Május 7-ére volt időzítve a szerződés-aláírás és a költözés. Ott kezdődött a kalamajka, hogy esett az eső, így a költöztetőt (szerencsére ismerős) toltuk egy fél órával, hogy legyen időnk beugrani a Praktikerbe ponyváért (platós költöztetett). Oké, semmi gond. Hetek óta mondogatták ugyan az esőt, de aznapra kellett leesnie. Aztán a tulaj kiderült, hogy totál elnézte a dolgot, nem emlékezett a délelőtt 10-re, ő akkor épp otthon volt két pici lurkóval, a kulcs se nála volt, hanem még az előző bérlőnél. Akkor ide-oda séta, megkajálni is volt időnk, mert végül a tulaj felkerekedett a két gyerkőccel, kocsiba ültek és nyomás a kulcsért. Közben a kisebb (pár hónapos) bömbölt, így a tulaj nem tudott eljönni, valahogy ismerőssel küldte el a kulcsot. Felmentünk az ingatlanossal, úgy írtuk meg a szerződést, vele. (a tulajjal később írattuk alá)
Jött az ismerős költöztetni, vele mentünk végül Praktikerbe. A ponyva mellé fontosnak éreztem, hogy vegyünk WC-kefét is, merthogy mégis, a sajátomat szeretném használni, nem az előző bérlőét, vagy ki tudja, kiét. A Kedves ezért egyedül küldött, ők a nagybáttyal (költöztető) addig nézelődtek. Én igyekeztem a legolcsóbbat megvenni, abból is a legnormálisabb színűt, így lett egy csodaszép napsárga, 4000 Ft-os WC-kefénk. A pénztárnál a Kedves nagylelkű volt, mondta, hogy hagyjam, ő fizeti (két ponyva, WC-kefe, plusz még szemeteszsákot is dobtam be). Mikor meglátta, hogy a kefe 4000 Ft, kissé kiakadt, már a pénztárnál is, viccelődött, hogy zsepi kéne neki (mikor megkérdezte a pénztáros, óhajtunk-e még valamit). Azóta is ezt hallgatom. Persze a neten is rá kellett keresnie, hogy mennyiért lehet csilli-villit kapni, és az orrom alá dörgölte.
Aztán folyt a költöztetés, szerencsére összegyűlt pár erős fiatalember, annak ellenére, hogy hétfő volt, így aránylag gyorsan megjártuk. Még szerencse, hogy kb. 5 percre van a két lakás egymástól. Én végig az autót felügyeltem, nehogy megbüntessék, így csak várakoztunk, nem parkoltunk. Ami szerencsénk volt ebben a napban, hogy csodás parkolóhelyünk volt a ház előtt, egy fehér-piros csíkos vas akármivel meg is tudtuk őrizni.
Azonban további problémáink adódtak. Az ajtón látszódtak feszegetésnyomok, akkor asztalos-lakatost hívni, hevederzár. Addig valakinek otthon kell lennie, nekem programom volt, végül a Kedves maradt, így nem tudott dolgozni menni. Kicsit morcos volt, estére meg is fájdult a feje. Mire hazaértem, néhány bútor már a tervezett helyén volt, a számítógép beszerelve, a Kedves pedig már dőlt is ki aludni, miután ettünk egy adag gyümölcslevest (Anya küldte). Én még aznap beadandót gyártottam, másnap pedig mentem sorba állni őszi gyakorlatért (hogy a jó helyre kerüljek be) - nem elsőnek érkeztem, csak másodiknak, de sikerült a bejutás! :)
A gondok sora még nem ért véget. Az ablaküvegek egy része betörve/repedve, a redőny sem tökéletes, a víznyomás ingadozik, a csapok többsége csöpög, illetve nagyon rá kell húzni, hogy ne csöpögjön. Később az is kiderült, hogy a bojlerben a gáz el volt zárva, így másnap már nekem nem jutott meleg víz. (ahhoz képest egész sokáig bírta)
Az előző lakó ugyan fiúhoz képest rendes volt (bocsi a sztereotípiáért), de azért... Oké, a gáztűzhely letakarítva - de a sütő már nem; a csap kitakarítva - de a kád már nem; a WC tűrhető, de látszik, hogy csak ott volt takarítva a lakó itt lakása alatt, ahol látszik, hátul már nem, vagy mögötte. A konyhaszekrényt szerintem soha nem takarította, vannak magasabb részek is, na azokat meg pláne nem. A mosógép is takarításra szorul, az ajtók, villanykapcsolók, ablakok, tükrök, cipőtárolók, szekrények... Még az ágyat is lehetne, de egyelőre nem vagyok maximalista. Ami jó, hogy nem annyira ősrégi koszok, hogy ne lehessen letakarítani. Bár néhány bögrén/poháron olyan nyomok maradtak, amit hiába súroltam. Még jó, hogy alapvetően a sajátunkat akarjuk használni, csak néhány tetszett meg, azok viszont tisztíthatóak voltak.
