Ballagási búcsúztató beszéd - házi feladat

Házi feladat                                                                                                                                             I. 27.

     "Van egy álmom." - így kezdte egyik szónoklatát Martin Luther King. Azért kezdtem én is ezzel a beszédem, mert fogalmam sem volt, mivel indítsak, hogy hatásos legyen.
      És erről a mondatról azt beszélik, hogy egészen hatásos. Mert a szónok a saját érzelmeiről, vágyairól kezd beszélni. Hát akkor lássuk csak az én érzéseimet és vágyaimat. Már úgy a Ti ballagásotokat tekintve, Kedves Végzős Diáktársaim. Mert ugye erről is van most szó. Tehát...
      Nem is olyan régen felkértek, hogy legyek én, aki idén a végzősöket búcsúztatja. Hihetetlenül megörültem. Hiszen - aki ismer, tudja - imádok beszélni. Hát még beszédet tartani. Amikor bárkire rászólhatok, hogy hahó, figyelj ide!...
      Hahó, figyeljetek ide! Figyeljetek, mert épp Benneteket búcsúztatlak. Búcsúztatom a "nagyokat", akik helyére jövőre már én lépek és az én osztályom. Na meg a 11. B, C, D, E.
      Épp kicsit húználak vissza Benneteket, hogy maradjatok, érettségizzetek le megint. Jó volt az a 3 szabadnap nekünk :P De ennyire nem vagyok azért önző. Gondolom, mindenki örül, hogy ezen is túl van. Úgyhogy nem húzok vissza senkit, inkább csak egy utolsó darabkát hozzáadok az "ezt adta nekem a gimi" nevű csomaghoz.
      De mi is ez a darabka? Egy mosolygós, langaléta barna lány beszéde. Egy lányé, akit még csak nem is minden végzős ismer. Aki imád sokat beszélni akkor is, amikor nincs sok mondanivaló. Amikor annyi a lényeg, hogy Ti elmentek, mi pedig búcsúzunk. Ti hagytok itt nekünk osztályonként egy-egy tablót, mi meg... Mi meg adunk egy beszédet, egy műsort, egy sorfalat meg egyéb szépet és jót.
      Hát akkor: Viszlát, sok szerencsét, élvezzétek ki a nyarat, mert valószínűleg ez lesz életetek legszabadabb nyara! És sose felejtsétek, hogy:
- Kicsi a bors, de erős.
- A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
- A lónak négy lába van, mégis megbotlik.

      És ezzel átadom a helyet más, hasonlóan magvas gondolatoknak.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hm... 2009-ben íródhatott, ha jól számolom. Akkor jópofának tűnt. Most is van egy-két rész, aminél megörültem, hogy na, valami, aztán megint húztam össze magam, hogy basszus, ennyire magamról írni... igen, egyet értek az akkori kritikával. De legalább látszik (remélem, látszik), mennyit fejlődtem a szalagavatós beszédig :) Ott is van idézet, meg viccelődés, de ott már be voltam jobban vonódva, hiszen rólunk szólt az egész.. és nem másokról kellett beszélnem. Hm, azok a csodaszép gimnazista évek :)