Interjú egy iskolapszichológussal

A Pszi jel

Az egyik kurzusra interjút kellett készíteni egy iskolapszichológussal, mert hogy ebből tudunk meg a legtöbbet, ez a leghasznosabb. El is készítettem, és úgy gondoltam, hogy ezt közzé is teszem (a pszichológus beleegyezésével) a blogomban, mert talán többeknek hasznos lehet.
Engem pl. vonz az iskolapszichológusi munka, és a suliban nem kapok minden kérdésemre választ, mindig jobb olyantól kérdezni, aki már megtette az odavezető utat. Tervezem, hogy a vizsgaidőszak után (remélhetőleg jan. 18-án végzek) más területen dolgozó pszichológusokkal is felveszem a kapcsolatot és készítek velük is egy-egy interjút. Ezen interjúkban igyekszem körbejárni a szakma előnyeit, hátrányait, az odavezető utat, hogy milyen tanulmányok szükségesek, ajánlottak és hogy mit is kell konkrétan csinálni az adott munkakörön belül.
Következzen hát az első interjú:

Interjú egy iskolapszichológussal

Először is mutatkozz be, kérlek! Hol végeztél, mit végeztél, hol dolgozol jelenleg és mióta? Illetve bármit, amit fontosnak tartasz.

Az ELTE-n végeztem, még osztatlan képzésben. Személyiség és tanácsadás programon voltam, a diplomamunkámat a pályaválasztás, identitásfejlődés témáiból írtam. Jelenleg a Gyermekház nevű gimnáziumban dolgozom, pszichológusként ez a harmadik évem itt. Elsősorban SNI-s fiatalok miatt vagyok itt, de természetesen „hétköznapiakkal” is dolgozom.

Azon kívül, amit Te elvégeztél, milyen képzést, képzéseket ajánlanál még a leendő iskolapszichológusoknak és miért?

Igazából ezen én is elég sokat gondolkozom, próbálom kiválasztani azokat, amik hasznosak lehetnének a munkám során. A tranzakcióanalízis elég sokszor segít, úgyhogy szerintem abban érdemes komolyabban elmélyülni. Amit mindenképpen javaslok, az a családterápia, ha a képzés nem is jöhet össze, de a szemléletmód szerintem kulcsfontosságú. A kollégáim egyébként a szimbólumterápiát, autogén tréninget is használják időnként, de ez inkább az SNI-sek miatt kell.

Szerinted milyen személyiségjegyek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó iskolapszichológus legyen?

Sajnos itt csak kiábrándító választ tudok adni: szerintem nincs ennek archetípusa. Az a jó, ha valaki képes hitelesen önmagát adni, akkor a fiatalok elfogadják őt, megbíznak benne. Ha pózol, akkor azt azonnal észreveszik. A türelem, frusztrációtűrés persze itt is nagyon fontos, de például nem baj, ha szigorú vagy (pedig sokak szerint ez nem fér össze a pszichológusi szereppel). A diákok számára nem evidens, hogy te nem a tantestület része vagy, ezért tanári viselkedést várnak el tőled. Az egyéni stílusodon múlik, hogy be tudod-e állítani, a tanári és pszichológusi szerepkör közötti határvonalat. Én például nem olyan személyiség vagyok, akivel a leggyakrabban találkozhatsz mondjuk egy konferencián, vagy egy egyetemen. Ennek ellenére – vagy a pszichodráma vezetőm szerint pont ezért – jól tudok kapcsolódni ezekhez a gyerekekhez.

Mit gondolsz, mennyire van/lenne ma Magyarországon az iskolapszichológusokra szükség? Miért?

Nagyon fontosnak tartom, hogy jelen legyenek, és egyenesen dilettáns döntésnek tartom, hogy 500 gyerekre fél (!) pszichológust ír elő a törvény. Természetesen szakember segítsége nélkül is értékes felnőtté lehet válni, azonban a jelenkori felnőtt társadalom tapasztalatai gyakran elégtelennek tűnnek, ha a gyereknevelésről van szó. Például a mostani szülők idejében nem volt Facebook, valóságshow, nem voltak ilyen jól kidolgozott számítógépes játékok, illetve 3 havonta megújuló dizájner drogok. Csak hogy a jéghegy csúcsát említsem. Ezen kívül a válások száma az egekbe szökött, a szülők embertelenül sokat dolgoznak, a pedagógusok krízisről krízisre élnek, szóval a gyerekeknek egy válsággal teli világban kell felnőniük. Arról nem is beszélve, hogy a tanulás értékét elég nehéz ma elmagyarázni a diákoknak (lásd diplomás munkanélküliek, semmirekellő celebek), ezért a motivációs problémák, kiégés mindennapos. Egy ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy segítségért tudjon fordulni valaki, és ne kelljen rá két hónapot várni (lévén a nevtanok túl vannak terhelve).

