Viszlát, 2017!

Egy szeretett kép 2017-ből.
2018-ban még sok ilyen békés, fanézegetős sétát!

Elmúlt ez az év is. Sok gyönyörű dolog történt ebben az évben, de azért elég fárasztó volt, így örömmel köszöntöm az új évet, remélem, ez több pihenést hoz magával.

Lássuk csak, mit is adott ez a 2017-es év.

Tegnap visszanézegettem a 2017-es képeket. Hihetetlen, de egy év leforgása alatt Rebus megtanult folyékonyan beszélni. Az egy-egy szótól, szókezdeménytől eljutott az összetett mondatokig. Elképesztően izgalmas figyelni, hogyan fejlődik, nyílik ezzel párhuzamosan az értelme. Rácsos ágyból gyerekágyba került. (És legfőképp már nem közöttünk alszik, pedig egy szobában vagyunk továbbra is.) Már simán ott alszik du. a nagyszülőknél. Nőtt két (majdnem 3) ruhaméretet. Már komoly súlya van. Hihetetlen nagylány lett. Kisbabából kisgyerekké nőtt, akit nekem (újra) meg kell ismernem, hiszen külön, önálló személyiség már.

Megszületett Balázs, és már mászik (bár még sokszor hátrafelé), ül (bár még párnát nem árt a háta mögé rakni, hogy ha esik...), és az óév utolsó előtti napján az első fogacskáját is "kinövesztette".

Beköltöztünk a házba, ami terveink szerint hosszú évtizedekig (életünk végéig) a családi fészkünk lesz. Épül, szépül, a szomszédokkal is jóban vagyunk már. Már az otthonomnak érzem, szeretem.

Lett egy Kispolskink (vagyis leginkább a férjemnek, én eddig csak parkolóban vezettem, az ő segédletével), egy kandalló-kályhánk, egy páramentesítőnk - e két utóbbi szerzemény az én két szívszerelmem (a családtagjaimon kívül persze), imádom őket!

Olvastam, egész sokat, néztem filmeket, sorozatokat. Már bátrabban hagyom félbe, ha nem köt le.

Kísérleteztem a konyhában, tettem el lekvárokat.

Röviden ennyi. És hogy miért volt fárasztó? Mert pocakosan, egy kisgyerekkel bent lakva pakoltunk ki, takarítottunk, folytattuk a felújítást, kertrendezést. És mert lakásfelújítva, pocakosan kellett kisgyereket nevelni, és mert kisgyereket nevelve, lakásfelújítva voltam terhes. :)

Aztán két gyerekkel folytatni a dolgokat. Leküzdeni a testvérféltékenységet, a testvérszületésből fakadó hisztiket. Mert minden mellett nem volt könnyű időt szakítani magunkra és egymásra. (De jelentem, már 2017-ben is sikerült elmenjünk randizni, Balázs születése után is!)

A 2018-as tervekről majd egy másik posztban értekezem.

Kinek hogy telt a 2017-es év? Miket emelne ki?