Tegyek, tegyél, tegyünk!

  Csak két napot hagyok ki a suliból (ami végül 3 lett, de óraelmaradás miatt), ami helyett olvasgatok, meg előadásra (ill. beszélgetésre) járok Viát hallgatni és kérdezni, máris jönnek a gondolatok, posztötletek. Pedig az esküvős témából már majdnem kifogytam és jöhetett volna a krach :) Még a meghívó procedúrája van hátra, de az nagyobb lelki erőt és fényképek előkeresgetését igényli.
  Szóval... A suli helyett csakazolvassát meg urban:eve-et olvasgattam nagyrészt, illetve szerdán elmentem a Szabó Ervin Könyvtárba a Légy fontos önmagadnak! elnevezésű beszélgetésre, az urban:eve írónőjét, Viát hallgatni és kérdezni (bár kérdésből nem igen készültem, csak úgy bekíváncsiskodtam, milyen is ez). Meg egy kicsit nyitott szemmel sétáltam az őszi Budapesten, emellett molyos idézeteket is olvastam és inspirálódtam. Pár hete pedig a nővéremmel és a férjemmel beszélgettünk a "tevésről", azaz hogy ki mit, hogyan és mikor szeretne tenni, mit lehet/nem lehet, korlátok, nehézségek, stb. De érzem, hogy tenni kéne valamit. Folytattam egy kutatást amúgy a valamilyen közhasznú szervezetben való részvétel és a szorongás, élettel való elégedettség közötti kapcsolatról középkorú nők körében. Az ehhez felhasznált szakirodalomban (Stewart és Vandewater, 1998*) volt szó arról, hogy fiatal felnőttként vágyunk arra, hogy tegyünk valamit, később már képesnek is érezzük magunkat rá, s végül pedig tevékenykedünk is. Azért talán nem feltétlen kéne ehhez megvárni azt, hogy mondjuk 40 évesek legyünk. Van, amit most is megtehetünk. Több "köre" van a ténykedésnek. Ezek persze egymásba folyhatnak, de most vegyük őket sorba nagy vonalakban. (ez a felosztás teljesen szubjektív, semmilyen kutatással vagy szakirodalommal nem próbálom alátámasztani)

• Személyes: Ez az, amiről a Légy fontos önmagadnak! előadás szólt. Rakd Magad az első helyre, gondoskodj Magadról! Ez az első lépés. Ezzel már egy emberrel jót tettél. Egy embert megmentettél az éhhaláltól, egy embernek találtál tetőt a feje felé, egy embernek adtál lehetőséget arra, hogy tanuljon és a többi, és a többi. Ha Te jól érzed Magad, akkor másokkal is odaadóbb tudsz lenni, másoknak is segíthetsz jót tenni. Hogy konkrét példákat említsek: Oda mész továbbtanulni, ahova Te szeretnél. Veszel Magadnak egy szép ruhát. Alszol egy nagyot. Eszel egy finomat. Elmész színházba. Olvasol. Stb. Ami Neked jó. (Itt azért zárójelesen megjegyzem, bár remélem, nincs rá különösebben szükség, hogy mindenki szabadsága addig terjed, amíg másét nem sérti. És nem támogatom az elhanyagoló szülőket sem, az más tészta.)

• Szűk kör: Ide tartozik/tartozhat a család, a barátaid, házi állataid (akik sokszor már családtagok). Lehet, hogy csak egy ember áll Hozzád nagyon közel, vagy csak egy állat, de akkor már egy élőlénynek jobb az élete! Az már Veled együtt kettő! Ide tartozik például: Leviszed a kutyát sétálni. Megmasszírozod a párod. Sütsz valami finomat a gyerekeknek. Segítesz költözködni a barátnődnek. Stb.

• Lokális szint: A társasház, ahol élsz, az utca/tér ahol laksz, a kerület/városrész, a "környék", a város. De ide venném a sulit is, ahova Te vagy a gyerekeid járnak, az ovit, bölcsit, munkahelyet, a sarki közértet... Valamilyen hely/intézmény, amivel rendszeres a kapcsolatod. Konkrét cselekedetek: Szemétszedő akciók (szervezett vagy spontán). Osztályterem kifestése. Munkahelyi buli szervezése. Összegyűjteni a kosarakat a közértben és visszarakni a helyükre. Szülői munkaközösség. Helyi civil szervezetek. És így jót teszel a környezeteddel - és tulajdonképpen Magaddal és a szűk köröddel is.