Mennyire könnyű elhelyezkedni iskolapszichológusként ma Magyarországon?

Hát… Nem tudom. Nekem elég nagy szerencsém volt, ami azt illeti. Csak hogy az álláskeresésben divatos fogalommal éljek, itt a networking technika a leghatékonyabb, szerintem. A legtöbb állást nem hirdetik meg, hanem az „ismersz egy jó pszichológust?” módszerrel a kapcsolati hálót használják. Nekem is így lett munkám, illetve amikor voltam egy másik helyen interjún, oda is egy tanárom javasolt. Ezek az állások azért valamennyire kihalásos alapon működnek, ezért határozatlan idejű szerződésre nem érdemes számítani, leginkább GYES-en lévő kolléganőket kell helyettesíteni. Ebből a szempontból a férfiaknak előnye van, hiszen ők kisebb valószínűséggel mennek szülési szabadságra, ezen kívül az áttétel-viszontáttétel miatt nagyon is szükség van férfi pszichológusokra. Vannak olyan helyzetek, amikben a férfiak hatékonyabbak, legalábbis néhány kliensem szerint (mondjuk őket szívesen összeismertetném néhány volt évfolyamtársnőmmel…)

Úgy egyáltalán, mi a hatásköre, feladata egy iskolapszichológusnak? Mit is csinál tulajdonképpen?

Én speciális helyzetben vagyok az SNI-sek miatt, úgyhogy sok olyan feladatom van, amivel egy átlag iskolapszichológusnak nem kell megküzdenie. A krízisintervenció szerintem mindenhol szükséges, illetve rövid egyéni konzultációkra is igény van. A diákok változóan igénylik a segítséget, néhányan nagyon bevonódnak, néhányan kifejezetten ellenállóak. Többségüket a tanárok küldik, ritka az önként jelentkező kliens. Tanári konzultációra is érdemes számítani, illetve konfliktuskezelésre (a resztoratív technikák meglepően hatékonyak tudnak lenni). Én több csoportot is vezetek, de szerintem a legtöbb helyen erre nincs igény. A szociometriai felméréseket általában a tantestület és a diákok is szeretik, ezt mondjuk érdemes jó alaposan megtanulni.

Ami a hatáskört illeti: gyakran kell véleményt írni valamilyen kivizsgáláshoz, illetve bevonnak fegyelmi ügyek rendezésébe is. A felvételkor is kikérik a véleményem, illetve az osztályon belüli dinamikát is gyakran megbeszélik velem az osztályfőnökök, igazgatók.

Milyen az időbeosztása egy iskolapszichológusnak? Hány órát dolgozik egy nap/egy héten?

A jelenlegi törvény szerint 21 órát hetente, ez persze inkább több lesz a végére. Én átlagban 4-6 órát dolgozom egy nap, illetve adminisztratív munka esetén délután (vagy éjszaka…) is dolgozom. Az a tapasztalat, hogy inkább a délelőttöt köti le a munka, úgyhogy meg lehet egyezni a főnökökkel, hogy egy fél állás, magán kliensek is beleférjenek az ember idejébe. Amennyire tudom, ezt sokak ki is használják, mert az alapfizetés…hát, mondjuk úgy, nem ebből fogunk meggazdagodni.

Mennyire általános, hogy egy iskolapszichológus több intézményben is dolgozik egyszerre? Mennyi az átlag intézmény/fő?

Mi speciális intézmény vagyunk, ezért nálunk egy épületre több pszichológus is jut. Ahol voltam állásinterjún, kettő iskoláról volt szó. A fővároson kívül, kistérségekben meg amennyi csak jut… Van olyan volt évfolyamtársam, aki faluról-falura jár, és neki bizony több iskolája is van. Átlagot nem tudnék mondani, mert sok múlik azon, hogy hány iskola van egy területen, és azok mekkorák, illetve mennyire tartják fontosnak ezt a szolgáltatást. Jó viszonyban vagyok a volt középiskolám tanáraival, és mesélték, hogy náluk ez fontos (illetve fontossá vált, miután öngyilkos lett egy diák), ezért hozzájuk két pszichológus is szokott járni.

Milyen problémákkal fordulnak Hozzád legtöbbször a diákok?

