Túl az államvizsgán...

  Tegnap 10 és 11 között letudtam az államvizsgám. És hogy évekkel később el ne felejtsem, leírom kicsit, milyen is volt (mint ahogy ezt az érettségivel is tettem).
  Szóval, túl vagyok a pszichológia BA-n, diplomás viselkedéselemző lettem. A vizsgára kb. két hetet készültem, ebben benne volt a prezentációkészítés és a referenciamunka írása is a felvételire. Referenciamunkának amúgy végül a fejlődéslélektan műhelymunkám 15 oldalasra rövidített változatát küldtem el (aminek a 2-3 oldalas kivonatát itt olvashatjátok).
  Most az egyszer nem olvastam szakirodalmat, csak mindenféle jegyzetet. Táblázatot meg mini-összefoglalókat készítettem, meg próbáltam beindítani az agyam a tételcímekre, hogy mindenképp eszembe jusson valami a tételről az államvizsgán. Mert egy általános lélektan tételt is lehet személyiséglélektanba fordítani :D Egész nyugodt voltam amúgy, nyugodtabb, mint az utolsó vizsgám előtt. Úgy voltam vele, hogy a prezentációval csak nem lesz gond, és amúgy meg bármiről elgagyogok 10 percig.

  Elérkezett a nagy nap, én 6-kor keltem, még átnézegettem pár tételt, felöltöztem, a Kedves segített kaját összerakni nekem, és időben sikerült elindulni, 20 perccel a busz indulása előtt már az Árpád-hídnál voltam. Harmadiknak mentem be egy tündéri bizottsághoz (több bizottság is futott párhuzamosan). Először tételt húztam, a szociálpszichológia 6-os tételt: Szociális reprezentáció, csoportközi viszonyok és előítélet. Ennek a kidolgozására volt kb. fél órám, vígan elvoltam. Írtam egy szuszra 1,5 oldalt, aztán 5 percenként még pár dolgot. Hasznos pár dolognak bizonyultak, ugyanis végül ezekből kérdeztek.
  A fél óra letelte után behívtak, én pedig megalapoztam az első benyomásom azzal, hogy majdnem átestem a küszöbön, de végül nem estem el, elmentem valahogy az asztalig, elindítottam a ppt-t és csak mondtam és mondtam... (Szerencsére még reggel felraktam a ppt-t és ellenőriztem, egy táblázat el is volt csúszva és takart egy sort a szövegből, azt gyorsan kiigazítottam.) A szám persze ki volt száradva, éreztem, hogy remeg a hangom, néha tévesztettem is szavakat, de összességében jól sikerült. Nem állítottak le, pedig biztos több volt, mint 10 perc. Utána feltettek pár kérdést, de azok is rendben voltak. A konzulensem nagyon aranyos és lelkes volt, hogy ezt meg ezt is meséljem még el a kutatásról... :) A tételem elmondásánál már leültem szembe a bizottsággal, csak a vázlatpontokat kellett felolvasnom és azzal kapcsolatosan tettek fel 2-3 kérdést és slussz. Elég szerencsés voltam, mert szociálpszichológia tételt húztam, a bizottságban pedig csak fejlődés- és személyiséglélektanos emberkék voltak, illetve egy klinikai. Úgyhogy mélységeiben nem tudtak belekérdezni (pl. nevekkel, évszámokkal, vagy extra-hiper pontos definíciókkal ha akartak volna, csőbe tudtak volna húzni). Aranyos volt az elnök, megkérdezte az előítéletesség szintjeit, aminek az utolsó pontja a kiirtás, ezután megjegyezte, hogy nem kéne ilyen negatívan zárni a feleletet, nem jó végszó, akkor beszéljek még arról, hogyan lehet ezen a hozzáálláson változtatni... :)) Aztán mosolyogva megköszönték és elköszöntünk.
  A délelőtti csoportnak aztán dél-egy óra felé tartottak eredményhirdetést, és ötös lett mindenem! :) (szakdolgozat, védés és tétel). Szóval örültem nagyon, bár még nehéz felfogni, hogy vége... Ma reggel is le kellett magam nyugtatni, hogy ne érezzem magam rosszul, hogy a Duna-parton sétálok a Kedvessel és a Nagyival, ahelyett, hogy tételeket tanulnék... Végre olvashatok, pihenhetek, írhatok, lakást rendezhetek, ... Nyártervezés amúgy hamarosan következik :) Meg az összes bejegyzés, amit elterveztem a tanulás alatt. Meg persze vizsgaidőszak utáni regeneráció.

  Egy idézet, ami ide passzol, ami hozzám passzol: "Hiszek benne, hogy a boldogság nem szerencse kérdése. Nagyon sok munka van abban, ha jó az életed. Egyszer-egyszer - sokszor a legjobbkor - jön a véletlen, és helyére pöccint mindent, de ha sorozatosan, éveken keresztül jó dolgok történnek veled, az nem a szerencse miatt van, hanem azt jelenti, értesz ahhoz, amit csinálsz, kihasználod a lehetőségeket, és keményen dolgozol!" Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz! 13. oldal.

  Ja, és a bejegyzéshez passzoló zene (már az ÁV előtti napon kiválasztottam):