2013. szeptember 28., szombat

Napi vers #4

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban, 
a földben, az égben, a tengerben, 
a fájdalomban, a régi szerelemben, 
mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó, 
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett, 
mert ártatlan volt, édes, tökéletes, 
mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét, 
se erényét, se éhségét, se bátorságát, 
mert csúnyának látta magát, 
és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt, 
az éjszakára a nyári mezőn, 
eszeveszett örömmel nézte a tüzet, 
mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra 
szabta az időt, 
mert idegen volt itten, 
mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon 
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte, 
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt, 
mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek 
nem tudnak emberi nyelven szólni már.


Pór Judit fordítása

A versre az Új szerelmes kalendáriumban bukkantam rá. Szép szombatot!
(Illusztráció nincs, minden kép túl mű, beállított. Vagy a lány arca közömbös, flegma...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...