2012. december 7., péntek

Öblítés - természetesen

A képet innen töltöttem le
Alapvetően nem használok öblítőt, mivel a Kedves Párom nem bírja, nem szereti azt, amilyenné az öblítő a ruhákat teszi. Amúgy sem túl környezetbarát, és számomra felesleges is, elég nekem a "tiszta illat".
De sajnos, ahogy beköszöntött az őszi-téli szezon, és mindent be kellett csuknunk, a fűtést pedig feltekernünk, a páratartalom az egekbe szökött, így lehetetlenné vált az eddigi szárítási módszerünk: Nevezetesen egy felhúzható szárító, ami a WC felett található.
Ez nyáron szuperül működött (az albérlet legnapfényesebb része a WC), de mostanra használhatatlanná vált. Lassan száradtak meg a ruhák és büdösek is lettek (persze itt lehet azzal viccelődni, hogy ne csodálkozzunk, ha a WC felett van). Aztán próbálkoztam az vállfákon és székek háttámláján való szárítással. Egy fokkal jobb eredmény, de az illata még mindig nem volt mindegyik ruhának tökéletes (fura, nem tudom, mitől is függ pontosan, melyik ruha lesz büdös, melyik nem). És most ráakadtam a tökéletes kombóra:

- egy kevés ecet (mondjuk 1 dl)
- pár csepp borsmenta illóolaj (mondjuk 3-4)

--> bele az öblítő részbe, és tökéletes! Végre nem büdösek a ruháink! Emellett kizárólag vállfán szárítom a nagyobb ruhákat, egy-egy trikó, illetve fehérnemű mehet a szárítóra. A széket el kell felejteni, nem szellőzik rendesen.
Környezetbarát, olcsó, a ruha tapintásán sem változtat, és működik! :)

Természetesen nem teszek úgy, mintha én találtam volna fel a spanyol viaszt, hiszen nem én vagyok az első, aki ecetet és illóolajat használ, de gondoltam, megosztom az örömöm. Illetve hátha valaki még nem hallott erről, vagy ez az utolsó löket hiányzott a kipróbálásához.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...