• Társadalmi szint: Amikor már túlnősz a helyi érdekeltségen, nem feltétlen nyersz belőle Te közvetlenül. Gyakran összekapcsolódhat amúgy a lokális szinttel is, mert pl. a hajléktalanok problémája társadalmi méretű probléma, de helyi körökben is lehet tenni a helyzet javítására - pl. ételosztás. Társadalmi szinten akkor megy ez, ha eljut a nagyobb réteghez. Pl. írsz vagy beszédet tartasz róla (és nem csak a helyiek olvassák/hallják), politikus leszel és törvényeket hozol, stb. (itt kérem senki ne politizáljon, ne minősítsem, csak mint szakmáról beszélek erről, tényszerűen). Ez azért elég nehéz. De vannak szervezetek, akik helyi szintű csoportokra oszlanak, és akkor Te helyi szinten tehetsz, de a szervezet egésze társadalmi szinten hat. Szóval ide olyan tevékenységek tartoznak, amik az egész társadalomra hatnak, de társadalmi problémákra alacsonyabb szinteken is lehet reagálni (és ha mindenki reagál alacsonyabb szinten, végül változik társadalmi szinten is).

• Globális szint: A társadalmi szint alapvetően még mindig "lokális", azt a társadalmat, országot érinti, ahol élsz. A globális már nagyban gondolkozik. Országok közötti kapcsolatok, világméretű problémák. Pl. természetvédelem. Ez mindannyiunkat érint. De az is, hogy ne legyen atomháború. Ha ezen a szinten cselekszel (pl. szövetségeket kötsz), akkor a világra hatsz, rengeteg emberre. Ezt is lehetne tovább boncolgatni, hogy szomszédos országok, Közép-Európa, Európa, stb. Ezt most nem teszem. Ezekre a szintekre nincs túl nagy rálátásom. (És persze egy bizonyos perspektívából ez is "lokális", hiszen ugyanazon a bolygón élünk, és nem beszélünk akkor még bolygók közötti kapcsolatról...)

  Én alapvetően a lokális körig tudok/szeretek elmenni, azt még látom, tudom követni a hatását. De szeretek megismerni olyan szervezeteket is, akikben meg tudok bízni és akik esetleg nagyobb szintre is tudnak hatni. Fontosnak érzem, hogy ne "csak úgy" tegyek, bele a vakvilágba, hanem tudjam, hogy a segítség jó helyre megy, van értelme.
  De teszek magamért és a családomért is. Először mi legyünk jól, hogy ezt tovább tudjuk adni, jó szívvel. És ne úgy érezzem, a saját számból veszem ki a falatot ezzel. Keserű emberekre nincs szükség! De tegyünk! Tenni jó! Feltölt energiával. Mint a sport. Elkezdeni nehéz, de aztán egy egész másfajta vitalitást ad. És nem kell olyat magunkra erőltetni, amivel nem tudunk azonosulni, ami minket nem érint. Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki csak azzal foglalkozna, ami neki problémát okoz, akkor még sokkal jobb lenne a világ! Csak emeljük ki fejünket a közönyből, az "én ehhez kevés vagyok" állapotból, és társaiból.
  A kis lépés is lépés.

  Én a héten a Duna-parton sétálva visszafordultam, mert láttam a sövényben egy vállfát (elképesztő, miket el nem dobnak az emberek!), és kidobtam. Egy pezsgős kupakot meg egy feles üveget is kidobtam. A cigi-csikkeket nem álltam neki összeszedni, de a kis lépés is lépés, mint már említettem.
  Segítettünk Anyának epret ültetni, a Kedves egészen elképesztő kis veteményest rittyentett a kertbe! :) Lesz mit gyomlálni majd, de reméljük, sok finom eprünk lesz jövőre. Emellett tobozt is szedtem, amit majd a szomszéd fog felhasználni (elégeti).
  Felvettem az Adományhálóval is a kapcsolatot, hogy a lakásban felgyűlt felesleges, ám használható és jó állapotú tárgyakat elvigyem valahova (és ne a szülői házat használjam raktárnak).
  Magamért csinálom a diétát, amivel kapcsolatban írom a Hajrá hétfőket. Ma megmostam a hajam és már egy jó ideje öblítem is utána, ecetes - újabban ecetes és teafaolajos - vízzel (erről majd írok még a közeljövőben).
  Ma beszélgetek az első "kliensemmel" (önkéntes segítő beszélgetés) és jelentkezem Kortárs Segítőnek (még meg kell ma írjam a motivációs levelem!!). Illetve iskolapszichológusnak készülök.

(Kép innen. Az egyik legjobb motivációs kép :) )

*Stewart AJ, Vandewater EA. The course of generativity. In: McAdams DP, de St Aubin E, editors. Generativity and adult development: How and why we care for the next generation.Washington, DC: American Psychological Association; 1998. pp. 75–100.


Ti mit tettetek mostanában Magatokért/Másokért? Mit tehetnétek?