És újra meg újra; újraépítjük magunkat. Újra és újra nekiindulunk, felszegjük a fejünket, mosolygunk, belevetjük magunkat az életbe, és hiszünk. Megint hiszünk és remélünk. Aztán összetörve hazaérünk utunkról - megint üres kézzel. Másnap megint felkelünk, és útra kelünk. Kicsípem magam. Új haj; vagy nem új, csak szebb; vagy nem szebb, de legalább más. Egy kis smink, finom parfüm, és valami csodakisugárzás, ami talán segít.
Már megint csak a 30+osoknál vált be. De semmi baj, csak azt hiszik, a gimis kislányokat könnyű felszedni. Hát nem mindenkit! Nem baj, azért is kicsípem magam legközelebb is, hátha egyszer más is észre veszi. Aki mondjuk csak 20 körül van... és add ég, hogy tudjam szeretni. Mert "je ne voudrais que t'aimer." Csak szeretni akarlak. A "Te" határozatlan, az érzés nagyon is határozott, állandó. Újra és újra felveti a fejét. Szép ez az önállóság, függetlenség, de azért.. vannak határok. És ugye a határokon sétálunk, hm? (Szilágyi Domokos - Határok) De ezt a határt át tudnám lépni. Át akarom.
Utunk után végül pedig ismét hazajövünk, megfésülködünk, lemossuk a sminket, melegítőbe bújunk, és nyálas blogbejegyzéseket írunk. Na jó, nem mi. Csak én. Blöh. *cinkos mosoly*
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Költözés
Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...
-
Az elmúlt pár hónapban két volt osztálytársam blogját is olvastam, amiben az erasmusos élményeiket írták/írják le (az egyik még mindig kin...
-
Négy éve voltam utoljára nyaralni. Mielőtt teherbe estem. Utána jöttek a gyerekek, lakás- és házfelújítások. Most mentünk el először család...
-
Krúdy Gyula - A hídon elemzés Krúdy Gyula (1878-1933) irodalmunk jogtalanul háttérbe szorított alakja. A XX. század elején alkot, ontja magá...
Megint hazatérünk, talán üres kézzel, dde haza. És otthon várnak, akik megtöltik kezünket, szívünket, lelkünket, ölelnek, és kellenek ezek a kis törések, hogy aztán újult erőkkel ragasszuk vagy alkossunk újat.
VálaszTörlésAkármit csinálsz vagy nemcsinálsz a hajaddal, ruháddal, parfüt szórsz, Te megmaradsz Te-nek. Egy kis csodának, amihez nem kell külön csodasugár, mert Te az vagy. Csak néha újra kell éleszteni a fényt. Ahogy azt folyton tesszük, másokból és másokat építve is épülünk. És folyton újítunk. És folyton bízunk. Ha nem is teljességgel, de tesszük. Mert kell.
Ha szeretni akarsz, szeress! :) A világ legtermészetesebb, legszebb, de - és egyben legösszetettebb érzése is. És legmotivább is. :)
néha még terelgetni is lehet. Lásd: ihletként felhasználni, vagy energiává alakítani. :)
És nem határozatlan. Csak - még - nem látható tisztán. de körvonalai vannak. Mert Ő van. És jön. És majd idejében megérkezik. De addig kell, lenni. És mosolyogni. :)
És nem nyálasak, érzőek, spontának, szerethetőek, mert hozzánk - mert ami Hozzád, az mi is - tartozóak. Várakozással telítenek másokat.
*megszeretget*
Lehet, hogy körvonalazódik, de nincs itt fizikai valójában. Borzasztóan hiányzik. Szétszóródik a fene nagy szerelmem. Nem csak szeretni akarok, gyengéd akarok lenni. Valakivel. Fizikailag. Ümm. De jól vagyok, nincs gond. És de, egy kicsit nyálas. De így jó ez, legalább jót nevetek magamon, és könnyebb lesz folytatni az utat :) (jaj ez is milyen közhelyes, ajjajjajj :D)
VálaszTörlésUi.: *visszaszeretget*
VálaszTörlésNem baj. Kell ez! És ha van akarat, akkor jön a tárgya is, ami késik, nem múlik!
VálaszTörlésBolond gyöngy:)P