2017. július 21., péntek

Életünk

Tényleg fogok írni arról, milyen a kétgyermekes lét, de még előtte...

Az éjszakai szoptatásokat én ülve, egy másik szobában ejtem meg, egyelőre így kényelmes, úgyis pelenkázni kell még előtte a csöppet. Viszont az ébrenmaradás sokszor nehézséget okoz, pedig szeretnék nem ráborulni a babámra. Ezért elkezdtem telefonozni, az felébresztett. Pár éjszakás kósza szörfölgetés után úgy döntöttem, szeretném értelmesebben eltölteni ezt az időt, értelmesebben, minthogy a Facebookot görgetem és görgetem. Könyvet is írhatnék, de telefonon, fél kézzel nem az igazi. Szóval elkezdtem ted-es videókat nézni (vagyis olvasni, hang nélkül, felirattal). Egész pontosan ezzel indítottam, mert a Facebookon szembejött velem. Aztán egy-két klassz után már túl sok idő ment el a keresgéléssel. Majd Anya megemlítette, hogy nővéremnek van egy listája, amit ajánlana. Elkértem tőle, és az utolsó előtti a listából, nos. Végigbőgtem. Szoptatás közben. (Nővéremet le is teremtettem, mégis hogy gondolja, hogy ezt nekem berakja a listába, kisegyermekesként!) Nézzétek meg.

Ilyenkor eltörpül minden probléma, a hisztik, a kialvatlanság, a nulla énidő (na jó, már egy picit több), az, hogy alig van olyan ruhám, amibe beleférek, hogy sokszor úszik a ház... Ezek mind eltörpülnek ilyenkor, és csak azt érzem, hogy hálás lehetek. Van két gyönyörű, egészséges gyermekem. És nem vagyok velük egyedül. A férjem egészséges, erős, és én is. És milyen törékeny ez, de most mennyire jó.

Aztán tovább is gondoltam kicsit. Milyen nehéz döntés lehetett, hogy gyermeket vállaltak. De milyen jó, hogy van egy pici belőle. De milyen nehéz lehet ez majd egy következő társnak. A kislánynak, aki nem ismerhette az apját. Aki valószínűleg egy másik férfit fog apjának tekinteni. És milyen nehéz lehet a nőnek. Már az is óriási teljesítmény, hogy nem bőgte végig, hogy ezt az üzenetet továbbadta.



Ma egy másik videót néztem. Ezt. A leghosszabb longitudinális vizsgálat. 75 év, a 4. projektvezető. Már ez magában elképesztő. Ez a teljesítmény. Szóval kiderült, annyira nem meglepő módon, hogy nem a pénz, nem a siker, nem a nagy ház az, amitől hosszú, egészséges életünk lesz. Hanem a kapcsolataink minősége. Egyelőre minden esélyem megvan akkor a hosszú, egészséges életre :) Ez szuper! Ápoljátok Ti is a kapcsolataitokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...