Búcsú Szegedtől, nyári élmények, miegymás

Halihó, Kedves Olvasók!

Ma, amint láthatjátok, buzog bennem az írhatnék, süthetnék-főzhetnék, sőt még a takaríthatnék is; egyszóval a tevékenykedhetnék.

Ebben a bejegyzésben búcsút mondok Szegedtől. Letettem sikeresen a vizsgáimat, majdnem mindenről megvan már a papírom is, tematikák, hallgatói törzslap.. már csak nagyon kevés papír van hátra. Az idei felvételi pontom is 455, szóval nagy valószínűséggel semmi sem választ el attól, hogy a Károlira felvegyenek, ott pedig elfogadtassam a tárgyaimat.

Szeged.. bukkannak fel képek, ahogy az elején belecsöppentem a kollégista életbe - aztán ahogy kiiszkoltam belőle. Azt hiszem, nem lett volna rossz, ha odahúzott volna a szívem. Az aerobic, a konyhában ismerkedés, esti filmvetítés. Bár a szobatársaimból volt, akit lecseréltem volna. Az a mocsok és rendetlenség tűrhetetlen volt.. De volt, akit megkedveltem.

A tanáraim.. na, ők okoztak az év során csalódást. Kíváncsi vagyok, máshol mások-e, jobbak-e. De sejtésem szerint nem. Azért örülök, hogy az anatómiát Szegeden végeztem el (és nagyon remélem, hogy elfogadják majd a Károlin), mert az anatómia tanárunk egy élmény volt, ő egy nagyon jó tanár! Ahogy a fejlődéslélektan is! (és azzal is végeztem) De igazából magában a felsőoktatásban csalódtam. Hátha majd Pesten megtalálom jobban a szépségét, ha jobban belehelyezkedem. De a gimit nem tudom, tudja-e bármi is felülmúlni.

Még most is hihetetlen, hogy vége a giminek, örökre vége. Nem lesz több irodalom órám, sem matekom... hiányoznak a tanárok és az osztálytársak, a suli rendszere. Mondták az egyetemen a fennhéjázó tanárok, hogy "ez már egyetem", de őszintén szólva néhány gimis tanárom simán lepipálja az egyetemi tanáraim egy részét. És sokkal jobban ki van találva.

Szóval az út szélén hagyott kiskutyáért végül eljöttek a szülei és a barátja és hazaköltöztették, de előtte még egy jót tekeregtek a városban. A Kedvessel kipróbáltunk egy villamosból kialakított sörözőt, amit még a leköltözésemkor szúrt ki. Ittunk egy korsóval, aztán mekiztünk, beszélgettünk, mászkáltunk, végül hazamentünk és holdfogyatkozást néztünk (képek is készültek a Kedves által, a feltöltés folyamatban, látszik a folyamat, ahogy ismerkedett a gépünkkel - feltöltve).

Ezután elindult a nyár. Evezéssel, dobogókői nyaralással és még egy kis evezéssel. Az első evezésoktatós héten már vittem is gyerekeket és oktattam is! Be is pánikoltam rendesen, amikor közölte velem a feladatom a "főnök". Második evezős héten letettem a kormányosi vizsgát (egy jó adag baráti segítséggel és jóindulattal, mert a hajó farával kicsit levittem a bóját). Aztán Balaton következett, egy hét pihi a Kedvessel. Volt benne jó is, rossz is, de összességében egy jól sikerült nyaralás volt. Úsztunk, filmeztünk, röpiztünk (új családtag: Manci, a labda - kicsit tojásalakú). Most itthon vagyunk és mint említettem, buzog bennem a tevékenykedhetnék. Mostam és teregettem két adagot, sütöttem rakott krumplit életemben először (recept egy bejegyzéssel visszább), e-maileket intéztem, kicsit körbekérdezek az ismerősöknél, kivel mi újság. A Kedves eközben kiélte hírolvasási, zenehallgatási és játszási vágyát. Most pedig lézert bütyköl. Szép szombat.

Megjegyzés: Kéne azért egy olyan nyaralás is, amikor elég nagy és kényelmes az ágyunk, és a klíma is jó.