Bloglovin, Instagram, Pinterest

Három felületen is követhettek már. Bloglovin-on, Instagramon (igen, tudom, egyelőre tök üres... De majd! Majd meglátjuk...) és Pinteresten is, ahol most lelkesen gyűjtögetem a zöld ötleteket :)

Arcpakolás, ami egyben finom desszert is

Ma úgy döntöttem, kicsit kényeztetem az arcom, mert már kezdett nem túl szépen kinézni. És mivel tegnap éjszakába nyúlóan mosogattam, úgy éreztem, itt az ideje, hogy a gyerkőcök alvásidejében én is pihenjek picit. Mostanában a sk. kozmetikumokról olvasgattam amúgy is, így készült el ez a végtelenül egyszerű és finom arcpakolás.

Keverj össze tejfölt, citromlevet és mézet, kenegesd be vele az arcod, ami kimaradt, azt pedig edd meg. Nézz meg egy sorozatrészt (én az Outlander legújabb részét néztem meg), vagy pihenj, olvass, rajzolj, ami kikapcsol (min. fél óra), aztán mosd le. Én előtte bőrradíroztam is egyet. (Bőrradír recept itt, de a sima cukor is jó magában.) Így az arcom pihe-puha lett, a pórusaim is szépen tisztultak.

Nektek van kedvenc arcpakolás-receptetek?

Kihívás #8

Na, hát az előző kihívásból egy nem annyira rég lementett recept lett, de nagyon megkívántam a Tramisút, és a Dolce Vita könyvből el is készítettem, illetve készítettük a barátnőmmel közösen.

A recept tökéletes, egyszerű, gyors, finom. Most már, hogy van kotyogós kávéfőzőnk, könnyen meg is valósítható.

Amíg a hűtőben állt, elmentünk egyet körhintázni Rebussal. Azaz csak mentünk volna, mert sajnos bezárt az eső miatt, de körbenéztünk a Karácsonyházban, és haza is hoztunk egy rénszarvast és egy kis manólányt :)

A recepthez annyi: rumaromával is finom. Gyerekeknek kávéba mártogatás nélkül is finom (esetleg tejbe lehet áztatni, hogy hamarabb puhuljon). A kávéba csak nagyon gyorsan mártsd bele, ne áztasd! Egy része így nekünk meglehetősen erős lett :D De nincs az az erősségű Tiramisú, ami gátolna egy kisgyermekes szülőt az alvásban ;)

Képre való természetesen nem maradt, gyorsan elfogyott. :)

A következő kihívás:

Tudj le egy mumust! Most!

Hát, ezt sem ma húztam (vagyis Rebus húzta nekem), majdnem egy hétbe telt eljutni a most-ig :D Végül lemostam Rebus két bepenészedett állatkáját. További fürdőjátékok még várnak a sorukra...

És hamarosan jön a következő kihívás!

Kihívás #7

Az előző kihívás teljesen kizökkentett. Mert fontosabbnak gondolom annál, mintsem hogy félretegyem teljesítetlenül és nyugodt lelkiismerettel libbenjek tovább a következő kihívásra, de sokkal nehezebb, mint gondoltam, hogy nekiálljak levelet írni. Ha bármi rossz történne... Meg akkor már mégiscsak illene kézzel írni, amire még nehezebben veszem rá magam (gondolom, mert lassabb). És biztos vagyok benne, ha egyszer rávenném magam, akkor örülnék neki, hogy megtettem.

Addig is úgy döntöttem, haladok tovább, hátha ez segíteni fog. És remélhetőleg nem történik semmi komoly még velem egy darabig.

Addig is, amit a jövőbeli önmagamért tettem:

• Elkezdtem ki konmarizni a ruháimat, első körben a fölsőket. Rendeltem is új pólókat, meg egy cipzáras pulcsit (meleg szívvel ajánlom a Bokatex-et, mindenféle ruhát rendeltünk már onnan). Bedobozoltam a kismamaruhákat, illetve készítettem egy "Majd ha belefogyok..." dobozt is. Mert azért még van rajtam plusz pár kiló, amiket tervezek az elkövetkezendő 1-1,5 év alatt leadni. A konmarizást pedig folytatom!
• Elkezdtem komolyabban venni az RTM-et, jövő héttől egy 8 hetes kurzuson is részt veszek. Szeretném idén zárni a hasfalamat!
• És a gyerekek babanaplójába írtam pár gondolatot - ha mégis... Már csak meg kell írni az apjuknak, a gépen hol is találhatóak ezek a fájlok :)

A következő kihívás pedig:

Próbálj ki egy rég lementett/félrerakott receptet!

Zöldborsó krémfőzelék

Ez is egy példa arra, hogy a bakikból hogy lehet klassz dolgokat kihozni.

Kezdjük ott, hogy el akartunk menni vásárolni. Már a menüterv, bevásárlólista is megvolt, de a nagylány nem volt hajlandó felöltözni. Végül ráerőszakoltam a ruhát, de a Kedves kijelentette, hogy így nem megy vele sehova (érthető, nem hiányzik senkinek egy boltban hisztisen fetrengő két éves). Oké, akkor mi legyen a kaja? Borsófőzelék! Gyors, egyszerű, finom. Még van maradék grillhús is előző napról, meg nyers hús, feltét is lesz (ha nem elég, tükörtojással kiegészíthető).

Közben persze a pici megéhezett, tenni-venni kellett. Megkóstoltam a borsót, úgy éreztem, még picit puhulnia kell. Mire legközelebb odajutottam, tök kemény volt. Nem értettem. Hagytam neki még időt. És még. Aztán elgondolkodtam... ez azért van, mert előre beletettem a cukrot? De nem. Így írja a recept, így csináltam mindig. Odafordultam a férjhez: Az lehet, hogy a borsó visszakeményedik? Válasz: Ó, igen. Ezért utálja a borsót. Ha kevés ideig főzöd, kemény, ha pont elég ideig, isteni puha, de ha túlfőzöd, akkor megint rémes az állaga. (Mint a marhahús...) Ilyen még sosem fordult elő velem. Akkor mi legyen? A vacsoraidő már a nyakunkon, éhes és nyűgös vagyok.

Pürésítsünk! És pürésítettünk. Minden az eredeti recept szerint ment, csak össze lett turmixolva.

Azt kell mondjam, igazán finom lett. A színe pedig üde világoszöld (ha nem felejtem el, lefotózom ma a maradékot, tegnap gyorsan befaltuk). A pörkölt szerencsére jól sikerült, meg az előző napi grillhús is, így nagyon ízletes vacsoránk kerekedett. Már szinte meg is bocsátottam a tegnapi hisztit...

Frissítés. És íme a fotó (bár a színével nem vagyok elégedett...):