Négy éve voltam utoljára nyaralni. Mielőtt teherbe estem. Utána jöttek a gyerekek, lakás- és házfelújítások. Most mentünk el először családként nyaralni. Egyből két nyaralást is leszerveztünk (sőt, még szeptemberre és októberre is tervezünk egy-egy kiruccanást). Egymást következő hétvégéken utaztunk, így elég könnyen össze tudom hasonlítani a két élmény: ég és föld.
A másik egy 2 nap 2 éjszakás, vendégházban megszállós, hegyvidéki, szuper csendes, ismerős családdal való nyaralás Szilváskőn. (Rászervezve a holdfogyatkozásra, felszerelkezve távcsővel, meg minden.)
Az óriási különbség a lányom (3 éves) viselkedésében volt, és az én idegállapotomban. Míg az első után fogadkoztam, hogy én vele többet nem megyek sehova, csak majd ha 20 éves lesz, a második alatt még pihenni is tudtam egy kicsit, és biztos, hogy visszamegyünk még.
Könnyű rásütni a bélyeget a gyerekre, hogy "hát hisztis, ez van", és vagy tűrni, figyelmen kívül hagyni, és úgyis elmenni minden programra, vagy bezárkózni, hogy senki se hallja. Egyik sem túl jó megoldás. Mert a gyerek tény, hogy valamilyen, de ezt nem lehet annyival elintézni, hogy hisztis. Mert ez nem egy tulajdonsága, hanem egy reakciója, egy másik tulajdonsága miatt, ami pedig az érzékenysége.
Könnyű rásütni a bélyeget a gyerekre, hogy "hát hisztis, ez van", és vagy tűrni, figyelmen kívül hagyni, és úgyis elmenni minden programra, vagy bezárkózni, hogy senki se hallja. Egyik sem túl jó megoldás. Mert a gyerek tény, hogy valamilyen, de ezt nem lehet annyival elintézni, hogy hisztis. Mert ez nem egy tulajdonsága, hanem egy reakciója, egy másik tulajdonsága miatt, ami pedig az érzékenysége.
Áginál olvastam a szuperérzékeny gyerekekről, és egyre inkább úgy gondolom, hogy - ahogy igazából minden - nem kategorikus, hanem dimenzionális. Azaz nem arról van szó, hogy valaki vagy szuperérzékeny, vagy nem, hanem az érzékenységének fokozatai vannak. És az egyik végén lévőket éppenséggel szuperérzékenyeknek hívjuk.
A lányomat nem sorolnám minden értelemben ide, mert szociálisan pl. elég hamar feloldódik, viszont a túl sok vizuális inger (pl. csomó játék a szobában), a túl sok zaj, hang, a ritmus kibillenése, egy váratlan módosulás a programban megviseli. Úgy tűnik, jól érzi magát, nagyon izgatott, aztán hopp, egyszercsak borzasztó hisztis lesz.
Úgyhogy mindig keresem-kutatom az okokat és megoldásokat, ha egy hisztisebb időszak van a hátunk mögött. És próbálkozom. Sokszor nehéz elhinni, hogy egy zsáknyi játék elpakolása, vagy egy esti rutin beépítése mennyire meg tudja változtatni az egész napot. Nehéz akkor is, amikor a másik gyerek (1 éves) szuper jól megugorja a mindenféle ingert (szlalom-verseny mellett aludt édesdeden egy pléden), és akkor én is hajlok, hogy elintézzem annyival, hogy a másik meg ilyen hisztis. Ez van.
De nem! Nem az. Csak érzékenyebb. De képes orbitális hisztik nélkül létezni (mi több, igénye is van rá, hisz neki sem buli a földön fetrengve bömbölni a kimerültségtől), ha egy picit odafigyelünk (vagy néha nagyon).
Ezt mutatta meg nekem ez a két nyaralás.
A kemping, ahogy írtam is, zajos volt. Először aludtunk sátorban ráadásul, együtt. Napközben és éjszaka is ment valamilyen zaj/zene, berregtek az autók, jöttek-mentek az emberek. Kimaradt többször, vagy elcsúszott nagyon a délutáni alvás, mert nem voltak meg a körülmények ahhoz, hogy a meglehetősen erős akaratú 3 évest rávegyem az alvásra. Volt, hogy este még dodzsemezett és körhintázott. Minden nap evett fagyit. Volt, hogy egyéb édességet is.
