Huh, most vasárnap lesz Rebus 7 hetes. Most sikerült kicsit kiemelni a fejem a hullámokból és levegőhöz jutnom, körbe néznem. Észrevennem, hogy hamarosan vége a nyárnak, és nekem kell a napfény, különben nyűgös leszek nagyon télen. Úgyhogy du. csakazért is letettem Rebust a kiságyba (amúgy eddig csak éjszaka és nagyon kivételes alkalmakkor aludt kiságyban), hogy ki tudjak menni napozni. Sikerült! Engedte a kis szentem. Ez az érdekes, hogy mikor már nagyon nem bírnánk valamit, akkor lesz vége, vagy válik egy picit könnyebbé - és jön persze új nehézség, de az már másképp terhel.
Megtalálta a hüvelykujját a kis édes :) lehet, hogy nehezebb leszoktatni a gyerkőcöt az ujjszopásról, mint a cumiról, de ez van. Meg tudja magát nyugtatni, és ezzel engem is. És olyan jó nézni, ahogy a szájával fejti le a hüvelykujját az ökölbe szorított kezéről! Mert ugye ezt neki még így könnyebb, mert a keze nem olyan ügyes - még. Szóval ilyen skillel gazdagodott a napokban. A fejét már pár napos kora óta gyönyörűen tartja, imádom, ahogy a vállam felett elnéz, a kis fülét, a nagy haját, ahogy a forgójánál szétáll, meg ahogy rálóg a tarkójára. Most már kis személyisége is van, nagyokat mosolyog rám (és más emberekre is), szépen néz a szemembe, és lassan gyakorol a gügyögésre-gagyogásra is, alakulnak a hangjai. Én is folytatom az anya-szerepbe helyezkedést, elkezdtem játékot gyártani a babának (amikor azt hittem, esetleg megunta már a mostaniakat, de kiderült, hogy nem, csak aznap éppen semmi kedve nem volt játszani, csak enni és aludni). Nem tudom, mikor fogom tudni befejezni, remélem, még fogja élvezni ő is, és nem csak a következő lurkó :D
Most már tényleg hamarosan költözünk a saját lakásba, nagyon várjuk. Most már készen állok rá, nem félek tőle. De örülök, hogy nem dobtak be a mélyvízbe. Bár valahogy biztos megoldottuk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése