2017. február 23., csütörtök

0. kihívás

Jövő héttől egy havi izgalom vár rám, mert mindenféle terveim vannak, amikbe belevágok. Az egyik aprócska része az, hogy hetente szeretnék valamilyen kihívást teljesíteni. Ezt kezdtem már el most, a 0. héten :) Egyébként egyelőre inkább csak tervezgetek, hétfőn pedig belevágok. Majd írok róla aznap részletesebben. De lássuk a 0. kihívást!

Ha van valami olyan holmid, amit akár pénzért is el tudnál adni, ne tedd! Ha tudsz, keress neki gazdát a barátaid, családtagjaid között! De ne egyszerűen ajándékozz, kérj élményt!

A legtöbb ember nem szeret tartozni, nagyon ügyel arra, hogy viszonozza, ha valami értékeset akarnak neki adni (és nincs semmilyen ünnepe). A "majd én is kérek Tőled valamit" elég megfoghatatlan, bizonytalan, ijesztő is lehet, jobb azonnal letudni, X ezer forinttal mondjuk.
Nekikezdtem a Marie Kondozásnak, és a ruhák válogatásán már túlestem. Volt pár dolog, ami kukában végezte, volt, amiből rongy lett, volt, amit Anyához küldtem, hogy küldje tovább rászorulóknak, és volt 2 db, amit magamnál tartottam. Ezeknek szerettem volna gazdát keresni, ha egy mód van rá. Egy magassarkú szandál és egy alkalmi ruha. Mind a kettőt keveset hordtam, értékesebb, jó minőségű darabok. A ruháért kicsit fájt is a szívem, hogy nem hordtam eleget, de hát nem jártam annyit kamaszként bálba/esküvőre. Most meg már tudtam, hogy nem fogok (nem akarok) beleférni. A magassarkúkat kicsit mindig sajnáltam, mert olyan szépek, kecsesek, elegánsak, de lássuk be, nem fogok nekiállni gyakorolni, bokát erősíteni csak a magassarkúkért... pláne nem terhesen, vagy pici gyerek cipelése közben. Ami még egy pár évig így lesz. Jobb, ha hagyom a cipőt elmenni (maradt így is talonba 1 fehér és egy fekete magassarkú szandálom, ha szükség lenne rá).
Szóval gondolkodtam, kinek adhatnám, és eszembe jutott az egyik barátnőm, az egyetlen igazából, akinek a lába hasonló méretű lehet, és aki testalkatra is a leginkább hasonlít korábbi énemre. Eszembe sem jutott, hogy kérjek tőle pénzt, de ő ragaszkodott hozzá, hogy találjak ki egy árat. Jó lett a cipő és a ruha is, én pedig a következő lehetőségeket vázoltam fel neki:

1) Ha tervezte, hogy megy mostanában pedikűröshöz, akkor menjünk együtt, megvendégelhet! ;) (Már régóta tervezem, de mindig sajnálom rá a pénzt... pedig már ráférne a lábamra.)
2) Ha nem, akkor vegyen nekem egy olyan könyvet, amit ő olvasott és szeret, de én még nem olvastam és nincs meg nekem, és azért valószínűleg tetszene (nézze meg a Moly-on az adatlapom hozzá). Én ezt utána elolvasom, és beszélgethetünk róla :) Ezt nem érezte elégnek, úgyhogy megfejeltem még egy kávézással, a beszélgetéshez, amire szintén meghívhat.

A pénz persze sosem árt, különösen egy felújítás közepette, de nagyon örülök, hogy így döntöttem, izgatottan várom már, mit választ! :) Sokkal jobb ez így.

Ha volt már hasonló élményed, vagy most felbuzdultál, írd meg, mit kértél, vagy akár azt is, mit kérnél! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...