Szilváskőn közös szobában, de külön ágyban aludtunk, ahogy itthon is. A hely szupercsendes volt, vissza tudtunk vonulni a szobába altatni. Édességet nem vittünk, venni se tudtunk, mézes kakaót kapott minden nap egyet, meg egyszer ivott alkoholmentes citromos sört. Picit csúszott az esti altatás, de megvolt ugyanaz a rutin, mint otthon. Nem volt semmilyen zajos, csillogós-villogós játék, "csak" egy nagy kert, hintával, csúszdával, mászókával és két szuperédes kutyával. Meg volt kavics is. Ahol kavics van, oda pedig nem kell játékot vinni. Kirándultunk is egy picit, szalmabálára ültünk, vadvirágot szedtünk, szalonnát sütöttünk. És csak haza jönni nem akart, amúgy szuperül viselkedett.
A nyaralások előtt olvastam el ezt a cikket, és részben ennek is volt köszönhető, hogy igyekeztem lazább lenni az első nyaraláson. Nem baj, ha kimarad a délutáni alvás, vagy ha fagyit uzsonnázik... Hiszen nyaralunk!!! És lehet, hogy a szerző gyerekei jól bírták, az enyém nem. Úgyhogy továbbra is törekszem a ritmus és rituálék tartására, a visszafogott ingermennyiségre (már az is nagy ugrás, hogy nem otthon alszunk), az ésszerű étkezésekre (a lángos ebédre a strandon még ok, de a napi 3 gombóc fagyi már sok), és a csendes visszavonulásokra.
A kemping, ahogy írtam is, zajos volt. Először aludtunk sátorban ráadásul, együtt. Napközben és éjszaka is ment valamilyen zaj/zene, berregtek az autók, jöttek-mentek az emberek. Kimaradt többször, vagy elcsúszott nagyon a délutáni alvás, mert nem voltak meg a körülmények ahhoz, hogy a meglehetősen erős akaratú 3 évest rávegyem az alvásra. Volt, hogy este még dodzsemezett és körhintázott. Minden nap evett fagyit. Volt, hogy egyéb édességet is.
Szilváskőn közös szobában, de külön ágyban aludtunk, ahogy itthon is. A hely szupercsendes volt, vissza tudtunk vonulni a szobába altatni. Édességet nem vittünk, venni se tudtunk, mézes kakaót kapott minden nap egyet, meg egyszer ivott alkoholmentes citromos sört. Picit csúszott az esti altatás, de megvolt ugyanaz a rutin, mint otthon. Nem volt semmilyen zajos, csillogós-villogós játék, "csak" egy nagy kert, hintával, csúszdával, mászókával és két szuperédes kutyával. Meg volt kavics is. Ahol kavics van, oda pedig nem kell játékot vinni. Kirándultunk is egy picit, szalmabálára ültünk, vadvirágot szedtünk, szalonnát sütöttünk. És csak haza jönni nem akart, amúgy szuperül viselkedett.
Hazajőve pedig szintén igyekszem odafigyelni az Egyszerűbb gyermekkor alapelveire, és ezért:
- Elpakoltam egy adag játékot, mert hiába klasszak, ha túl sok van elöl, nem tudja őket értékelni. A sok jó játék is tud együtt rossz lenni.
- Letépkedtem pár flakonról a címkéket: kevesebb vizuális inger, ez nekem is nagyon jól esik.
- Igyekszem előre elmesélni neki, mi fog ma/holnap történni. A nagyobb eseményekről már akár 1-2 héttel előtte elkezdek neki mesélni, hogy legyen ideje felkészülni.
- Napi édességadagra odafigyelek, meg az időzítésre is (vacsora után már nem jár csoki!).
- A pörgősebb, és a nyugisabb napszakok, napok váltakozzanak, ne zsúfolódjon be túl sok program egymás után.
Még nem teljesen pihente ki a két nyaralást, meg még sok a pakolnivaló, de azért jó itthon. És igyekszem magamnak is mantrázni:
A hisztisség nem (megmásíthatatlan) tulajdonság, hanem reakció!
Úgyhogy minden szülőnek, és különösen az érzékenyebb gyerekek szüleinek ajánlom az Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet, és hogy igyekezzenek a nyaralásokat is ebben a szellemben szervezni. Így lehet mindenki számára kellemes élmény a nyaralás, még ha a gyerekes nyaralás soha nem lesz olyan pihentető, mintha kettesben mennénk a párunkkal, de nagyon jó kicsit elmenni otthonról, és a szomszéd udvara helyett mondjuk a Mátrában gyűjteni a kavicsot :) Aztán ugyanilyen jó haza is jönni.
De jó volt olvasni! :*
VálaszTörlés