2010. május 29., szombat

Srác a vonatról

A vonaton ültem egy négyesben és olvastam. Te egyszercsak odaléptél. Látszott, hogy kérdés nélkül akarsz leülni velem szembe. Elvégre nyilvánvaló volt, hogy szabad a hely, hiszen még a táskám is az ölemben pihent. De addig néztelek, míg motyogva, de megkérdezted, szabad-e a hely. Mert akartam, hogy beszélj hozzám, hogy aztán mosolyogva azt válaszolhassam, hogy persze. És mosolyogva azt válaszoltam: persze.

Te leültél és meglazítottad az öved. Szélesen elmosolyodtam, talán még kuncogtam is halkan. Vicces voltál, ahogy leülsz és úgy nézel ki, mint aki most azonnal nekikezd vetkőzni. Nagyon otthonosan érezted Magad. Elővettél egy kiflit vagy zsömlét, egy doboz májkrémet - és egy Hell-t. Ezen megint elmosolyodtam. Érdekes párosításnak találtam, fel is írtam a zebrás naptáramba kicsivel később. Egyébként nem bírom az energiaitalokat, de Neked elnéztem.
Én csak olvasgattam tovább, időről-időre felnézve és -mosolyogva, magamban jó étvágyat kívánva Neked. Úgy olvastam, hogy lásd, mit olvasok - mert egyszerűen így illik. Te pedig csak mártogattad a kiflit vagy zsömlét a májkrémbe és ittad az energiaitalt; furcsa volt a májkrém és a tutti-frutti illata együtt.
Aztán befejezted. Én olvastam tovább, Te pedig kidobtad a szemetet. Én ott ültem a kuka mellett, olvasás közben a térdemet kicsit arrébb döntöttem, hogy legyen helyed kinyitni a kukát - aztán visszabillentettem. Apró figyelmesség. Éreztem, hogy észrevetted, de nem szóltál semmit. Nekem még volt néhány oldal hátra az újságból, igyekeztem sietni. Te egy darabig nézelődtél, aztán beraktad a fülhallgatód - kicsit elszomorodtam, hogy akkor nem fogunk beszélgetni.

További nézelődés után "megvetetted az ágyad", táskából és pulcsiból, rádőltél, és aludni próbáltál. Én csak néztelek, már nem olvastam. Fekete tornacipő volt Rajtad, fekete farmer és fekete póló. A póló mintáját akkor vettem csak észre: kis Joker figura, alatta pedig "Do I look like I'm joking?" felirat. Nem, Te nem vicceltél. Néztelek, és az az érzés öntött el - most már visszavonhatatlanul - hogy szeretni szeretnélek. Őrizni az álmodat. Te pihensz, én ülök Veled szemben, bámulom a suhanó tájat, vagy Téged nézlek és őrizlek. (Pedig nem is voltál az esetem.) Akkor már biztos voltam benne, hogy írni fogok Rólad. Bekerültél a zebrás naptáramba.
"2010. V. 8.
- Srác: zsömle + májkrém a dobozból + HELL (vonat)
-> elaludt - szeretni szeretném"
Később eszembe jutott az első "öves jeleneted", amit tudtam, hogy mindenképp bele akarok építeni a Rólad szóló írásba, de már nem akartam újra előszedni a naptárat és a tollat, így csak szurkoltam, hogy el ne felejtsem.

Közeledett Gödöllő. Úgy sejtettem, hogy nem itt fogsz leszállni, mert akkor biztos nem feküdtél volna le aludni. Arra gondoltam, hogy kitépek Neked egy lapot a zebrás naptáramból, írok rá valami kedves üzenetet és az e-mail címemet. Hátha.
Gondolkodtam, hova tehetném, hogy észrevedd. Felragaszthatnám a kis "polc" szélére, hogy amikor kinyitod a szemed, ez legyen az első, amit meglátsz. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam cellux. Akkor nem volt.
De aztán felébredtél. Megcsillant a remény: hátha mégis ott szállsz le, ahol én.
De Te fejedet a tenyeredbe rejtetted, próbáltad támasztani - úgy néz ki, az energiaital nem használt. Kócos barna haj. A körmöd nem olyan formájú volt, amilyet szeretek - és le is kellett volna már vágni - de Neked ezt is elnéztem. Igazából elég vegyes formájú volt a körmöd. A mutatóujjadon majdnem olyan, mint amit én szeretek, a középső ujjadon pedig kisebb, mint a többin. Amúgy szép kezed volt.
Kerested a megfelelő pihenőpózt, ide-oda rakosgattad a kezed és a fejed, végül megállapodtál - szerintem nem a legmegfelelőbbnél: A fejed lógott, a két kezed a nyakadon, a térdeden könyököltél. Gondolatban szóltam Neked, hogy vigyázz, el fog gémberedni a nyakad.
A lábadat is néztem, azt is ide-oda pakoltad. Próbáltam kitalálni, vajon kinyújtva vagy behúzva lesz, amikor majd le akarok szállni - vajon át kell-e majd lépnem rajta, vagy sem.

