A válasz természetesen az volt, hogy hát a barátság. Az indok a jól ismert klisé volt, hogy a szerelmek jönnek mennek, de a barátság... az akár egy életre is szólhat. Mint minden klisének, ennek is van némi igazságtartalma. Némi, bizonyos esetekben. Nem tudom, az életre szóló házasságot, vagy a barátságok megszakadását miért nem ismerik.
Az órán elhangzottak alapján a barátság őszinte, önzetlen, érdekmentes, míg a szerelem sokszor őszintétlen, és önös érdekek, elvárások vezérelnek benne minket. Felkerült példának az, hogy hát egy alárendelődő kapcsolatban, ha a feleség (természetesen a feleség az alárendelt) elkezdi szárnyait bontogatni és függetlenedni, arra a férj csuklóból elutasítóan reagál, hogy hát a feleség minek bolygatja meg a rendet. Bezzeg egy barát... ő hogy támogatna, mert neki nincs olyan érdeke, hogy mi alárendelődjünk.
Van ilyen kapcsolat, nem is egy, ezt aláírom. De tényleg ezt tartjuk szerelemnek? Ezt hozzuk fel példának a barátság mellett/szerelem ellen? És ki beszél a megbízhatatlan, az eltűnő, a hátba szúró, a kihasználó "barátokról"? Vagy aki épp alárendelt helyzetben lát minket szívesen?
Értelmetlen volt a kérdés alapból, nem is értem, miért került szóba egy pszichológiai kurzuson. Persze, egy elméletet vettünk, de nem igazán éreztem úgy, hogy kritikus szemmel tekintettünk volna erre.
Már egy ideje megfogalmazódott bennem amúgy ez a téma, mert elegem van a barátság idealizálásából, "túlsztárolásából". Mintha valami szent dolog lenne, tiszta, makulátlan, tökéletes.
A két kapcsolattípust így összehasonlítani, hogy melyik a jobb, körülbelül olyan, mint amikor a gyerek megkérdezi mondjuk Aput, hogy kit szeret jobban, őt, vagy Anyut.
De tisztázzuk, a szerelmet sem idealizálom túl. Vannak nagyon fontos barátaim, akiket nem adnék semmiért és senkiért. De voltak olyanok, akikkel végül megszakadt a barátság. Volt, aki megbántott. Barát is, szerelem is. Most pedig úgy látom, vannak barátok, akik megmaradnak egy életre, és van egy férjem, aki szintén mellettem lesz egy életen át. És még a szárnyalásom sem zavarja, sőt ;)
Hogy a barátság önzetlen, a szerelem pedig önző, meg érdekekkel, elvárásokkal teli. Hát nem tudom. Szerintem mindennel és mindenkivel szemben vannak elvárásaink. A főnökünkkel, a zöldségessel, a buszsofőrrel, az édesanyánkkal, a barátunkkal, a szerelmünkkel, stb. szemben is. Nem esne jól nekünk pl., ha az eladó, akire mi kedvesen mosolygunk és szépen köszönünk, nem köszönne vissza vagy épp ránk mordulna, hogy mit vigyorgunk, inkább pakoljuk már el a megvett árut. Pedig mégis milyen jogon vannak nekünk vele szemben elvárásaink, hiszen semmilyen kapcsolatban nem vagyunk!? Igaz, mások a határok, ezt aláírom. A barátnak talán könnyebben megbocsájtjuk, ha lemond egy találkozót, mint a szerelmünknek. Például. De ettől a szerelem már csökkentebb értékű? Meg attól, hogy a szerelmünket nem szívesen látjuk mással hemperegni, bezzeg a barátainknak lehetnek még barátaik. Ettől önzőek vagyunk. Abszurd.
Az egészet enyhíteni még elhangzott az, hogy persze a barátság és a szerelem mindenkinek mást jelent, lehetnek ezért eltérések...
Utólag talán azt mondom, közbe kellett volna szólnom, de nem akartam az órát megszakítani filozofálgatással. Ide kiírtam. De lehet, legközelebbre összeszedem magam.
(Kép innen.)
Szia! Molyról keveredek hozzád mindig olvasgatni, most pedig lett ingerenciám hozzászólni is :)
VálaszTörlésEgy ilyen téma úgy vetül fel pszichológiai irányultságú oktatás kereteiben, hogy "én vagyok a tanár bácsi és most megtanítom, hogy is van ez"? wtf
Egyetértek veled egyébként, sőt. Miközben az írásodat olvastam, jutott eszembe, hogy tulajdonképpen lehet, hogy a szerelem a barátságnak egy formája? Egyébként meg hogy ne jönne elő sokkal több elvárás, önzőség, féltékenység, probléma egy párkapcsolatban, mint egy barátságban, mikor a párkapcsolat (ideális esetben) egy sokkal intenzívebb és szorosabb testi-lelki kapcsolat?
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy idekeveredsz és köszönöm a hozzászólásodat! :)
A bevezetés nem így tűnt, egy elméletet vettünk, aztán a válaszadás keveredett el ilyen irányba... Hogy most már egyértelműen tudjuk, neki mi a fontosabb/jobb (amúgy hölgyről van szó).
Sokféle elmélet van egyébként a barátság és a szerelem témaköréről, csoportosításáról (a szerelem egy erősebb barátság, vagy a kettő két külön dolog, de esetleg van, amikor mind a kettő megvan, ...) Ezeken lehet gondolkozgatni, csak értékítélet nélkül - szerintem.
Nálam amúgy valahogy úgy van, hogy előbb ismerkedem, aztán szerelembe esem, aztán ha elég ideig vagyunk együtt, akkor egy nagyon szoros barátság is kialakul. Ez nem jelenti azt, hogy a szerelem/szenvedély elmúlna, csak kapcsolódik hozzá ez a jobb híján barátságnak nevezhető dolog. Hogy tényleg a párom a legjobb barátom, neki mondok el először mindent, ő ismeri a legbelsőbb gondolataimat, stb.
Amúgy teljesen egyetértek Veled, hogy egy szerelmi kapcsolatban normális, hogy ezek eltérnek a barátsághoz képest. Párja válogatja, milyen mértékben, hogyan, de azért nehogy már emiatt rossz legyen szerelemben élni :D
Szerintem sem lehet összehasonlítani a két kapcsolatot, hiszen - kicsit csúnyán fogalmazva - mindkettőnek más a "funkciója". Mást várunk egy barátságtól, és mást egy szerelemtől. Alapvetően pedig, hogy ki melyiket tartja többre, attól függ, hogy milyenek a tapasztalatai. Vannak-e barátai, ment-e már tönkre barátsága, volt-e már szerelmes, és ha igen, milyen volt az a szerelem. Univerzálisan nem lehet kijelenteni, hogy ez vagy az jobb. Ha nekem személy szerint választanom kellene, a szerelmet választanám, mert már sok-sok éve együtt vagyok a párommal, és soha nem kaptam tőle rosszat, minket tényleg az Isten is egymásnak teremtett (ahogy szokták volt mondani). Barátot viszont már sokat vesztetettem el, és sokban csalódtam, úgyhogy nem tudom már úgy értékelni a barátságot, mint régebben. Ha viszont olyasvalakit kérdezünk meg, akit már megcsaltak, elhagytak, csalódott, a baráti kapcsolatai viszont jól működtek, biztosan azt mondaná, hogy a barátság a jobb...
VálaszTörlésEgyetértek :) (és köszi a kommentet ^^)
VálaszTörlésMondjuk nekem a szerelmem a legjobb barátom is, így két legyet ütök egycsapásra, nem kell annyira válasszak :)