Kapcsos szivecske, polc és szekrény - avagy apró örömök a nyárban

Tegnap egy egészen tökéletes kis napom kerekedett (na jó, apró szépséghiba akadt a végére, de elhanyagolható). Először is, sokáig döglődtünk a Kedvessel az ágyban, oxigénhiányos szobaállapotunk miatt, majd kómásan kibattyogtunk a nappaliba, konyhába, ahol egy szivecske formájú kapcsos tortaforma fogadott engem. Megörültem neki nagyon. Anya vette a garázsbazárban, 200 forintért. Örült, hogy így megtetszett, én meg csillogó szemmel kérdeztem, hogy esetleg nem lehetne-e az enyém... és esetleg az enyém lehetett és lett is. Jippíí!!

Ezt követően reggelit készítettünk egymásnak az én Szerelmemmel, Ő hagymás-paprikás-sajtos tojásrántottát kapott (oregánóval és borssal fűszerezve), én pedig barackos-almás-szedres-mézes zabpelyhet natúr joghurtba és egy kevés tejbe áztatva. Laktató reggelink után (az utolsó falatokat a készítőre bíztam) pedig felkerekedtünk mi is Anyáékkal a garázsbazárba, ahol a bútorok között találtunk egy egészen remek könyvespolcot, 1500 Ft-ért, amit gyorsan meg is vettünk.

A polc alja kissé elázott, meg jó poros volt úgy az egész, de nekiálltunk délután, megtakarítottuk (azt főleg én), fűrésszel szépen átalakítottuk (azt főleg a Kedves, az én seg(g)ítségemmel - hát na, valakinek súlynak is kell lennie, el ne mozduljon a fa), most a garázsban áll összeszerelve, holnap utazik Pestre, méltó helyére, ahol lelkesen nekiállok majd, hogy megpakoljam :)

Közben szekrényötlet is alakul, a monitor alá, erősítő-, gép- és egyéb tárolónak, már a faanyagot is kinéztük hozzá, google sketchup-pal megy a tervezés - amihez nekem nincs sok türelmem, így a lelkes Kedves mellett én néha hisztirohamot kapok... aztán megnyugszom, amikor takarítok kicsit odafönt, a régi szobában. Ugyanis leköltöztem az emeletről, vissza egy régebbi szobámba, ahol, mint utóbb kiderült, a pici Dorka valamikor 1990-ben megfogant. Nem csoda hát, hogy ilyen jól érzem magam itt.

Szóval Csabim tervezés-lázban ég, a szekrény mellett egy fekvő gépházat is akar kreálni, meg tápegységről működtetni egy aksis fűrészt, vagy mit... Én meg olvasgatok, hogy visszanyerjem hajdani műveltségem egy részét, ugyanis a mai, nem-írom-le-milyen szavam után nagyon szégyellem már magam... Csúnyán beszélek. Na nem a káromkodásról van szó, hanem a magyartalanságról, illetve a csúnya, helytelen ragozásról. Most írni is azért írok egy keveset, hátha az segít - meg mert Drága Szerelmem amúgy is alszik, így ráérek. A számolás is rém rosszul megy időnként.. szörnyű, mennyit felejt az ember érettségi után. De legalább tudok már olyat, hogy medulla oblongata. Ja, és nem. Mégse tudtam. Csak a szó ugrott be, de a magyar jelentése már nem. Fenébe. Butulok.. Akkor mit is tudok? Evezni. Az még egész friss élmény.

Mert leeveztünk Rajkáról Budapestre 9 nap alatt. Az 258 folyókilométer, bizony ám! Izmos és barna vagyok. Illetve hát izmos a karom-mellem-hátam, barna a hátam-karom-combom-hasam-arcom; a fenekemet viszont elültem, a lábszáram színe meg elüt a combométól, de annyi baj legyen. Az izomtalan testrészekre meg fogadást kötöttünk a Kedvessel, hogy első félév végére összeszedem magam. Szóval szeptembertől rettegjen az összes budapesti uszoda! Ki tudja, melyiket találom meg.

Oh, de a tegnapi tökéletes nap... volt a kapcsos forma, meg a polc, közben egy régi ismerősnek néhány információval szolgáltam a pszichológiáról, megbiztattam, hogy teljesíthető.. Aztán egy egészen romantikus vacsorát költöttünk el Csabival kint a kertben, mécsessel az asztalon, majd közös zuhany, és lám, az első fiú, aki lebőrradírozott tetőtől-talpig! Finom puha bőrrel és vizes hajjal távoztam hát a gőzfelhőből a csodaszép éjszakába.

Vége.

Ui.: Úgy néz ki, a garázsbazárból lesz egy kagyló fotelünk is, csak még Anya varr bele párnát (ezt a gödöllői rezidenciánkba szánjuk).

Uui.: Ma pakoltam le a régi szobából és gyerekkori rajzokra bukkantam. Van bőséggel, imádtam rajzolni. Most pedig imádtam visszanézni őket! :)