Leánybúcsú beszámoló

(a csodaszép szalagjaimmal :)

  Július 6-án volt a leány- illetve legénybúcsúnk, és pár gondolatot szeretnék ezekre szánni.

  Következzen először a leánybúcsúm. :) A vőlegényem tanúja már hónapokkal ezelőtt elkezdett szerveződni, és július 6-ára tűzték ki a dátumot, mert ekkor tudott mindenki elmenni (annak ellenére, hogy így egy kissé korai lett az időpont). Gondoltam, nem baj, de az enyém azért nem lesz ilyen korán. Aztán két héttel az esemény előtt a Kedves mondta, hogy azt szeretné, ha egy napon lennének és másnap tudnánk egymásnak mesélni. Húha. Így jún. 23-án küldtem egy köre-mailt a lányoknak, hogy július 6-ára ha tudják, szervezzék már le a lánybúcsúmat :D És sikerült nekik! Megcsinálták! És mindenki ott tudott lenni, kivétel nélkül!

  A levélben kifejtettem, mi az, ami mindenképp legyen benne (beszélgetős rész + tánc), mi az, ami semmiképp (vibrátor, saját magam égetése, pucér fiúk/lányok, az a fajta alaptéma, hogy én szegény, rabigába hajtom a fejem és jaj még utoljára érezzem jól magam), és mi az, amiben szabad kezet kapnak (helyszín, feladatok, enni/innivaló). Itt fontosnak érzem megjegyezni, hogy a leánybúcsú a menyasszonyról szól! Így, Kedves Olvasó, ha valaha is leánybúcsút fogsz szervezni, vagy épp most szervezel, ez legyen a szemed előtt. Olyan legyen, amilyet a menyasszony szeretne, ne amilyet a szervező(k) és közben is legyen meg a menyasszony szabadsága egy-egy dologra nemet mondania, netán hazamennie a buli közepén. Ez az ő estéje és pont. A szervezésnél lehet a tagok között eltérő vélemény, és akkor is van ott az ideje az ötletek áttárgyalásának ("Szerintem nem tetszene ez a menyasszonynak, legyen inkább ez és ez.."). Ilyenkor, akit érdekel és akinek ideje/ereje engedi, az fejtse ki a véleményét (éljen az asszertív kommunikáció!), viszont ha nem szól, akkor "hallgasson örökre". Nem kellenek puffogók a leánybúcsúra!

  Én végül olyan leánybúcsút kaptam, amilyet elképzeltem. :) A nővérem jött értem a lakásunkra, épp nem voltam nagyon hangulatban, mert Downton Abbey-t néztem, és meghalt az egyik szereplő. De nővérkém hamar ráhangolt. Először is készített egy fotót, ahogy kilépek a házból, aztán megkaptam a kitűzőmet (mindenkinek volt olyan kitűzője a buliban), illetve a kimaradt kitűzőt is, azzal együtt pedig az első feladatom: adjam oda egy nőneműnek (kislány, nagylány, idős hölgy, mindegy), hogy egész nap hordja. Hát, szombat volt, az utca elég kihalt, kérdeztem, mennyi időm van rá, volt kb. 20-25 percem. Így gyorsan az első nénihez odaszaladtam, aki remek választásnak bizonyult. Azonnal elmosolyodott, beleegyezett, gratulált, sőt, azt mondta, az esküvőre is elnéz, hiszen itt lakik egy utcára tőle :) (Sajnos a nénit a nővérkém elfelejtette lefotózni, így a buliig ette a fene :P).
  A buli a nővéremék lakásán volt (köszönet B-nek azért, hogy arra az időre kiköltözött és megmentette a világot!), igazi pikniket szerveztek :) Voltak sütik, fincsi sajtok, italok, pokróc és lufi. (A bizonytalan időjárás miatt voltunk először beltéren.) Első körben kaptam egy szépségkirálynős szalagot keresztbe, amire rá volt írva, hogy "férjhez megyek", majd egy rakat szalagot még a hajamba :) Ezután beszélgettünk, volt pár feladat és rengeteg ajándék, aztán kint folytattuk a bulit, ott is kellett feladatokat csinálnom, majd kiültünk és belsős feladatokkal folytattuk. Ezután visszamentünk és még egy-két feladat és pár ajándék következett, illetve ettünk, végül a táncos kedvűekkel táncos helyet mentünk keresni, a többiektől elbúcsúztunk, ők hazamentek (ill. otthon maradtak).

  Feladatok (amik most az eszembe jutnak):

