0. kihívás

Jövő héttől egy havi izgalom vár rám, mert mindenféle terveim vannak, amikbe belevágok. Az egyik aprócska része az, hogy hetente szeretnék valamilyen kihívást teljesíteni. Ezt kezdtem már el most, a 0. héten :) Egyébként egyelőre inkább csak tervezgetek, hétfőn pedig belevágok. Majd írok róla aznap részletesebben. De lássuk a 0. kihívást!

Ha van valami olyan holmid, amit akár pénzért is el tudnál adni, ne tedd! Ha tudsz, keress neki gazdát a barátaid, családtagjaid között! De ne egyszerűen ajándékozz, kérj élményt!

A legtöbb ember nem szeret tartozni, nagyon ügyel arra, hogy viszonozza, ha valami értékeset akarnak neki adni (és nincs semmilyen ünnepe). A "majd én is kérek Tőled valamit" elég megfoghatatlan, bizonytalan, ijesztő is lehet, jobb azonnal letudni, X ezer forinttal mondjuk.

Nekikezdtem a Marie Kondozásnak, és a ruhák válogatásán már túlestem. Volt pár dolog, ami kukában végezte, volt, amiből rongy lett, volt, amit Anyához küldtem, hogy küldje tovább rászorulóknak, és volt 2 db, amit magamnál tartottam. Ezeknek szerettem volna gazdát keresni, ha egy mód van rá. Egy magassarkú szandál és egy alkalmi ruha. Mind a kettőt keveset hordtam, értékesebb, jó minőségű darabok. A ruháért kicsit fájt is a szívem, hogy nem hordtam eleget, de hát nem jártam annyit kamaszként bálba/esküvőre. Most meg már tudtam, hogy nem fogok (nem akarok) beleférni. A magassarkúkat kicsit mindig sajnáltam, mert olyan szépek, kecsesek, elegánsak, de lássuk be, nem fogok nekiállni gyakorolni, bokát erősíteni csak a magassarkúkért... pláne nem terhesen, vagy pici gyerek cipelése közben. Ami még egy pár évig így lesz. Jobb, ha hagyom a cipőt elmenni (maradt így is talonba 1 fehér és egy fekete magassarkú szandálom, ha szükség lenne rá).

Szóval gondolkodtam, kinek adhatnám, és eszembe jutott az egyik barátnőm, az egyetlen igazából, akinek a lába hasonló méretű lehet, és aki testalkatra is a leginkább hasonlít korábbi énemre. Eszembe sem jutott, hogy kérjek tőle pénzt, de ő ragaszkodott hozzá, hogy találjak ki egy árat. Jó lett a cipő és a ruha is, én pedig a következő lehetőségeket vázoltam fel neki:

1) Ha tervezte, hogy megy mostanában pedikűröshöz, akkor menjünk együtt, megvendégelhet! ;) (Már régóta tervezem, de mindig sajnálom rá a pénzt... pedig már ráférne a lábamra.)

2) Ha nem, akkor vegyen nekem egy olyan könyvet, amit ő olvasott és szeret, de én még nem olvastam és nincs meg nekem, és azért valószínűleg tetszene (nézze meg a Moly-on az adatlapom hozzá). Én ezt utána elolvasom, és beszélgethetünk róla :) Ezt nem érezte elégnek, úgyhogy megfejeltem még egy kávézással, a beszélgetéshez, amire szintén meghívhat.

A pénz persze sosem árt, különösen egy felújítás közepette, de nagyon örülök, hogy így döntöttem, izgatottan várom már, mit választ! :) Sokkal jobb ez így.

Ha volt már hasonló élményed, vagy most felbuzdultál, írd meg, mit kértél, vagy akár azt is, mit kérnél! :)