Tavaszi lelki megújulás - a sarokra állás és határozottság jegyében

  Itt a tavasz, bár ma kissé hűvös. De akkor is éledezik a természet, egyre többet süt a nap, megváltoztak a fények, illatok, hangok. Az újévi fogadalmakat ilyen időben könnyebb megújítani, túl vagyunk végre a depressziós januáron és februáron (bár semmi bajom ezzel a két hónappal, csak sokan nagyon lehangoltak ebben az időszakban - statisztikailag kimutatott). Feltöltekezhetünk erővel, változtathatunk. Itt az ideje, hogy a nyavalygást felváltsák a konkrétabb elhatározások, célok és tettek. Ha eddig csak nyűglődtünk, de azt se tudtuk igazán megfogalmazni, mi a baj, most szánjunk erre egy kis időt. Üljünk le (vagy menjünk el sétálni, vagy feküdjünk be egy kád vízbe... kinek hogy könnyebb), és gondoljuk végig: Tulajdonképpen mi is zavar engem? Mit szeretnék elérni? De úgy konkrétan, tételesen. "Szeretnék vékonyabb lenni." Jó. De mégis mennyire vékony? És mit vagyok érte hajlandó megtenni? Tényleg akarom? Na jó, akkor tervezzük el, hogy fog ez menni. Konkrétan, tételesen.

  Ha nem magunkon, hanem másokon változtatnánk (nagyon gyakran ez a helyzet), akkor is gondoljuk végig rendesen. Az "Idegesít." nem valami konkrét. Mi idegesít benne? Hogy lenne kevésbé idegesítő? Mit tudok én tenni az ügy érdekében? És egyébként... ami benne idegesít, azzal én hogy állok? Pl. idegesít, hogy szanaszét hagyja a holmijait és nincs helyem leülni. És én elpakoltam a dolgaimat? Vagy azért nincs hely leülni, mert én már szétdobáltam, akkor még volt hely, de aztán jött az a szemét, ő is szétdobálta, most pedig már nincs hely leülni... ?
  Ha mindent végiggondoltunk, és úgy érezzük, mi mindent megtettünk, akkor már csak az van hátra, hogy a konkrét dolgokat közöljük a másikkal és a sarkunkra álljunk. Ha nekünk az a valami fontos, álljunk ki érte! A konkretizálást ne hagyjuk ki! Az, hogy "Azt szeretném, ha többet foglalkoznál velem!" nem túl egyértelmű. Az "Azt szeretném, ha minden nap lenne arra időnk, hogy jól kibeszélgessük magunkat, szemtől-szembe, gép és TV nélkül." már egyértelműbb, esetleg egy körülbelüli időintervallumot is odatehetünk.
  Persze, nem azt mondom, hogy adjunk ultimátumot az illetőnek, mert mi most aztán jól felszívtuk magunkat a tavasszal, és bár eddig csak nyavalyogtunk (vagy azt sem, csak csendben szenvedtünk), de most már aztán úgy magunkra találtunk, hogy ihajj, semmi nem állhat az utunkba és most kell minden, azonnal! Azért hadd vegye észre a másik is, mi a helyzet, legyen ideje reagálni. Csak a célunkat ne felejtsük. A cél pedig mindig a probléma megoldása legyen, ne a másik bántása.

Úgyhogy tavaszra fel! Megújult erővel vessük bele magunkat a feladatokba, céljaink teljesítésébe!

Nektek milyen céljaitok, elhatározásaitok vannak, amikhez jól jön ez a tavaszi lendület, a leporolás?

(Kép innen.)