy a huhogásukat "kioldjuk" magunkból. És előbb vagy utóbb erre sor kerül, és került is. Aztán majd a nyárral és a Balatonnal lezárjuk ezt az évet is... :)
Hehe, majd annak is eljön az ideje, és nem fog megállni a fáklyásmenet! ;)