2010. november 22., hétfő
bizonyítási vágy
Hogy akkor miért is jöttem Szegedre? Azt hittem, vágyom. Akkor talán vágytam is. Aztán...? Talán a bizonyítási vágy, hogy tudok más lenni, mint aki. Hogy azért is megmutatom, én tudok független lenni, aki nem tesz meg mindent a szerelméért, akinek nem a szerelem az élete középpontja. Tévedtem. Önmegerőszakolás. És fájó következmény. És basszus, sajnáltatom magam. Egy másik kapcsolat látta meg a kárát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Üdv Mindenkinek! Örömmel értesítelek Benneteket, hogy a 2. Timdér és Do kiállítás előre láthatólag 2010. május 19-én "nyitja meg kaput...
-
Örömmel jelentem be, hogy a PoéMa nevű újság április vége-május eleje környékén szerencsésen napvilágot fog látni! Megvan már a nyomdánk is!...
-
Egyik délután Szegeden úgy éreztem, hogy mennem kell, nincs maradásom. Ha a Kedveshez nem is lehet menni, Budapestre lehet. Néhány órát lehe...
Hittel. Ami sosem rossz. Ez tartja eletben az embert. Hinni, valamiben. Valakiben.
VálaszTörlésHinni, mert tudni nem tudunk. Nem mindent.
Ahogy Te sem tudtad, nem tudtal.
Nem kell bizonyitanod. Mar megtetted. Te csak az lehetsz, aki vagy. Ami igy jo. Csak nem ismerhetunk magunkbol mindent. Kellenek az uj helyzetek es az uj oldalak is, amik akkor ismerhetoek meg.
Nem sajnaltatod MAgad! Csak nehez. Es ezt barki megmondja, hogy konnyen nem is lehetne ezen mosolyogni.
Ami pedig kapcsolat, az nem szakad, hanem "proba".