Leginkább otthonról indulnak ki a problémák. Nem jönnek ki a szüleikkel, és az ebből kiinduló játszmához időnként jól jön a „már pszichológushoz is kell járnom miattatok” szöveg. Velük el kell beszélgetni arról, hogy a saját szempontjaikon kívül léteznek más szempontok is, és a szüleik is emberek. Sajnos vannak sokkal súlyosabb dolgok is, amikor látszik, hogy a gyereket tényleg nagyon elhanyagolják érzelmileg. Ez természetesen kihat az iskolai magatartásra, teljesítményre is. Igen gyakoriak még a párkapcsolati problémák: a lányok szeretnék jobban kezelni őket, a fiúk pedig azt szeretnék, hogy egyáltalán legyen párkapcsolatuk. Pályaválasztási kérdésekkel hozzám nem fordulnak, mert azon a tagozaton, ahol dolgozom, ez még nem merül fel. De hallottam, hogy más iskolákban ez is gyakori téma.

Krízis esetén csak azok jönnek maguktól, akikkel már korábban dolgoztam, jellemzően a tanárok küldik őket, amikor már látszik, hogy baj van.

Milyen problémákkal küldenek Hozzád legtöbbször diákokat? (Ha küldenek.) Vagy úgy egyáltalán, milyen feladatokra kérnek fel a leggyakrabban?

Van a „nem viselkedik jól, csinálj már vele valamit” kérés, ami inkább a tanárról, mint a diákról árulkodik. Természetesen leülök beszélni a diákkal, de itt inkább a tanárt kell megsegíteni. Sajnos sok helyen büntetésnek szánják, ha leküldenek valakit a pszichológushoz (ez elég sokat elmond hazánk pszichológiai kultúrájáról…), nálunk inkább a komolyabb fegyelmi ügyek megelőzése céljából küldik hozzám a gyereket (például agresszív a társaival, nagyon nem figyel órán, szemtelen a tanárokkal, stb.)

Ebből a szempontból szerencsés vagyok, mivel olyan helyen dolgozom, ahol a tanárok többsége komoly empátiával rendelkezik, jó érzékük van a problémákhoz, ezért észreveszik, ha valamelyik gyerek elindult a lejtőn. Ilyenkor szólnak nekem, és segítenek összehozni a találkozót.

Milyen módszereket használsz a leggyakrabban? (Szervezel-e csoportokat, ha igen, milyen típusúakat, milyen teszteket használsz a leggyakrabban? Ilyesmi.)

Elsősorban csoportokkal dolgozom, amiket probléma és korosztály szerint szervezek. Ez persze főleg az SNI-sek ellátása miatt van. Ezekben a csoportokban sok viselkedés terápiás eszközt alkalmazunk, konfliktuskezelési, önismereti kérdésekkel dolgozunk. Nagyon szeretik a dramatikus játékokat. Kisebb csoportban időnként az Identity nevű társast használom, ezzel elég sok témát elő lehet hozni, és megkönnyíti a diákoknak a bevonódást.

Olykor kapnak kisebb házi feladatokat (csak egyéniben).

A tesztek közül Wartegget használom a legtöbbször, egyéni keretek között. Csoportban jól tud jönni a Holland-féle pályaérdeklődési kérdőív, mivel egyszerű, és sok témát fel tud vezetni.

Minden évben veszek fel szociometriát, lehetőleg ősszel és tavasszal is, hogy az osztályok fejlődését monitorozzuk, és ha kell, az osztályfőnök be tudjon avatkozni.

Mennyire van lehetőséged az önálló, kreatív ötleteid megvalósítására a munkahelyeden? (Vannak ilyen ötleteid? Mik ezek?)

Most már jól beilleszkedtem a munkaközösségbe, úgyhogy lényegében egy egészséges keretrendszer között azt csinálok, amit akarok. Persze ez a különleges helyzet abból fakad, hogy én minden nap itt vagyok, bármikor el lehet érni bármivel, már harmadik éve. Egy utazó pszichológusnak erre sajnos nincs lehetősége általában.

A kreatív ötleteket egyébként nem a tanárok ellenzik inkább, hanem a diákok. Pszichológushoz járni ugye még mindig ciki, ezért kézzel-lábbal tiltakoznak minden újítás ellen. A másik akadály az eszköz- és hely igény, ami nálunk eléggé frusztrálódik, de ahogy hallottam, ez nem sokkal jobb máshol sem. Úgyhogy csak óvatosan szoktam kreatívkodni.

Ütköztél már nehézségekbe munkád során? Ha igen, milyenbe/milyenekbe?