A konyhában kevés a hely, mosogatás közben pedig nagyon idegesítő a víznyomás-ingadozás, meg a kicsi hely, illetve az, hogy a meleg víznek meglehetősen sok idő kell, míg eljut a konyhai csapba.
Úgyhogy a szerelem rózsaszín szemüvege eltűnt, de nem adjuk fel. Láttuk belakva és nagyon otthonos volt, úgyhogy előbb-utóbb kialakul. Illetve a tulaj ugyan kissé szétszórt, és a lakással nem igen foglalkozik, viszont mindent kifizet, ha mi felújítunk (nyilván, ami tényleg indokolt felújítás), illetve barkácsolhatunk, dekorálhatunk is, amíg lakható állapotban hagyjuk itt a lakást.
Helyünk pedig bőven van, élvezzük is, lehet most már mindenféle vendégséget szervezni. Szombaton jön is a család (az enyém), hozzák az otthoni cuccaimat. Nővérem pedig vett nekünk az IKEA-ban olcsó borospohárkészletet, azt is hozza, illetve hozzácsap egy üveg bort is. Szóval alakulnak a dolgok.
Ami szuper, hogy az internet már bekötve - ami nem szuper benne, az az, hogy a Kedvesnek lehetne gyorsabb is, a munkához meg a letöltéshez, de itt csak ez van. De ami igazán szuper, az pedig az, hogy kedden, amikor végre át tudtuk hozni a patkányokat (mert pár hónapja patkányok is vannak), szóval kipróbáltuk, hogy újra egy ketrecbe tesszük őket. Mert két ivaros hímről van szó (kísérleti patkányok voltak, az eutanáziától mentettük meg őket), akik, amikor elhoztuk őket, békések és jók voltak, megvolt, ki a domináns. Majd kezdődött a harc, az addig alárendelt felülkerekedett, az újdonsült alárendelt pedig depressziós lett. Aztán durva harc is indult, féltettük őket, hát szétválasztottuk, külön ketrec (sok-sok pénz). Most, a költöztetésnél viszont együtt utaztak, és úgy tűnt, jól megvannak. Együtt is hagytuk őket (alom szempontjából is sokkal olcsóbb így), és ugyan volt néhány kisebb harc, de semmi durva. Ma reggel pedig arra jöttem ki, hogy a két kis poronty egy függőágyban alszik!! :)) A mai nap folyamán ezt máskor is láttam tőlük. Nagy a boldogság. Úgy tűnik, Egyeske (eredetileg domináns, később depressziós alárendelt, illetve félős, külön ketrecbe kerülős, harapós) is kezd megnyugodni, már nem olyan agresszív. Jó, hogy visszakerült az eredeti ketrecébe.
Ez a hét elég zűrös, beadandók, munka, lakás, hétfő zh, Kedvesnek 16-án záróvizsgák, nekem is lassan vizsgaidőszak... A héten házi koszton éltünk, Anya mindig küldött fel valamit, illetve kétszer pizzát rendeltünk, egyszer pedig a Kedves a munkahelyén kínait evett.
Egyelőre a konyha 95%-os, berendezve, kitakarítva, még a mikrót kell kitakarítani (azt mi hoztuk), illetve kitalálni, a gépek hogy férnek el a legjobban, meg fel kell tölteni a készleteket. A fürdőben a WC kitakarítva, ott a csempe is letörölve, meg a tolóajtó. A ruhák a szekrényben, a szekrény nagy része kitakarítva (hatalmas szekrény, a felső polcokat csak létrával érjük el), a nappaliban a bútorok helye megvan, az egyik redőny helyett reluxa felszerelve, az ajtón hevederzár és reluxa, a bérlő itt hagyott cuccai nagyjából átválogatva.
Egyelőre itt tartunk. Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése