Virágos élet a téren

   Tegnap épp bevásároltunk az ebédhez egy kedves ismerősünkkel, amikor a Kedves egyszer csak eltűnt, otthagyva engem és az ismerőst a boltban, ránk bízva egy-két dolgot. Nem értettem, de szerencsére épp jó kedvemben voltam és nem a negatív alternatívák jutottak eszembe. Fizettünk épp, mikor hívott a Kedves, hogy hol tartunk, ő mindjárt itt van. Kimentünk és egy szép rózsával fogadott engem :) Teljesen meghatódtam. A másik virágot pedig a nagyinak szánta (az édesapát és a nagyit vártuk ebédre), a bort, amit velünk vetetett, pedig az édesapjának. Spontán, csak úgy, mert úgyis mindig minden napot elfelejt (anyák napja, apák napja, ilyenek). Kis helyes, illatos rózsácska, sajnos vázából kevés a választék egyelőre, de azért így is nagyon szép :)

   A csokor mai. Tegnap este sokáig gépezett, nem értettem, kicsit nyűgös is voltam, nem szeretek egyedül lefeküdni aludni (nem is nagyon aludtam, amíg meg nem érkezett), reggel pedig korán keltünk, mert 8-ra mennie kellett a fogorvoshoz, és akkor már én is felkeltem. Úgy volt, hogy a fogorvos után visszajön még, összepakolni a munkaeszközeit, illetve az ebédjét. Vissza is jött, már láttam az ablakból, hogy jön, repültem ki elé, erre ott virít egy csokor virág a kezében "A hét minden napjára". Hát még jobban meghatódtam, mint előző nap. A középső egynek számít, és így van 5 virág, a hétköznapokra hozta, hétvégére mást szán. Sajnos sietnie kellett a munkahelyére, de most már én is meglepem majd valamivel. :)
Megkaptam persze, hogy ezt is hangoztassam, ne csak azt, hogy milyen rossz, hogy sokat gépezik. Hát tessék. Hangoztatom. Milyen jó dolgom van, hogy ennyi szép virágot kapok :)