Gödöllő vészesen közeledett, összekészülődtem. Te pihentél tovább. Felálltam, hogy leszálljak, és átléptem a lábadat - végül nyújtva hagytad.
Te feleszméltél, ezt még észre vettem. Lesétáltam az ajtóhoz, még visszanéztem volna Rád, de csörgött a telefonom. Elkezdtem kotorászni, de mire megtaláltam, vagy letette az illető, vagy én nyomtam ki véletlen. Visszahívtam, megálltunk, le kellett szállnom. A világunknak vége szakadt.

De így volt jó, így volt szép.

- Történt 2010. május 8-án, leírva 2010. május 9-én, abból átírva 2010. május 29-30-án (éjszaka).

Megjegyzés: Cellux azóta sincs mindig nálam. Olvassatok Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim-et. És olvassatok úgy, hogy mások láthassák, mi a szerző/cím - mert ezt így illik! Legalább néhány másodperc erejéig.

12 megjegyzés:

  1. *Szereti, ahogy Pillangóságod papírra és blogra libbenti a szavakat, történteket.
    Szeretne szeretni Ő is így, ilyenkor, mindig máshol, mándig mást...*
    Neked pedig gondolatcelluxod van - csak azt is másoknál hordod... :)

    VálaszTörlés
  2. gondolatcellux. mentve. tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. Szép történet. :)
    Bár a "zsemle vagy kifli" nekem kicsit megdöccentette, de hát ez már csak kukacoskodás.

    S ha lenne emilcímjegyed? (Tudod, az olyan, mint a névjegy, de csak az emilcímed van rajta.) Azt könnyen adhatnád bárkinek. :)

    VálaszTörlés
  4. :) Ha csak ennyi a kivetnivaló, az megbocsátható. Szeretek pontos lenni, és már nem emlékszem, mi volt.
    E-mailcím-kártyára én is gondoltam, még meglátom. Lehet, gyártok. De valami dorkásat :) A cellux pedig akkor is kell. :P

    VálaszTörlés
  5. ...öntapadós mail-kártya ;)
    (hogy én is belekotyogjak már... :P:))

    VálaszTörlés
  6. Valahol láttam szív alakú post-it szerű dolgot.
    Asszem, az illene Hozzád! :)
    Öntapadós is, meg lehet rá kézzel írni, az személyesebb...

    No és ha mindent ilyen jól megfigyeltél, pont a kifli-zsemle volt amit nem? :)

    VálaszTörlés
  7. Hm, igen, az én is azt hiszem, hogy illene hozzám :)
    Hát.. akkor még nem voltam benne biztos, hogy írni fogok róla, és ez kimaradt valahogy, még nem figyeltem meg olyan részletesen. De ha zsömlét írtam fel a naptárba, akkor valószínűleg az volt. Ezt már csak akkor tudnánk meg, ha jelentkezne a srác :)

    VálaszTörlés
  8. Amélie-féle megoldás? Fotoautomata helyett vonaton plakátolva? (Mondjuk a bejegyzésed url-jével...)
    Már amennyiben szeretnéd, hogy jelentkezzen.

    VálaszTörlés
  9. Hm, ezen még gondolkodom. Nem tudom, akarom-e. De a plakátolás mókás lenne. :)

    VálaszTörlés
  10. Hát dönteni Neked kell!
    Lehet, így kerek ez a történet.

    VálaszTörlés
  11. Döntöttem. Nincs keresés, nincs plakát. Így kerek :) Különben is.. azt hiszem, a barátom nem örülne neki :P Viszont szivecskés öntapadós matrica kell! :)

    VálaszTörlés

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...