Az egyik nehézség az, ha komolyabb gondról van szó, ami már nem iskolapszichológusi kompetenciakör. Elég nehéz rávenni a diákokat arra, hogy külső szakembert is bevonjunk a problémába, de a szülők is ellenállnak, hiszen nem akarnak szembenézni azzal, hogy diákcsínynél jóval többről van már szó.

A fő problémám a hely- és eszközhiány. Nincs papír fénymásolni, nincs hely mozgásos játékokra, eszközök művészetterápiás feladatokhoz… Az sem volt kis küzdelem, hogy a pszichológusi munka legalapvetőbb feltételeit biztosítsák. Nem azért, mert nem vesznek komolyan, de minél szegényebb egy intézmény, annál inkább szűkül a tér – és most szegények az intézmények.

Milyen örömeid, sikerélményeid voltak már munkád során?

Van úgy, hogy egy diák teljesen lemond már magáról, vagy abszolút nem látja a felelősségét az ügyben, vagy nem néz szembe a veszélyekkel. Azok a pillanatok, amikor mégis meglátja az alagút végén a fényt, nagyon tudnak motiválni. Ilyenkor azt érzem, hogy ezért már érdemes volt annyit dolgozni, valaki vissza tudja venni a kontrollt az élete felett.

Ilyen az is, amikor egy abszolút ellenálló diák végül mégis bizalmat szavaz neked. Vagy amikor a tanárok megértenek egy helyzetet, és elhatározzák, hogy másképp csinálnak valamit a gyerek érdekében, mert megéri.

Mostanában keresem a „tudományos magyarázatát” egyes problémáknak, és örülök neki, hogy az egyetemen tanult dolgok nem csak a könyvekben léteznek. Ilyenkor nagyon kompetensnek érzem magam J

Mennyi szabadidőt hagy ez a munka? Milyen könnyű pl. mellette a magánéletre is időt szakítani?

Nekem nem jelent problémát, hogy kevés az időm, mivel ugyanarra a helyre járok be, stabil órarenddel. Máshol, ahol a pszichológus nem illeszkedik be ennyire az intézmény szervezetébe, gondolom, ez kicsit nehezebb.

Milyen módszereid vannak arra, hogy a munkádat ne vidd haza? Fontosnak tartod egyáltalán ezt?

Az adminisztrációt gyakran haza viszem. Az eseteket valahogy ott tudom hagyni a helyükön, még ha megterhelőek is. Elfoglalom magam az egyik hobbimmal, ilyesmi. Szoktam beszélgetni erről másokkal, de jellemzően nem szupervíziós jelleggel. Amit hazaviszek, az a fáradtság. Hiperaktívokkal dolgozni nem könnyű!

Ha változtathatnál valamit az iskolapszichológusi oktatásban vagy munkakörülményeken, változtatnál valamit? Ha igen, mit/miket és miért?

Indítanék olyan kurzust, ami az iskolák működésével ismerteti meg a hallgatókat. Végülis van ilyesmi, de részletesebben is lehetne hallani arról, milyenek a hétköznapok a tanárok szemszögéből.

Ami kicsit erősebb, az a klinikai, gyógypedagógiai szemléletmód bevonása. Ha vizsgálatra kell küldeni a gyereket, akkor sokan nem tudnak mit kezdeni a dologgal, nem tudják, milyen jogok és kötelességek kapcsolódnak a problémás gyerekekhez. Ezen a téren jó volna, ha stabilan lehetne számítani a pszichológusokra.

Köszönöm az interjú! További szép napot!

Kiegészítő információk:

Ma a pszichológusokat 3+2 (+sok-sok-sok) éves osztott képzésben képzik. Pszichológia BA végezhető a Szegedi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, Budapesten pedig 3 helyen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A 3 év után viselkedéselemzői diplomát kapnak a hallgatók (hogy az mire jó, nem tudom), csak az 5 év után válhat valakiből pszichológus.

Ahhoz, hogy valaki iskolapszichológus legyen, ajánlott (de nem feltétlen kötelező) tanácsadás- és iskolapszichológia szakirányra mennie, ez a szakirány elvégezhető az ELTE-n, a SZTE-n és a DE-n.

Erre a későbbiekben érdemes egy szakpszichológusi képzést, lehet tanácsadó szakpszichológus vagy pedagógiai szakpszichológus, melyek kizárólag az ELTE-n végezhetők el.

A különböző módszerspecifikus képzések pedig elég szerteágazóak (pszichodráma, fókuszolás, stb.), ezekről nem tudok összefoglalást adni, a KAPSZLI szokott még tájékoztató előadássorozatokat tartani.