1.) Kaptam egy zacskóban egy rakat ajándékot, mindenkitől egyet, ki kellett vennem egyesével őket, kitalálni, kitől kaptam és őt bemutatni röviden (hol, mikor ismerkedtünk meg, első benyomás, fontos jellemzők). Irtó klassz feladat, ha nem egy törzsgárdáról van szó, mindenképp ajánlom, hogy kicsit képben legyenek a tagok egymással! :) Meg amúgy is jó felidézni az ilyen emlékeket... Az ajándékok között is volt szándékosan olyan, ami közös emlékeket idézett fel :)
2.) Fűszerfelismerés csukott szemmel. Először szag alapján, de ha úgy nem ment, meg is kóstolhattam. Állítólag jól ment, de szerintem még van mit fejleszteni e tudásomon :)
3.) Fűszernövényfelismerés - ezt már nyitott szemmel. Sokkal nehezebb, mert olyan növények is voltak, ami amúgy szárítva nem terem mindenki polcán.
4.) Kérdéseket kaptam kis kártyákon, hozzájuk pedig néhány szót, amiknek benne kellett lenniük a kérdésre adott válaszban. Például: Miért vettem már megint egy újabb ruhát? Miért csókoltam meg a szexi tűzoltót? stb. Klassz feladat volt, nekem legalábbis, kiélhettem a kreativitásom, a színjátszós múltamat :)
5.) Lufieladás pusziért vagy öt forintért hímneműeknek (kortól függetlenül). Persze csak pusziért vették meg, a végén már csak azt is mondtam a fiúknak :) De remekül sikerült, egy nagy csapat lánnyal a hátam mögött nem volt gond. Két kedvencem volt, az egyik egy nagyon álmos kisfiú :) az apukájával már hazafelé tartottak, a másik pedig egy futó srác, akit láttunk a következő körben, ahogy a lufival együtt fut :)) Hála és köszönet! A kinti rész a Feneketlen-tónál volt, ott azért már sok iszogató fiatal volt, de aranyosak voltak különben, hívtak volna iszogatni :) (és persze megkérdezték, hogy szájra megy-e vagy sem a puszi :P) Hiba nélkül elment az összes lufi, senki sem ellenkezett :)
6.) Volt vőlegénykérdőív, amit egyszerűen imádtam! Az instrukció mókás volt néha, hogy "Ne bonyolítsd túl, gondolkodj Csabiként (a vőlegényem)." Pl. arra a kérdésre, hogy mi az a dal, amit mindketten szeretünk, lázasan elkezdtem gondolkozni, barkóbázni, hogy új dalról van-e szó, mert semmi nem jutott eszembe. Itt is megkaptam, hogy gondolkozzam Csabiként. Így a válasz: nincs ilyen :P Vagy hogy Anyukája hogy hívta kiskorában, hogy hívja most: Csabi. Végül csak 3-at nem tudtam a kb. 30-ból. Nem rossz :) Kaptam Ara-oklevelet :))) meg beváltható kuponokat Csabihoz - a vasaláson jót röhögtem, sose vasalunk :D
7.) Fogadalmat tettem :) (amit TUTI, hogy meg fogok szegni, de azért mókás volt :D)
8.) Egyéb tesztek közül is választhattam, a "jó csaj" kérdőívet választottam a régi idők emlékére (lánymagazinok színvonala), és belevaló csajszi lettem :D
9.) Visszafelé még szórólapokat osztogattam "Hurrá, férjhez megyek!" felirattal és egy cuki képpel, a fűszernövénykéket már nem volt kedvem eladni a lufik után, úgyhogy az kimaradt.
10.) A lakásban még tesztelték, ki tudom-e önteni úgy a sört, hogy ne legyen habja. Bevallom, életemben először csináltam ilyet, majdnem mindig dobozból ittuk vagy Csabi töltött, de a végére belejöttem. :)

Az ajándékaim :) (az édességek már megcsappantak)

Ajándékötletek, amik nálam bejöttek: 
- közös receptes mappa, amibe mindenki beletett pár receptet, olyat, ami neki bevált
- jókívánság füzet, amibe mindenki írt valami szépet :) Szerintem ezt ki fogom tenni az esküvőn is, más is hadd írjon bele, olyan sok hely van még benne és olyan szép füzet :)
- kuponok, amiket a vőlegénynél lehet beváltani (masszírozás, főzés, felmosás, stb.)
- piknik kosár!!! :)) Imádom! Csodaszép!
- közös emlékre utaló vagy bármilyen személyes ajándék
- veszekedés esetén eldobandó feliratú tányér - tuti, hogy szándékosan sose fogjuk majd eltörni. Ha lenne is egy olyan komoly veszekedés, elképzelem, ahogy a fejemhez kapok, hogy nekem van egy ilyenem, de azonnal el is röhögöm az egészet és huss a veszekedésnek, a tányér mehet vissza a szekrénybe :)
- fa karkötő, amire mindenki rajzolt/festett valamit
- csini kötény
- tűkészlet, cérnagombolyagok
- és persze utána a fotók! :)

  Az össznépi buli után nyakunkba vettük a várost, először beültünk egy szabadtéri kocsmába, hogy Annával még együtt legyünk, aki csak az utolsó vonatig maradt, ittunk egyet és beszélgettünk, majd Anna távozása után nekiálltunk táncos helyet keresni. Nem könnyű, azt kell, hogy mondjam! Ja, meg persze belépő nélkülit :D Végül maradt az Instant, de bejött, jó zenék voltak, el is fértünk (bár néha csak éppen-hogy), egy-két leányt is megtáncoltattak a búcsúmról (nekem a szalagjaim teljes védelmet biztosítottak, így tombolhattam kedvemre :D), a nem kívánatosakat tyúkanyó módjára távolítottam el leánykáim mellől :P és még a Kedves legénybúcsú maradványával is összefutottunk :D (ő akkor már otthon volt) A táncos hely keresésére először nehezen vettem rá magam, mert évek óta nem voltam ilyen helyen és nehéz visszarázódni.. de mivel majd leragadt a szemünk és az első vonat még nagyon messze volt, rászántuk magunkat :D És nem bántuk meg! Jól esett amúgy, hogy idegenek is kívántak sok sikert, jó szórakozást meg ilyenek :) Még egy külföldi is megkérdezte, amikor a táncparkettről távoztunk, hogy "Are you getting married, right?", elsőre nem értettem, mit akar, majd mikor másodjára elmondta, rájöttem, hogy angol és gyorsan átváltottam :D Mondtam yes, yes, right. :D Láttunk amúgy aznap este még két lánybúcsút is :) A tánc után pedig mindenki szénsavmentes ásványvizet rendelt és azzal koccintottunk :D Tudom, durvák vagyunk. Mindenkit elkísértünk, én az első metróval mentem haza és mire feljöttem a Corvin-negyednél, már világos is volt, huss, véget ért az este :)

A témában még ajánlom Via cikkét. Az alapszabályokat remekül leírja!