A Moly-on csatlakoztam nővérem kihívásához, amely kreatív írással kapcsolatos. Az első heti feladatunk az, hogy egy népmesét írjunk át úgy, hogy kihagyjuk az egyik szereplőjét, majd mutassuk be, mi történik így. Minden feladatra egy hét van, akkor kapunk max pontot, különben csak felet. Lehet, hogy nem a legkreatívabb, de időhiány végett a Hamupipőkét választottam. Hogy ki maradt ki? Olvassátok el, és megtudjátok! ;)
Ma különösen aktuális szerintem ez így nőnapon. Tehát.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyember. Ennek az özvegyembernek volt egy szépséges lánya, Hamupipőke. A szomszédjukban lakott egy özvegyasszony, és annak két - kevésbé szépséges - leánya. Az özvegyasszony folyvást csak rágta az özvegyember fülét, hogy vegye már őt feleségül, meglássa, jó lesz neki. Lesz, aki süssön-főzzön, mosson rá, és Hamupipőkét is saját lányaként fogja szeretni. Addig rágta az özvegyembr fülét, még az ráállt a dologra, és összeházasodtak.
De bizony a menyegző után az asszony már nem volt olyan készséges, mint ahogy azt ígérte, és Hamupipőkével is igen mostohán bánt. Minden munkát vele végeztetett el, míg saját lányai egész nap róhatták a falu utcáját, férjjelöltek után kutatva.
Amíg élt a szegény férfi, addig legalább este igyekezett kedvesebb arcát mutatni az asszony, amikor az ura otthon volt, ám szegény ördög nem sokáig bírta elviselni új feleségét és annak két leányát, így hamar jobb létre szenderült. Hamupipőke onnantól kezdve éjt nappalá téve csak dolgozott és dolgozott. Hol mosott, hol főzött, hol takarított, hol az állatokat látta el, hol mostohanővéreit cicomázta (bár lenne, aki úgy gondolná, ez utóbbi az előtte lévő kategóriába is beleillik).
Így teltek-múltak a napok, mígnem valami roppant izgalmas nem történt: Elérkezett a báli szezon, és a herceg úgy döntött, mindenkit meghív a bálba, szegényt is, gazdagot is. Nem is egy bált rendez, de mindjárt hármat! Három hétig minden héten egyet.
Hamupipőke megörült a hírnek, de hamar csalódnia kellett. A nővérei kijelentették, hogy ilyen rongyosan és piszkosan bizony nem jöhet el velük a bálba. És különben is, dolga van itthon. Azzal a másnapi ebédre szánt lencsét beszórták a hamuba, és meghagyták neki, hogy másnapra legyen mind egy szemig kiválogatva a lencse, és ebédre megfőzve. De reggel ne zavarja őket, mert kipihenik a bál fáradalmait.
Hamupipőke otthon maradt, és nekiállt a lencsét válogatni. Sírt-rítt szegényke, fohászkodott a Jó Istenhez, hogy segítsen neki, hiszen nem vétett ő semmit, és csak ezt az egyet szeretné, elmenni a bálba. De nem történt semmi. A lencsét egész éjjel válogatta, egy szemhunyásnyit sem aludt, de az ebéd elkészült. A lányok mind befalták, de annyit se mondtak, hogy bikkmakk.
A következő héten is könyörgött, hadd mehessen el a bálba, de akkor meg borsót szórtak a hamuba, hogy azt válogassa ki, és főzze meg másnap ebédre. Szegény Hamupipőke nekiállt válogatni. Egy kicsit még sírdogált, aztán kezdett mind egyre jobban méregbe gurulni. Hogy ő egész nap csak mos, takarít, süt, főz, eteti, ganézza az állatokat, és még így sem mehet el a bálba, az igazán nem járja! Hiszen másnak fizetnek azért a munkáért, amit ő itt nap mint nap elvégez. És akkor megállt a keze a válogatásban... Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Abbahagyta a válogatást, elment megmosdani - mert abban azért igazuk volt a nővéreinek, hogy piszkos volt - kikészítette a legkevésbé foltos ruháját, és lefeküdt aludni. Másnap korán kelt, felöltözött, evett egy keveset, és míg nővérei aludtak, ő elindult a faluba munkát keresni. Kérdezgetett erre, kérdezgetett arra, végül egy pékségben talált munkát. A péknek egyből rokonszenves lett Hamupipőke, az apját is ismerte régen, így szívesen adott neki munkát. Mondta, hogy akár már aznap kezdhet, és ha nincs hol laknia, éjjelente a kemence mellett meghúzhatja magát egy darabig. Hamupipőkével madarat lehetett volna fogatni! Repült haza, összeszedte azt a kevés holmiját, ami volt, és a még csipás szemű nővéreitől örömkönnyes búcsút vett. Azok szegények tátott szájjal néztek utána, csak későb, hasuk korgásából jöttek rá, hogy nem álmodták a történteket.
Hamupipőke szorgos, rendes leány volt, jó segítsége a péknek. Így sikerült egy picinyke pénzt félretennie, hogy tisztességes ruhát varrhasson magának, amiben már elmehetett a harmadik bálba.
A bálon sok mindenkivel beszélgetett, táncolt, igazán kellemesen érezte magát. Az egyik beszélgetést hallotta meg félfüllel a herceg, melyben Hamupipőke épp tréfálkozott valakivel. A herceg is elnevette magát a tréfán, szemük találkozott, egyből fel is kérte táncolni. Többet el sem eresztette azon az estén. A bál után a herceg elkísérte a pékségbe - hosszú volt a séta, de jól esett mindkettőjüknek, addig is tudtak beszélgetni. Szerencsére Hamupipőke is kényelmes cipőbe bújt, így a hosszabb utat választotta. A kapuban Hamupipőke megállította a herceget, pár percre magára hagyta, majd egy saját kezűleg sütött süteménnyel tért vissza. Gondosan bebugyolálta, és odaadta a hercegnek. A herceg kezet csókolt Hamupipőkének, jó éjszakát kívántak egymásnak, majd Hamupipőke bement, átöltözött, és bevackolta magát. Aludni nem igen aludt, mégis kicsattanó jó kedvvel ébredt és ha lehet, még serényebben dolgozott aznap.
A herceg sokszor tért be abba a péksébe, és várta meg munka után Hamupipőkét. Egyik nap, mikor kifizette a süteményt, egy gyűrűt is adott a pénz mellé. Letérdelt, és megkérte Hamupipőke kezét. Hamupipőke igent mondott - egy feltétellel. Ha a palotában sem kell lemondani a sütésről-főzésről. Megegyeztek, és hamarost össze is házasodtak. Mikor eljött az idő, országuknak bölcs uralkodói lettek, akik sosem feledkeztek meg a legszegényebbekről sem.
Hogy a nővéreivel mi lett? Őjk bizony nem tudtak elkészülni a harmadik bálra egyedül, Hamupipőke segítsége nélkül, de később azért összeszedték magukat, és még egy-egy legényt is fogtak maguknak.
Itt a vége, fuss el véle, kopasz Jankó felesége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése