A hétköznapi hímsovinizmusról - 2. rész

Szil Péter

Luis Bonino

  A hétköznapi hímsovinizmus fogalmát az első részben tisztáztuk, most következzen a hétköznapi hímsovinizmus hatása a nőkre és a párkapcsolatokra.

„A hétköznapi hímsovinizmus hatása a nőkre:

A bántalmazás durvább formáihoz hasonló, csak intenzitásukban enyhébb hatásokat váltanak ki.

- Lelkileg és testileg túlterheli a nőt, megfosztja őt azoktól az érzelmi tartalékoktól, amelyeket saját maga és létszükségletei kielégítésére fordíthatna.

- Csökkenti a nő személyes hatalmát, lelassítja személyes fejlődését, korlátozza szabadságát, és egyre inkább hatástalan önvédelmi reakciókat vált ki nála, mint például a panaszkodást, amely az idő múlásával csak növekedni tud, ha nem történik változás annak okában.

- Csökkenti a nő szellemi képességeit, bátorságát, a hatékony kritikára, tiltakozásra, gondolkodásra és cselekvésre való képességét, és ily módon képtelenné teszi a nőt saját életterv kidolgozására és megvalósítására.

- Rontja a nő önbecsülését és önmaga előtti hitelét. A növekvő kedvetlenség és bizonytalanság miatt a nő inkompetensnek, vesztesnek, érzelmileg kívülállónak és tehetetlennek érzi magát.

- Meghatározatlan rossz közérzetet, krónikus ingerültséget okoz. A nő úgy érzi, elege van a kapcsolatból, bár erre „semmi oka”. A nők önmagukat vádolják e miatt az érzés

miatt, mivel nincsenek tisztában annak eredetével.

A hétköznapi hímsovinizmus hatása a párkapcsolatokra:

- Egyenlőtlen, antidemokratikus és rosszul működő kapcsolat jön létre, ahol a férfi önrendelkezése és személyes fejlődése a nő rovására valósul meg.

- Apránként a férfi érdekei kerülnek előtérbe a kapcsolatban. A hétköznapi hímsovinizmus manőverei nyomán a nők gyakran ráhagynak mindent a férfira, aki számára így még könnyebbé válik saját kedvére alakítani a helyzeteket.

- Mihelyt a nő változást igényel a kapcsolatban, és a férfi nem hajlandó az egyenlőség irányába mozdulni a jogok gyakorlásában, vagy amikor a nő eredménytelen panaszkodásra kényszerül, ami süket fülekre talál a férfinál, a nő bűneként lesz feltüntetve a kapcsolat megromlása, illetve válsága. Gyakran a nők érzékelik, hogy valami nem működik jól a kapcsolatban, ám a férfiak tagadják ezt. A kapcsolat megromlásának oka általában az egyenlőség hiánya, amelyhez nagy mértékben hozzájárul a hétköznapi hímsovinizmus.

Ha azonban nem lehet erre az okra rámutatni, a nő, mivel erre lett nevelve a női szerep betanulása során, önmagát fogja vádolni. A férfi ellenben, aki nem tekinti magát hétköznapi hímsovinisztának, nem érzi magát felelősnek a helyzetért, és ártatlannak tűnik.

- A párbeszéd és együttműködés nélküli együttélés „hidegháború” színterévé változtatja a kapcsolatot, ahol a nő állandó feszültségben él. A kapcsolat elszegényesedése újabb hatalmi visszaélések és a szakítás táptalajává válik.”

A teljes kiadvány innen letölthető.