Még valamelyik hosszú hétvégén, amikor otthon voltunk Gödöllőn, nekiálltam szortírozni a cuccaimat. A kezembe akadt néhány régi füzetem, a 8.-os központi felvételi dolgozatom is, és elhoztam őket, hogy átolvasgassam, milyen fogalmazásokat is írtam régen. Nagyon mulatságos dolog ez. A következő alkalommal biztos a leveleimet olvasom át :) Bár azokból nagyrészt ugye a másik féltől kapottak vannak meg, de azokból is látszik, mi foglalkoztatott akkor engem/minket, miről tudtunk hosszú oldalakon keresztül levelezni.
Következzen néhány régi fogalmazásom....
2001. XII. 4., 5.-es első fogalmazásom:
Győztünk!
Vázlat:
I. Odaértünk Franciaországba
II. 1. Lepihentünk
2. A csata
III. János búcsúzik
Megérkeztünk Franciaországba. A törökök már raboltak javában.
Találkoztunk a királlyal, aki elpanaszolta, hogy elvitték a lányát, s aki visszahozza, az magas jutalomban részesül. Mi megnyugtattuk, hogy holnap visszahozzuk a lányát, és szabaddá tesszük az országát, de előbb lepihenünk. Úgy is lett.
Reggel megszólaltak a trombiták, és mi indultunk is, hogy legyőzzük az ellenséget. Egy követet küldtünk harci jeladásnak. Mi bátran kiálltunk a csatatérre. Én minden ellenséget a másvilágra tudtam küldeni, aki csak a közelembe merészkedett. Már a török basát támadtam, mikor valaki megtámadott hátulról. Mire vele is végeztem, addigra már az én bátor és erős barátom, Jancsi kettészelte a basát. Még sok törököt győztünk le, mire már csak a basa fiával kellett leszámolnunk. Én fedeztem Jancsit, nehogy még valahonnan előjöjjön egy török és megtámadja őt. Sokáig üldözte a fiút, míg az ellenség lova össze nem rogyott, és el nem pusztult. Azt nem tudom, mit tett a törökkel, de egy biztos, hogy Jancsi visszahozta a királylányt. Ők visszamentek a királyhoz, aki nagyon boldog volt, hogy viszontlátja a leányát. Mi is bementünk a várba, ahol a szakács már elkészítette a vacsorát. A király azt mondta Jancsinak, hogy övé lehet a lánya és a királysága, de Jancsi nem fogadta el.
Elmesélte, hogy van neki egy szerelme, aki már várja őt. A király nem erőltette tovább a dolgot, hanem adott neki egy zsák aranyat.
Jancsi elindult a pénzzel hazafelé.
Csak pár javítást raktam bele, főleg helyesírásit (a tanárnő mást is javasolt volna).
Fogalmazás 5-ös, helyesírás 5-ös, külalak 4-es. Figyelj oda jobban a tükörjavításra! Jó, ügyes.
(És ehhez a fogalmazáshoz én vázlatot írtam... heh :D)
2002. IV. 15., még mindig 5., de tavaszi félév, levél:
Kedves atyám!
Iszonyú dolog történt velem! Elvesztettem a szemem világát a megátalkodott Odüsszeusz miatt, aki kiszúrta a szememet. Az alávaló nem harcban, hanem otthon, a saját házamban, amikor aludtam, tette ezt a gaztettet.
Úgy kezdődött, hogy Odüsszeusz társaival együtt bejött a barlangomba, mikor éppen (egy p-vel írtam anno, mert úgy régies, de a tanárnő kijavította) kint legeltettem a nyájat. Ez nem elég, még a sajtomból is ettek, és ittak a tejemből! Aztán meghallották lépteim és bemenekültek egy sarokba. Én, mint mindig, most is megfejtem a juhokat. Vacsorához készülődtem, és a tűz fényénél megláttam őket. Nagyon dühös lettem. Mikor lecsillapodtam, megkérdeztem tőlük, hogy mit keresnek itt. Mivel nem tudtak kielégítő válasszal szolgálni, megettem kettőt közülük. Másnap is így tettem. De harmadnap odajött hozzám Odüsszeusz – akkor még nem tudtam, hogy ő – és megkínált finom borral. Én buta, elfogadtam. Jutalmul azt mondtam, hogy őt eszem meg majd utoljára. Utána megkérdeztem:
- Mi a neved?
Erre ő azt felelte:
- Senki.
Ekkor mély álomba szenderültem. Ők, ezt kihasználva, egy előre kihegyezett bottal kiszúrták a szememet. Én meg hiába kiabáltam, hogy Senki bánt engemet, azt gondolták, hogy tényleg senki se árt nekem, ezért elmentek.
Másnap, úgy, vakon, kihajtottam a nyájat legelni, és gondosan elzártam a kijáratot. A következő napon a juhokkal együtt a foglyokat is elengedtem, mert ők magukat az állatok hasára kötötték. Én a hajójuk után dobáltam néhány sziklát, de hiába, egyik sem találta el a hajójukat.
Apám, kérlek, keserítsd meg nyomorult életüket!
Szeretettel: a vak Polüfémusz
5. IV. 18.
Nekik öt, de nekünk ie. 771. (Ezt nem nagyon értem ennyi év távlatából)
Fogalmazás 5-ös, helyesírás ötös, külalak 5 alá. Még szebben dolgozz! Nagyon jó!
2005 január-február, központi felvételi:
Meglepetés ért
Nem is olyan régen nagydolgozatot írtunk kémiából. Az előtte levő napokat izgulással, szorongással, na és persze tanulással töltöttem. Hogy miért izgultam annyira? Erre egészen egyszerű a válasz. Mert elég gyenge voltam ebből a tantárgyból. Ráadásul most 60 oldalból kellett felkészülnöm. Ezért minden barátomat megkértem, hogy szorítson nekem, mert most nagyon kéne a jó jegy. Persze mindenki bólogatott, hogy nagyon fognak nekem szurkolni.
Eljött a rettegett nap. Már csak a szünet választott el a dolgozattól. Megnéztem a telefonom, hogy tudjam, hány perc van még hátra. Ekkor vettem észre, hogy üzenetet kaptam. K. írt. Azt írta, hogy sok sikert kíván a következő órámhoz és tudja, hogy menni fog, és ő nagyon bízik bennem. Ettől aztán fülig ért a szám és melegség töltötte el a szívemet. Annyira, de annyira jólesett. Nagy szükségem volt rá. És természetesen meg is köszöntem neki a hatásos biztatást.
Négy nappal később kiosztották a dolgozatot. Egyetlen egy darab ötös lett, sok négyes, hármas, és sajnos egyes is. Az ötös nem az enyém lett – nem is vártam – de négyest kaptam, Köszönöm, K.!
Ez a gyöngyszem is hozzájárult ahhoz, hogy imádott gimnáziumom diákja lehessek! :D A cím amúgy adott volt, vagy ezt, vagy A jó szó orvosság címet választom. Szörnyű címeket tudtak adni...
És még nincs vége a sornak, de gondoltam, egy bejegyzésbe ennyi is elég lesz. Aztán majd valószínűleg feltöltögetem a többit is. :) Érdekes így begépelve látni, hogy amit annyi oldalra lekörmöltem, az csak ilyen rövidke a monitoron.
Ti miket olvastatok/olvasnátok vissza? Milyen volt? Milyen címekkel kellett már fogalmazást írnotok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése